Észak-Magyarország, 1998. november (54. évfolyam, 256-280. szám)
1998-11-07 / 261. szám
1998. november 7., szombat MJkiáJijjiiijiJtaiía# Miskolci polgár 6 UTCÁRÓL UTCÁRA A Kazinczy utca Miskolc (ÉM - SZ) - A miskolci „villanyrendőrt" a Petőfi térrel összekötő utca névadója Kazinczy Ferenc (1759-1831). A XVIII. században megnyitott, korábban Vereshíd néven ismert utcán halad napjainkban a város észak-déli forgalma. Az utca kezdeteként a „villanyrendőr” sarkán emelkedik az egykori szálló és szolgáltató-együttes épülete, a Grand Hotel. Szobáiban olyan emberek pihentek egykor, mint Kossuth Lajos vagy Albrecht főherceg. Évtizedek óta pedig földszinti könyvesboltja tette ismertté e tömböt. Az utca elejének szakaszát meghatározó, még a Széchenyi utca üzleti szellemének közelségét követő kirakatsor egyre ritkul, átadva helyét a lakóépületeknek és közintézményeknek. Az utca hangulatát megtöri a közelmúlt egy próbálkozása: a félbehagyott banképület. A régi-új épületeket a zsinagóga követi. A Palóczy utcai zsidó templom elődintézménye a magyar romantikus építészet egyik remeke, mely napjainkban is 1885- ben megépült, bazilikás megjelenésű külső formáját őrzi. Szemben újabb saroképülethez érkezünk (a Muskátli Ételbárt jellemző szocre- ál pirosság szinte megálljt parancsol az úttesten való átkelés előtt), miközben az utca új térélményt nyújt a kiszélesedő térrel. A Hősök terét övező épületek egyike az egykori Nagyboldogasszony templom helyén a 18. század első felében épült minorita rendi klastrom és templom. Külső jegyeiben aligha illeszkedik hozzá a mellette álló oktatási intézmény, a Földes Ferenc Gimnázium. A tér keleti oldalán pedig a főposta hosszan elnyúló épülete sárgállik. A politikai eszméket, ideológiákat „felvonultató” tér újra a változások korát éli: feltehetően még az idén tanúi lehetünk a Somogyi József alkotta felszabadulási emlékmű elköltöztetésének. Az utcát az egykor az „Őrangyalhoz” címzett patika épülete zárja le, melyben a '80-as évekig működött a gyógyszertár. Forrás: Horváth Béla-Marjalaki Kiss Lajos-Valentiny Károly: Miskolc Alkony a Kazinczyn Fotó: B. T. „Városunk tanácsa a minorita társház mellett lévő - s a minorita rend tulajdonát képező kert megvétele tárgyában polgármesterünk utján érintkezésbe tette magát a minorita rend tartomány főnökével. Ha a vétel sikerűi, úgy a kert, más városok mintájára egyik népkertünk lenne s a nagy közönségnek adatnék át.” Miskolcz, 1882. február 19. „Van szerencsénk a n. é. közönség szives tudomására hozni, hogy helyben, Ka- zinczy-utcza 22. sz. alatt egy a mai kor igényeinek minden tekintetben megfelelő, legújabb vivmányu gépekkel felszerelt ruganyos aczélsodrony ágybetét- és matracz- gyárat létesítettünk. Gyártmányaink nemcsak egészségügyi és tisztasági szempontból ajánlatosak, hanem azért is, mert nélkülözhetővé teszik a szalmazsákot s így tetemes pénzösszeg megtakarítása mellett a szükséges kényelem is biztosítva van. (...) B. pártfogásukért esdve, vagyunk kiváló tisztelettel Schaffer J. és Társa.” Szabadság, 1900. február 21. Az oidalt szerkesztette: Nyikes Zita Telefonszám: 46/414-022/215 E-mail: nyikes@iscomp.hu Emberek és tökéletlen polgárok Loss Sándor jogász-szociológus polgári világ helyett ideális emberi világban élne Loss Sándor Fotó: Séllei Zsolt Miskolc (ÉM - NyZ) - Polgár nem létezik, emberek vannak - ebből a tagadásból építkezik Loss Sándor jogász-szociológusnak, egyetemi oktatónak, a Miskolci Polgári Kör egyik megalapítójának gondolatmenete. Ha valaki emberként létezik, polgárként is létezik - következtethetünk.- A polgár az, aki... - kezd bele Loss Sándor egy meghatározásba, de csak a probléma felvetése miatt. Hozzáteszi: nehéz mondani bármit is a polgárról, mert. felkapott, ideológiailag terhelt ez a kifejezés. És nem is fejezi be a meghatározást, mert, mint mondja, ezzel csak egy másokat kirekesztő fogalmat alkotna. Végül megállapítja: polgár nem létezik, hús-vér emberek vannak.- Megértés, bizalom, félelemmentesség, barátság, jóhiszeműség, kommunikáció kellene, hogy jellemezze a világot - sorolja az idealista fogalmakat. - Fia ezt polgári világnak hívjuk, legyen polgári; én jobban ragaszkodom az ember fogalmához. Loss Sándor a szabolcsi Nagy- kállóról jött, ahogy meséli egy tiszta, vidéki kisvárosból, a volt vármegyei központból. Akkor járt először Miskolcon, amikor felvételizett. Metropolisznak érezte Miskolcot, jellegtelennek tartotta, fáradt és lestrapált emberekkel találkozott. Elvégezte a Miskolci Egyetem jogi karát, és az ELTÉ-n szociológusi végzettséget szerzett, most pedig egyetemi oktatóként dolgozik, jogszociológiát tanít, de nemcsak Miskolcon. A kilencvenes évek elején többedmagával megalapította a Miskolci Polgári Kört, attól hajtva, hogy a rendszer- változással emberibbé válljon a világunk, most pedig egy a kisebbségek érdekeit védő alapítványnál is tevékenykedik. Számára a közösség központi kategória, hiszen valamennyien közösségeink révén kapcsolódunk a világhoz. Szerinte az ideális ember családapaként, szakemberként, egyesületi tagként, állampolgái’- ként - a maga szerepe szerint etikusan viselkedik a kapcsolatok rendszerében. De az ember nap mint. nap tapasztal bizalmatlanságot a hivatalokban, a boltban, és előítéletekkel szembesül. Loss Sándor biztos abban, hogy ő sem tud válaszolni a mindennapok kihívásaira, ezért nem tartja magát polgárnak, tökéletes polgárnak. Elmondja, hogy kedvenc újságjában is szerkesztenek „polgároldalakat”. Szeret olvasni azokról az emberekről, akiket a századfordulón polgárnak neveztek: az órásmesterről, a tanárról... Ezekből az összeállításokból, visszaemlékezésekből viszont az derül ki, hogy ezek az emberek időt, pénzt, energiát nem kímélve éltek a kisebb-na- gyobb közösségért. Azért tudtak felelősen gondolkodni, mert anyagi biztonságban léteztek.- Ma is vannak ilyen emberek... Többségében azonban az anyagi biztonság, a függetlenség nincs meg, ezért általában tökéletlen polgárokkal állunk szemben - véli. Jó elmenni, de utána jó visszajönni is A gyermekkori ismerkedés határozta meg File Tamás képzőművész Miskolchoz való viszonyát Nyikes Zita Miskolc (ÉM) - A város több részében lakott már, ezért nem kötődik erősen egy-egy helyhez, magához a városhoz viszont igen - mondja File Tamás. Egy képzeletbeli séta során pedig feltárul előttünk a fiatal képzőművész miskolci helytörténete.- Több kedves helyem is van, de a gyermekkori emlékek meghatározóak - jelenti ki File Tamás, még mielőtt bemutatná a hozzá kötődő miskolci helyeket. Majd egy képzeletbeli sétára indulunk, gyermekkori lakóhelyéről, a nyolcvanas évek középszeri Avasáról, még egyfajta dzsungelból és a közeli gyümölcsfák közül.- Hat-hét éves lehettem, hideg ősz volt, és én úszni jártam az Erzsébet uszodába. Nagyapám kísért el, és amikor nem volt kedvem úszni, a Népkertben vagy a Diósgyőri várban kóboroltunk. A Népkert sűrűnek, nagynak és átláthatatlannak tűnt, a térdemig ért az avar, de varázsos illata volt a gesztenye- sornak. A várat is nagyapám mutatta meg először. Az avasi pincesorokon, a tetemvári girbe-gurba utcákon, százéves épületek között, a szecesszió század eleji hangulatában, a Diósgyőri várhoz vezető vagy a Földes Gimnázium mögötti fasoron kísérjük kedvenc miskolci helyein a fiatal képzőművészt. Újra felfedezzük vele az avasi templom belső tisztaságát, a közeli femetőben nyugvó régmúltot. Barangolunk, bandukolunk, bár mint mondja, ez akkor lehet igazán kedves, ha közben az ember megleli a számára fontos és kedves „valaholt”.- Az utolsó öt évben a Mexi- kó-völgyben laktam - állunk meg, és ahogy a kedves jelzőt alátámasztó indokokat keresi File Tamás, érződik, hogy nem egy pillanatra. - Nem szándékos volt, de öt évig kivonultan éltem egy utolsó paradicsomban. Félig az erdőben, de öt percre a várostól, hagyományos kétosztatú kőépületben, zöld előtornáccal. A ház a tizes években fogadónak épült, mögötte egyhektáros zöld terült el, őzek, vaddisznók, rókák éltek a közelben. Megismertem a fákat, az erdei madarakat, a gombákat. Rendeztem a gondolataimat, és egy életre szóló útmutatást kaptam. Most Sajószentpéteren él, és miközben sétánk során már a jövő kedves helyeire várunk, File Tamás tanácsformákat is megfogalmaz. Katona korában távol volt a várostól, mondja, hogy a térbeli és File Tamás időbeli rálátás fontos, mert befolyásolja az embert. Majd elmeséli, hogy amikor Mályí felől érkezve Miskolcra meglátja a Cementgyárat a „megérkeztem” érzés fogja el. Jó elmenni, de utána jó visszajönni is - ezért kedves számára Miskolc. Fotó: Bujdos Tibor HIRDETÉSAkiliGz hamarabb jut el az információ, lépéselőnyben van. Legyen Öné ez az előny! Olvassa a már HÉTFŐN! 56 oldalon több mint 3500 hirdetéssel hétről hétre