Észak-Magyarország, 1998. október (54. évfolyam, 230-255. szám)

1998-10-06 / 234. szám

1998. október 6., kedd Kultúra 7 fTRA'áio;<oü mm • Vértanúink. A szabadságharc vértanú tábornokai címmel metszetkiállítás nyílik ma, kedden délelőtt fél 11-kor Miskolcon a II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtárban. A kiállítást Fazekasné Majoros Judit nyitja meg. • Filmpanoráma. Nemzetközi Filmpano­ráma első előadásaként ma, kedden dél­után 5 órától Wim Wenders Távol és még­is közel című filmjét láthatja a közönség a miskolci Hevesy Iván Filmklubban. • Varga Rudolf új könyve. RendszerVÉG- kiárusítás címmel megjelent Varga Rudolf legújabb, a hetvenes-nyolcvanas évek magyar filmjeinek filozófiai és etikai problémáit elemző írásaiból összeállított kötete. Búcsú a kápolnában Miskolc (ÉM) - A miskolci Városház téren lévő zárdakápolna búcsúját október 11-én, vasárnap tartják. Délután 4-töl 5 óráig szentségimádás lesz, majd 5 órakor Kovács Endre püspök megáldja a zárda, a volt Ér­seki Római Katolikus Leánynevelő Intézet alapításának 120. évfordulója alkalmából az épület falán elhelyezett emléktáblát. Ezt követően búcsúi szentmisét és szentbeszé­det mond a püspök atya az idén 110 éves kápolnában. A Fráter György Katolikus Gimnázium dísztermében iskolatörténeti kiállítás nyílik. A szatmári irgalmasnövé- rek várják egykori növendékeiket, tanítvá­nyaikat, rendtársaikat. Irodalom a képernyőn Vass Tibor Büszkék lehetünk arra, hogy a műholdak jóvoltából hetedhét határon túl is nézhető Duna Televízió Helikon című irodalmi mű­sora a miskolci Felsőmagyarország Kiadót mutatta be. Jól hangzik, ha azt mondom, az összeállítás műsoridejének szűk harmadát szánta Serfőző Simon egyszemélyes kiadójá­ra-e büszkeség azonban némi szomorúság­gal is vegyül, ha tudjuk, hogy a teljes mű­soridő mindösszesen alig több, mint fél óra... Mit lehet alig több, mint tíz percben el­mondani egy évente átlagban harminc (!) könyv megjelenése felett bábáskodó ki­adóról? Serfőző Simon teszi a dolgát hivatása sze­rint. Azt hiszem, magyar vidéken könyvet kiadni legalább annyira nehéz, mint a hatá­rokon túl. Főként, ha valaki határon túliak könyvét akarja megjelentetni a magyar vi­déken - konferálta be Csíki László, a műsor vezetője a riportot. Ezek után azt vártám, a taposómalomról, a könyvkiadás jelen körül­ményeiről, egy kiadó mindennapjairól, egy- egy könyv megjelentetésének keservéről, vagy épp e mindennapok tündért oldaláról lesz szó. De nem. Jönnek a történeti előzmé­nyek. Csak ezek után jutunk el a mai, a ve­zető otthonában működő kiadóig, amely minden nehézsége ellenére napjainkra igen jelentős tekintélyre tett szert nem csupán a tágabb régió, hanem a nagyfolyón, s a hatá­rainkon túli, mondhatni az összmagyar az irodalmi köztudatban. Éppúgy megjelenik itt neves kassai, Puerto Ricó-i, debreceni, mint fővárosi vagy miskolci szerző. A kiadó jelentőségét mi mással, mint az általa „megszerzett” szerzőkkel, könyveikkel mér­hetjük: Pomogáts Béla, Csoóri Sándor, Kiss Gy. Csaba, Szörényi László, Lászlóffy Ala­dár, Görömbei András, Márkus Béla, Széles Klára, a fiatalabbak közül Szénási Miklós, de sorolhatnánk tovább, bő a paletta és va­lóban tekintélyt parancsoló, a kihagyottak itt is a hely szűke miatt. Jön a riporter hülye kérdése: hová he­lyezné el Serfőző saját műhelyét a kiadó­tengerben? Persze hümmög, mondja jog­gal, nehezen tud erre válaszolni. A kame­ra (nem először) indokolatlan labilitással elindul, billegve körbejárja a szobákat, kellemes hangulat: kéziratok, könyvek, mint a felelős kiadó haja, szanaszét. Köz­ben hangjáét halljuk, megpróbál válaszol­ni: szeretné, ha a Felsőmagyaror­szág minél rangosabb kiadóvá tudna ki­nőni magát, minél több figyelem hárulna az „intézményre”, a kiadványokra, és nem utolsósorban a szerzőkre, hisz ez egy szolgálat, s ő e kiadón keresztül abban a reményben szolgálja a magyar irodalmat, hogy fontos küldetést teljesít. A Felsőmagyarország Kiadó jelen lesz a Frankfurti Könyvvásáron is - a szűkre sza­bott műsoridőn tovább nem szomorkodva marad inkább a jóleső büszkeség, s nmen a biztatás. Nem mintha ezzel a mindennapi megélhetés nehézségei közepette egy kiadó sokra menne. Vagy talán mégis? „Egyetemes” képzőművészet Miskolc (ÉM - DK) - Egy ké­szülő tanulmány apropóján miskolci (szobor)sétára hív­tuk olvasóinkat tegnapi lap­számunkban. Ma külön ki­emelünk egy városrészt: az Egyetemvárost A jövőre ötvenéves miskolci Egyetemvárosban is letették névjegyüket a közelmúlt neves magyar művészei. Nagyon kevés miskolci - és nagyon kevés egyetemista! - tudja csak, mi­csoda képzőművészeti kincsek vannak az Egyetemvárosban. Goda Gertrúd, a Herman Ottó Múzeum művészettörténésze első­ként Medgyessy Ferenc Építke­zők című domborművét említi. Ez ötfigurás kompozíció, amelyen a művész önmagát .is ábrázolja, amint irányítja az építkezést. Az alkotás 1954-55-ben készült az egyik kollégium oldalára. Ugyan­ebben az időben szintén kiváló művészek - Pátzay Pál, Vilt Ti­bor, Ferenczy Béni - dolgoztak a többi kollégium díszítésén is, de alkotásaik meg sem közelítik az „építkezőket”. Sajnálja a művé­szettörténész, hogy a Medgyessy- műről elfeledkezett a szakma. En­nek valószínűleg az lehet az oka, hogy a többiek sablonos műve el­fedi a hétből az egyet... Vilt Tibor nemcsak a kollégi­umon dolgozott a miskolci Egye­temvárosban, hanem felkérték egy szobor elkészítésére is: nagyszerűen sikerült Technika című alkotása a könyvtár olda­Medgyessy Ferenc Építkezők című domborművén önmagát is áb­rázolta Fotó: Bujdos Tibor Iában áll. Bent pedig Barcsay Jenő első megvalósult mozaikját láthatjuk. Goda Gertrúd nagyon szereti és kifejezőnek tartja Hincz Gyu­la ólomgrafikáját az egyik elő­adóterem végfalán, vagy Doma­novszky óriási gobelinjét a rek­tori tánácsteremben... De fontos­nak gondolja a későbbi spontán megnyilvánulásokat is, például a Kunt Ernő tanszékalapító pro­fesszor emlékére állított kop­jafát. Pedagógusok társaságban Miskolc (ÉM) - A Magyar- Pe­dagógiai Társaság B.-A.-Z. me­gyei tagozatának idei első ve­zetőségi ülését a közelmúlt­ban a miskolci Berzeviczy Gergely Kereskedelmi és Ven­déglátóipari Szakközépiskolá­ban tartották. Többek között beszéltek arról a résztvevők, hogy erősödik a civil szerve­ződések szerepe a közéletben.- A civil szervezetek jelen­léte a szakmai és társadalmi közéletben eddig is érezhető volt - hangsúlyozta Kristóf Lajosné, a pedagógiai társa­ság megyei elnöke. - Remél­hetőleg ezután még meghatá­rozóbbá válik. Kristóf Lajosnétól megtudt uk, a társaság 1998-99-es tan­évi programjában központi szerepet kap a közös gondol­kodás, tevékenykedés a tudás- és viselkedéskorrekció, a te­hetséggondozás, az intézmény- értékelés, a minőségbiztosítás tárgykörében. Aktuális kér­désként merült fel a társulá­sok, a kistérségi pedagógiai együttműködés kérdése, amelyben a pedagógiai társa­ságnak már vannak tapaszta­latai. Évről évre visszatérő té­ma a gyermekvédelem, amelynek keretén belül a tár­saság tagjai szakmai környe­zetben vizsgálják a különböző tantárgyak és a gyermekvéde­lem kapcsolatát, lehetőségeit. Sütő András köszöntése. Sütő András Balkáni gerle című drámájának bemutatóját október 2-án tartották a budapesti Nemzeti Színházban. A premier után az előadás szereplői - ké­pünkön Sinkovits Imre és Moór Mariann - köszöntötték a szerzőt. Fotó: MTI Jazzfesztivál Zalakaros (MTI) - A huszonöt éves Nagykanizsai Nemzetközi Jazzfesztivál jubileumi koncert­jeit október 16-17-én rendezik meg a dél-zalai városban. A műfaj egyik legrégibb ha­gyományú hazai seregszemlé­jén hét magyar és külföldi együttes lép fel. Közülük a leg­rangosabb az egyesült államok­beli világhírű Ray Brown Trió, a jazzélet olyan sztárjaival, mint Ray Brown (bőgő), Gre­gory Hutchison (dob) és Geoff Keezer (zongora). Új zenei klub Miskolc (ÉM) - Üj zenei klubot indít a miskolci Ifjúsági és Sza­badidő Ház október 9-től. Az el­ső koncerten két miskolci és egy emődi diák amatőr együttes lép fel. A továbbiakban több amatőr és profi zenekar mutatkozik majd be. Az első összejövetelen, október 9-én este 7 órától a klub nevéről is szavazhatnak az ér­deklődő fiatalok. Ketten a Kaffka-iskola rajzosai közül Busniák Andrea a fantáziaállattal, Gelencsér Edina pedig az álomvárossal nyert T. Nagy József Miskolc (ÉM) - A miskolci Kaffka Margit Általános Isko­la diákjai ismét rajzoltak - és a siker most sem maradt el. Itt van két leány. Láthatóak a fotón. Lerajzolni őket semmi­képp nem tudnám. Igaza volt „Viki néninek”, amikor arra a Goethe-írásra em­lékeztetett, amely szerint: „aki nem tud rajzolni, az félig né­ma.” Nem elég, hogy zenélni nem tudok, rajzolni sem tudtam so­ha. Betűkkel kellene tehát próbál­koznom. Ha dadog a szöveg, mentségemre szolgáljon: Andrea szívesebben fog ceruzát rajzra, minthogy szövegeljen. Edina szí­nesebbre rajzolja a látnivalót, mintsem szavakkal fesse azt le. A két leány között megvan még egy azonosság: Busniák Andrea, aki elkezdte a negyedik osztályt azt mondia, már tízéves Csak a fénykép miatt került egy tábla elé a két lány Fotó: Farkas Maya sés játékkönyv „fantáziaállat”- pályázatra készített rajzával csa­ládi üdülést nyert Siófokra. Az elmúlt hét végén jöttek haza, édesapja szerint a négytagú csa­lád sem eddig, sem a belátható jövőben nem engedhetne meg magának ilyen luxust. (Egy he­tet a Club Serenia egyik apart­manjában.) Gelencsér Edina története ki­csit bonyolultabb. Ő még tízéves korában rajzolt egy iskolaköz­pontú várost (legfeljebb a látá­som szerint dőlni akar el ez az iskola). Mostanra tisztázódott a kép: Edina művét a Pécsett meg­rendezett Első Országos Gyer­mekművészeti Biennálén bemu­tatták, s képeslapra is tették. (Információnk szerint a képesla­pot a Janus Pannonius Egyetem I. Számú Gyakorló Általános Is­kolájától lehet megkérni.) Már csak egy arc hiányzik a fotón látható két leány mellé. Iderajzolnám, azonban őt sem tudom. Leírom inkább a nevét: Nyitrai Viktória tanárnő. lesz. Gelencsér Edina, aki neki­látott a hetediknek, büszke rá, hogy' már a 13. életévet is elérte. Miskolcon, a Kaffka Margit Általános Iskolában találkoztam a két leánnyal. Amiért érdemes megemlékezni róluk: Busniák Andrea a „Csiri reggelije” me-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents