Észak-Magyarország, 1998. október (54. évfolyam, 230-255. szám)
1998-10-10 / 238. szám
1998. október 10., szombat 14 w Árak a vendéglátásban - a piaci verseny szerint Miskolc (ÉM) - Az érvényben lévő törvény szerint az árakat a piac és a gazdasági verseny szabályozza. A jogalkotók a vendéglátásra sem akartak központi befolyást gyakorolni, e területen valamennyi termék és szolgáltatás a szabadáras kategóriába került A termék árát a vendéglátó egység saját belátása szerint állapítja meg, az viszont előírás, hogy olyan nyilvántartást kell vezetni, amely tartalmazza az üzletben forgalmazott valamennyi termék megnevezését, azt az időpontot, amelyre az árak vonatkoznak. Tartalmazza továbbá az egységnyi termékhez felhasznált étel- nyersanyag megnevezését és mennyiségét (a fűszerek kivételével). Ez a nyilvántartás az alapja a fogyasztóvédelmi ellenőrzéseknek. A szabad árképzés természetesen nem jelent abszolút szabadságot. Törvény írja elő, hogy a termékek, szolgáltatások árait jól látható módon, közérthetően fel kell tüntetni egyedi vagy gyűjtő jellegű ártáblák és árlapok segítségével. A feltüntetett áraktól eltérni nem lehet, ez árdrágítás. A vendéglátásban a klasszikus ártájékoztatási mód az ét- és itallap. Elvárás, hogy ne csak a rendelés felvételekor hagyják a vendégnél az árlapokat, hanem a fizetéskor is. A vendégnek fizetéskor - cukrászdák és munkahelyi vendéglátás kivételével - át kell adni számlaként a fogyasztásról szóló részletes pénztárbizonylatot. A vendég kérésére áfás számlát kell kiállítani. Kihez fordulhat a vendég? Miskolc (ÉM) - Ha a szállodában vagy a vendéglátóhelyen problémája, minőségi kifogása van a vendégnek kihez is fordulhat? Az üzemeltetőnek jól látható helyre ki kell függesztenie az eljárási lehetőségeket. Az üzletben hozzáférhetővé kell tenni a vásárlók könyvét, a vendég ebbe jegyezheti be az üzlet munkájával kapcsolatos észrevételeit, panaszát. E jogában tilos akadályozni a vendéget. Tehát, ha valamilyen közölnivalónk van, ragaszkodjunk a bejegyzéshez. A vendéget tájékoztatni kell arról is, hogy esetleges panaszával az ön- kormányzathoz, a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőséghez fordulhat. Tájékoztató az utasvédelmi szabályokról Miskolc (ÉM) - Az utazási irodák működésének egyik legfontosabb feltétele, hogy az előírt mértékű vagyoni fedezettel rendelkezzenek. Ezt az összeget csak a szükséghelyzetbe került utasok segítésére lehet fordítani. Az utast tájékoztatni kell, hogy az iroda kaucióját mely pénzintézet kezeli. E vagyoni fedezet nagysága az iroda forgalmától függ. valamint az utaztató által használatos szállítási eszköztől. így a repülővel chartereztető cég minimális kauciója 8 millió forint. Ezt az összeget a cég nem használhatja fel önkényesen. A felhasználhatósági sorrend a következő:- az utazás megkezdése után szükség- helyzetbe került utasok érdekében tett intézkedések anyagi fedezetét ebből biztosítják. (például az utasok hazahozatalát, a kinntartózkodás kényszerű anyagi kiadásainak fedezése)-T az utasok áltasd íjként, előlegként befizetett összeg visszatérítése- az utasokkal szemben vállalt kötelezettségek nem teljesítéséből eredő egyéb igények kifizetése. Néhány látványos csőd, utazási iroda összeomlás tanúsága szerint a kaució általában nem elég az utasokat ért kár teljes fedezésére. Az iroda amennyiben tovább kíván működni, köteles a felhasznált kauciót 30 napon belül pótolni. Ha viszont az iroda tevékenységét felfüggesztették, akkor újabb utat nem szervezhet, a meghirdetett utakra újabb előleget, részvételi díjat nem szedhet be. Köteles viszont a már úton lévők hazautazása érdekében a szükséges intézkedéseket megtenni. Az elmaradó utakra pedig a teljes befizetett összeget köteles visszafizetni. c ; . Á, j 7; •§, A skótok nem skótok, de Nessy is drága Kisvárkonyi Csaba India, Izland, Nepál és a Sziklás-hegység után a Skót-felföldön járt Skót dudás Távolban a Ben Nevis Miskolc (ÉM - FG) - Kisvárkonyi Csaba miskolci nyelvtanár minden nyáron felfedező útra indul. Elsősorban azokat a helyeket keresi, ahová ritkán jutnak el a turisták, ahová nem szerveznek társasutakat, ahol még érintetlen a természet. Legutóbb a Skót-felföldön járt.- Egy természetfilmben láttam nagyon szép skóciai képeket, ennek hatására gondoltam, azt nekem is látnom kell - kezdi élménybeszámolóját Kisvárkonyi Csaba. - Viszonylag közel van hozzánk Skócia, ennek ellenére kevés turista választja úti célul a Felföldet. Rendkívül nehéz terep. Hosszú-hosszú órákig mehet az ember anélkül, hogy lakott helyet találna. És rengeteget kell gyalogolni, nem lehet lerövidíteni a távot, nem lehet letérni a köves útról. Az évek, évtizedek, évszázadok óta egymásra épült moharétegek, és az eső miatt járhatatlan az ősláp. Csak összehasonlításként mondom: a keleméri ősláp talán ha 200 méter átmérőjű lehet, a skóciai olyan 25 ezer négyzetkilométeres... Ilyen vidéken nagyon nehéz a hátizsákos turista dolga. Elvileg bárhol felállíthatja a sátrát, épp,, csak száraz helyet - vagy ahogy Csaba mondja: szárazulatot - nehéz találni.- Skóciában a legnagyobb kincs a napfény. Ha eláll az eső, ha kisüt a nap, az emberek abbahagyják a munkájukat, és indulnak sétálni... Persze, ha már néhány napig nem esik, mindjárt megrepedezik a föld. A növény- és állatvilág is ehhez rendkívül csapadékos időjáráshoz igazodott. Sőt, az igazi scotch whisky íze is a moharétegek alól csordogáló víz felhasználása miatt olyan különleges. Hogy skótok-e a skótok? Erre a kérdésre határozott nemmel válaszol.- Arra azért fel kell készülni, hogy minden nagyon drága. A Felföldön bárhol sátorozhat az ember, de két-három éjszaka után ajánlatos hagyományos szállást keresni. Hiába a vízhatlan sátor, a megfelelő felszerelés, mégis elázik az ember. Viszont a szállást sem adják olcsón. De hogy mennyire nem skótok a skótok, ennek bizonyítására meséli el azt az esetet, hogy az egyébként alig lakott Felföldön meglátott egy kastélyt. Mint később kiderült: egyedül él ott egy öreg úr.- Amikor bekopogtattam, ajtót nyitott, és azzal kezdte: nem fogad turistákat. Mindjárt mondtam: megyek tovább, csak szeretném a wc-t használni. Erre azonnal betessékelt, majd teával és aprósüteménnyel kínált. Jól elbeszélgettünk. Munro - így hívják az öreg urat - az egyik skót klán leszármazottja. Gyermekei, unokái, dédunokái a városban élnek, de ő ragaszkodik az ősi fészekhez. Persze, az öreg Munrón kívül még sok-sok érdekes emberrel találkozott az egyébként alig lakott vidéken. Ha Skóciában nem is azokat a helyeket kereste, ahová turistautakat szerveznek, a Ben Newvishez is elzárándokolt. De nemcsalt megnézte, meg is mászta az ország legmagasabb hegyét, az 1343 méter magas Ben Newist. A turistáknak szánt ezernyi skót specilitásból azonban semmit sem hozott.- Ott is elárasztják a turistákat a szokásos kacatokkal: nemzeti viseletbe öltözött bábuk, kisebbek- nagyobbak, Nessy plüssből, papírból, műanyagból... - és rendkívül drágán. De nemcsak ezekkel várják a turistákat: kiválóak az információs irodáik!- vízhatlan házizsákba csomagoljon- a hátizsákban is mindent zárjon nejlonba- különösen vigyázzon a gyufára- száraz fára ne számítson, vigyen magával kempinggézt- szerezzen be egy jó „lélegző" kapucnis dzsekit- csak vaxolható bakancsban induljon- ne feledkezzék meg a kamásliról sem- vizet nem kell cipelnie, abból van bőven, de csak felforralva fogyaszthatja •vigyen magával könnyű, kalóriadús élelmiszereket, csokit, levesporokat, zabpelyhet...- szerezzen be térképeket november 3-án, szombaton délután 4 órától hallgassa meg Kisvárkonyi Csaba vetítettképes beszámolóját a miskolci Ifjúsági és Szabadidő Házban Vadászat a vadászországban, Alaszkában Földi László Tavaly novemberben megcsörrent a telefon, és egy ismeretlen férfi jelentkezett a Tengerentúlról. Azt mondta: olvasta a legutóbbi vadászkönyvemet, ami arra ösztönözte, hogy meghívjon Alaszkába vadászni: gyűjtsék élményeket egy majdani Alaszkáról szóló könyvhöz. Nos, megköszöntem jóleső szavait abban a hitben, hogy mindez csak egy udvarias gesztus, és idővel a meghívás úgyis elsorvad. Andor azonban időről időre jelentkezett, s ez év tavaszán már arra biztatott, hogy vegyem'meg augusztus végére a repülőjegyet. Igen, így kezdődött. Aztán egy szép nyárvégi napon megérkeztem Fairbanksbe, ahol itthoni fogalmak szerint már ősz volt. Csomagjaim súlyát leginkább a gránittábla növelte, amit Gróf Széchenyi Zsigmond emlékére készíttettem, aki a harmincas években ugyanazon a területen vadászott, ahol most nekem nyílott lehetőségem. Úgy hajtottam fejet minden magyar vadász nevében Zsiga bácsi emléke előtt, hogy emléktáblát és kokárdát helyeztem a Twelvemile hegytetőn álló oszlopokra. Több mint háromhetes ottlétem minden élményét hosszan tartana elmondani, csupán felvillantani tudom néhány pillanatát, például amikor kint az őserdőben az út mellett egy sajátos antikváriumot láttunk. A bódéban senki sem volt, tárt ajtaján egy tábla: OPEN, mellette egy másik tábla, rajta angolul a követkézzé felirat: „Ez önkiszolgáló antikvárium, eladó nincs. Ha Ön kemény fedelű könyvet kíván vásárolni, akkor helyezzen a tányérkába két dollárt. Ha a választott könyv fedele puha, akkor egy dollár az ára. Amennyiben a könyv kicsit gyűrött, adhat magának 50 százalék engedményt.” Később, amikor jobban megismertem a helyi morális makulátlanságot, már nem voltam meglepődve az efféle furcsaságokon. Alaszka területe Magyarország sokszorosa, de lakosságának száma alig haladja meg fővárosunk népességének felét. Az emberek emberhez méltó módon laknak, többnyire bent az erdőben, fényesre lakkozott farönk- házakban. A nemzeti jövedelem egyik fő forrásából, a kőolaj kitermeléséből minden állampolgár közvetlenül részesül oly módon, hogy minden év végén kapnak ezer- ezerötszáz dollárt fejenként. Értik ugye? Mindenki! Itthoni ismereteinkkel ez is szokatlan, nemde? Alaszka a vadászok országa. Minden tizenhat életévét betöltött helyi lakos válthat 35 dollárért éves vadászjegyet (az indiánok 5 dollárért), mely jegy ellenében évente lőhet: 5 rénszarvast, 2 fekete medvét. 1 barna medvét, 1 jávorbikát, 1 vadbirkát és naponta 20 fajdot. Alaszkának külön zászlaja van. Nem is igazán érzik magukat „amerikainak”, olyan gesztussal beszélnek az „alsó negyvennyolc államról”, mint mikor a kabátjukról söprik le a port. Míg ottlétem alatt az egész USA államelnökük nemiségén rágódott, addig a „felső államban" mindezzel alig foglalkoztak, ehelyett vadásztak, lazacot fogtak, aranyat ástak, akárcsak pionir őseik. így láttam hát az időtlen Alaszkát. S bár korábban a világ legjobb vadászterületeit volt alkalmam és szerencsém látni, beleértve az egzotikus Afrikát is, csak ott. Alaszkában kísértett meg a gondolat: ott kellene élni. Persze ez csak gondolatfuvallat volt, hiszen sorsom a magyar nyelv, s csak ott tudok élni, ahol magyarul beszélnek. Láttam grizzly medvét, fehér vadbirkát, aranyásókat, aranyrögökkel szurtos markukban. S mit nem láttam? Irigységet és gőgöt, áruforgalmi jellegű törvényszéki bírákat, nem láttam egyenruhákat, sem egyengondo- latokat. S bár nem aranyat ásni mentem Alaszkába, mégis aranyat találtam. Aranyembereket. Ja, és egyebek mellett lőttem egy jávorbikát... (A szerző a Miskolci Nemzeti Színház művésze.) Ja, és egyebek mellett lőttem egy jávorbikát...
