Észak-Magyarország, 1998. október (54. évfolyam, 230-255. szám)

1998-10-10 / 238. szám

1998. október 10., szombat 14 w Árak a vendéglátásban - a piaci verseny szerint Miskolc (ÉM) - Az érvényben lévő tör­vény szerint az árakat a piac és a gaz­dasági verseny szabályozza. A jogal­kotók a vendéglátásra sem akartak központi befolyást gyakorolni, e terü­leten valamennyi termék és szolgálta­tás a szabadáras kategóriába került A termék árát a vendéglátó egység saját belátása szerint állapítja meg, az viszont előírás, hogy olyan nyilvántartást kell vezetni, amely tartalmazza az üzletben forgalmazott valamennyi termék megne­vezését, azt az időpontot, amelyre az árak vonatkoznak. Tartalmazza továbbá az egységnyi termékhez felhasznált étel- nyersanyag megnevezését és mennyisé­gét (a fűszerek kivételével). Ez a nyilván­tartás az alapja a fogyasztóvédelmi ellen­őrzéseknek. A szabad árképzés természetesen nem jelent abszolút szabadságot. Törvény írja elő, hogy a termékek, szolgáltatások ára­it jól látható módon, közérthetően fel kell tüntetni egyedi vagy gyűjtő jellegű ártáblák és árlapok segítségével. A fel­tüntetett áraktól eltérni nem lehet, ez árdrágítás. A vendéglátásban a klasszi­kus ártájékoztatási mód az ét- és itallap. Elvárás, hogy ne csak a rendelés felvéte­lekor hagyják a vendégnél az árlapokat, hanem a fizetéskor is. A vendégnek fize­téskor - cukrászdák és munkahelyi ven­déglátás kivételével - át kell adni szám­laként a fogyasztásról szóló részletes pénztárbizonylatot. A vendég kérésére áfás számlát kell kiállítani. Kihez fordulhat a vendég? Miskolc (ÉM) - Ha a szállodában vagy a vendéglátóhelyen problémája, minőségi kifogása van a vendégnek kihez is fordul­hat? Az üzemeltetőnek jól látható helyre ki kell függesztenie az eljárási lehetősége­ket. Az üzletben hozzáférhetővé kell tenni a vásárlók könyvét, a vendég ebbe jegyez­heti be az üzlet munkájával kapcsolatos észrevételeit, panaszát. E jogában tilos akadályozni a vendéget. Tehát, ha valami­lyen közölnivalónk van, ragaszkodjunk a bejegyzéshez. A vendéget tájékoztatni kell arról is, hogy esetleges panaszával az ön- kormányzathoz, a Fogyasztóvédelmi Fő­felügyelőséghez fordulhat. Tájékoztató az utasvédelmi szabályokról Miskolc (ÉM) - Az utazási irodák mű­ködésének egyik legfontosabb felté­tele, hogy az előírt mértékű vagyoni fedezettel rendelkezzenek. Ezt az összeget csak a szükséghelyzetbe került utasok segítésére lehet fordítani. Az utast tájékoztatni kell, hogy az iroda kaucióját mely pénzintézet kezeli. E va­gyoni fedezet nagysága az iroda forgalmá­tól függ. valamint az utaztató által haszná­latos szállítási eszköztől. így a repülővel chartereztető cég minimális kauciója 8 millió forint. Ezt az összeget a cég nem használhatja fel önkényesen. A felhasznál­hatósági sorrend a következő:- az utazás megkezdése után szükség- helyzetbe került utasok érdekében tett in­tézkedések anyagi fedezetét ebből biztosít­ják. (például az utasok hazahozatalát, a kinntartózkodás kényszerű anyagi kiadá­sainak fedezése)-T az utasok áltasd íjként, előlegként be­fizetett összeg visszatérítése- az utasokkal szemben vállalt kötele­zettségek nem teljesítéséből eredő egyéb igények kifizetése. Néhány látványos csőd, utazási iroda összeomlás tanúsága szerint a kaució álta­lában nem elég az utasokat ért kár teljes fedezésére. Az iroda amennyiben tovább kíván működni, köteles a felhasznált kau­ciót 30 napon belül pótolni. Ha viszont az iroda tevékenységét fel­függesztették, akkor újabb utat nem szer­vezhet, a meghirdetett utakra újabb előle­get, részvételi díjat nem szedhet be. Köte­les viszont a már úton lévők hazautazása érdekében a szükséges intézkedéseket megtenni. Az elmaradó utakra pedig a tel­jes befizetett összeget köteles visszafizetni. c ; . Á, j 7; •§, A skótok nem skótok, de Nessy is drága Kisvárkonyi Csaba India, Izland, Nepál és a Sziklás-hegység után a Skót-felföldön járt Skót dudás Távolban a Ben Nevis Miskolc (ÉM - FG) - Kisvárko­nyi Csaba miskolci nyelvta­nár minden nyáron felfede­ző útra indul. Elsősorban azokat a helyeket keresi, ahová ritkán jutnak el a tu­risták, ahová nem szervez­nek társasutakat, ahol még érintetlen a természet. Leg­utóbb a Skót-felföldön járt.- Egy természetfilmben láttam nagyon szép skóciai képeket, ennek hatására gondoltam, azt nekem is látnom kell - kezdi él­ménybeszámolóját Kisvárkonyi Csaba. - Viszonylag közel van hozzánk Skócia, ennek ellenére kevés turista választja úti célul a Felföldet. Rendkívül nehéz te­rep. Hosszú-hosszú órákig me­het az ember anélkül, hogy la­kott helyet találna. És rengete­get kell gyalogolni, nem lehet lerövidíteni a távot, nem lehet letérni a köves útról. Az évek, évtizedek, évszázadok óta egy­másra épült moharétegek, és az eső miatt járhatatlan az ősláp. Csak összehasonlításként mon­dom: a keleméri ősláp talán ha 200 méter átmérőjű lehet, a skó­ciai olyan 25 ezer négyzetkilo­méteres... Ilyen vidéken nagyon nehéz a hátizsákos turista dolga. Elvileg bárhol felállíthatja a sátrát, épp,, csak száraz helyet - vagy ahogy Csaba mondja: szárazula­tot - nehéz találni.- Skóciában a legnagyobb kincs a napfény. Ha eláll az eső, ha ki­süt a nap, az emberek abbahagy­ják a munkájukat, és indulnak sé­tálni... Persze, ha már néhány na­pig nem esik, mindjárt megrepe­dezik a föld. A növény- és állatvi­lág is ehhez rendkívül csapadékos időjáráshoz igazodott. Sőt, az igazi scotch whisky íze is a moharéte­gek alól csordogáló víz felhaszná­lása miatt olyan különleges. Hogy skótok-e a skótok? Erre a kérdésre határozott nemmel válaszol.- Arra azért fel kell készülni, hogy minden nagyon drága. A Felföldön bárhol sátorozhat az em­ber, de két-három éjszaka után ajánlatos hagyományos szállást keresni. Hiába a vízhatlan sátor, a megfelelő felszerelés, mégis elázik az ember. Viszont a szállást sem adják olcsón. De hogy mennyire nem skótok a skótok, ennek bizonyítására me­séli el azt az esetet, hogy az egyéb­ként alig lakott Felföldön meglá­tott egy kastélyt. Mint később ki­derült: egyedül él ott egy öreg úr.- Amikor bekopogtattam, ajtót nyitott, és azzal kezdte: nem fogad turistákat. Mindjárt mondtam: megyek tovább, csak szeretném a wc-t használni. Erre azonnal be­tessékelt, majd teával és aprósüte­ménnyel kínált. Jól elbeszélget­tünk. Munro - így hívják az öreg urat - az egyik skót klán leszár­mazottja. Gyermekei, unokái, dédunokái a városban élnek, de ő ragaszkodik az ősi fészekhez. Persze, az öreg Munrón kívül még sok-sok érdekes emberrel ta­lálkozott az egyébként alig lakott vidéken. Ha Skóciában nem is azokat a helyeket kereste, ahová turistautakat szerveznek, a Ben Newvishez is elzárándokolt. De nemcsalt megnézte, meg is mászta az ország legmagasabb hegyét, az 1343 méter magas Ben Newist. A turistáknak szánt ezernyi skót specilitásból azonban semmit sem hozott.- Ott is elárasztják a turistákat a szokásos kacatokkal: nemzeti vi­seletbe öltözött bábuk, kisebbek- nagyobbak, Nessy plüssből, papír­ból, műanyagból... - és rendkívül drágán. De nemcsak ezekkel vár­ják a turistákat: kiválóak az infor­mációs irodáik!- vízhatlan házizsákba csomagoljon- a hátizsákban is mindent zárjon nejlonba- különösen vigyázzon a gyufára- száraz fára ne számítson, vigyen magával kempinggézt- szerezzen be egy jó „lélegző" kapucnis dzsekit- csak vaxolható bakancsban induljon- ne feledkezzék meg a kamásliról sem- vizet nem kell cipelnie, abból van bőven, de csak felforralva fo­gyaszthatja •vigyen magával könnyű, kalóriadús élelmiszereket, csokit, leves­porokat, zabpelyhet...- szerezzen be térképeket november 3-án, szombaton délután 4 órától hallgassa meg Kis­várkonyi Csaba vetítettképes beszámolóját a miskolci Ifjúsági és Szabadidő Házban Vadászat a vadászországban, Alaszkában Földi László Tavaly novemberben megcsör­rent a telefon, és egy ismeretlen férfi jelentkezett a Tengerentúl­ról. Azt mondta: olvasta a leg­utóbbi vadászkönyvemet, ami arra ösztönözte, hogy meghívjon Alaszkába vadászni: gyűjtsék él­ményeket egy majdani Alaszká­ról szóló könyvhöz. Nos, megkö­szöntem jóleső szavait abban a hitben, hogy mindez csak egy udvarias gesztus, és idővel a meghívás úgyis elsorvad. Andor azonban időről időre jelentke­zett, s ez év tavaszán már arra biztatott, hogy vegyem'meg au­gusztus végére a repülőjegyet. Igen, így kezdődött. Aztán egy szép nyárvégi napon megérkez­tem Fairbanksbe, ahol itthoni fogalmak szerint már ősz volt. Csomagjaim súlyát leginkább a gránittábla növelte, amit Gróf Széchenyi Zsigmond emlékére készíttettem, aki a harmincas években ugyanazon a területen vadászott, ahol most nekem nyí­lott lehetőségem. Úgy hajtottam fejet minden magyar vadász ne­vében Zsiga bácsi emléke előtt, hogy emléktáblát és kokárdát helyeztem a Twelvemile hegyte­tőn álló oszlopokra. Több mint háromhetes ottlé­tem minden élményét hosszan tartana elmondani, csupán fel­villantani tudom néhány pilla­natát, például amikor kint az őserdőben az út mellett egy sajá­tos antikváriumot láttunk. A bó­déban senki sem volt, tárt ajta­ján egy tábla: OPEN, mellette egy másik tábla, rajta angolul a követkézzé felirat: „Ez önkiszol­gáló antikvárium, eladó nincs. Ha Ön kemény fedelű könyvet kíván vásárolni, akkor helyez­zen a tányérkába két dollárt. Ha a választott könyv fedele puha, akkor egy dollár az ára. Amennyiben a könyv kicsit gyű­rött, adhat magának 50 százalék engedményt.” Később, amikor jobban megis­mertem a helyi morális makulát­lanságot, már nem voltam megle­pődve az efféle furcsaságokon. Alaszka területe Magyaror­szág sokszorosa, de lakosságá­nak száma alig haladja meg fő­városunk népességének felét. Az emberek emberhez méltó módon laknak, többnyire bent az erdő­ben, fényesre lakkozott farönk- házakban. A nemzeti jövedelem egyik fő forrásából, a kőolaj kitermelésé­ből minden állampolgár közvetle­nül részesül oly módon, hogy minden év végén kapnak ezer- ezerötszáz dollárt fejenként. Értik ugye? Mindenki! Itthoni ismerete­inkkel ez is szokatlan, nemde? Alaszka a vadászok országa. Minden tizenhat életévét betöl­tött helyi lakos válthat 35 dollá­rért éves vadászjegyet (az indiá­nok 5 dollárért), mely jegy elle­nében évente lőhet: 5 rénszar­vast, 2 fekete medvét. 1 barna medvét, 1 jávorbikát, 1 vadbir­kát és naponta 20 fajdot. Alaszkának külön zászlaja van. Nem is igazán érzik magukat „amerikainak”, olyan gesztussal beszélnek az „alsó negyvennyolc államról”, mint mikor a kabát­jukról söprik le a port. Míg ottlé­tem alatt az egész USA államel­nökük nemiségén rágódott, ad­dig a „felső államban" mindezzel alig foglalkoztak, ehelyett va­dásztak, lazacot fogtak, aranyat ástak, akárcsak pionir őseik. így láttam hát az időtlen Alaszkát. S bár korábban a vi­lág legjobb vadászterületeit volt alkalmam és szerencsém látni, beleértve az egzotikus Afrikát is, csak ott. Alaszkában kísértett meg a gondolat: ott kellene élni. Persze ez csak gondolatfuvallat volt, hiszen sorsom a magyar nyelv, s csak ott tudok élni, ahol magyarul beszélnek. Láttam grizzly medvét, fehér vadbirkát, aranyásókat, arany­rögökkel szurtos markukban. S mit nem láttam? Irigységet és gőgöt, áruforgalmi jellegű tör­vényszéki bírákat, nem láttam egyenruhákat, sem egyengondo- latokat. S bár nem aranyat ásni men­tem Alaszkába, mégis aranyat találtam. Aranyembereket. Ja, és egyebek mellett lőttem egy jávorbikát... (A szerző a Miskolci Nemzeti Színház művésze.) Ja, és egyebek mellett lőttem egy jávorbikát...

Next

/
Thumbnails
Contents