Észak-Magyarország, 1998. október (54. évfolyam, 230-255. szám)
1998-10-10 / 238. szám
1998. október 10.. szombat Rt-twn i Miskolc Miskolci polgár A munkahely is lehet otthon Miskolc (ÉM - Hl)- Amikor arról kérdeztük, melyik a kedvenc helye Miskolcon, Braskó Péter, az MVSC-Bonus Eco cselgáncsszakosztályának vezetője gondolkodás nélkül mondta: „a munkahelyem a sporttelepen".- Bár 18 évesen kerültem Miskolcra, miskolcinak vallom magam. Itt ismerkedtem meg a cselgánccsal. Ez a. sport egész további életemet meghatározta. A Dózsa miskolci szakosztálya 1958-ban alakult, ott kezdtem cselgáncsozni. Versenyzőként elég sérülékeny voltam. így - 1965-ben elvégeztem az edzőit, és 25 évesen átvettem a szakosztály szakmai vezetését. Akkoriban. bár remek eredményeket értünk el, meglehetősen rossz körülmények között dolgoztunk. Végül. 1970-ben, egy csodálatos sportember Károlyi József jóvoltából az MVSC-telepre költözhetett a szakosztály. Itt már volt tatami, és megkaptunk minden szükséges felszerelési. Azóta is ide köt a munkám, bár az edzősködés- ről le kellett mondanom, ugyanis tavaly, a franciaországi felnőtt Európa-bajnoksá- gon szívinfarktust kaptam. Megpróbáltam utána is folytatni az edzői munkát, de be kellett látnom, muszáj abbahagynom. így szakosztályvezetőként dolgozom, addig szeretném csinálni, amíg bírom, és amíg szükség van rám. Braskó Péter erre a sportra tette fel az életét. Eredményei elismeréseként a Magyar Judo Szövetségtől a múlt hétvégén megkapta a Magyar Cselgáncsért Kitüntetés arany fokozatát.- így, visszatekintve úgy gondolom, jól döntöttem, amikor főfoglalkozásomnak választottam a sportot. Ide. ebbe a kis irodába, az edzőterembe, e falak közé mindig haza jöttem, ugyanúgy, mint a családomhoz. Ez a hely a második otthonom. Ez egy olyan műhely, amelyben eredményes versenyzők formálódnak. Ettől kedves nekem, még akkor is, ha magát az épületet egy kívülálló kopottnak, sivárnak is látja. •: J u v>! f Ai .< ■ j/,<)■/ A •; •; s f ^ ú ;< Mivel van kikövezve? Utca a Tetemváron, az Alma kocsma előtt. Nem a jó szándékkal van kikövezve (ha azzal lenne, nem lopták volna el a lefolyórácsot), igaz, ez az út nem is feltétlenül a pokolba vezet. Legfeljebb a kórházba, ha az ember nem néz a lába elé. Fotó: Séllei Zsolt Ahol a sültért is megválasztják Egy miskolci polgár az amerikai polgárokról: függetlenek és gyanakvóak Miskolc (ÉM - BA) - A függetlenség és a gyanakvás - ez jellemzi leginkább az amerikai polgárokat - mondja a miskolci polgár, Szinay Attila. A 24 éves ügyvédbojtár a közelmúltban tért vissza a tengerentúlról. Hét hónap alatt sok mindent lát az ember Amerikában. Eljut például addig a felismerésig, hogy az ottani -rendszer Európából nézvést valóban szépnek mutatkozik. Az amerikaiak azonban se nem jobbak, se nem rosszabbak. mint a mi térségünk lakói. Amiben hasonlítanak ránk: a társadalom ügyei nem lelkesítik őket. A közömbösségük oka: a szövetségi politikára nincs rálátásuk. Ömlenek rájuk a hírek, de elsősorban a közvetlen környezetük információi iránt érdeklődnek. A helyi ügyekben tájékozottabbak is. mint mondjuk a kelet-európaiak a saját helyi ügyeikben. Ha mégis a távolság- tartás a jellemző mentalitás, arra a magyarázatot a sokszor formális demokráciában kereshetjük: ahol a börtönőr és a sintér is választáson nyeri el a pozícióját, ezen nincs is mit csodálkozni. Az is tény ugyanakkor, hogy az államhatalmi szervek tökéletesen képesek egymást ellenőrizSzinay Attila ni, s ez a tudat sem sarkallja az embereket a döntésekben, az ezek előkészítésében való aktív részvételre - mondja Szinay Attila, aki az amerikaiak és a tér- ségünkbeliek közötti legjellemzőbb különbségnek azt tartja: odaát rengeteg a civil közösség. Bármire alapíthatnak ilyet, és élnek is a lehetőséggel. A közösségi élet színtere azonban nem a politika, hanem sokkal inkább az úgynevezett privát szféra. S hogy milyen végsősoron az amerikai polgár? Független, például anyagi és politikai értelemben. Ha kötődik is valamelyik párthoz, a pártok gyenge szerepe miatt ez nem meghatározó kötődés. Az amerikai ember ugyanakkor gyanakvó is: minden döntést aszerint mérlegel, hogy mibe kerül ez az adófizetőknek. s hogy mitől lesz az jó személy szerint neki. Szinay Attila mégsem ezt tartja a hazai polgárosodásban az amerikaiaktól tanulható legfontosabb leckének. Sokkal inkább azt, hogy az ember fiának már iskolásként is legyen alkalma rádöbbenni, hogy az egyén és a közösség konfliktusában az egyénnek nemcsak alkalmazkodnia lehet, de befolyásolhatja is a közösség akaratát. Mit csinált a tengerentúlon? Szinay Attila az Amerikai Egyesült Államok kongresszusa által alapított közén európai ösztöndíjnak köszönhetően élt hét hónapig a tengerentúlon. Az ösztöndíj kuratóriuma a volt keleti blokk országaiból utaztat az Egyesült Államokba olyanokat, akik valamilyen módon kötődnek a demokratikus átmenethez. A miskolci ügyvédjelölt - aki a városi egyetemen óraadó is - a borsodi megyeszékhely közgyűlésének bizottsági tagja - ilyen módón vett és vesz részt a hazai átalakulásban. .Amerikában öt hónapot töhöü egy Kentucky egyetemen. kettőt pedig Washingtonban. ahol gyakornok volt egy kutatóintézetben. Itt kelet-európai ügyekkel foglalkozott. Az intézet elemzésekkel segíti az egyesült államokbeli pénzembereket vállalkozókat abban, hogy eldöntsék: biztonságos-e befektetniük az általuk beruházásra kiszemelt térkő .-ben. nA.U O á uAA A ív a ; m Miskolc közigazgatásának szíve: a Városház tér A Városház tér Fotó: Bujdos Tibor Miskolc (ÉM - SZ) - A város e kiemelkedő helyszíne utcából alakult térré. A XIV. századi iratok Fábián utca néven említik, majd a XVI. században egyik telkén lévő mészárszék után a Mészár nevet kapta. A jelenlegi utcakép régi idők hangulatát idézi. Felelgetnek egymásnak az egykori polgárházak újrafestett színei, az épületek kapubejárói fölött XX. századi cégérek utalnak a földszinti üzletekre. A villamosmegálló táblája és a lámpaoszlopok kidolgozása szintén a múltra utal. A tér - számozás szerinti - utolsó barokk épülete az Almássy-kú- ria, mely 1984 óta „a felrobbant ház”-ként szerzett újabb hírnevet. A XVIII. században Miskolcon letelepedett család házában 1831-től kaszinó működött. Innen sétálunk a tér központi eleme felé: Melocco Miklós tervei nyomán Széchenyi Istvánnak állított itt emléket a város. A szobor mellett elhaladva a kávézó és a vendéglő teraszáról az avasi domboldal látható. A 14-es számú sark i épület 1864-től adott otthont Miskolc első óvodájának, ahol 1881-ben Ferenc József is látogatást tett. Az 5-ös számú házon tábla jelzi történelmünk másik jeles alakja, Petőfi Sándor itt tartózkodásának ideiét. A szomszédos épületben pedig a város első nyomdája működött a XIX. század első felében. Az elkeskenyedő tér további részét kettéosztja a fák es bokrok közti lócák sora. 1843 előtti feljegyzések alapján gémeskút állt itt, de betömették, mert nem illett a városháza által meghatározott utcaképbe. A városháza mai elődjét 1762-ben kezdték építeni. a majd’ száz évvel későbbi földrengés és tűzvész azonban szükségszerűvé tette az átépítést. A sarki épület, eredetileg bérháznak készült, de korábban is hivatalok működtek benne: volt itt városi rendőrség, dohánytőzsde és jogakadémia. A tér legnagyobb épülete a megyeháza, melynek építését 1725- ben kezdték, a XIX. század elején pedig klasszicista stílusban építették át. A tér itt a Szemere-kert tel szomszédos, ide tekintenek az egykori érseki lánynevelde ablakai. A későbbiekben a Herman Ottó Gimnázium, jelenleg pedig a katolikus gimnázium növendékei tanulnak a falai között. Fotográfus műterem, híres kávézók, Vándor Sándor szülőháza, zárdatemplom es mások alapozták meg a tér művelődés- történeti jelentőségét, melyhez az utókor emberléptékű újításaival próbálja megadni a múlthoz méltó jövőt. (Cikkünk elkészítésénél forrásként használtuk Dobrossy István Miskolc Írásban és képekben című munkájának első kötetét.) HIRDETÉS' Akihez hamarabb jut el az információ, lépéselőnyben van. Legyen Öné ez az előny! Olvassa a már HÉTFŐN! 56 oldaton több mint 3500 hirdetéssel hétre Fotó: Farkas Maya
