Észak-Magyarország, 1998. szeptember (54. évfolyam, 204-229. szám)

1998-09-01 / 204. szám

1998. szeptember 1., kedd Kultúra 7 Muzzik Dobos Klára Egy kis szigeten volt a koncert. A közön­ség nagy része csónakokban ült, de aki nem akart túl sokat himbálózni, a száraz­földön is talált helyet. A nézők egymásba kapaszkodva „hullámozták” végig a mü­veket, minden szám után óriási tapsvihar és éljenzés köszöntötte az előadót. Pedig a műsorban nem volt semmi nyáresti könnyedség: abszolút komoly darabokat játszott egy bizonyára neves zongorista... Nem, ez nem álom. Amszterdamban tör­tént az eset... A Coppeliát a Kirov-balett előadásában láttuk. Csodálatosan táncoltak a tánco­sok, történet nélkül is lekötötték az em­ber figyelmét. A veronai arénabeli Nabuccót „otthagytuk”. Mert a Verdi-zene gyönyö­rű bár, de a „látványt” itt mindössze a tö­megek félóránkénti egyik oldalról a má­sikra helyezése szolgáltatta. Mindezt - és még rengeteg mást - alig egy hét alatt volt szerencsénk megnézni. Pedig nem nyertünk a lottón, és nem is örököltünk nagyobb összeget. A Nabucco „otthagyása” ugyanis nem a veronai Aré­nából való távozást jelenti, csak a szobá­ból vonultunk ki a konyhába, vacsorázni. Tehettük, mivel előfizettük a kábeltévé egyik „csomagját”, amelyben rátaláltunk a Muzzik elnevezésű francia komolyzenei csatornára. Fantasztikus, hogy létezik ilyen adó, ám a nyári műsorrendnek volt egy ap­rócska szépséghibája: hiába volt adás, mégsem lehetett egész nap nézni. Mert te­matikus műsorokat sugároztak. Alapjá­ban persze a tematikusság is rendkívül változatos, hiszen a komolyzenei napot jazz követte, az operát táncszínház, a gö­rög folklórt indiai. De amikor egy nap az ötödik Verdi-opera kezdődik, vagy tíz órá­ja szól a szitárzene, esetleg (mint az el­múlt hét elején) végig kell hallgatni Bar­tók „összes műveit”, olyankor biztos, hogy a legkomolyabb komolyzene-rajongó is csatornát vált, keresni kezd valami kul­turált krimit. De erre már nincs oka. Tegnap óta megint nem csak „csipegethet” az adásból a boldog zenebarát. Most, hogy az ősz már Szent Mihály útján suhan, a levelek­kel együtt elfújta a minden napra jutó te­matikát is... • Százados színházkrónika címmel, Sze­gedi színházi és színészeti kataszter al­címmel jelent meg a Tisza-parti városban Sándor János könyve, amely a Szegedi Nemzeti Színház és a helyi színészélet történetét tárja az olvasók elé. • Tizenöt év után ma este újra fellép Ma­gyarországon a Dubliners ír folkegyüttes. A koncertnek a Petőfi Csarnok ad ott­hont, és az ír művészek mellett a műsor­ban szerepel a Muzsikás együttes, Sebes­tyén Márta és a Kaláka is. Az idén 36 éve alakult Dubliners az au­tentikus ír folkzene egyik legnevesebb előadója. • Menner Magdolna alkotásaiból nyílik kiállítás Miskolcon a II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtárban szeptember 4-én, pénteken délután 4 órakor. Képek a pályaudvaron Miskolc (ÉM) - Tölczéki Ferenc festőmű­vész alkotásaiból nyílik kiállítás szeptem­ber 3-án, csütörtökön délután 4 órakor Miskolcon a Tiszai pályaudvar olvasó-vá-’ rótermében. Az alkotásokat Samu István, Sajószentpéter polgármestere ajánlja az érdeklődők figyelmébe. Tölczéki Ferenc alkotása Tűzzománcosok a sarokról - és Denverből Miskolc (ÉM - DK) - Vágóék Miskolcon a mai napig ma­radtak a „tűzzománcosok a sarokról". Pedig elég messze vannak már a kezdettől: az apróságok árusításától. A közelmúltban például a den- veri művészeti fesztiválon nyertek első díjat. A tűzzománc iránt először a fe­leség, Enikő kezdett érdeklődni. A Gárdonyi Művelődési Házban volt egy ilyen szakkör, oda járt ő is. Néha a grafikus férj is be­nézett hozzá, nézegette, mit csi­nálnak.- Az az igazság, hogy nekem a zománc nem volt a zsánerem - mondja Vágó István. - Idétlen anyagnak találtam. Legalábbis a szakkörben készült dolgok nem nyerték meg a tetszésemet...- A tűzzománc minden művé­szetek csúcsa - veszi át a szót Enikő. - Ha valaki jó zománcos, annak jól kell tudnia rajzolni, érteni kell a színkeverésekhez, kémiai dolgokhoz és sok más­hoz. A szakkörösök többsége azonban nem tanult rajzolni, ki­csit olyan „háziasszony stílus­ban” zománcozott. És amikor egy manuálisan képzettebb em­ber lát rá ezekre a dolgokra, ak­kor szörnyülködik... Én eredeti­leg azért mentem le, mert ötvös- ködtem jó pár évig, és a meste­rem azt mondta, jó lenne bezo­A Vágó család máncozni az ékszereket, amelye­ket készítünk. Később - már férj és feleség együtt - a szakkörben egészen Fotó: Farkas Maya más technikákkal próbálkoz­tak, mint a többiek. Ezzel per­sze nem tettek szert nagy nép­szerűségre. Úgyhogy inkább ki­bérelték a művelődési ház mű­helyét.- A '90-es évek elején elkezd­tük az ékszerek gyártását - idézi fel a férj. - Különböző vásáro­kon, fesztiválokon ezekkel is egészen szép sikereket értünk el, a vállalkozásunk mégsem lett gazdaságos. Ugyanis mi minden­áron valami nagyon jót akar­tunk csinálni, amivel nagyon sok munka volt, az embereknek viszont nem volt nagyon sok pénze. Aztán találkoztunk Kátai Mihállyal, aki a Kecskeméten működő nemzetközi zománc mű­vészeti telep vezetője volt 12 éven keresztül. Ő kezdett el „lökdösni” minket abba az irányba, hogy hagyjuk az apró­ságokat, csináljunk inkább szín­vonalasabb dolgokat, mert úgy látja, van bennünk kurázsi... Az első képek elkészülte után felkeresték Szász Endrét, akivel az eredetileg porcelánfestő Eni­kő egy időben együtt dolgozott Hollóházán.- Lepakoltuk a „cuccot”, és kérdeztük a véleményét. Azt mondta, szerinte nagyon jó. El is vállalta, hogy megnyitja első kiállításunkat a pécsi Harlekin Galériában. A tárlatnak nagy si­kere volt, sok ember rácsodálko­zott, hogy ezzel a XVI. századi technikával dolgozunk, és rá­adásul egy képen ketten... A képek alá annyit írnak csak: Vágó.- A reneszánsz idején is egy­szerre többen dolgoztak egy ké­pen. Egyvalaki meghatározta a fő csapásirányt, és mellette min­denki azt festette, amit a legjob­ban tudott. Volt, aki felhőben volt jó, volt, aki ruhában, vagy arcban... Nálunk rajzban én va­gyok jobb, technikailag, „mütyürökben” pedig Enikő. Ne­kem nincs türelmem a rendkívül aprólékos részletekhez, ő azt na­gyon jól meg tudja csinálni. Összehozzuk az erősségeinket.- Egy képen belül István szárnyalása és az én mütyürké- léseim ötvöződnek, és erősítik egymást a képen. Valaki azt mondta, hogy minden alkotá­sunk olyan, mint egy ünnep... - folytatja a feleség. Idén tavasszal Tiszaújvárosban is kiállítottak. Szívesen bemutat­koznának Miskolcon is, de mond­ja a férj, itt még mindig csak „a sarki zománcosok”. Az amerikai fesztiválon viszont ez nagyon tet­szett az embereknek, ugyanis ott a legenda része az, hogy valaki lentről indul és felküzdi magát. Itt bélyeg, ott dicsőség... Csodaszarvas Coloradóban A denveri (Colorado) Cherry Creek Arts Festivalt - amely az USA-ban a Los Angeles-i után a második legnagyobb művészeti rendezvény - július elején rendezték meg. A mis­kolciak figyelmét egy amerikai barátjuk, Christopher Walker hívta fel a lehetőségre. Elküld­ték a kért diákat, de nem re­ménykedtek, hiszen tudták, több mint 3000 művészből válo­gatnak be 175-öt. Aztán amikor jött a sikerről szóló telefon, megijedtek, hiszen hiányoztak az utazás anyagi feltételei. Az MKV azonban támogatta őket egy repülőjeggyel, a tiszaújvá- rosi tárlaton egy svájci üzlet­ember felvásárolta a lányuk, Bianka által készített képeket, ebből megvolt a második jegy, a harmadik árát pedig a bará­tok segítségének köszönhetik... A 175 kiállító „mellett” közel 400 ezer látogató fordult meg a fesztiválon. A zsűri már az első nap megnézte a miskolciak sát­rát. Elmondták, örülnek, hogy elhozták Európából a klasszi­kus művészetet. (Kontinen­sünkről rajtuk kívül csak egy angol festőművészt válogattak be a kiállításra.) De másoknak is nagyon tetszettek a képeik. És izgal­masnak találták a magyar őstörténetet is az amerikai­ak, amiről a Csodaszarvast ábrázoló alkotásuk kapcsán meséltek Vágóék. Komolyabb eredményről azonban álmodni sem mertek. Ők lepődtek meg a legjobban, amikor a „kevert technika” kategóriában az első díj át­vételére szólították őket. Ami azt is jelenti, hogy jövő­re ismét lesz helyük a fesz­tiválon... Vágó-kép Népfőiskolái születésnap Budapest (ÉM) - A tízéves Magyar Népfőiskolái Társa­ság (MNT) szeptember 5-én A következő évtized kihívá­sai címmel emlékülést ren­dez Budapesten (I. kér. Szentháromság tér 1.). A tízéves Magyar Népfőiskolái Társaság ma sem tesz mást, mint megalakulásakor tenni akart, vagy mint amit a magyar népfőiskolái mozgalom tett vi­rágkorában. Ma sem keres job­bat: „Jobb polgárt, jobb hazafit, s jobb embert nevelni, ez a nép­főiskola célja” - idézte Móricz Zsigmondot Sz. Tóth János, a Magyar Népfőiskolái Társaság ügyvezető elnöke. A jubileumi nap programjáról megtudtuk, az egész napos ta­nácskozás Benda Kálmán, a Ma­gyar Népfőiskolái Társaság első elnöke sírjának megkoszorúzá­sával kezdődik. Ezt. követően nyitják meg a közművelődési egyesület születése óta eltelt idő­szak dokumentumait felsorakoz­tató emlékkiállítást. Az újjászü­letés krónikája című kötet - amelyben a népfőiskolái mozga­lom tíz esztendejének eseménye­it foglalták össze a szerzők és szerkesztők - bemutatója is szintén a délelőtti programhoz tartozik. Délután Hámori József miniszter, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának ve­zetője tart előadást a minisztéri­um közművelődési terveiről. A határon túli magyar népfőisko­lái szervezetek képviselői kere- kasztal-beszélgetésben fogalmaz­zák meg a nemzeti műveltséggel összefüggő gondolataikat. Sz. Tóth János, a Magyar Népfőis­kolái Társaság ügyvezető elnöke előadása a következő évtized fel­adatait foglalja össze. Az Öntevékeny Szervezetek Európai Szimpóziuma (ESVA), melynek természetesen az MNT is tagja, minden évben kitüntet egy-egy jelentős művelődési szakembert az ESVA Comeni- us-díjjal. Idén ezt a kitüntetést Paul Belanger, a hamburgi UNESCO Oktatási Intézet igaz­gatója kapja meg. A díjátadás után Európa és a magyar népfőiskolák együttmű­ködéséről, eljövendő közös fel­adatairól szólnak az emlékülés külföldi résztvevői: Jakob Horn Németországból, Katus József Hollandiából és Chris Grönholm Finnországból. Az emlékülés zárásaként Ru- bovszky Kálmán mutatja be Walter Leirmannak, a Leuveni Katolikus Egyetem professzo­rának A négyféle nevelési kultú­ra című könyvét. Tisztelet az elődöknek. A Színházi Esték - a Miskol­ci Nemzeti Színház lapjának - jubileumi különszámának cím­lapja (is) az elődök előtt tiszteleg. A színészmúzeum bejáratá­nál lévő ekhós szekérre szálltak a színészek, hogy így ajánlják a közönség figyelmébe a következő, 175. színházi évadot.

Next

/
Thumbnails
Contents