Észak-Magyarország, 1998. szeptember (54. évfolyam, 204-229. szám)
1998-09-12 / 214. szám
1998.. szeptember 12., szombat 5 . Itt-hon 1 Szalóczi Katalin Clsak az tudja elképzelni, milyen megpróbáltatás busszal eljutni a Megyei Kórházba a Centrum Áruház elől fél és háromnegyed nyolc között iskolaidőszakban, aki próbálta már. Szóval háromnegyed előtt öt perccel fel- nyomakszom a 12-es buszra. Mindenki fürgébb, ügyesebb, erőszakosabb(?) nálam, következésképp minden ülőhely foglalt, én pedig a lépcsőn nyomorgok. Mégis, egy pillanat alatt elterelődik a figyelmem saját kinomról. Valaki keservesen sir. Egy kedvező kanyarban megpillantom a valakit is. Egy alig valakit. Az éles, keserves hang gazdája egy pöttöm kisfiú, jó, ha kétéves. Anyja kezébe csimpaszkodva áll a tömegben.- Üljön le a gyerekkel - ajánlja föl a jegylyukasztással bajlódó anyának egy koros hölgy. Ám az anya határozottan visszautasítja:- Nem ülünk le, azért sir, mert fél buszon utazni. Ha leülnénk, csak még jobban félne. De nem cipelhetem a kórházig gyalog. A párbeszédet mindenki hallhatta, de ettől még inkább a gyermek felé fordul a figyelem, aki egyetlen pillanatra sem hagyja abba a szivet tépő zokogást. A busz tele leendő nővérkékkel, egyik bájosabb, mint a másik, nyilván a szivük vonzotta őket erre a pályára, kedvesen próbálják nyugtatgatni a kicsit.- Ne sírj, nem sokára ott leszünk. Ne félj, mindjárt odaérünk! Magamban megszámolom a hátra lévő megállókat, csak három, jaj, lenne már túl a gyerek a szenvedésen. Mert tényleg szenved, ezt hallani, alighanem klausztrofóbiás. A második megálló előtt elfogy a mama türelme, s ordenáré hangon ráüvölt a gyerekre:- Fogd már be! Az eredmény: mindenki elhallgat. Már a gyereket kivéve. Pattanásig fokozódik a feszültség a tömött busz némasága és az árva gyermekjaj között. Így gördülünk be a második megállóba, ahol egy termetes asszonyság még felpréseli magát a lépcsőn. Az a fajta, aki egy pillanat alatt átlátja a helyzetet, s azonnal intézkedik.- Nahát! - harsogja - Nem szégyellik magukat, ennyi fiatal lány, és egy se adná át a helyet ennek a kisgyerekes anyának?! A deszkatemplom újjáépítésének története is bizonyítja: van magyar polgárosodás Téglákból épített századforduló Diósgyőrben A szabályozott és szervezett felújítása után kertváros is lehet a vasgyári kolóniából Hallgatni... A közvetlen érdek nélküli cselekvés Miskolc (ÉM - BA) - Kitüntetés, hogy miskolci polgárnak vallhatom magam. Ezek Kádár Péter szavai. A tetemvári református gyülekezet lelki- pásztora messziről jött emberként, s a gyújtogatás áldozatául esett deszkatemplom újjáépítésén szorgoskodó szervezőként a miskolci polgárosodásról szerzett tapasztalatait és benyomásait osztja meg olvasóinkkal. A harmincöt éves férfi két esztendeje él ebben a. városban. Hódmezővásárhelyről indult, ötgyermekes családból, 1989-ben kitűnő minősítéssel szerzett lelkész! oklevelet a debreceni teológián. Szolgált a gyula-gyulavári és négy abaúji gyülekezetben. Nős, négy gyermek apja. A hazai polgárosodás ügyét 1990 és 1994 között országgyűlési képviselőként igyekezett előmozdítani. Úgy látja: a mostani hazai politikai konstelláció megfelelő körülményeket teremthet a magyarországi polgárosodás számára. Szerinte a társadalom képes lesz „kinőni” az egyébként a fiatalságra jellemző individualizmusból, s visszatér a demokrata gondolkodó, Bibó István által megfogalmazott kívánatos moMiskolci Kádár Péter delihez: a szabadság kis köreihez. Magyarán: közösségeiben él majd a hazai társadalom. E közösségek lehetnek képesek az élethez feltétlenül szükséges dolgokon túli értékek felmutatására.- Nemcsak a' Bibliának, de a polgári gondolkodásnak is fontos ismérve annak felismerése, hogy „a világ nem velem kezdődött”. Mindenkinek feladata van abban, hogy ne szakadjon meg az értékek nemzedékről nemzeFotó: Farkas Maya dékre átadott láncolata - fogalmaz Kádár Péter. Szerinte tehát az a polgár, aki a belső erkölcsi rendhez akkor is tartja magát, ha az egyébként nem muszáj. Ezen értékrend lényeges eleme, hogy az egyén a közvetlen érdekviszonyok világából kilépve egy magasabb, eszmei-erkölcsi célért cselekszik. „Ezt Isten dicsőségére teszem” - fogalmaztak ezzel kapcsolatban a régi, egyszerű templomjárók. A közvetlen érdeken túlmutató tenni akarás mutatkozott meg a deszkatemplom újjáépítésének eddigi történetében is. A sajnálat (hogy így esett), a konstruktivitás (hozzuk helyre, mert helyrehozható), és az önzetlenség a mozgatórugója ennek a tenni akarásnak. Szép, a múltra rímelő példákat sorol a lelkész. A deszkatemplom egykor ajándékba kapta a mostani tűzben megrongálódott harangját. Az adományozók családi tragédiájuk emlékére áldoztak ezért, de nemcsak emlékezni és emlékeztetni akartak, hanem az őket megrázó események közepette a közösséget szolgálni. Az új - szeptember 18-án, a deszkatemplom egykori avatásának hatvanadik évfordulóján szentelendő - harangok szintén adományokból öntettek. A sok segítőből név szerint is említi Simon Gábort és cégét, az Ép- Kontroll-t: ők irányítják és koordinálják az újjáépítést, s eddig egy fillért sem kértek mindezért. A közvetlen érdek nélküli cselekvés a bizonyítéka: nemcsak hogy esélye van a polgárosodásnak, de már a polgárosodás újraindulásáról is beszélhetünk - így Kádár Péter. „Mikorra ez a levél a Szerkesztő úr asztalára érkezik, nagy ünnepe lesz a miskolci reformátusoknak s nekem, mint aki annak az egyháznak a segédlelkésze voltam valamikor, szívem szerint való kötelességem, hogy levélbéli köszöntést küldjék a fényes ünnepélyre. A miskolci reformátusok a Deszkatemplomot építették újjá, mégpedig olyan ízléssel és olyan hazafias elgondolással is, ami messze földön ritkítja párját. (...) Én még a templom belső bútorzatát készen nem láttam. Amikor bent voltam, csak faragni, fűrészelni kezdték a padokat, de már az első egypár minta láttára örömérzés futotta el a szivemet.” Magyar Jövő, Miskolc, 1938. szept. 18., Szigethy Ferenc „Az emlékezet temploma is ez a templom. Idegenek uralkodtak rajtunk századokon át. Sokszor lerongyolt életünkkel a csak azértis, vagy csak azért se jelszavasai voltunk. Pathó Pálok nembánomsága, urhat- námsága, tehetetlen kényelmessége juttatott minket az árvaságra. Legyen örök memento a szomorú időkből ez a ház... Áldozatos egyházszeretet boldog szállása ez a ház. Ez a templom szép szóra, önként vállalt felajánlásokkal, egyházi adó kivetése nélkül, szerető szívek adományozásából épült. A magyar fájdalomból született, élő magyar reménység temploma is ez a második ház. Minden gerendáját a Tátra alján a rabságban tartott magyarok döntötték, erdélyi székelyek faragták, ácsolták a zsindelyt a tetőzetre.” Magyar Jövő, Miskolc, 1938. szept. 20. A könyvbemutatón. Dobrossy István, a Megyei Levéltár igazgatója és Olajos Csaba (áll). Fotó: Séllei Zsolt hanyagolt. Gyakran a jószándék is ellentmondásokat szül, hiszen az esetleg bevakolt, spenótzöldre színezett, felújított épület már nem hagyja érintetlenül a tömb páratlan jellegét.- A város helyi védelem alá vette a területet, de nemcsak a szabályozás, hanem a szervezettség is fontos a megmentésében. Értékek vannak itt, erre szerettem volna felhívni a figyelmet. bé, kanyargósabbá és jobbára csupán gyalogszerrel járhatóvá válnak. A környező házak mintegy falusias szigetet képeznek a város szívében: az udvarok, az idegenekre „éhes” kutyák, a járdaszéli virágágyások, egy kopott fotel a kapunál... - ugyanakkor az idő pusztító erejének való megadás is érzékelhető. A pusztítás „kissé” erőszakosabb válfajának következménye, hogy kalapácsok lüktető ritmusa vegyül az autók zajával: ez év végére elkészül az új Deszka templom. Faragott kapuja - mely utal a templom korábbi újjáépítését lehetővé tevő Bató- adományra - a Pallos utcára néz. A pallos használata az elmúlt évszázadokban gyakori volt a domb körül - innen a török időket idéző név is -, a középkori jogszabályok szerint a bűnös nemeseknek dukáló pallossal való kivégzéseket a Tetemvár mögött hajtották végre. A templomot a korai tetem vári temetőt magába olvasztó Deszka temető síremlékei övezik, melyek között megtalálható például a 19. században neves kereskedő, Bató István és családja: Szentpáli István, a 20. század elejének miskolci polgár- mestere; a város iskolatörténetének meghatározó tudós-pedagógusa, Tóth Pál nyughelye is. A temető mögött egy másik sírkert, az első és második világháború elesett katonáinak emléket állító Hősök temetője húzódik a fák koronái alatt. A Tetemváron épült 1848-ban a pesti Hengermalom raktára vagy 1856-ban a város első kórháza. Volt még itt piac is, mely az 1868-as piacrendi szabályok alapján „tűzi s egyéb épület fák eladó helye” volt. A történetből nem hagyható el a pincék említése sem, hiszen a 19. század végének jelentős jövedelemforrása volt a „szelíd halmokon termő tüzes fehér bor és részben aszúbor is”. Bár a pincék fölött húzódó épületek egyre a lakhatóság feltételeinek igyekeznek megfelelni, a kerítéseken néhol még kígyózó szőlőindák utalnak e nedűvel való foglalatosságra. Gazdag történelem, szegényes jelen húzódik hát a tetemvári sorok között, mögött. Forrás: Szendrei János: Miskolcz város története I-V. története címmel - jelent meg a múlt héten. Azt mondja, hogy nem a diósgyőri kolónia az egyetlen „miskolci” terület, amely kedves számára. A nagytömegű építkezés miatt kialakult egységesség, a tervezés igényessége, a tégla-architektúra megjelenése miatt azonban kiemelkedik ez a terület.- Az első lakótelepek,egyikeként épült 1869 és 1910 között a lakótelep. Körkemencékben égetett téglákat és díszítőtéglákat használtak. Karaktere van ennek az architektúrának. A volt zeneiskola, a kórház ideggyógyászati épületének a homlokzata is jellegzetes. Kedvencem a mészárszék. ez rajztechnikailag is szép - és mutatja a téglánként kirajzolt tervet, a faragott szellőzőkémény precizitását a tanulmány írója. A stílusában összetartozó, intézményhálózattal ellátott, korábban kertkultúrájában is gondozott lakónegyed most elMiskolc (ÉM - SZ) - Szrógh Sámuel 1800-ban írt, Mis- kolcznak javai című munkájában így említi a Tetemvárat: „Olly kintset tart, meliy könynyebben ád pénzt, mint az arany-ércz". Napjainkra viszont az infláció e kincset is „megrövidítette". Utca, köz, szer végül sor - mindez megtalálható a miskolci Petőfi tér fölött húzódó Tetemváron. A táblák sort írnak, ami jelentése alapján az „egyoldalúan” beépített utcaféléket jelöli. Itt van belőle Alsó, Közép és Felső is - zömében mind igazi sor, nielyek fölfelé haladva egyre keskenyebFalusias sziqet a város szivében Fotó: Séllei Zsolt Miskolc (ÉM - NyZ) - Egységes kialakítás, tervezés, üzemeltetés, legtömörebben így lehetne jellemezni a századfordulón épült Diósgyőri-vasgyári kolóniát - mondja Olajos Csaba területi főépítész.- Régóta foglalkoztatott a kolónia élete. Mert ha csak a lakosság számának emelkedését vizsgáljuk, abból is látszik, hogy a kolóniának kovász-szerepe volt Miskolc növekedésben. Szerettem volna arra is megtalálni a választ, hogy a kolónia milyen szerepet játszhatott Miskolc életében és a századforduló építészetében. Végül pedig arra, hogyan lehetne megmenteni ezt a városrészt - idézi a kétéves kutatást elindító kérdéseket Olajos Csaba. „Helytörténete” a Tanulmányok Diósgyőr történetéhez című sorozat negyedik köteteként- A Diósgyőr-vasgyári kolónia
