Észak-Magyarország, 1998. szeptember (54. évfolyam, 204-229. szám)

1998-09-09 / 211. szám

1998. szeptember 9., szerda Itt-bOB 6 Szuhakálló (ÉM - SZN) - A legtöbb tele­pülésen többnyire a férfiak jutnak köz­hasznú munkavégzési lehetőséghez. Ami­kor a szuhakállói Páró Csabánénak foglal­koztatást ajánlott a polgármester, ő azt mondta, bármilyen intézményi munkát szívesen vállal. Nem is csalódtak benne: amint elvégzett egy feladatot, máris je­lentkezik az új megbízatásért. Gyors- és gépírónak tanult Miskolcon, ám egy év után abbahagyta. Már bánja, hogy akkor olyan dolgokat csinált, amit nem lett volna szabad, de fiatal volt, meg­gondolatlan. Átment Kazincbarcikára, s a kötőipari konfekciós szakma megszerzése után, mint minden lány. ő is a Habse­lyemben kezdett. Korán, 19 évesen ment férjhez, párja sem volt idősebb, s szinte azonnal érkezett a most 11 éves kisfiú. A fiatalasszony szerette a munkáját, vissza is akart menni dolgozni, de csak műszak­ba várták, ez pedig a kicsi mellett meg­oldhatatlan problémának bizonyult. Vál­lalkozó férje a teherautóval állandóan úton volt, édesanyja aktívan dolgozik je­lenleg is, maradt a munkanélküli segély. Próbált volna otthoni munkát vállalni, de ez teljesíthetetlen követelményeket tá­masztott. Időközben egy kislánnyal is gyarapodott a család.- Itt a hivatalban sok hasznát vettem annak az egy Fáy-s évnek is; jön a válasz­tás, sok papírmunkát rám bíznak. De ami­kor beteg lett az iskolai takarítónő, beug­rottam helyette, és kisegítettem az óvodá­ban is. Szokatlan volt, öt kilót fogytam, de már 7. hónapja vagyok közhasznú alkal­mazott, változatlanul igénylik a munká­mat és ez jó érzés. Tudom, hamarosan vé­ge, másnak kell a munkahely, bár én na­gyon szívesen csinálnám akár egy évig is. Már eldöntöttem, mindenképpen átképzés­re jelentkezem, kedvem Volna a kereske­delmi pályához. Úgy érzem, 30 évesen még nem késő új életet kezdeni. Ha mégsem si­kerül, meg kell várnom, míg édesanyám nyugdíjas lesz, vigyázhat a gyerekekre, s akkor már műszakba is járhatok. Kazincbarcika és környéke Ami sár és „földrengés” nélkül nem megy Az első kapavágástól felügyelik a község történetének legnagyobb beruházását A szívesen „beugró” birkózni a talajjal. Az Arany Já­nos utcában megsüllyedt a be­tongyűrű, újra kellett kezdeni a munkát. Volt, ahol már félméte­res mélységben feltört a talajvíz, dimbes-dombos a terep, többnyi­re puha homokkövei. A tervezésből a község egyes részei nemes egyszerűséggel ki­maradtak, itt átemelő szivattyús megoldásra törekszik az önkor­mányzat és a kivitelező, s ez nem mindenkinek a tetszésével találkozik. Ami elromolhat, az el is romlik, mondják, a szivaty- tyú árammal való működtetése pénzbe kerül. A sár, a latyak, a csapadékárok összetörése a megszokott apró kellemetlensé­gek kategóriájába tartozik, a helyreállítás a kivitelező gondja. Egy Hunyadi utcában lakó csa­lád számára viszont rémálommá lett az álom: házuk és a szom­szédos telken álló lakatlan épü­let 30 centimétert süllyedt, a fa­lak megroppantak. A két épület alaposan összecsúszott, míg a kerítés és a járda a helyén ma­radt. Az eset nagy fejtörést okoz a szakértőknek, a tulajdonosok­kal való kártalanítási egyezke­dés októberben várható. Legha­marabb addigra készül el a rendszer, s minden problémára fény derül. Ez a jelen, ám a köz­ség számára nem akármilyen je­lentőségű beruházás, ha a sebek behegednek, százéves távlatok­ban kell, hogy szolgálja a lakos­ságot. Bányásznap helyett Ormosbánya (ÉM) - Elmosta az eső a múlt vasárnapra tervezett ormosbányai nagyszabású sport­napot. így elmaradtak a délelőtt­re tervezett ügyességi versenyek, amelyek mind a régi bányászmu­latságokat idézték volna. Nem volt csizmadobálás, bányászlám­pás váltófutás és lapátolóverseny sem, mint ahogyan meghiúsult a bajnoki labdarúgó-mérkőzés előt­ti öregfiúk és női meccs is. En­nek ellenére délután 5 órától szép számmal gyűltek az emberek a községi kultúrházba a meghirde­tett gulyáspartira, ahol a rövid megemlékezést követően hajnalig tartó mulatozás következett. Ormosbányán ezzel nem ért véget a bányásznapi ünneplés. A komolyabb ceremóniát az ön- kormányzat - összekötve az Or­mosbányai Baráti Kör találkozó­jával - szeptember 19-én tartja. Ekkor avatják a felújított világ- háborús és bányász hősök em­lékművét, lesz temetőlátogatás és zászlószentelés. Szeptember 26-án a vidék tehetségeinek I. ormosbányai találkozóját rende­zik 10 és 40 év közötti előadók modern tánc. ének és hangsze­res zene kategóriájában. Az idén nem kapnak új hidat a kazaiak Tardona (ÉM - SZN) - Kisebb- nagyobb galibákat okoznak a tardonai szennyvízberuhá­zás kivitelezőjének a nehe­zen kezelhető geológiai vi­szonyok, amelyeknek nyil­ván ahhoz is közük volt, hogy két épület meg­süllyedt, összecsúszott. A lakosság nagy része nehezen viseli a felfordulást, noha nem kevés energiába, szervezésbe, pénzbe került a régen várt csa­tornahálózat. a község történeté­nek legnagyobb beruházása. Az 1993-ban elkezdett munka félbemaradt, megrekedt a szennyvíztisztító telep megépíté­se után; elfogyott a pénz. ahogy erről lapunk is beszámolt. A megoldatlan gond szőröstül-bő- röstül átöröklődött a következő önkormányzatra: a bruttó 210 milliós beruházáshoz 160 milliót kellett előteremteni, azaz évekig tartó harc után elcsípni az utol­só órában, hiszen az új törvény szerint - csak a 3000 lakos fölöt­ti településeknek jár az állami céltámogatás - az 1200 lelkes Tardona már nem lenne jogo­sult ilyen nagyösszegü segítség­re. Bükki karszt és Lázbérci-tó ide, kiemelt természetvédelem oda, megszámolhatatlan sikerte­len pályázat, önerő-igazolás, több éves községvezetői és terve­zői utánajárás kellett ahhoz, hogy az erőfeszítések gyümölcse idén őszre beérjen. Társaság Készül a község történetének legnagyobb beruházása alakult, a telkenként 50 ezer fo­rintos lakossági hozzájárulást a tardonaiak jövőre kezdik tör­leszteni. A terveket az ésszerűség hatá­rain belül több ponton módosít­tatta az önkormányzat, amely szeretné elkerülni, hogy abba a csapdába essen, mint a szomszé­Fotó: V.J. dós Dédestapolcsány, azaz, hogy évek múlva derüljenek ki a mű­ködési hiányosságok. Tóth Jó­zsef polgármester úgy fogalmaz: az első kapavágástól az átadásig árgus szemekkel figyelik a mun­kálatokat. A szélsőséges geoló­giai viszonyok miatt azonban a várakozásnál is jobban meg kell Sajókaza (ÉM - SZN) - Az '50-es évek elején az egykori fahidat váltotta fel a jelenlegi, egysávos közlekedésre alkalmas Sajó-híd a község 26-os főút felőli bejára­tánál. Az elavult átkelőhely kor­szerűbbre, teherbíróbbra cseré­lését már évek óta tervezi a Köz­útkezelő Kht. és a helyiek is ar­ra készültek, hogy ez év végén végre hídavatót rendezhetnek - mondja Tóth Gyula alpolgár­mester. A cserére a kivitelező is készen állt: mivel az ide szállí­tás után az új kétsávos, fémszer­kezetű hidat a helyszínen szerel­ték volna össze, salakkal borí­tott felvonulási területet alakí­tottak ki az út mellett, a híd kö­zelében, ahol a munkálatok ké­nyelmesen elvégezhetők, az ön- kormányzat pedig a kazincbar­cikai gyalogos függőhidat kérte volna kölcsön a konkrét hídcse- re idejére, míg a gépjármű-köz­lekedést kerülő úton oldották volna meg. Annál is inkább várták a vál­tozást a helyiek, mivel két év óta ezen a hídon keresztül szállítják a 12-13 tonna rakománnyal közle­kedő pótkocsis teherautók a ku- rityáni külszíni bányából kiter­melt szenet, s már Sajókaza hatá­rában is készítik elő a külszíni fejtést. Abban már most is meg­oszlanak a vélemények, hogy a 20 tonnára hitelesített régi híd meddig bírja ezt a rendszeres terhelést a gépkocsik, autóbu­szok, más szállítójárművek mel­lett, sokan egyenesen életveszé­lyesnek ítélik a jelenlegi helyze­tet. Jó okuk van erre, hiszen a híd már kilyukadt az idén, s a ja­vítás csak a probléma ideiglenes megoldása lehet. Ehhez képest hidegzuhanyként érkezett a hír, hogy az idén mégsem lesz új híd, ugyanis az ide szánt szerkezetet másnak adták el. E pillanatban tehát áll a hídcsere ügye és áll a megszokott, régi híd, amely úgy tűnik, tűri a halasztást. Eavelőre marad az ideialenes megoldás Fotó: Vajda János Kopjafák Takacs István fafaragó, nyugdíjas bányász 10 kopjafát ajánlott fel a Műcsony határában, Kaulics Illés gazdálko­dó által létrehozandó arborétum és emlék­hely számára. A hét ve­zért, a szent jobbot és az államiság egyéb jel­képeit képviselő kopja­fák valószínűleg ta­vasszal kerülhetnek végleges helyükre. Az emlékpark „nagy” Ma­gyarországot ábrázoló területén a különböző korok, nemzetiségek építészeti stílusait is felelevenítenék a ne­mezjurtától a vályoghá­zon keresztül a korsze­rűbb építési módokig, sőt, Kaulics Illés azt tervezi, hogy Székely­földre utazik és meg­próbál ottani fafaragó művészeket rávenni, hogy a múcsonyi hely­színen készítsenek az arborétum számára eredeti székelykaput. • Mályinka. Alig kezdődött el az érdemi munka az új tanévben, a helyi iskola ok­tatási és kulturális alapítványa máris 100 ezer forintot nyert a Népjóléti Minisztéri-- um pályázatán. Az idén ugyanis - amel­lett, hogy párhuzamosan folytatódik a honismeret-életmód program - a környe­zetvédelemre és az egészségnevelésre he­lyeznek az intézmény pedagógusai ki­emelt hangsúlyt. Az összeget fénymásoló berendezés vásárlására és a csecsemőápo­lási klub létrehozására fordítják - tájé­koztatott Pál-Kutas Dénesné igazgató. • Alsószuha, Dövény. A szomszédos köz­ségek önkormányzati vezetői tárgyaláso­kat folytatnak az ezzel foglalkozó aggte­leki vállalkozással arról, hogyan tudná­nak rácsatlakozni a gázvezetékre. Az al- sószuhai és a dövényi lakosság régen várt óhaja teljesülne a beruházással. A köz­ségvezetők arra kíváncsiak, hogy a me­gyei területfejlesztési tanácstól kapott tá­mogatással hogyan tudnak gazdálkodni, s hogy sikerül-e legalább a gázgerinc ve­zeték lefektetése ebből az összegből, il­letve mi más fér a támogatással csökken­tett tartalomba, mennyi lakossági önerő­re lesz szükség.

Next

/
Thumbnails
Contents