Észak-Magyarország, 1998. augusztus (54. évfolyam, 179-203. szám)

1998-08-04 / 181. szám

1998. augusztus 4.. kedd nt-itoü s Az özvegy Hernádkércs (ÉM - SzK) - Bár már lassan tizennyolc éve, hogy özvegyen maradt, a 66 esztendős Szmetán Pálné mégis legszíve­sebben a férjéről beszél.- Én kinizsi lány voltam, ő pedig idevaló, Kércsre. Látni láttuk egymást korábban is a templomban, megtetszhet­tem neki, mert megkérte az egyik rokono­mat, hogy hozza el hozzánk. Pontosabban szólva előtte üzengetett már, hogy talál­kozzunk. de én meg voltam olyan büszke, hogy azt mondtam rá: aki engem akar lát­ni, az jöjjön el hozzám. így aztán összejött a bemutató.- Szépen éltünk, egyszerűen. Lett két lányunk, az egyik Miskolcon lakik, a má­sik Megyaszón. Férjhez mentek, két-két gyermek van mindkét családban, egy lány, egy fiú, vegyesen.- Özvegy Szmetánhé, született Kucs­mán Margit elsorolja, miként tette „halálos súlyos beteggé” a férjét a nehéz munka, a kohászat, ahol folyton sósavval marattak.- A nyolcvankét és fél kilós ember hir­telen ötvennyolcra fogyott. Azt mondták az orvosok, szinte már nincs belül egy szerve se - mondja, s elmaszatol egy könnyet. - Azt hittem, el tudom mondani elgyöngülés nélkül, de hát nem megy. Az a legrosszabb az egészben, hogy akkor tudtam meg. ki volt az én uram, mikor meghalt - teszi hozzá. Aztán magát is biztatva folytatja:- Vagy négy évig azt mondtam, nélkü­le nincs tovább, de van. Tehenet, lovat tovább nem tartottam, de a földet, ker­tet megművelem, s még tavaly két ser­tést is felhizlaltam. Az idén már le­mondtam róla, mert gyengébbnek érzem magam. Azt a kis nyugdíjat nagyon be tudom osztani, meg még össze is rakok belőle. Csak hát nem annyit, hogy az unokáknak telne minden nap jégkrém­re. így aztán nagyon ritkán látogatnak meg, unják is magukat nálam. Én nem tudom, mi az unalom. Ha átmegyek Kércsre, az egyik ember is húz be, a má­sik is. Itt is szeretek élni, a népek kö­zött, itt is vannak rokonaim. A szomszé­dok gyerekei is gyakran bekéredzked­nek, néha tíznél többen vannak nálam. Szoktam nekik mondani, ti vagytok az én unokáim. De egyedül se unatkozom. Van rádióm, tévém is, bár azon nincs kép. De jobban szeretek beszélgetni, az egyik ezt mond, a másik mást, össze­hangoljuk a híreket. A másik dolgába meg nem ütöm bele az orrom. Nem kell észrevenni mindent, mert akkor tiszta bonyolult lenne a világ. • Aszaló - Új munkalehetőség megte­remtésének segítését fontolgatja az asza­lói önkormányzat. Amennyiben a testület augusztusi ülésén úgy dönt, egy 20 fős magánvállalkozásban működő varroda létesítéséhez biztosítanák a helyiségeket a jelenleg üresen álló volt általános iskola rendelkezésre bocsátásával. Baráth László polgármester elmondta, az előzetes igényfelmérés szerint 22 asszony vállalna szívesen ilyen munkát, akik közül 11 fog­lalkozott korábban varrással. ® Nagykinizs - A múlt héten elkészült - 3 millió 600 ezer forintos beruházással - a falu legújabb fejlesztése, a Hernád utcai útburkolat, amelyhez kistérségi támoga­tásként 2 millió 555 ezer forintot kaptak pályázat útján, a többit önerőből biztosí­tották. Királyi találkozásra készülnek Szalóczi Katalin Szentistvánbaksa (ÉM) - Ti­zenhat falu nemzetközi talál­kozóját rendezik meg Szent- istvánbaksán augusztus kö­zepén. A településeket - me­lyek közül néhányat még or­szághatárok is elválasztanak egymástól - egy dolog köt össze: valamennyi nevében hordozza az államalapító nevét. Még az aratás sem elég indok ahhoz, hogy a polgármester tá­vol maradjon a hivataltól. Ott- jártunkkor is épp félbehagyta a mezei munkát az előkészületek miatt.- Még az Antall-kormány ide­jén találta ki valaki, hogy a Szent István nevét őrző települé­seket egybegyűjtve civil szerve­zetet kellene alakítani. Az első összejövetelre Erdélyben, Csík­szentkirályon került sor, ahol alá is írta 16 település vezetője a szándéknyilatkozatot - sorolja Hornyák Sándor, a Szent Király Szövetség megalakulásának tör­ténetét. Az első igazi találkozó tavaly volt, Szentkirályszabadján, ak­kor aláírták az alapító okiratot is. Hanem hogy miként adódott, hogy a második találkozó szín­helye Szentistvánbaksa legyen? Hornyák Sándor Fotó: Bujdos T.- Addig igen aktív volt min­denki, ameddig arról kellett ha­tározni, hogy minden évben má­sutt legyen a közös kulturális seregszemle, de amikor fel kel­lett volna állnia valakinek, hogy vállalja a megrendezést, már alábbhagyott a lelkesedés. Java­soltam, mindenki kapjon egy pi­cike zászlócskát, s tűzze oda Nagy-Magyarország térképére, ahová szívesen utazna jövőre. Erre se mozdultak. Akkor azt találtam ki, hogy sorban mond­junk pár szót a településeink történetéről. Hogy jó példát mu­tassak, elsőnek jelentkeztem. Ebben ugyan nem akadt követőm, de amint befejeztem, egyik polgármestertársam a má­sik után vonult a térkép­hez kitűzögetni á zászlócskáját Szentistvánbaksa mellé. Ezzel korántsem apadt ki a polgármester ötlettára. Nem ri­adt ugyan meg a feladattól, de azt hamar felmérte, saját kasszából aligha lehet vendégül látni vagy kétszáz-háromszáz embert.- Betyár nagy tisztesség az igaz, de betyár nagy teher is, főként suskában. így aztán meg­írtam minden falunak, küldje­nek 15 ezer forint hozzájárulást, s javasoltam, ezt a jó szokást tartsuk meg a későbbi találko­zókra is. Hét településtől rögtön megjött a pénz és az egyetértő levél is, eddig egyetlen helyről válaszolták azt, hogy nincs rá keretük. Tudomásul vesszük, de ha rajtuk lesz a sor, biztos, hogy ők is hiába tartják a markukat. A falu pedig nekilátott önerőből a magtár átalakításához.- Már a milliónál tartunk, hogy emberi szállást varázsol­junk belőle. A polgármester úgy tartja, nem lehet megtenni, hogy az idegenek lakmározzanak, a falu­beliek pedig csak nézzék. Úgyhogy vendégül látják a falu lakosságát is. Minderre a hozzá­járulásokon túl a szponzorok biztosítják az anyagi hátteret.- Ha az Isten is velünk van, akkor lesz nyolc támogatónk. Ki bort, pálinkát, ki jószágot, ki pénzt ad. És nem dicsekvésből mondom, de úgy döntöttem, összemérem magamat velük, s én is hozzájárulok tizenöt-hú- sz-ezer forinttal. Mert eláru­lom, pár nap eltéréssel éppen akkor töltöm be a hetvenedik évemet, hát nekem duplán ün­nep lesz. Borzasztó nagy dolog az, csillagom! ;<(Ú:\í,Y< ,\f <7TTT< A „felséges" tizenhat: Bakonyszentkirály Csíkszentkirály (Románia) Kalotaszentkirály (Románia) Kerkaszentkirály Királyfiakarcsa (Szlovákia) Királyszentistván Marosszentkirály (Románia) Szabadszentkirály Székelyszentistván(Románia) Szentkirály Szentistván Szentistvánbaksa Szentkirályszabadja Porrogszentkirály Rinyaszentkirály Vágkirályfa (Szlovákia) Református gyerektábor: együtt egy hétig Alsóvadász (ÉM - SzK) - Az aisóvadászi református paró­kia épületéből kiszálló ked­ves gyermekének becsalo­gatja az arra járót. Az elülső szobából száll a dal, az ajtón felirat: Picurok. Oda­benn Petró Emőke ötödéves teológushallgató a Dávidról és Góliátról mesélt történetet kérdezi vissza a picuroktól, azaz a tíz vidám óvodástól, ki­siskolástól. Az applikációs táblára felkerül egyebek mel­lett a két főhős rajza, amely segítségével a gyerekek a ma­guk szintjén visszamondják amit hallottak. Aztán kifes- tölapokat kapnak, színes ce­ruzákat, s a gyerekek nagy vehemenciával hozzálátnak a színezéshez. Emőke elsorolja a 27-től kezdődött egyhetes tábor napi programját.. Reggel a közös áhítat előtt találkoznak a koruk alapján három csoportba sorolt gyerekek. Az áhítatot közös éneklés követi. Aztán a csoportok különvonul­nak, előbb énekelnek, imádkoz­nak, elhangzik egy történet, ame­lyet visszakérdeznek, megbeszél­nek, kifestőznek, rajzolnak. Ebéd­re mindenki hazamegy, hiszen a tábornak a faluban élő, itt nyara­ló gyerekek a résztvevői. Délután Életkép a táborból gyöngyöt fűznek, kösarat fonnak, csuhából játékokat készítenek, dobozokból pedig templommaket­teket. Az este 8-tól kezdődő isten- tisztelet közösen zajlik a gyüleke­zeti tagokkal. Ezt követően a gye­rekek bemutatják a felnőtteknek aznapi „műveiket”. Az utolsó na­pon tábortűzzel búcsúznák. Fotó: Vajda János És persze viszont látásra kö­szönéssel, hiszen mint azt a tá­bor lelke és lelkésze, Hegedűs István elmondta, az ő négy év­vel ezelőtti idehelyezése előtt már élő hagyományt egész biz­tosan továbbviszi, hiszen min­den évben számít rá legalább félszáz gyermek. Ifj. Hegedűs István (8 éves) Édes­apám a lel­kész. A testvéreim már na­gyok, ezért is jó, hogy itt sok a kisgyerek. Minden programot szeretek, és várom a tábortüzet is. Csak az a baj, hogy azzal vé­ge lesz. Igaz, akkor már le­het várni az augusztus 20-át. Hogy miről nevezetes? Hát akkor van a születésnapom! Balogh Noémi (10 éves) Minden nyáron részt ve­szek a tá­borban. Minden tet­szik benne, hogy olva­sunk, ját­szunk, rajzolunk, fűzünk. Ma a bűnről, a bűnbánatról volt szó. Igazából nemigen tudom, mi az, mert én még nem kö­vettem el semmi bűnt. Hogy hazudtam, vagy loptam-e va­laha is? Á, dehogy. Orbáncfűrekord Tizennyolc tonna orbáncfü­vet vett át a Csereháti Tele­pülésszövetség a környék begyűjtőitől. Az idén a sze­dés ideje az esős időjárás mi­att elhúzódott, így csaknem kétszeres mennyiséget tud­tak átvenni, mint tavaly, igaz a buzgalomba a mostani nagyobb kereslet is beleját­szott. Szárítás után a 4,6 ton­na virágot azonnal értékesí­tették - tudtuk meg Bállá Ferenctől, a gyógynövény­program területi szervező­jétől. (Képünk még a szárítás idején készült.) A következő begyűjtendő növény a kisezerjófű lesz, amelyet ét­vágyjavító, vértisztító, vala­mint epe- és májbántalmak elleni hatásáért keresnek. Fotó: Bujdos Tibor 11

Next

/
Thumbnails
Contents