Észak-Magyarország, 1998. augusztus (54. évfolyam, 179-203. szám)
1998-08-04 / 181. szám
1998. augusztus 4.. kedd nt-itoü s Az özvegy Hernádkércs (ÉM - SzK) - Bár már lassan tizennyolc éve, hogy özvegyen maradt, a 66 esztendős Szmetán Pálné mégis legszívesebben a férjéről beszél.- Én kinizsi lány voltam, ő pedig idevaló, Kércsre. Látni láttuk egymást korábban is a templomban, megtetszhettem neki, mert megkérte az egyik rokonomat, hogy hozza el hozzánk. Pontosabban szólva előtte üzengetett már, hogy találkozzunk. de én meg voltam olyan büszke, hogy azt mondtam rá: aki engem akar látni, az jöjjön el hozzám. így aztán összejött a bemutató.- Szépen éltünk, egyszerűen. Lett két lányunk, az egyik Miskolcon lakik, a másik Megyaszón. Férjhez mentek, két-két gyermek van mindkét családban, egy lány, egy fiú, vegyesen.- Özvegy Szmetánhé, született Kucsmán Margit elsorolja, miként tette „halálos súlyos beteggé” a férjét a nehéz munka, a kohászat, ahol folyton sósavval marattak.- A nyolcvankét és fél kilós ember hirtelen ötvennyolcra fogyott. Azt mondták az orvosok, szinte már nincs belül egy szerve se - mondja, s elmaszatol egy könnyet. - Azt hittem, el tudom mondani elgyöngülés nélkül, de hát nem megy. Az a legrosszabb az egészben, hogy akkor tudtam meg. ki volt az én uram, mikor meghalt - teszi hozzá. Aztán magát is biztatva folytatja:- Vagy négy évig azt mondtam, nélküle nincs tovább, de van. Tehenet, lovat tovább nem tartottam, de a földet, kertet megművelem, s még tavaly két sertést is felhizlaltam. Az idén már lemondtam róla, mert gyengébbnek érzem magam. Azt a kis nyugdíjat nagyon be tudom osztani, meg még össze is rakok belőle. Csak hát nem annyit, hogy az unokáknak telne minden nap jégkrémre. így aztán nagyon ritkán látogatnak meg, unják is magukat nálam. Én nem tudom, mi az unalom. Ha átmegyek Kércsre, az egyik ember is húz be, a másik is. Itt is szeretek élni, a népek között, itt is vannak rokonaim. A szomszédok gyerekei is gyakran bekéredzkednek, néha tíznél többen vannak nálam. Szoktam nekik mondani, ti vagytok az én unokáim. De egyedül se unatkozom. Van rádióm, tévém is, bár azon nincs kép. De jobban szeretek beszélgetni, az egyik ezt mond, a másik mást, összehangoljuk a híreket. A másik dolgába meg nem ütöm bele az orrom. Nem kell észrevenni mindent, mert akkor tiszta bonyolult lenne a világ. • Aszaló - Új munkalehetőség megteremtésének segítését fontolgatja az aszalói önkormányzat. Amennyiben a testület augusztusi ülésén úgy dönt, egy 20 fős magánvállalkozásban működő varroda létesítéséhez biztosítanák a helyiségeket a jelenleg üresen álló volt általános iskola rendelkezésre bocsátásával. Baráth László polgármester elmondta, az előzetes igényfelmérés szerint 22 asszony vállalna szívesen ilyen munkát, akik közül 11 foglalkozott korábban varrással. ® Nagykinizs - A múlt héten elkészült - 3 millió 600 ezer forintos beruházással - a falu legújabb fejlesztése, a Hernád utcai útburkolat, amelyhez kistérségi támogatásként 2 millió 555 ezer forintot kaptak pályázat útján, a többit önerőből biztosították. Királyi találkozásra készülnek Szalóczi Katalin Szentistvánbaksa (ÉM) - Tizenhat falu nemzetközi találkozóját rendezik meg Szent- istvánbaksán augusztus közepén. A településeket - melyek közül néhányat még országhatárok is elválasztanak egymástól - egy dolog köt össze: valamennyi nevében hordozza az államalapító nevét. Még az aratás sem elég indok ahhoz, hogy a polgármester távol maradjon a hivataltól. Ott- jártunkkor is épp félbehagyta a mezei munkát az előkészületek miatt.- Még az Antall-kormány idején találta ki valaki, hogy a Szent István nevét őrző településeket egybegyűjtve civil szervezetet kellene alakítani. Az első összejövetelre Erdélyben, Csíkszentkirályon került sor, ahol alá is írta 16 település vezetője a szándéknyilatkozatot - sorolja Hornyák Sándor, a Szent Király Szövetség megalakulásának történetét. Az első igazi találkozó tavaly volt, Szentkirályszabadján, akkor aláírták az alapító okiratot is. Hanem hogy miként adódott, hogy a második találkozó színhelye Szentistvánbaksa legyen? Hornyák Sándor Fotó: Bujdos T.- Addig igen aktív volt mindenki, ameddig arról kellett határozni, hogy minden évben másutt legyen a közös kulturális seregszemle, de amikor fel kellett volna állnia valakinek, hogy vállalja a megrendezést, már alábbhagyott a lelkesedés. Javasoltam, mindenki kapjon egy picike zászlócskát, s tűzze oda Nagy-Magyarország térképére, ahová szívesen utazna jövőre. Erre se mozdultak. Akkor azt találtam ki, hogy sorban mondjunk pár szót a településeink történetéről. Hogy jó példát mutassak, elsőnek jelentkeztem. Ebben ugyan nem akadt követőm, de amint befejeztem, egyik polgármestertársam a másik után vonult a térképhez kitűzögetni á zászlócskáját Szentistvánbaksa mellé. Ezzel korántsem apadt ki a polgármester ötlettára. Nem riadt ugyan meg a feladattól, de azt hamar felmérte, saját kasszából aligha lehet vendégül látni vagy kétszáz-háromszáz embert.- Betyár nagy tisztesség az igaz, de betyár nagy teher is, főként suskában. így aztán megírtam minden falunak, küldjenek 15 ezer forint hozzájárulást, s javasoltam, ezt a jó szokást tartsuk meg a későbbi találkozókra is. Hét településtől rögtön megjött a pénz és az egyetértő levél is, eddig egyetlen helyről válaszolták azt, hogy nincs rá keretük. Tudomásul vesszük, de ha rajtuk lesz a sor, biztos, hogy ők is hiába tartják a markukat. A falu pedig nekilátott önerőből a magtár átalakításához.- Már a milliónál tartunk, hogy emberi szállást varázsoljunk belőle. A polgármester úgy tartja, nem lehet megtenni, hogy az idegenek lakmározzanak, a falubeliek pedig csak nézzék. Úgyhogy vendégül látják a falu lakosságát is. Minderre a hozzájárulásokon túl a szponzorok biztosítják az anyagi hátteret.- Ha az Isten is velünk van, akkor lesz nyolc támogatónk. Ki bort, pálinkát, ki jószágot, ki pénzt ad. És nem dicsekvésből mondom, de úgy döntöttem, összemérem magamat velük, s én is hozzájárulok tizenöt-hú- sz-ezer forinttal. Mert elárulom, pár nap eltéréssel éppen akkor töltöm be a hetvenedik évemet, hát nekem duplán ünnep lesz. Borzasztó nagy dolog az, csillagom! ;<(Ú:\í,Y< ,\f <7TTT< A „felséges" tizenhat: Bakonyszentkirály Csíkszentkirály (Románia) Kalotaszentkirály (Románia) Kerkaszentkirály Királyfiakarcsa (Szlovákia) Királyszentistván Marosszentkirály (Románia) Szabadszentkirály Székelyszentistván(Románia) Szentkirály Szentistván Szentistvánbaksa Szentkirályszabadja Porrogszentkirály Rinyaszentkirály Vágkirályfa (Szlovákia) Református gyerektábor: együtt egy hétig Alsóvadász (ÉM - SzK) - Az aisóvadászi református parókia épületéből kiszálló kedves gyermekének becsalogatja az arra járót. Az elülső szobából száll a dal, az ajtón felirat: Picurok. Odabenn Petró Emőke ötödéves teológushallgató a Dávidról és Góliátról mesélt történetet kérdezi vissza a picuroktól, azaz a tíz vidám óvodástól, kisiskolástól. Az applikációs táblára felkerül egyebek mellett a két főhős rajza, amely segítségével a gyerekek a maguk szintjén visszamondják amit hallottak. Aztán kifes- tölapokat kapnak, színes ceruzákat, s a gyerekek nagy vehemenciával hozzálátnak a színezéshez. Emőke elsorolja a 27-től kezdődött egyhetes tábor napi programját.. Reggel a közös áhítat előtt találkoznak a koruk alapján három csoportba sorolt gyerekek. Az áhítatot közös éneklés követi. Aztán a csoportok különvonulnak, előbb énekelnek, imádkoznak, elhangzik egy történet, amelyet visszakérdeznek, megbeszélnek, kifestőznek, rajzolnak. Ebédre mindenki hazamegy, hiszen a tábornak a faluban élő, itt nyaraló gyerekek a résztvevői. Délután Életkép a táborból gyöngyöt fűznek, kösarat fonnak, csuhából játékokat készítenek, dobozokból pedig templommaketteket. Az este 8-tól kezdődő isten- tisztelet közösen zajlik a gyülekezeti tagokkal. Ezt követően a gyerekek bemutatják a felnőtteknek aznapi „műveiket”. Az utolsó napon tábortűzzel búcsúznák. Fotó: Vajda János És persze viszont látásra köszönéssel, hiszen mint azt a tábor lelke és lelkésze, Hegedűs István elmondta, az ő négy évvel ezelőtti idehelyezése előtt már élő hagyományt egész biztosan továbbviszi, hiszen minden évben számít rá legalább félszáz gyermek. Ifj. Hegedűs István (8 éves) Édesapám a lelkész. A testvéreim már nagyok, ezért is jó, hogy itt sok a kisgyerek. Minden programot szeretek, és várom a tábortüzet is. Csak az a baj, hogy azzal vége lesz. Igaz, akkor már lehet várni az augusztus 20-át. Hogy miről nevezetes? Hát akkor van a születésnapom! Balogh Noémi (10 éves) Minden nyáron részt veszek a táborban. Minden tetszik benne, hogy olvasunk, játszunk, rajzolunk, fűzünk. Ma a bűnről, a bűnbánatról volt szó. Igazából nemigen tudom, mi az, mert én még nem követtem el semmi bűnt. Hogy hazudtam, vagy loptam-e valaha is? Á, dehogy. Orbáncfűrekord Tizennyolc tonna orbáncfüvet vett át a Csereháti Településszövetség a környék begyűjtőitől. Az idén a szedés ideje az esős időjárás miatt elhúzódott, így csaknem kétszeres mennyiséget tudtak átvenni, mint tavaly, igaz a buzgalomba a mostani nagyobb kereslet is belejátszott. Szárítás után a 4,6 tonna virágot azonnal értékesítették - tudtuk meg Bállá Ferenctől, a gyógynövényprogram területi szervezőjétől. (Képünk még a szárítás idején készült.) A következő begyűjtendő növény a kisezerjófű lesz, amelyet étvágyjavító, vértisztító, valamint epe- és májbántalmak elleni hatásáért keresnek. Fotó: Bujdos Tibor 11
