Észak-Magyarország, 1998. augusztus (54. évfolyam, 179-203. szám)

1998-08-04 / 181. szám

1998. augusztus 4., kedd AktoáSs 3 101 ■<,’ ;\:.L rgp " ' lures Bujdos Attila Nyilván' i van, aki képmutatónak tartja a Magyar Orvosi Kamara hálapénzről vallott ál­láspontját: ha már egyszer a magyar társada­lomba ennyire beágyazódott szokásról van szó, s ennyire megalázóan alacsony az egész­ségügyben dolgozók bére, az orvosokat tömörítő szervezet kész eltűrni, hogy a tagjai elfogadják a paraszolvenciát. Kérni persze nem szabad. IVIármost a hálapénz kérdése sokkal bo­nyolultabb annál, semhogy néhány mondat­ban szabad lenne véleményt alkotni róla. így biztosan túlzás a kamara által használt érv­rendszert képmutatásnak minősíteni. Hiszen tény: az orvosok amúgy valóban keveset ke­resnek (ki ne ismerne olyat, aki iskolázatlanul is többet visz haza, mint az orvosegyetemet végzett, tudását állandóan gyarapító, idegen nyelveket beszélő és azokon publikáló kiváló szakember). Ez tarthatatlan helyzet, egyike az évtizedek óta megoldatlan társadalmi igaz­ságtalanságoknak. Tény továbbá, hogy egyelőre írott malaszt a betegeknek a meg­különböztetés nélküli gyógyításhoz való joga, s így az orvosok naponta kénytelenek dönte­ni: ki, mire és mennyire van rászorulva. Ilyen körülmények között könnyen gondolhatja a beteg, hogy jobb elbírálásra számíthat, ina fizet. Nem kötelező elfogadni. Van, akit soha meg sem kísértenek. Van, akit igen, de hiába. Ő is a piacról él, csak neki elvei vannak: arra esküdött, hogy gyógyítani fog, azért pedig megkapja a magáét az államtól. Ma az ilyen embert szentnek és bolondnak is szokás ne­vezni, csak egyvalaminek nem szokás nevez­ni: mércének. Márpedig láthatjuk, hogy a hálapénz intéz­ményét a honi egészségügy anomáliái éltetik. Olyan katyvasz ez, amelyben rendet kellene rakni. Ezt lehetett volna azzal kezdeni, hogy a kamara a tűrés helyett a tiltást választja: hála­pénzt pedig elfogadni sem szabad. A való­sággal magyarázott „egyrészt-másrészt" dön­tés helyett - ami voltaképpen a betegre bíz­za, hogy ad, vagy sem - ez egyértelmű hely­zetet teremtett volna. Az egészségügy ano­máliáiért aligha kárhoztatható beteg érdekét szolgálná, ha tudhatná, hogy a társadalom- biztosításnak már megfizette a gyógyulása költségét. Semmi egyébbel nem tartozik. Legfeljebb hálaszóval, ha nem esik nehe­zére kimondani: köszöni szépen. A Collegium Musicum sorozat keretében Mátyus Gabriella tartott orgo­naestet tegnap Miskolcon a műemlék ava- si református templomban. A műsorban közreműködött Zobay Béla trombitamű­vész. Fotó: Farkas Maya Sikeres újraélesztés Miskolc (ÉM) - Sikeres újraélesztés tör­tént tegnap délután a miskolci Corvin ut­cán lévő egyik háziorvosi rendelőben. A rosszullétre panaszkodó szívbetegnek megállt a légzése, vérkeringése. A helyi orvosoknak sikerült ismét életre kelteni­ük. A beteget a Semmelweis Kórház in­tenzív osztályára szállították. A hála pénze: tűrik, de nem tiltják Miskolc (ÉM - BA) - Nem leg­alizálta a hálapénzt a Ma­gyar Orvosi Kamara (MOK). Csupán azt rögzítették a több mint negyvenezer or­vost tömörítő szervezet eti­kai kódexében, hogy eltűrik a paraszolvenciát. Ugyanak­kor azt tartják követendő magatartásnak, hogy senki se fogadjon el tagjaik közül ilyen szolgáltatást. Az egészségügyi törvénnyel egy napon, idén július 1-jén lépett hatályba a MOK etikai kódexe. Ennek egyik rendelkezése a há­lapénzzel összefüggő szabályo­kat taglalja. Szó sincs arról, hogy legalizálták volna a para­szolvenciát, csupán azt rögzítet­ték, hogy a jelenlegi jogszabá­lyokkal és a közvélekedéssel összhangban a kamara is eltűri ezt a juttatást. Ugyanakkor az orvos függetlenségét is veszélyeztetőnek minősítik a há­lapénzt, amelynek egyik oka az egészségügyi dolgozók megalázó­an alacsony fizetésében keresendő, ami mögött viszont az egészségügyi rendszer működési zavara áll. Ugyancsak a kódexben olvasható, hogy az orvosnak olyan magatartást kell tanúsítania, amely mind a bete­get, mind a hozzátartozóját arról győzi meg, hogy az orvosi ellátás színvonala független az egyéb juttatástól (az egészség- ügyi törvény rögzíti is a beteg­Rácz Sándor Fotó: Bujdos Attila nek a megkülönböztetéstől men­tes gyógyításhoz való jogát). Eti­kai vétségnek számít, ha az or­vos ráutalással kikényszeríti a juttatást - idézi a kódexben fog­laltakat Rácz Sándor, a MOK me­gyei etikai bizottságának elnöke. A főorvos 35 éve praktizál, négy éve áll a megyei etikai bi­zottság élén. Úgy tartja: a hála­pénz rendszere kiterjedt, a gyó­gyításban érdekeltek igen nagy részének jelenti a valódi megél­hetést. Ugyanakkor az általa vizsgált etikai ügyeknek csak elenyésző hányada (70 esetből 3) függött össze a betegtől kapott juttatással. Ezt azzal magyaráz­za: a paraszolvencia rendszere annyira rögzült a társadalom­ban, hogy ma ezt többnyire ter­mészetes szolgáltatásnak tart­ják. Az orvosok többsége ugyan­akkor helyteleníti, hiszen nem­csak orvos és betege, de orvos és orvos között is feszültségeket okoz - utalt az orvoslással fog­lalkozók közötti különbségekre Rácz Sándor, aki szerint akkor szűnne meg a hálapénz intézmé­nye, ha az emberekben tudato­sulna: az egyéb juttatás nem be­folyásolja a szolgáltatás színvo­nalát, s ha méltó módon fizet­nék meg az egészségügyi dolgo­zókat. Az orvosokat legalább olyan jól, mint a bírákat, ügyé­szeket. Az új egészségügyi kor­mányzatnak feltett szándéka határozott lépéseket tenni a hálapénz rendszerének meg­szüntetése érdekében, de amíg a fenti két feltétel nem telje­sül, a kamara hátrányos hely­zetbe hozná tagjait a juttatás elfogadásának tilalmával - ál­lította Rácz Sándor, a MOK megyei etikai bizottságának el­nöke, amikor arról kérdeztük: miért nem tiltották meg egyértelműen az egyébként ál­taluk is helytelenített hála­pénz elfogadását. Mi, mennyi? Meglehetős szemérmességgel nyilatkoznak az egészségügyi dolgozók a hálapénzről. A la­punk által megkérdezettek közül akadt, aki elismerte, hogy alkalmanként elfogadja, de megnézi, hogy' kitől, s azt is mérlegeli: valóban nyúj­tott-e olyan extrát, amivel rá­szolgált az ajándékra. A hálapénz nagysága álta­lában a gyógyítással okozott fájdalommal arányosítható: nagy vágásért többet „illik” adni. (A sebészek és a szülé- szek-nőgyógyászok tevékeny­sége iránt érzik a legtöbb há­lát a betegek, a labororvosok, vagy a szemészek munkája iránt már nem annyira.) A hálapénz nem követi az inflációt, s nem ritka, hogy az orvos zsebébe csúsztatott boríték: üres. A lapokban megjelent becslések Magyarországon évente 10-30 milliárd forintra teszik az egészségügyi dolgo­zóknak juttatott paraszolven­ciát. A nekünk nyilatkozók ezt túlzásnak tartják: az élet- körülmények romlásával csökken a betegek „adakozó kedve” is. mS: ! ;< A U I) >:.•/! TK :V'/1: *) A V ;V> 0 • ■ ’: -Vi i l • \\;\! ú O -M :■ ?. 7 : ______. .•—....................................uwvú.—1..A.1 y,.—>--------x—_______: : ____:_____j F e ltétlenül adok. Ez már hozzátartozik a kórházban való jobb el­látáshoz. Végül is ők is közalkalmazottak, én is az vagyok, és tudom sajnos, hogy a fizetés nem igazán megfelelő. Az ember, ha fogad egy orvost, abban bízhat igazán. Azt persze nem hiszem, hogy el is vár­ják. Korábban az is előfordult, hogy visszautasította egy or­vos a borítékot. Előre nem tudhatja az ember, ezt ki kell tapasztalni. Mezei Istvánné (40) gazdasági ügyintéző O lyan ez, mint egy rossz beidegződés. Időnként én is adok há­lapénzt, mint a gyerek születésénél. Hiába láza­doztam, azért én is re­méltem, más bánásmó­dot kap a kicsi és a fele­ségem. Máskor, ha nem adtam, akkor is minden rendben volt. Egyébként komoly vitákat kiváltó téma ez - családon belül is. Én mindig azt mon­dom, nekem sem adnak a szülők semmit a külön foglalkozásokért. De én nem is várom el. Magyar József (31) pedagógus R égen nem voltam or­vosnál, de biztosan adnék. Úgy érzi az em­ber, jobban odafigyelnek rá - akár az orvosok, akár a nővérek. A csa­ládban előfordult, hogy kórházba kerül valaki, olyankor én intéztem az ilyen jellegű anyagiakat. Az nem számít, milyen osztályon fekszik, de hogy mi a baja, az már módosíthatja az összeg­et. Egy szimpla vizsgála­tért nem adnék pénzt, de kórházi kezelés so­rán mindenképpen. Csorba István (39) szíjgyártó H ogyne. Többször feküdtem kórház­ban. A hálapénztől job­ban bíznak a betegek ab­ban, hogy oda figyelnek rájuk. Ez persze nem je­lenti azt, hogy enélkül nem látnának el minket ugyanúgy. Rengeteget dolgoznak az orvosok és a nővérek is, nincsenek megfizetve. Én ugyan iparos ember vagyok, de sosem fogadtam el senkitől borravalót - bár az egészségügyi dolgo­zók esetében teljesen más helyzetről van szó. Rakaczky János (79) szabómester I gen, adok. Ugyan édes­anyám halála idejéből nagyon kellemetlen él­ményeim maradtak. Azóta én is voltam már beteg. Akkor azért ad­tam, mert megérdemel­ték. Volt, hogy egy orvos visszautasított: köszö­nöm. de van nekem tisz­tességes fizetésem. Pedig ez az, amit nem mond­hatnak el magukról. Mégsem tartom jogos­nak. Hány olyan szakma van, ami nem borrava­lós, nem is fizetik meg és mégis el kell végezni? Stöckl Éva (52) házvezetőnő A vesztes nem haragszik Bocs, Budapest (ÉM - KI) - A Bocsi Sörgyár Rt.-nek az idén sem sikerült megszerznie a Pepsi-Szigetre szóló kizáróla­gos sörforgaimazói jogot. Ezt - többek közt - a győztes Dreher Sörgyáraknak a Ma­gyar Narancs című lapban közölt reklámjából tudhatta meg a nagyközönség.- A Magyar Narancsban tavaly a „Bocsesz” című cikkünkben megígértük: az idén Borsodi sört ihat mindenki a Pepsi-Szi- geten. Ez azonban nem sikerült, mert a versenytárgyaláson a Dreher a mi 30 milliós ajánla­tunknál jobbat tudott benyújta­ni - mondta érdeklődésünkre Mikes Tamás, a bocsi sörgyár marketing menedzsere. A szóban forgó lapban megje­lent reklámról, amelyben a Dre­her saját „győzelmét” adja hírül, és egyben felhívja a figyelmet a bécsiek be nem tartott ígéretére, a menedzser úgy nyilatkozott: hogy azt szellemesnek és igen ta­lálónak tartja. Arra a kérdésre, nem gondolják-e, hogy ezzel lejá­ratták a bécsieket, azt a választ kaptuk, hogy erről szó sincs. A Magyar Reklámszövetség titkára. Nagy Péter az említett reklámot még nem látta, de ha a Dreher valóban így hivatkozott versenytársa alulmaradásáfa, akkor ez etikai kifogásokat vet­het fel. Ennek vizsgálatához azonban a magát sértve érzőnek kell a szövetség etikai bizottsá­gához fordulnia - tette hozzá. Arról is érdeklődtünk, nem ki­fogásolható-e etikai szempontból az, ha egy cég kizárólagosan for­galmaz bizonyos terméket egy eseményen. A reklámszövetség és a sörgyár illetékesei egybehang­zóan azt nyilatkozták: a szabad­verseny körülményei között ez el­len nem lehet kifogást emelni. Mint mondták: Magyarországon kialakult gyakorlat ugyan még nincs, ám a cégek hatalmas pén­zeket fektetnek egy-egy rendez­vény támogatásába, és ragaszkod­nak ahhoz - legalábbis töreked­nek arra -, hogy a „kizárólagos forgalmazói” jogot megszerezzék. Folklór a Sajó-völgyben. Színes forgataggal, zenés menettánccal kezdődött el tegnap a III. Sajó-völgyi Folklórfesz­tivál. A hét napon át tartó eseménysorozat életrehívója és köz­pontja Kazincbarcika - az Egressy Béni Művelődési Központ -, de az eltelt évek alatt egyre több Sajó-völgyi települést, az idén nyolcat sikerült bevonni a különböző nemzetek népzenei és néptánc hagyományait felvonultató kulturális programok­ba. A nyitögálaesten valamennyi együttes közreműködött teg­nap. ma a Miskolc belvárosi menettánc után szintén vala­mennyi együttes fellép este Tapolcán. Fotó: Bocsi Krisztián

Next

/
Thumbnails
Contents