Észak-Magyarország, 1998. augusztus (54. évfolyam, 179-203. szám)

1998-08-25 / 198. szám

1998. augusztus 25., kedd Kultúra 1 Zempléni Művészeti Napok AUGUSZTUS 25., KEDD SÁROSPATAK „Volt egyszer egy alkotóház". Rákóczi-vár lo­vagterme. Este 6 órától. SÁROSPATAK Azt meséld el, Pista - Mácsai Pál műsora. A Művelődés Háza. Este fél 9-től. SÁTORALJAÚJHELY Bach-est - Szakály Ágnes és Farkas Róza cim­balmon játszik. Piarista templom. Este 8 órától. Kovácsművészet a liturgiában című kiállítás megnyitója a koncert szünetében. SZERENCS____________________________________ A Jánosi Együttes és Kobzos Kiss Tamás kon­certje. Rákóczi-vár udvara. Este 7 órától. Hollóháza A Ládafia Bábszínház előadása. Este 6 órától AUGUSZTUS 26., SZERDA SÁROSPATAK A Liszt Ferenc Kamarazenekar koncertje To- kody Ilona közreműködésével. Várudvar. Este 8 órától. MONOK A Kassai Fúvóstrió koncertje. Andrássy-kastély. Este 7 órától. Szakály Ágnes és Farkas Rózsa tegnap es­te a tállyai katolikus templomban muzsi­kált, ma pedig a sátoraljaújhelyi piarista templomban mutatják be Bach-estjüket. Szakály Ágnes 1974-ben végezte el - cim­balom szakon - a Liszt Ferenc Zeneművé­szeti Főiskolát. Szólistaként bejárta Euró­pa szinte valamennyi országát, és eljutott Japánba is. Több külföldi és magyar zene­szerző irt számára műveket, ezek tolmá­csolásáért nyolc alkalommal tüntette ki az Artisjus a szerzők nevében. Művészetének elismeréseként 1993-ban megkapta a Liszt­díjat, pedagógiai munkásságáért pedig 1998-ban a Német László-díjat. Farkas Rózsa 1993-ban végezte el - cim­balom szakon - a Liszt Ferenc Zeneművé­szeti Főiskolát. Már középiskolás korában koncertezett. A hazai fellépéseken kívül zenekari szólistaként szerepelt Olaszor­szágban. Több kortárs szerző írt számára műveket, ezek bemutatásáért két alka­lommal tüntette ki az Artisjus. 1998-ban elnyerte a Magyar Zenei Tanács által ala­pított Fischer Annie ösztöndíjat. Szakály Ágnes és Farkas Rózsa ff ; '13111®.1 ’•’■"■’■”1' '.;V‘TIT'-KJ-1i1,11 ILL, ... -h*® • Deli Ágnes szobrai láthatók a sárospa­taki református templomban délelőtt 10- től este 6 óráig. • Ferrum Sacrum - Kovácsművészet a litur­giában címmel nyílik kiállítás ma, kedden este a 8 órakor kezdődő koncert szüneté­ben a sátoraljaújhelyi piarista templomban. • Gabriele von Habsburg szobrászmű­vész térplasztikájával gazdagodik a sáros­pataki szoborpark. Az új alkotás ünnepé­lyes átadás augusztus 27-én, csütörtökön este fél 6-kor kezdődik. • A MÁV Koncert Fúvószenekar térzenéi a Miskolci Nyár rendezvénysorozat ked­velt eseményei közé tartoznak. Az 1923- ban alakult együttes Miskolcon az évszá­zados fúvószenekari tradíció méltó ápo­lója, a gazdag zenei hagyományok képvi­selője. Repertoárjuk színes és sokrétű. Idei nyári utolsó fellépésükön - augusztus 27-én, csütörtökön délután 5 órakor az Erzsébet téren - többek között Pécsi Jó­zsef-, Charpantier-, Chopin-, Strauss-, Ros- sini-dallamok csendülnek fel előadásuk­ban - Lendvai Péter vezényletével. Akik még gépiparisták voltak Az ötven éve végzett diákok egykor a Szinvából húzták ki az esztergapadot Dobos Klára Miskolc (ÉM) - A felvételi­jüket a Miskolc elleni bom­batámadás szakította fél­be... De nem csak ez nehe­zítette az ötven éve vég­zett gépiparisták tanulmá­nyait.- Mi még gépiparisták voltunk- mondja valaki, miközben „kettesével” haladnak az And- rássy Gyula Műszaki Középis­kola jelenlegi igazgatója után, aki megmutatja a találkozó résztvevőinek az új létesítmé­nyeket.- Ma már egészen más jelle­gű iskola ez - konstatálják a számítógépteremben. És a komputerek között elszáll a szomorkás megjegyzés: - Ma már nincs szükség gépészekre. Tönkretették a gyárakat... De aztán inkább az ugratásé a fő­szerep: - Magas ez már ne­künk, mint nyúlnak a lórács - jegyzi meg egyikük, és együtt nevetnek a rég nem látott is­merősök... *- Egy osztályként kezdtük - tér aztán a kezdetekhez Kozák Pál, az utóbbi négy találkozó szerve­zője. - '44 júniusában felvételiz­tünk, mikor bombatámadás érte Miskolcot. Szanaszét szaladt mindenki, később fejezhettük csak be... Az első évet ebben az épületben kezdtük, de nem so­káig maradhattunk itt, mert decemberben jött a front. Má­jusban folytattuk az iskolát, de mert akkor ebben az épületben kórház működött, mi a Szent Anna-templommal szembeni is­kolában tanultunk. Azóta az is lebontották. Aztán mindig ott, ahol éppen befogadtak, többek között a Fráterben... A harma­dikat már újra itt kezdtük. A műhely le volt betonozva, a gé­peket kidobálták. Egy eszterga- padot a Szinvából húztunk ki, ez volt az egyetlen gépünk a műhely-tanulmányainkhoz. A „tanulást” pedig azzal kezdtük, hogy feltörtük a 15 centi vas­tag betont... Az osztály a harmadik év ele­jén vált ketté: az iskola műhely- részében lévő két tantermet fog­lalták el az érettségiig. Az el­múlt vasárnap - a találkozó idő­pontjában - éppen 50 éve és 160 napja történt, hogy végigjárták a folyosókat, és énekelték: „Ballag már a vén diák...” Az Életbe indulásuk sem volt könnyű, hiszen mint Kozák Pál mondta, nehezen tudtak elhe­lyezkedni. A két osztályban 61 diák ta­nult. Huszonegyükre már csak emlékezhetnek, hátukról pedig nem tudják, hová vetette őket a sors. A találkozóra közel har­mincán jöttek el.- Félek, hogy ez az utolsó találkozás - mondja a szerve­ző. - Nagyon nehéz össze­szedni az embereket, sokfelé kerültünk országon belül és kívül. És sokan betegek is. Pe­dig jó lenne még összejönni, van mit mondanunk egymás­nak. Most is mindenki egymás mellett beszél. Talán azért is, mert érzik, hogy nagyon gyors a visszaszámlálás, minden ta­lálkozóra egyre kevesebben jö­hetnek... Ketten az osztályból- Sajnos, az én sorsom úgy jött ki, hogy az első találkozó óta most vagyok itt először - mondja Bodnár Géza, aki a Mercedes gyár amerikai kép­viseletét látja el. Aztán az emlékezet fél évszázad­dal korábbra ugrik: - Erős osztály volt a miénk. Nagyon keményen kellett dolgoznunk, hogy elér­jük a célunkat. Kezdve a betonfeltöréstől...- ...a tankönyvek hiányáig - fejezi be a gondo­latot Halász Elemér, aki a Boing tervezőjeként találta meg a helyét Amerikában. - Talán azért is tudtuk megállni a helyünket az életben, mert jó alapokat kaptunk. Az ellen azonban erősen tiltakoznak, hogy túl komoly fiatalok lettek volna. Mesélnek például a Tóth Pál Gimnázium egyik leányosztályával „fenntartott” táncos kapcsolatról, meg Bodnár Géza (alias Mocsok) 750-es BMW motorjáról, amelyen olykor tizenhatan is ültek.- Ä motorkerékpárt gyakorlatilag úgy kellett összeépíteni. Még alkatrészeket is csináltunk hozzá. Azért volt Mocsok a becenevem, mert reggel hajnalban felkeltem, és nyakig olajosán csináltam a motort. Mondta az igazgató, hogy a mostani diákok meg nem akarnak hozzányúlni a gépekhez... Bodnár Géza és Halász Elemér A két Amerikában élő osztálytárs ezidáig nem tudott egymásról. Szó mi sző, most is be kellett mutatkozniuk...- Az idő eljárt felettünk. Legyünk őszinték: azért egy 20 éves meg egy 70 éves ember között megjele­nésben is van némi különbség - „mentegetőzik” Bodnár Géza. Bár a többiek állítják: talán éppen ők ketten hasonlítanak leginkább a tablóképükhöz... Tállya (ÉM - SL) - Elutaztak Európa közepéről a Közép­európai Müvésztelep és Sza­badiskola alkotói azzal a re­ménnyel, hogy egy év múlva ismét találkoznak Tállyán - itthon. Itthon - mondták a búcsúzás pil­lanataiban, hiszen a hegyaljai települést otthonuknak mond­ják. Hogy miért érzik magukat itthon? A művészektől a követ­kező indoklást kaptuk. Olyan helyen dolgoztak együtt, ahol jól megfért a szerb a horváttal, a szlovák a magyarral, ahol szé­kelyudvarhelyi művész először találkozhatott a székelyudvarhe­lyivel, ahol a hajnalig tartó is­merkedési esteken bemutathat­ták saját nemzetük hagyomá­nyait, ételspecialitásait, népda­lait, ahol jól érezték magukat közel egy hónapon keresztül. A Lengyelországból, Románi­ából, Horvátországból, Jugoszlá­viából, Szlovákiából, Németor­szágból, Szerbiából, Oroszor­szágból és Ukrajnából Tállyára érkezett művészek persze alkot­tak - nem is keveset. Első alka­lommal dolgoztak a Rajna-ud- varban litván fafaragók, akik az oszlopszobrok specialistái. Apró­lékosan kidolgozott kétméteres munkáik egy része már megta­lálta végleges helyét. Göncön a helyi mesterségeknek, Tarcalon a település névadójának Tarczal vezérnek, valamint a szőlő és borkultúrának állítottak emlé­ket. Tállya védőszentjének, a Tábori kép. Háttérben Kerékgyártó István. Fotó: Serfőző László község címerében található Sár­kányölő Szent Györgynek a szobrát szeptember 12-én, a tály- lyai szüreti napokon avatják fel. A tábor ideje alatt készültek olyan grafikák is, amelyek egya­ránt alkalmasak reprezentatív helyiségek díszítésére, és egy- egy településről - megfelelő ki­csinyítés után - bárki feladhatja postai képeslapként. Ilyen grafi­kákra számít Köröm, Kenézlő és Taktakenéz. Kerékgyártó István, a Magyar Művelődési Intézet (MMI) fő­munkatársa, a tábor vezetője el­mondta, hogy az alkotók kilenc­ven százaléka hivatásos művész, az itt készített művek egyrésze a Közép-Európai Művészeti Gyűj­Tarczal vezér tarcali szobra teményt gazdagítja, de nagyon sok zempléni település számára készült itt köztéri alkotás is. A közel egy hónap során ké­szült műveket augusztus 20-án, a müvésztelep zárónapján megnyílt tárlaton mutatják be. A szüreti napokra a művészte­lep elmúlt tíz évének legjobb munkáiból rendeznek kiállítást. Régi diákok új igazgatóval Fotó: Dobos Klára A levelezőlapoktól az oszlopszobrokiff

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents