Észak-Magyarország, 1998. augusztus (54. évfolyam, 179-203. szám)

1998-08-13 / 189. szám

1998. augusztus 13., csütörtök Aktuális 5 < v <; • i' Kutya meleg Fecske Csaba A szomszéd kutyája elnyúlt a betonon, a nyelve kilóg, mint a trehányul megkötött ci­pőé, csorog a nyála, ide hallom a negyedikre a lihegését. Meleg lehet most nagyon a bun­da. Kutya meleg van. l\/legdőlt a melegrekord, mondta ingujjra vetkőzve Aigner Szilárd. 38 fok fölé szökött a hőmérő higanyszála. A szörnyű hőségben el­görbültek a villamossínek, egyes pályaszaka­szok használhatatlanná váltak, minta lenini út. Aszfaltolvasztó a hőség. Ha egy mód van rá, ki se teszem a lábam az utcára. Egyszál ga­tyában ülök az erkélyen, egy lavór vízbe lóga­tom a lábam, kezemben párás sörösüveg, sze­mem a szomszéd ház erkélyén, ahol egy fiatal nő anyaszülten barníttatja magát Héliosz szo­láriumában. Fejemben felforr a viz, ereimben a vér. Megmelegszik a lavórban a víz, kiürül a sörösüveg, köddé válik a nő. Bágyadtan várja az ember az enyhülést hozó, könyörületes éj­szakát. Igaz, napszállta után alábbhagy a hő­ség, csakhogy akkor meg a szúnyogok lépnek működésbe. Jönnek a nyitott ablakon, erkély­ajtón át és jókat lakmároznak magas koleszte­rintartalmú, drága véremből. Bezzeg nekik nem számít a magas cukorszint. Vidáman zümmögnek, elégedetten dörgölhetik össze pipaszár lábaikat, fogytán a szúnyogirtószer és a szúnyogirtásra fordítható pénz. Pénz nincs, szúnyog van, vakaródzhatunk. Meleg van, ennél talán már a pokolban se lehet rosszabb. Fogy a sör, a viz. A lillafüredi vízesés csöpögő csapunkat imitálja. Vége felé közeledik az aratás, gyűlik a magtárakban a gabona, gyűlik a gond. Nemsokára megsze­gik az új kenyeret és a régi Ígéreteket. Panaszkodik a cimbora, hogy már megvolt a „szüret"; nem lesz idén szőlőtermés, de olyan még sohasem fordult elő, hogy bor ne termett volna. Annyi a bor manapság, mint a tenger­víz. Nincs annyi szőlőtőke Magyarországon, mint amennyi borkimérő. Hogy mit iszunk bor címén, azt csak a jó Isten tudná megmondani. Azt hiszem, rég megbánta, hogy Noéra bízta a szőlővesszőket, veszett volna oda az utolsó tő­ke is. Az Özönvíz rég volt, a ködös bibliai messzeségben, nálunk viszont most pusztított a belvíz. Milliárdokat mosott el. Kutya meleg van, izzadtságcseppek pottyannak a papírra, ahogy ezt a jegyzetet kör- mölöm. Elfogytak söreim, zárom hát soraim. Elsőfokon börtön a volt rendőrnek Miskolc (ÉM - PT) - Elsőfokon két év két hónap börtön büntetésre ítélte a Miskolci Bíróság azt a volt rendőrnőt, aki elsőrendű vádlottként szerepelt a hivatalos személy által fontosabb ügyben kötelességszegéssel és üzlet­szerűen elkövetett vesztegetés és más bűncselekmények elkövetése miatt indított ügyben. Mint arról annak idején beszámoltunk, az elsőrendű vádlott korábban a megyei rend­őr-főkapitányság közlekedési osztály for­galomellenőrző alosztályának járőrvezető- jeként 1995-96-ban eltüntette a gyorshaj­tással összefüggő dokumentumokat és bi­zonyítékokat. A szolgálatok végén ugyan­is az igazoló lapokat, felvételeket, video kazettákat haza vitte. Később ezekért el­lenszolgáltatásként ajándékokat fogadott el. Sőt, az is előfordult, hogy az elsőrendű vádlott a telefonszámát is megadta „klien­seinek” arra az esetre, ha bajba kerülné­nek. Kollégái közül is rávett néhányat, hogy részt vegyenek e tevékenységben. Az exrendőrnő (aki évekkel ezelőtt az év rendőre címet is megkapta) lakásában megőrizte az igazoló lapokat és a gyors­hajtás során készült fotókat. így az ellene indult eljárást követő házkutatás során a nyomozók megtalálták a magukért beszélő bizonyítékokat, amelyeket kiegészítettek a bírói engedéllyel lehallgatott telefonbeszél­getésekről készített jegyzőkönyv is. A július 29-én megtartott tárgyaláson a bíróság börtönben letöltendő szabadság- vesztésre ítélte az elsőrendű, és felfüg­gesztett börtönre a hatodrendű vádlottat. Az ügyben szereplő további 13 személy pénzbüntetést kapott. Közülük négyen az ítélethirdetéskor tudomásul vették az íté­letet, négyen három nap gondolkodási időt kértek, a többiek pedig fellebbezést nyújtanak be a bírói döntés ellen - tájé­koztatta lapunkat Zsíros Zsolt, a Miskolc Városi Ügyészség vezetőhelyettese. Kitelepített családok - hová mehetnek? Miskolc (ÉM - Hl) - A Mészte­lepen a múlt héten két csalá­dot költöztettek ki ottho­nukból. Az ott élő 35 család közül 28 önkényes lakásfog­laló, tehát az ö sorsuk is ha­sonlóan alakul majd. Vajon hová kerülnek, kerülhetnek a kilakoltatott felnőttek és gyermekek? A kilakoltatott önkényes lakás- foglalóknak az önkormányzat nem köteles szükséglakást bizto­sítani. A kiköltöztetettek - a tör­vény értelmében - 10 éven belül nem adhatnak be lakásigénylést, tehát ez az út járhatatlan számuk­ra. Bár vásárolhatnának lakást, de erre - anyagi körülményeik miatt - nemigen gondolhatnak. A tapasztalatok szerint sokan rokonoknál keresnek menedé­ket, kisebb hányaduk a B.-A.-Z. Megyei Vöröskereszt Hajléktala­nokat Gondozó Központjában je­lentkezik, hallottuk Arday Zsolt­tól, a központ vezetőjétől.- A kilakoltatottak közül álta­lában az egyedülállók keresnek fel minket azonnal. A családok rokonokhoz költöznek, de az esetek többségében ez nem tar­tós megoldás, mivel rendszerűit rossz körülmények közé kerül­nek. Gyakran nyolcán, tízen lak­Gyermekek krízishelyzetből ál­lami gondozásba Fotó: Séllei Zs. nak így egy szobában. Mi itt a gyermekes családokat nem tud­juk fogadni. Ezért, ilyen esetek­ben elkerülhetetlen a családok szétesése, a gyermekek állami gondozásba vétele. Pedig az 1997-ben megalkotott gyermekvédelmi törvény abban a szellemben született, hogy a gyermek lehetőleg családban nő­jön fel, és kizárólag anyagi in­dokból ne kerüljön állami gon­dozásba. Ám a megyében pilla­natnyilag egyetlen állami, ön­kormányzati anya-gyermek szál­ló sincs. Mint azt Sáfrányné Vö- rösváry Ildikótól, az önkor­mányzat gyámügyi osztályveze­tőjétől megtudtuk, az új törvény szerint az önkormányzatok fela­data a krízishelyzetbe került anyák és gyermekek ellátása. Ezért tervezik egy krízisszálló létrehozását, erről szeptember 3- án tárgyal majd a közgyűlés. Mint mondta, tavaly 13 400 ve­szélyeztetett gyermekről volt tu­domásuk, közülük 348-an élnek állami gondozásban.- Ha egy gyermek krízishely­zetbe kerül, például nincs hol laknia, azonnal kezdeményez­hetjük az állami gondozásba, vagy ahogy most nevezzük, át­meneti, vagy tartós nevelésbe vételét. Mivel az a cél, hogy a gyermek ne intézetben, hanem családban nőjön fel, elsősorban a család összetartása lenne a legfontosabb, ha ez valamilyen oknál fogva nem lehetséges, ro­konoknál, vagy nevelőszülők­nél próbáljuk elhelyezni a gyermeket. A mésztelepi koló­nián kitelepített két családról annyit tudok, hogy csak az egyiküknél vannak kisgyerme­kek, ám nálunk egyelőre nem jelentkeztek. Nincs egy hely... Egyetlen hely van a megyé­ben, ahol a krízishelyzetbe került anyákat gyermekükkel fogadni tudják. Ez a miskolci Református Anyaház. Itt egy­szerre 12 anyát tudnak 6-9 hó­napig elszállásolni a gyes és a családi pótlék 50 százaléká­ért. De ennél sokkal több a je­lentkező, így kénytelenek több rászorultat elutasítani, hallottuk Tompa Ilona mun­katárstól. A Vöröskereszt hajléktalan szállóján néhány évig műkö­dött ilyen, de idén januárban megszűnt, mert nem tudták teljesíteni a törvényi feltétele­ket. A Gyermekvárosban is volt, de most az is szünetel. A törvény értelmében tavaly no­vemberben alakult Gyermek- jóléti Szolgálat egyelőre in­kább csak tanácsadással fog­lalkozik. Elveszett pecsét Amót (ÉM) - Elveszett augusztus 10-én az Arnóti Cigány Kisebbsé­gi Önkormányzat körpecsétje „Cigány Kisebbségi Önkormány­zat Amót” felirattal. A pecsétet érvénytelenítették, ugyanakkor kérik a megtalálót, a 324-327-es te­lefonszámon vagy Amót, Petőfi u. 120. szám alatt jelentkezzen. Címeravatás Bükkaranyos (ÉM) - Címert é§ zászlót avatnak Bükkaranyoson. A helyi képviselő-testület tavas­szal határozta ezt el. Az ünnepsé­get augusztus 18-án, kedden 16- kor tartják a helyi polgármesteri hivatal előtti téren. Hol a zöldhullám? Megváltozott a közlekedési lámpák működési rendje a miskolci déli terelőn, a Meggyesalja utcától a Sze- mere-kereszteződésig tartó szakaszon. A korábbiak­ban megszokott zöld- hullámnak nevezhető összehangolt működésben az elmúlt viharok egyike okozott kárt, melynek javí­tása már folyamatban van. Tegnap rövid időre már a megszokott módon működ­tek a lámpák, de a teljes visszaállítás ideje egyelőre bizonytalan. Fotó: Vajda János Kicsi és nagy vándortáborozók Biacskó Zsuzsanna (9 éves múlt)- Most voltam először ván­dortáborban. Ebben az év­ben voltam második bé osz­tályos. A fél osztály ment, és én nagyon szeretem az osz­tálytársaimat. Korábban is voltam már teljesen egyedül nyaralni. Nehéz volt a táska, de beszélgettünk, és így nem fáradtam el. Jó dolog szerin­tem ez a vándor, mert jó dol­gokat csináltunk, sokat ját­szottunk, azt hiszem ügye- sedtem is. Kisszépalmapusz- ta tetszett a legjobban, mert ott nagyon szép volt a kilá­tás, és a ház is szép volt. Kiss Bence (18 éves)- Ötödik után kezdtem el vándortábor­ba járni, de a bátyám már korábban is járt. Minden év­ben elmentünk volna, de volt két év kihagyás, míg a tanárnő szült. Segítségnyúj­tásról, a kicsikről való gon­doskodásról szól ez a tábor, de a nehezebb munkát is mi végezzük el. Vizet hordunk, fát vágunk, megrakjuk a tá­bortüzet... Rávesszük a kicsi­ket, hogy hordjanak fát Kint lenni az erdőben nagy válto­zás, és nagy élmény, hogy a saját házam a hátamon van. Félig-meddig nomád élet... A sportolás, a haza- és természetszeretet, a közösség a fontos gyerekek: aki kibírja, az mehet a nyári, hosszabb, dunántúlira.- A Mátra vagy a Zemplén egy nap alatt is elérhető, ezért megyünk nyáron messzebbre. Az Őrségben, a Mecsekben, Kő­szeg környékén jártunk, most pedig a Bakonyba utaztunk el, és Bakonybélből Veszprémbe gyalogoltunk. Óriási élmény volt most is, egy valamit azon­ban el kell mondanom. Régeb­ben biztosítva voltak a vándor­táborozáshoz szükséges adottsá­gok, bőségesen lehetett válogat­ni az útvonalak közül. Sátorban, erdészházakban szállásoltak el bennünket, most viszont isko­lákban aludtunk, és kint a sza­badban csak egyszer - meséli a táborszervező pedagógus. Az egyforma pólót csak az oda és visszautazáskor veszik fel, a sapka viszont ott „egyenlik” a fe­jükön. A hegyeket-völgyeket jár­va mindenkmek megvan a fela­data, a közös teherből is szó sze­rint kiveszik a részüket a gyere­kek: egy konzerv', egy mustáros tubus, egy sajt, egy kenyér...- Óvodástól a végzett mérnö­kig, most összesen negyvenhár­mán voltunk. Egészen nagyok, volt kafíkások is mindig jönnek velünk, ők segítenek a kicsik­nek mosakodni, ágyazni, cso­magolni, este ellenőrzik a kul­lancsokat... A vándortáborban az a szép, hogy gyalog lépünk tovább, a hátunk mögött ha­gyunk valamit, de még nem tudjuk, hogy mi következik. Az az izgalom, és aztán az új hely birtokbavétele... - nyüzsögnek az emlékek, mint a táborozó gyerekek. Miskolc (ÉM - NyZ) - A mis­kolci Kaffka Margit Általá­nos Iskola 1976-ban kapcso­lódott be a vándortábor- mozgalomba. Azóta két év kivételével minden évben el­mentek, és végiggyalogolták a napi nyolc-tíz kilométert. Nemcsak a gyaloglás, a sporto­lás, az edzettség vagy a teherbí­ró képesség növelése fontos eza­latt a néhány nap alatt.- Hazaszeretetre, a természet szeretetére nevel a vándortábor, alkalmazkodásra kényszerít, és elősegíti a közösségbe való beil­leszkedést - foglalja össze rövi­den az eredményeket Ferenczy- né Lendeczky Katalin tanítónő, a tábor szervezője. - Szerintem csak az szeretheti a hazáját, aki ismeri is - indokolja. Mintegy pi'óbaképpen a ván­dortáborokat mindig megelőzi ta­vasszal egy-egy kisebb, zempléni túra. Két-három napot gyalogol­nak és cipekednek ilyenkor a Pihenőidőben is eavütt a csapat Hegyen-völgyön vándoroztak

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents