Észak-Magyarország, 1998. augusztus (54. évfolyam, 179-203. szám)
1998-08-01 / 179. szám
1998. augusztus 1., szombat ::'r- #£» 15 í < (! i ! í \ í |^- ------------,.....................-fc Jm T alányos kérdés - pályázóknak Egy észak-déli irányba haladó tengeri hajón egy matróz a korláthoz dőlve, és kelet felé nézve szemléli a tengert. A hajó másik oldalán ugyancsak a korlátnak támaszkodva nyugat felé néz egy matróz. Állandóan a megadott irányba nézve azt mondja a kelet felé néző matróz a másiknak: „Hallod-e, mitől kormos az orrod?” Megszólal erre a másik: „ A te inged eleje is csupa korom!” Hogyan látták meg egymáson, amikor az egyik mindig kelet felé, a másik mindig nyugat felé nézett? Előző heti feladványunk: A gyerekek tánc közben kört alkotnak. Mindenki kap egymás után egy számot: 1, 2, 3, 4... A Kies sorszámot, kapott gyerekkel szemben a 43-as számú gyerek áll. Hány gyerek táncol a körben? Megoldás: Két gyerek között mindkét félkörön ugyanannyi gyerek áll. A 10-es és a 43-as sorszámú között 32 gyerek van. Ugyancsak 32 gyerek van a másik félkörön is. így összesen (a két kiválasztott gyerekkel együtt) 66-an táncolnak a körben. Üzenet a Kuckóból Még nyugodtan vakációzhattok, nem felejtettétek el, amit az iskolában tanultatok. Ha táncolni kell, még a párokat is ki tudjátok számolni. o' SZERENCSÉS NYERTESÜNK: Jutalmát, a Magyar Könyvklub gondozásában megjelent Az idő című kötetet szerkesztőségünk titkárságán veheti át. (Miskolc, Zsolcai kapu 3., III. emelet) De van még egy könyvünk! Aki helyesen válaszol „talányos kérdésünkre”, megkaphatja a bemutatott könyvet. Beküldési határidő: augusztus 6. Címünk: Észak-Magyarország szerkesztősége, Miskolc, Pf.: 351. 3501. A borítékra vagy levelezőlapra írjátok rá: Kuckó. Tudod-e? Ki volt Ikarosz? Az ember mindig szeretett volna repülni, mint a madarak. Az ősi mítoszok és legendák gyakran emlegetnek olyan embereket, akik tudtak repülni. Egy görög mítosz egy Daidalosz nevű férfiról és fiáról, Ikaroszról szól. Daidalosz és Ikarosz úgy próbált repülni, hogy viasz- szal madártollakat ragasztott a karjára. Ikarosz nem engedelmeskedett az apjának, és túl közel repült a naphoz, amelynek a heve megolvasztotta a viaszt, a tollak leváltak, és Ikarosz lezuhant. A Magyar Könyvklub gondozásában megjelent könyvet azok között sorsoljuk ki, akik helyesen válaszolnak talányos kérdésünkre. Az érdeklődők pedig megtalálják a Magyar Könyvklub miskolci boltjában (Bajcsy-Zsilinszky u. 16.). Találós kérdések Üt-vág, maga útját járja, de csak egy csöpp vaskamrába,,. Éjjel-nappal folyton jár, mégis mindig helyben áll. Nálunk otthon a falon van valaki, folyton üt. Fecske Csaba Sára gyűrűje T úl a kerek erdőn, ahol a kunkori farkú kismalac vi- sítozik, ha jól számolom, éppen a hetvenedik faluban élt egyszer egy szegény legény, Jancsi. A bírónál szolgált. Volt ennek a nagyhasú, fösvény bírónak egy gyönyörűséges lánya, Sára. Haja úgy csillogott, mint az esőáztatta szén, szája olyan volt, mint júniusi reggelen a meggy. Dereka, mint a darázsé. Nem csoda, hogy megakadt rajta a Jancsi szeme, elvégre nem káposztalé folyt az ereiben. Hanem a bíró jobban vigyázott a lányára, mint a szeme világára. Történt egyszer, hogy a bíró a szomszéd faluba ment a vásárba, és egész nap odamaradt. Jancsi szokás szerint ellátta a jószágot, épp lefeküdni készült, amikor meglátta a grádicson Sárát keserves zokogás közepette.- Miért sírsz, Sára? - kérdezte a legény.- Jaj, hogyne sírnék - szipogott a lány -, amikor elvesztettem a gyűrűt, amit édesanyámtól örököltem. Gombát szedtem az erdőn, leesett az ujjamról, hiába kerestem, nem találtam.- Sose búsulj, megkeresem én azt a gyűrűt, meglásd! Csak azt mondd, merre jártál. Jancsi másnap hajnalban nekivágott az erdőnek, hogy megkeresse az elveszett gyűrűt. Kereste délig, kereste estig, hiába. Mintha a föld nyelte volna el. Már indulni készült, amikor a holdfényben megcsillant előtte valami. A gyűrű volt. Egy kígyó tartotta a szájában.- Hallod-e te, kígyó, add ide azt a gyűrűt! Fejét ingatta a kígyó: - Nem adom szépszerével. Ha.kell, hát vedd el erővel, de azt nem ajánlom! Hanem ha elhozod nekem a Sziklamanó parazsát, megkapod a gyűrűt, s kapsz jutalmat is ráadásnak. Ahogy ezt kimondta, el is tűnt a sűrű bozótban. Mintha ott se lett volna. Hej, nekibúsult Jancsi nagyon, úgy szerette volna Sárát megörvendeztetni. Nem maradt más hátra, nekivágott a világnak, hogy megszerezze, amit a kígyó kért. Ment, mendegélt, mígnem egyszer találkozott egy földagadt képű emberrel, aki jajgatott fájdalmában.- Hát téged meg mi lelt, atyafi?- Jaj, jaj, fáj a fogam, nem segítenél rajtam?!- Már hogyne segítenék! - mondta Jancsi, avval madzagot kötött a fájós fogra, és egy mozdulattal kirántotta. Hálálkodott is a dagadt képű: - Mit adjak neked, aranyat, ezüstöt?- Se egyiket, se másikat - mondta a legény. - nekem a Szik- lamanó parazsára van szükségem, azt keresem.- Avval ugyan nem szolgálhatok, de adok neked egy sánta szamarat. Kérlek, ne utasítsd vissza, mert ez túltesz bármelyik táltos paripán. Megköszönte Jancsi a sánta gebét, felült a hátára, s az repült vele, mint a gondolat. Hát ahogy így száguldanak, egyszer csak azt veszi észre, hogy egy törpe meg egy óriás dulakodik az országúton. Fogta az óriás a törpét és odavágta a földhöz, hogy csak úgy nyekkent szegény. Medühödött erre Jancsi, s így szólt: - Hallod-e te mélák, ne bántsd azt a kis embert, mert megkeserülöd!- Hallgass, te csipás, mert rögtön kupán váglak! - fenyegetőzött az óriás. Jancsi erre fölkapott egy jókora követ, és úgy hókon találta vele az óriást, hogy azt se mondta, fapapucs, élettelenül terült el a földön. Örült a törpe: - Megmentetted az életemet, fogadd cserébe ezt a sípot. Ha bajba jutsz, csak fújd meg, és én menten ott termek. Elbúcsúzott Jancsi a törpétől, folytatta útját, míg a világ végére nem ért. A Sziklamanó épp a tűz mellett üldögélt. Amikor megpillantotta Jancsit, rikácsolni kezdett: - Tudom miért jöttél, nagyon jól tudom. De nem kapod meg, ördög- fattya! Három kívánságomat kell előbb teljesítened. Ha sikerül, tiéd a parázs, ha nem, halál fia vagy! Hát úgy vigyázz! Jancsi belement.- íme az első. kívánságom: Jókomámnak, a hétfejű sárkánynak fáj a foga, eredj és húzd ki neki, hogy megszabaduljon a fájdalmaktól! Nekibúsult Jancsi, lehetetlent kértek tőle. Éjszaka álmatlanul forgolódott, amikor eszébe jutott, hogy a zsebében van egy lyukas fog. Reggel, amikor a Sziklamanó számon kérte tőle, mit végzett, odaadta neki avval, hogy most már nem kell szenvednie a hétfejű sárkánynak. Méregbe gurult a Sziklamanó: - Ez a próba semmiség volt a másodikhoz képest. Elvesztettem egy arany mákszemet, azt kívánom, hogy holnap reggelre meglegyen. A mákszem nélkül ne is kerülj a szemem elé. Ezt bizony nem lehet teljesíteni, gondolta szomorúan Jancsi. Egyész éjjel Sára járt az eszében, arra gondolt, hogy soha többé nem fogja látni ebben az életben, amikor eszébe jutott a síp. Gyorsan belefújt, ott termett a törpe. Föltette varázspápaszemét, egy perc se telt belé, és előkerült az arany mákszem. A Sziklamanót majd a guta ütötte meg. - Csak aztán el ne bízd magad! Hátra van még a fekete leves, a harmadik kívánság. Facsarj a parazsamból vizet, puszta kézzel! Lehajolt Jancsi a parázs fölé, fölkapott egy marék hamut és a Sziklamanó szeme közé vágta. Jajveszé- kelt az istenadta, nem tudta kinyitni a szemét. Ezalatt Jancsi fölpattant a szamár hátára. Illa berek, nádak, erek, hazáig meg sem állt. Az erdőben a kígyó már várta. Amint megpillantotta Jancsinál a parazsat, kikapta a kezéből. Lássatok csudát! Világszép királyfi lett belőle. Örömében megölelte Jancsit: - Köszönöm barátom, ez a parázs törte meg a Sziklamanó gonosz varázslatát rajtam. Ő átkozott el valaha, mert a tüzénél melegedtem. Hanem most már fogd ezt a gyűrűt, megszolgáltad. Kérj tőlem annyi kincset, amennyit csak akarsz. Szabódott Jancsi hosszan, de végül egy tarisznya aranyat mégiscsak elfogadott. Boldogan vitte a gyűrűt Sárának, aki hirtelen olyan cuppanós csókot nyomott a képére, hogy ijedtükben a malacok visítozni kezdtek, a bíró kakasa pedig átrepült a szomszédba óriási kalamajkát okozva. Elvörösödött a legény a csóktól, elpirult bizony Sára is. Még a vak is láthatta, hogy fülig szerelemesek egymásba. A tarisznya arany a bíró szívét is meglágyította. Csaptak is olyan lakodalmat, amilyen még nem volt azon a vidéken. Bor folyt a patakban, mazsolás kalácsot ettek a kutyák is. Még most is boldogan élnek, ha le nem estek az uborkafáról. \ Ki mint veti... Folytasd a mondatot, és keresd meg a két rajz közötti négy különbséget! Molnár János rajza Lábam nincs, de járok folyton, nyelvem sincsen, de megmondom: mikor feküdj, mikor egyél, a munkához mikor kezdjél. Kettő kereng középen, tizenkettő áll szélen. (vuo zd púim Z3)
