Észak-Magyarország, 1998. augusztus (54. évfolyam, 179-203. szám)

1998-08-10 / 186. szám

1998. augusztus 10., hétfő KgMgjfH» 11' je* iJiíf 1:'';Aj S .-.o-í J Í..1 Itt-h8ü 5 A fagyiárus Boldva (ÉM - PTA) - A fül- iesztő kánikula nagy „nyer­tesei" a cuk­rászdák - vall­ja Boros Mó­nika, aki az egyik boldvai fagyizóban vállalt nyári munkát.- A legtöbb vendég délelőtt és este felé jön. A közeli tóra nagyon sok fiatal jár ki, a fagyizó pedig útba esik. Ebben a nagy melegben van, aki órákat is itt tölt a napernyők alatt, és egyre másra veszi a fagylaltot. Az egyik hétvégén még a pót­készletet is elő kellett venni a fagyasz­tóból. Mónika tavaly dolgozott először fagyi­zóban. Akkor újsághirdetés alapján je­lentkezett egy miskolci céghez nyári mun­kára. Az első napokban nagy kísértés volt, hogy csupa finomság között kell dol­goznia. Aztán megszokta, végül meg már szakmai szemmel nézte azt is. amikor egy-egy alkalommal „civilben" vett fagyit. A régi helyén a joghurtos és gyümölcs, a möstanin a puncs, az eper és a csoki fa- gyik a kedvencei. De nem csak ennyi a különbség a két hely között, más volt dol­gozni Miskolcon és más Boldván.- A boldvai fagyizóst már régtől isme­rem, és amikor megkérdezte, hogy vállal­nám-e nála a munkát nyáron, szívesen igent mondtam. Arra számítottam, hogy ugyanolyan lesz, mint Miskolcon, csak épp nem kell majd utazgatnom. Nem is té­vedtem, sőt, itt talán még jobb is. Nincs akkora forgalom, emberközelibb az egész. Mindenkinek van egy-két, kedves szava, amíg kimérem a fagyiját. így nekem is könnyebb kedvesnek lennem a vevőkkel. A másik hely üzletpolitikája is az volt, hogy első a vevő - így is tanítottak be minket. Nehéz azonban türelmesnek len­ni, amikor az emberek sem azok veled. Néhány napja vettem néhány gombócot a régi helyemen, de rossz volt látni, hogy milyen kelletlen a kiszolgálás. Mónikát a kereskedelmi szakma egyéb­ként nem vonzza - közgazdasági iskolát végzett az idén. Szeptembertől a Miskolci Egyetemre jár majd, a gépészmérnöki kar műszaki menedzser szakára.- Szerintem ez amolyan divatszakma - legalábbis a menedzser szó erre utal - vé­li. - A pontszámaim alapján vettek fel, az­tán, hogy pontosan mit kell tanulnom, majd kiderül. Most egyelőre az érdekel, hogy jól teljen a nyaram. Épp ezért most nem dolgozom végig az egész szünetet, ha­nem időt szakítok egy kis nyaralásra, ta­nulásra is. • Borsodszirák - Egészségház építésébe kezd a sziráki önkormányzat szeptember­ben. Az új házban - amelyet a fő út egyik fejlesztésekre fenntartott területén építe­nek fel - egy helyen lesz az orvosi rendelő, a gyógyszertár, a védőnői szol­gálat, valamint a szolgálati lakás. A beru­házást pályázat útján mintegy 12 millió forint vissza nem térítendő támogatással segítette a megyei területfejlesztési ta­nács. A közbeszerzési törvénynek megfelelően a kivitelezésre pályázatot írt ki az önkormányzat, amelyre öt cég je­lentkezett. A legjobbnak a Sajóépszer Kft. bizonyult. A munkálatok a terv sze­rint ’99 szeptemberre fejeződnek be. • Abod - A 328 lelkes kis falu lakosságá­nak döntő többsége már nyugdíjas korú, idős ember, aki nehezen bír kaszálni, ga­zolni. Az önkormányzat segítségképpen felvállalta, hogy közhasznú munkásokkal végezteti el ezeket a munkákat a telepü­lés legelőin, közterületein. Mintegy száz­ezer forint értékben benzinnel működő bozótvágót vett az önkormányzat, és hét embert jelölt ki a feladatra. WMB 02! Gyűjtenek és lottóznak a templomért Ötven év után ismét megújulhat az edelényi római katolikus templom Javítják az edelényi katolikus templom sisakját Fotó: Vajda János Papp Tímea Edelény (ÉM) - Lecserélik az edelényi római katolikus templom sisakrészét, és a rajta álló keresztet. Ez. azonban csupán kezdete egy teljes felújításnak - ilyenre utol­jára ötven éve került sor. Szük­ség volt a javításra: valami min­dig leesett a toronyból - fogal­mazott a helyi plébános. „Megölték Erzsébet királynét. Gonoszul átdöfték azt a szívet, mely bennünket oly igen szere­tett, mely értünk oly égetőn do­bogott... Lehetett-e a dicső ki­rályné emlékét szebben megörö­kíteni, mint egy díszes templom építésével...” E gondolatok késztették egy­kor a helyi római katolikus plé­bánost. Nagy Gézát, hogy az épp épített templomot Erzsébet ki­rályné emlékére felajánltassa. 1898 őszén hitközségi gyűlést hí­vott össze, ahol a névről is dön­töttek: Erzsébet Királyné Foga­dalmi Templom. Hogy ez ér­vénybe lépjen, királyi engedély­re volt szükség, amelyről egy 1904-es felségfolyamodvány ta­núskodik: „A templomot Isten segítségé­vel díszes góth stílben főleg né­pem adakozásából, Fülöp Szász Kóburg Gótai herceg patrónu- sünk hozzájárulásával csaknem teljesen fölépítettük, egy hónap múlva teljesen készen fog állani. Miután a fölajánlás csak Felsé­ged engedélye folytán léphet ér­vénybe. leghódolatosabb esede- zéssel kérjük Császári és Apos­tol Királyi Felségedet, méltóz- tassék legkegyelmesebb engedé: lyét megadni az edelényi új ró­mai katolikus plébánia-templom nevéhez.” Majd a válasz: „Ő császári és apostoli királyi Felsége legke­gyelmesebben megengedni mél- tóztatott, hogy a templom Erzsé­bet Királyné Fogadalmi temp­lom nevet viselhesse.” Azóta csupán egyetlen egy­szer, 1949-ben újították fel átfo­góan a templomot. Ez az épít­mény egésze megsínylette - má­ra minden javításra szóinál.- Már évek óta szeretnénk fel­újítani - mondja Kovács Antal plébános. - Először arra vártunk, hogy az összes pénz - mintegy há­rommillió forint - összegyűljön, de aztán úgy döntöttünk: részletei­ben kezdjük el a felújítást Ebben az évben a sisakrészt cseréljük ki. jövőre a tetőt és a falakat tesszük rendbe, aztán pedig a belső részek következnek. A mostani tetőjavításhoz egyházi alapítványok és a hí­vek segítségével gyűjtötték ösz- sze a pénzt. A tetőt vörösrézből készítik el, és a keresztet is le­cserélik - rozsdamentes, savál­ló acélra. A formája ugyan­olyan lesz, mint az eredeti. A héten elkezdődött munkálatok közel egy hónapig tartanak majd.- Akrobatikus ügyességgel dolgoznak az alpinisták a tetőn, igyekszünk mindent biztosítani nekik a jó munkához - így a plé­bános. - Örömmel mondhatom, hogy szinte az egész város segít nekünk ebben. Az önkormány­zat, a helyi boltok kenyérrel, konzervekkel, élelemmel látják el a munkásainkat, de a helyiek is adnak, amit tudnak. Ha mást nem, hát szalonnát. Ha valami csoda történne, lehet, hogy nem- csak a sisak, de az egész tetőt felújítanánk idén. Tudom, hogy erre nem lehet számítani, de azért melengeti a szívem, hogy tizennyolc ember már lot­tózik is ezért... Új úton járnak Andrástanyán Új, aszfaltozott utat adtak át András­tanyán a múlt hét pénteken. A ládbesenyöi önkor­mányzat folyama­tosan fejleszti a főleg lengyel kisebbség lak­ta, alig ötven lelket számláló tanyát - ed­dig a vizet és a tele­font vezettették be. A munkálatokat július elején kezdték el, kö­zel hétszáz méternyi földutat fedtek le asz­faltréteggel. A mint­egy tizenegymillió fo­rintos beruházáshoz két helyről kapott tá­mogatást az önkor­mányzat, az útalaptól és a megyei területfej­lesztési tanácstól. Fotó: Vajda János „Csinos lányok Szendrőben is vannak” Szendrö (ÉM - PTA) - Öt év­vel ezelőtt még „idegen" mazsoreteket hívtak a szendröiek, hogy a lányok bemutatója színesítse az au­gusztus 20-ai ünnepségüket. „Hát a mi faiunkban nincsen húsz ilyen csinos lány, hogy máshonnan keli hívni?" - kérdezték a helyiek. így négy évvel ezelőtt megala­kították a helyi mazsoret- csoportot.- A kezdetekkor még a mini­mális létszám is alig jött össze- emlékszik vissza Liptákné Spisák Beáta, a csoport vezetője. - Azóta viszont már van egy húszfős kiscsoportunk is utánpótlásként. Szükség is van rájuk, mert az egykori ál­talános iskolás törzstagok las­sanként kikopnak - már alig hét-nyolc lány van az eredeti gárdából. Előbb utóbb középis­kolába kerülnek, leérettségiz­nek, és már nem marad idejük a próbákra.- Hetedikes voltam, amikor jelentkeztem a csoportba, in­kább csak a társaság kedvéért - mondia Bánvai Zsuzsa, az eevik mazsoret. - Kezdetben alig tud­tunk valamit erről a táncról, és nagyon „bénák” lehettünk, de most már jól összerázódott a csapat. Kár, hogy nemsokára ott kell hagynom a tanulás érdeké­ben. Most harmadikos vagyok a miskolci Földes gimnáziumban, készülnöm kell az érettségire, felvételire. A tánclépéseket és a koreog­ráfiát hetente egy alkalommal gyakorolják - ha versenyre ké­szülnek, még gyakrabban. Ez ugyanis a jó eredmény lényege - vallják. Számos versenyen ér­tek el már dobogós helyezése­ket, legutóbb a kömlődi orszá­gos versenyen. Már a tavalyi rendezvényen is részt vettek, az akkori élményeken fellelke­sülve gyakoroltak a mostanira is. Harmadikok lettek, de job­bat vártak.- Többet tudtak a lányok egy bronzéremnél - veszi vissza a szót Liptákné Spisák Beáta, a csoport vezetője. - Nagyon jól táncoltak, talán valami szakmai hiba lehetett az oka, hogy még­sem ők, hanem a kömlődiek nyertek. A zárógálán is belead­tak mindent, a közönség is hi­tetlenkedett a kialakult sorren­den. Talán mi voltunk az egyet­lenek, akik a kiírásnak megfelelően, az 1848/49-es forra­dalom és szabadságharc szelle­mében készítettük el a koreog­ráfiát. A kiírás szerint ugyanis ez alkalommal a 150. évforduló­ra emlékeztünk volna. Nem biz­tos, hogy jövőre is elmegyünk. az a pénztől függ. Sok volt a költségünk, utazás, szállás, ét­kezés, tavaly ezeket a szervezők állták. Az út is elég megterhelő volt: hajnal négykor kellet elin­dulnunk, délután fél egytől már fellépések voltak - egész nap. A buszon sminkeltünk és öltöz­tünk fel, aztán pedig hajnalban ugyanúgy vissza. A szendrői mazsoretek bemutató közben Fotó: Vajda János

Next

/
Thumbnails
Contents