Észak-Magyarország, 1998. július (54. évfolyam, 152-178. szám)
1998-07-07 / 157. szám
1998. július 7., kedd Kultúra 7 VÁRhely Fecske Csaba Az idén negyedik évfolyamába lépett soproni folyóirat fiatalnak számít még a matuzsálemi életkorral nemigen büszkélkedhető magyar irodalmi lapok között is. A VÁRhely, mely a kultúra - művészet - irodalom - kritika feliratot viseli homlokán, Sopron város önkormányzatának anyagi támogatásával negyedévenként jelenik meg 120 oldal terjedelemben, számonként más-más színű borítóval. A VÁRhely a gazdag magyar folyóirat-kínálatból kiemelkedik ízléses, mutatós külsejével, szép tipográfiájával, jó minőségű fotóival. A fotók többsége képzőművészek alkotásait tárja az olvasó elé. A legutóbbi - nyári - szám az idén nyolcvanöt éves Szakái Ernő soproni szobrászművész életművét mutatja be. Rövid értékelő írás egészíti ki a képanyagot. A lap eredendően a soproni és nyugatdunántúli irodalmároknak kíván publikációs lehetőséget biztosítani. A lap eddigi története bizonyítja, hogy ez, esztétikai megalkuvások nélkül is lehetséges, természetesen nem zárkózik el a magyar irodalom másutt élő alkotóinak közlésre érdemes műveitől sem. Örömmel konstatáljuk a régiónkban élő irodalmárok rendszeres jelenlétét a lapban. Harmonikus felépítésű a lap struktúrája. A Tükör és ablak rovatban szépirodalmi alkotások olvashatók, míg a Közelkép, az Évnegyed és a Premier rovatok a város kulturális és művészeti életéről szóló írásoknak adnak helyet, például rendszeresen foglalkozik az ötéves Soproni Színház tevékenységével. A hátsó traktusban helyezkedik el az Olvasónapló, a kritikák és a bírálatok rovata, s korántsem azért, mintha mostoha gyermeke volna ez a lapnak. Későbbi lexikonszerkesztők örömére a lap rendszeresen közli a szerzők rövid életrajzát. mi • Népdalgyűjtemény. Elek Menyhért: Az a híres domaházi menyecske című népdalgyűjteményét mutatja be az érdeklődőknek Tamás Barnabás polgármester ma, szerdán este 6 órától a putnoki Holló László Galériában. A domaházi népdalkor a helyszínen előadást tart a gyűjteményben található dalokból. • A Miskolci Szimfonikus Zenekar ad koncertet - Jurij Szimonov vezényletével - július 10-én, pénteken este 7 órától a Miskolci Nemzeti Színház szabadtéri színpadán. A műsorban Beethoven: C-dúr Hármasversenye illetve Dvorak: Új világ szimfóniája szerepel. A műsorban közreműködik: Kovács László (zongora), Szabadi Vilmos (hegedű), Szergej Kaljanov (cselló). • Megkezdődött a Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep 35. nyári időszaka Hajdú- böszörményben az elmúlt hétvégén. A háromhetes kurzuson az idén 21 festő és grafikusművész vesz részt: az alkotók a hazaiak mellett Erdélyből, Jugoszláviából, Lengyelországból, Szlovákiából és Ukrajnából érkeztek, de van a tábornak egy skót festővendége is. A technika a tehetséget szolgálja Piknik utáni, kurzus alatti és koncert előtti találkozás Jurij Szimonovval Dobos Klára Miskolc (ÉM) - A vasárnapi piknik pikantériáját az adta, hogy a karmesterkurzus résztvevői egymás után álltak a Miskolci Szimfonikus Zenekar elé, s vezényeltek népszerű, kedves darabokat a kellemes csanyiki környezetében... • A koncert improvizációra épült, hiszen a karmestereknek nem volt lehetőségük elpróbálni a darabokat a zenekarral - mondta Jurij Szimonov, a miskolci karmesterkurzus vezetője, aki ennek az eseménynek is „központi figurája” volt. Fotózta tanítványait, a pódiumon álló dirigensek „háta mögött” tapsra biztatta a közönséget, gratulált a „leszerepelt” karmestereknek mindezt rá jellemzően, végig mosolyogva... □ Kovács László, a zenekar karmestere befejezésként a Happy boys című ragtime-ot vezényelte -, a karmestereket köszöntve. Pedig a tapasztalatok szerint nem a vidámság a legjellemzőbb dirigens-tulajdonság. Vagy mégis? • Biztosan nálam is többet tudnának mosolyogni a kurzus résztvevői, csak túl sok terhet tettem a vállukra a megjegyzéseimmel, nincs idejük azokat megemészteni, mindig foglalkoztatja őket. Sokszor tényleg túl komolyan veszik a dolgokat, de ez nem baj. Észrevehető volt azonban a különbség az oroszországi és a nyugatról érkezett karmesterek között. Az orosz karmesterek sokkal komolyabbak voltak, mint nyugati társaik, akik hozzászoktak a demokráciához, ahol szabadon lehet nevetgélni, poénkodni. Arra is jó volt ez a koncert, hogy az orosz dirigenseknek megmutassa: lehet ezt másképp csinálni. □ Ön orosz, és mégis a „nyugati stílus” jellemző önre... • Én egyrészt talán azért mosolygok többet, mert már nem vagyok olyan fiatal, másrészt hét éve nyugaton élek, harmadrészt pedig nincsenek technikai problémáim, nincs miért aggódnom. □ Négy éve még jegyzetfüzetbe kerültek a megjegyzései a kurzuson tapasztaltakról. Ma már számítógép van ön előtt az asztalon... • Könyvet írok a komputerbe a moszkvai Nagyszínházról, amelynek karmestere voltam, az életemről, a munkámról... □ És mi kerül a kurzus során a gépbe? • A résztvevők hibái. Ezek speciális dolgok, amiket egy koncertlátogató nem nagyon érzékelhet, viszont a szakmabeliek számára jól látható: van aki merev, nem kifejező az arca, rosszul tartja a pálcát, nem jól irányítja a tempót stb. □ Azt mondják a résztvevők, van „Szimonov-iskola”. Mi jellemző erre? • Tény, van olyan szándékom, hogy ami progresszív a szakmánkban, azt szeretném lefektetni valamilyen formában, de hogy mi lesz a neve, az nem érdekel. Az a baj, hogy a mi szakmánkban sok a ködösítés. Hogy valaki tehetséges, az természeti adottság, vagy az Istentől kapott. De vannak olyan technikai részletek, amelyeket bárki el tud sajátítani. Éz olyan, mint hogy úszni szinte mindenki tud. de világbajnok nem mindenki lehet... Ézért keresem a tehetséges embereket szerte a világon, és megpróbálok nekik olyan technikai alapokat adni, ami később segítheti kibontakoztatni a tehetségüket. □ Itt most a kurzus résztvevői mutatkoztak be, pénteken viszont ön vezényli a színház szabadtéri színpadán Dvorak Új világ szimfóniáját... • Mindig kiválasztok egy művet, amit a mesterkurzuson átveszünk, és utána egy koncerten - bár ez kicsit szerénytelenül hangzik - , megmutatom, hogyan lehet ezt csinálni, ha az ember birtokában van a technikának. Színházak határon innen és túl - a tévében Kisvárda (ÉM) - Tíz éve még csak három társulat ve(hete)tt részt az első kisvárdai nemzetiségi színházi találkozón, aztán a politikai változásoknak köszönhetően jöhettek az erdélyi társulatok is, később a tengeren túlról is érkeztek magyar nyelvű színjátszók - a találkozó a Határon Túli Magyar Színházak Fesztiváljává nőtte ki magát. E tíz év történetéről sok szó esett az idei rendezvényen, a szakmai beszélgetéseken, s e jubileum jegyében jelent meg Darvay Nagy Adrienne könyve a fesztivál és a határon túli magyar társulatok elmúlt évtizedéről. A kezdetben politikai és művészeti okok miatt sok idegenkedéssel fogadott rendezvény jelentőségét mégis ott tapasztalhattuk meg, ahol kellett - a színpadi produkciókban. Izgalmas kooprodukciók bizonyították, hogy a találkozó révén valóban egymásra találtak a művészek. Katartikus erejű volt a kassaiak és a beregszásziak Kár, hogy Ká című előadása Vid- nyánszky Attila puritánul modern rendezésében. Az újvidékiek és a szabadkaiak összefogásának eredménye a Sztárcsinálók című rockopera erőteljes, lendületes bemutatója. A vb miatt kifejezetten aktuális volt a szegediek és a temesváriak burleszkje, a Régi idők focija. De nem kevésbé voltak figyelemreméltóak a társulatok önálló produkciói sem, hiszen a jubileumhoz méltó módon gazdag programot kínált a fesztivál. Minderről megbizonyosodhatnak azok is, akik ma este 9 órától megnézik a fesztiválról készült összefoglalót az MTV2-n. Jelenet a temesváriak Lorenzaccio-eiőadásából Fotó: Dobos Klára SMtff Tiszaújvárosi festő a fővárosban. Arany Gusztáv tiszaújvárosi festőművész alkotásaiból nyílik kiállítás július 10-én, pénteken délután 5 órakor Budapesten a Tisza Villában (Stefánia út 97.). A kiállítást Mikló József ajánlja az érdeklődők figyelmébe. A képek augusztus 14-ig tekinthetők meg hétköznap reggel 8-tól délután 5 óráig. Hagyományőrző utazások Sátoraljaújhely (ÉM - DK) - A sátoraljaújhelyi Hagyomány- őrző Cigány Együttes három külföldi utazáshoz nyert anyagi támogatást a Kultúra és Turizmus elnevezésű - a művelődési és az ipari minisztérium által kiírt - pályázaton. Lakatos Tibortól, az együttes vezetőjétől megtudtuk, hogy két programon már túl vannak: májusban Dániában, június közepén pedig Görögországban táncoltak.- Görögországban Tessaloniki mellett voltunk. Minden nap kétórás műsort adtunk, és utána még hajnalig együtt szórakoztunk a görögökkel, akik olyanok egy kicsit, mint a cigányok: nagykedvű, vidám emberek. Ez meglepett bennünket, de nagyon jól éreztük magunkat, hiszen legszívesebben mi is táncolnánk egész nap... Dániában is szerepeltünk minden nap. Szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy jólképzett együttes vagyunk. Ä koreográfiákat a fiam és én készítjük, sokszor cigány életképeket táncolunk el a színpadon. A programjainkat egyébként magyar néptánccal indítjuk, általában a szatmári verbunkkal, természetesen az ehhez illő ruhában. Úgyhogy a magyarországi és román cigánytáncok mellett mi a magyar folklórral is próbáljuk megismertetni az embereket -, ez a küldetésünk. Az együttes tíz évvel ezelőtt még több mint 60 fős volt, ma 16 újhelyi táncosa van a csoportnak, mert úgy tapasztalja a vezető, külföldön szívesebben fogadják a kisebb létszámú együtteseket - már csak az adódó költségek miatt is. A franciaországi turnéjuk a tervek szerint mostanában lett volna, ám ez egybeesik az egyesület által szervezett - július 16- án kezdődő - dán művészeti napokkal, illetve a július 23-ától 26-ig tartó nemzetközi vándorcigány fesztivállal. De később természetesen Franciaországba is kimennek, hiszen megvan rá a pénz... Somogyi almanach Elkészült a Somogy megyét bemutató kézikönyv, mely a megyéket bemutató sorozat 14. kötete a Ceba-holding kiadó gondozásában. A megyei kézikönyvek alapján kiadnak egy hazánkat bemutató tízrészes sorozatot is, az első kötet már el is készült Magyarország az ezredfordulón címmel. Somogy megye kézikönyve ötezer példányban készült. A megye gazdaságáról, politikai és közéleti szereplőiről, kulturális életéről és néprajzi örökségeiről, idegenforgalmi látványosságairól egyaránt átfogó ismertetőt talál benne az olvasó. Várrekonstrukció Egerben Eger (MTI) - Az idén 28 millió forintot költ az egri vár felújítására a Heves megyei és az egri önkormányzat, a Kincstári Vagyonkezelő Igazgatóság, valamint az Országos Műemlékvédelmi Hivatal. Komolyabb felújítást utoljára 1992-ben végeztek az egri várban. Az időközben szükségessé vált karbantartások elmaradása miatt azonban azok az épületrészek is romlani kezdtek, amelyeket ’92-ben renováltak. Különösen nagy gondot jelent, hogy a csatornázás hiánya miatt rendre beáznak a vár egyes épületei, illetve a renoválások elmaradása miatt évente centimétereket „fogynak” az időjárás viszontagságainak egyre kevésbé ellenálló várfalak. Ugyancsak folytatni kellene a félbemarad régészeti feltárásokat. de megoldatlan a már feltárt területek védelme is. Gyors előrehaladás nem várható, mert a nemzeti örökség részét képező vár teljes rekonstrukciójához százmilliókra lenne szükség. Piknik-hangulat... Elöl a kurzus résztvevői, középen (csíkos pólóban) Szimonov. Fotó: Dobos Klára
