Észak-Magyarország, 1998. július (54. évfolyam, 152-178. szám)

1998-07-07 / 157. szám

1998. július 7., kedd Aktuális 5 jphónaptól életbe lépett az új JOjegészségügyi törvény, ame­lyet betegjogi törvényként is szokás emlegetni, minthogy ki­emeltfigyelmet szentel a bete­gek jogainak. A törvény sze­rint alapjognak az egészség- ügyi ellátáshoz való jog tekint­hető, emellett az emberi méltó­sághoz, az önrendelkezéshez, a külvilággal való rendszeres kapcsolattartáshoz, a kezelés visszautasításához, az egyéni­esített és teljes körű tájékozta­táshoz, valamint az orvosi ti­toktartáshoz való jog is tör­vényben foglaltatik. A törvény végrehajtásához azonban még többféle feltétel hiányzik. Szülés: szépen, sorban A megyei kórház szülészetének ajta­ján felirat jelzi: tilos a látogatás. Előtte egy egész család toporog. A „kispapa". Molnár Szabolcs még nincs egy órája, hogy egy kisleány édesapjának vallhatja magát.- Úgy döntöttünk, az anyósom lesz a felesé­gem mellett, mivel egészségügyi dolgozó, de lehet, a következő gyerek születésénél már én leszek ott. Jó, hogy hamar túlestünk raj­ta, ez a néhány óra így, álldogálva is elrö­pült. Persze, ha tovább tart, akkor nagyon kényelmeden lett volna itt a várakozás. A beszéd megreked, egy gurulós hord­ágyon kitolják a földszinti, nyitott bejára­tú, emberektől hemzsegő előcsarnokba Molnár Szabolcs feleségét. Meghitt ölelé­sek, csókok következnek. „Magukra” hagyjuk őket... A nagy szülőszoba ágyain sorban, egy­mástól mindössze egy lepedőnyi paraván­nal elválasztva fekszenek a kismamák. A Színbe való Oroszné Varga Katalint tegnap éjjel hozta be a család, nemrég született meg első kisbabája, de az öröm­hírt még nem oszthatta meg az övéivel.- Biztosan kifáradtak a várakozásba, és hazamentek egy kicsit megpihenni. Remé­lem, hamarosan visszajönnek. Ha lehetne, se kértem volna, hogy bárkim mellettem legyen. Felénk ez nemigen szokás. A főorvos, aki nem kakukkol Egy miskolci osztályvezető főorvos, aki nevének mellőzését kérte, a következőket gondolja az új törvényről:- Bevallom, nem tanulmányoztam még részletesen az egészségügyi törvényt, de sokat hallottam, olvasta róla. Ennek alap­ján az a véleményem, hogy sikerült egy nyugateurópai színvonalú törvényt alkot­ni, balkáni feltételek mellett. A betegek alapvető jogának azt tartom, ha senkit se ér hátrány amiatt, hogy nem valamely menő kórház közelében lakik, vagyis ha az ország bármelyik kórházában azonos műszerezettség mellett, ugyanolyan kor­szerű orvosi ellátásban részesülhet. Ez ma távolról sem érvényesül. Az orvosok és más egészségügyi dolgozók oldaláról nézve pedig teljesen nevetségesnek vélem, hogy ilyen elmaradott munkafeltételek és fizetések mellett - amelyekkel nem méltá­nyolják sem a munka társadalmi hasznos­ságát, sem az iskolázottságot, sem pedig a gyakorlatot - egyre csak növelik a terhe­ket. A minap éppen három járóbeteg-mű­tétet végeztem el, amíg két beosztottam egy betegünk és kísérője számára kitöltöt­te a bonyolult útiutalványokat. Épp csak azt nem várják már el tőlünk, hogy ennyi pénzért még kakukkoljunk is. Az összeállítást készítette: Szalóczi Katalin Fotó: Farkas Maya, Vajda János Fél lábára még sántít a törvény Miskolc (ÉM) - Az egészség- ügyi törvény alkalmazásához szükséges rendeletek fele­harmada még várat magára- derült ki Szabó István főor­vos, a Megyei Orvosi Kamara (OK) elnökének szavaiból. És nemcsak a rendeletek, de a feltételek is hiányoznak.- Noha egy pillanatig sem vo­nom kétségbe, hogy szükség volt az új törvényre, sokkal jobban örültem volna egy olyan, jól elő­készített törvénynek, amelyhez megalkotják a szükséges rende­leteket is. Továbbá biztosítják mindezek széles körű megismer­tetését betegek és orvosok szá­mára egyaránt - fogalmazott ál­talánosságban a megyei kamara elnöke. Szabó főorvos szerint a be­tegjog nem a betegek oldaláról tartalmaz lényegi változásokat, inkább az orvosokat érinti. Rá­adásul sokszor hátrányosan, mivel nem igazán adottak a fel­tételei annak, hogy a betegeket a szóba jöhető gyógykezelési le­hetőségek mindegyikéről rész­letesen tájékoztassák, részletez­ve azok hatásait, valamennyi esetleges káros következmény felsorolásával. Méghozzá úgy, hogy az adott beteg azt meg is értse, iskolázottságától, intelli­genciájától, érzelmi álla­potától függet­lenül. Emel­lett mindezt alaposan do­kumentálni kellene az or­vosnak, sőt meg is kellene győznie a beteget arról, hogy azt a kezelést válassza, amelyet ő a legjobb tudása szerint ked­vezőbbnek talál. Ez mind plusz időt igényel. Szabó István: A látogatási idő bővülhet, de hotelszolgáltatást általában nem tudnak nyújtani Kinek a joga? Sok helyütt a tárgyi feltételek hiánya akadályozza majd a tör­vény alkalmazhatóságát, hiszen az egyes beteg jogának érvénye­sülése nem történhet más bete­gek jogainak megsértése árán - hívta fel a figyelmet Szabó főor­vos. Például hiába volna joga egy súlyos betegnek ahhoz, hogy hozzátartozója mindvégig mel­lette legyen, ha egyszer zsúfol­tak a kórtermek, s az idegenek jelenléte zavarja a szobatársak gyógyulását. Ilyen esetekben az egészségügyi törvény rendelke­zéseit - jog szerint - módosíthat­ja a kórházi házirend. Márpedig igen kevés kórház dicsekedhet a megyében olyan hotelszolgálta­tással, amely házirendjében messzemenően alkalmazkodhat a törvény előírásaihoz. Törvényes diszkrimináció A személyi feltétel sem minde­nütt és mindenkor adott a be­tegjog maradéktalan teljesülésé­hez - világított rá a főorvos. - A papír szerint joga van ugyan­is a betegnek visszautasítania a kezelést, még akkor is, ha az számára komoly hátrányos kö­vetkezményekkel, netán halál­lal jár. Csakhogy a nyilatkozat- tétel egyik feltétele egy pszichi­átert is tartalmazó orvoscsoport véleménye. Ez azt jelenti, hogy egyes kis kórházak betegei alig­ha élhetnek ezzel a jogukkal, hiszen nincs is mindenütt pszi­chiáter, s ahol esetleg létezik is, az sem kötelezhető arra, hogy éjjel-nappal rendelkezésre áll­jon. Az sem tisztázott, hogy a felmerülő költségeket kinek kell állnia. Egy gondoktól is terhes asszony- Vidéki vagyok, lassan hat órája várakozom itt, de az orvosom még nem tudott kijönni reggeltől a műtő­ből. Biztos jött volna, ha tu­dott volna. De éhes is va­gyok már, és nem engedhe­tem meg magamnak, hogy kimenjek venni valamit. Azért dolgozunk a kertben annyit a párommal, hogy élelemre a lehető legkeve­sebb pénzt kelljen költe­nünk. Hajnalban keltem, előre megfőztem, de arra nem gondoltam volna, hogy délig nem végzek. A másik két gyereket beadtam a szomszédasszonyhoz, azzal, hogy ebédig megjövök. Már itt is hagynám az egészet, de akkor meg a visszaúthoz nem kapok papírt. Nagyon megalázónak érzem ezt a helyzetet, és még csak a he­tedik hónapban vagyok, nem tudom, hányszor kell még ezt átélnem. Csoda, ha nem akarnak az asszonyok gyereket vállalni?! Módosítással is csak átmeneti Az új egészségügyi törvény hatályba lépése magával vonta a B.-A.-Z. Megyei Kór­ház működési szabályzatának módosítását. Ám - amint az a Katona Zoltán főigazgató-fő­orvossal folytatott beszélge­tésből kiderült - ennek érvé­nyessége december 31-én le­jár. Az ideiglenességnek több oka is van. □ Még nyomdában a módosított szabályzat, holott elsejétől életbe lépett az új egészségügyi törvény. • A törvény tavaly év végi elfo­gadása óta vártuk, hogy megszü­lessenek a végrehajtást segítő rendeletek. De még mindig meg­lehetős a hiány. Tovább nem várhattunk, bár már felmerült a törvénymódosítás lehetősége. □ Milyen passzusokon kellett vál­toztatni? • A betegjogi kötelmekre, a ha­lottakkal kapcsolatos dokumen­tálás rendjére, a beteglátogatás­ra, a betegbeleegyezési nyilatko­zattételre, a kezelés megtagadá­sának szabályozására vonatkozó előírásokon. Katona Zoltán □ Módosult-e a látogatási rend? • A látogatási időt kiterjesztet­tük, kizárólag este 9 és reggel 8 között tiltott a látogatás, egyedi, külön engedélyezett esetektől el­tekintve. Továbbá nem tartóz­kodhat a kórteremben látogató vizit, illetve vizsgálat alatt. □ Tudják-e biztosítani a látoga­tók ellátását? • Nem, ettől messze állunk, sőt a Gyermek-egészségügyi Köz­pontban még látogatói vécék sem voltak. Most gyors ütemben hozzáláttunk a pótláshoz. Az egyelőre föl sem merülhet, hogy helyet és élelmet is felkínálhas­sunk a hozzátartozóknak. □ Mi a helyzet az intenzív, a mű­tét utáni megfigyelőrészlegen, il­letve a szülőszobán? • Az intenzíven és a megfigye­lőben 10 perc az engedélyezett bent tartózkodás, egyszerre egy hozzátartozó számára. A műtő­ben eddig sem lehetett benn „idegen”, és én a többágyas szü­lőszobát is idesorolom. Egyetlen egyágyas szülőszobánk van. Anyagi lehetőségeink híján egy­hamar ezen nem tudunk változ­tatni. Valamelyes enyhítésként kialakítunk egy szobát, ahol a rokonok várakozhatnak. □ A betegek honnan tudhatják, mihez van joguk, s mihez nem? • Őszre elkészül a végleges sza­bályzat, amiből készül egy kivo­nat. Ennek egy példányát min­den kórteremben kifüggesztjük. De így sem lesz könnyű a közös lecke, nekik, ellátottaknak, és nekünk, ellátóknak sem. V an akinek jó, ha mindent tud, van akinek nem. Én köny- nyen kétségbe esem, ha az orvos komolyan akar velem beszélni. Nem tudom, hogyan is lehetne, de csak fino­man szabadna beadni a betegnek az igazságot. Ha egy halálos betegről van szó, talán jobb vol­na meghagyni a re­ményt az utolsó pilla­natig. A halál közelsé­gének tudatától megkí­mélhetjük. Manapság az orvosok megmond­ják, mi a baj, lehet, ez a helyes. Én félnék. Nagy Lászlóné (80), nyugdíjas J oga van tudni min­denkinek, mi a baja. A betegség tudatával előbb-utóbb úgy is meg kell barátkoznia. Tisz­tában kell lennie azzal, mi történik vele. Eset­leg az orvos először a családtagokat tájékoz­tathatná, ha komoly a baj. Talán a betegnek is könnyebb lenne tő­lük hallani az igazsá­got, tudva, hogy szá­míthat a támaszukra. De ez nem biztos. Le­het, hogy adott esetben jobban szeretném, ha nem lenne a családom beavatva. Szendröi Gábor (24), kohómérnök E n azelőtt kórházban dolgoztam, orvosír­nokként. Nálunk ter­mészetes volt az, hogy az orvos elmondta a be­tegnek, mi baja, mire számíthat. Én tökélete­sen egyetértek azzal, hogy a beteget kell fel készíteni, mi vár rá. így például, ha már re­ménytelen a helyzet, el­döntheti, akar-e to­vábbra is kórházi keze­lést, vagy szeretne haza menni. Tapasztalataim szerint úgyis kikövete­lik a választ. 99 száza­lékban jobb biztosat tudniuk. Csabai Lászlóné (41), rokkantnyugdíjas F eltétlenül őszintesé­get várnék el. Aki nagyon beteg, az úgyis forgatja az agyában a gondolatokat. Lehet, hogy még javíthat is az állapotán, ha tudatosan néz szembe a betegségé­vel és felveszi vele a harcot. Ha mái' nincs esély a gyógyulásra, ak­kor meg kell adni a le­hetőséget, hogy a beteg elrendezze a dolgait. Az ember mindig tervez. A beteg is szeretné tisztán látni a jövőjét. A család­nak is jobb biztosat tud­ni, így segíthet, ha a be­teget összetörné a baj. Lukovics Györgyné (39), pedagógus I gen, én feltétlen őszinteséget várok el az orvostól. A betegnek tisztában kell lennie a helyzetével. Joga van tudni, annál inkább, minél nagyobb a baj. Azt már a betegre bíz­nám, hogy a problémá­jába beavatja-e a csa­ládját, mennyit osztana meg velük a gondjaiból. Ő tudja, hogy könnyebb megbirkóznia a beteg­ségével, a család segít­ségével, vagy őket kí­mélve. De a betegnek mindenképpen tisztán kell látnia, hogy dönte­ni tudjon. Beke Zsolt (24), logisztikus

Next

/
Thumbnails
Contents