Észak-Magyarország, 1998. július (54. évfolyam, 152-178. szám)

1998-07-06 / 156. szám

1998. július 6., hétfő Kultúra 7 Sarutlanul Halász Magdolna „Csak sarutlanul léphetsz be / birodalmá­ba a Szépnek / búzavirág-ölelésnek / szol­gájaként / csipkebokor tűznek”- vallja ön­magáról Kelemen Erzsébet legújabb ver­seskötetében, amelyet az Ünnepi Könyv­hétre jelentetett meg. Az igényesen összeállított dokumentum 38 műalkotást tartalmaz, amely tehetségének, művészi érzékenységének és életfilozófiájának bi­zonyítéka. A kötet elején található ajánlás szerint: „égi és földi szerelem szerencsés találko­zásából születtek ezek a versek. Akár a természetről, akár letűnt világoknak ása­tásokból előkerült maradványairól szól a költő, mindennek belső visszhangja, szim­bolikus, rejtett tartalma is van.” Hat érzé­keinkre, lelkünkre, személyiségünkre. Láttat és látunk, elgondolkodtat és elgon­dolkodunk. Felemel, vigasztal, problémá­inkra megkapjuk a helyes választ. „Helyesen csak akkor ítélhetünk, / ha a pártatlanság mellett / elegendő szeretet van bennünk.” A kötetet Bajcsy Lajos hangulatos il­lusztrációi teszik még szemléletesebbé. A dokumentum végén az idegen szavak ma­gyarázata segít az eligazodásban. A meg­jelenítésében ízléses, címében és tartal­mában különleges verseskötetet a Kenéz- lőn élő igen tehetséges és sokoldalú peda­gógus-költő azzal a nemes szándékkal ad­ta közre, hogy eljusson „lélektől lélekig”. A könyv egyaránt ajánlható fiataloknak, felnőtteknek, érdeklődő olvasóknak -, 290 Ft-ért megvásárolható a sárospataki Városi Könyvtárban és a Könyvesboltokban. (Kelemen Erzsébet: Sarutalnul. Bp. 1998.) í((u<;.;<) :<;o u . ___i__________ © A komolyzenei klub évadzáró foglal­kozását tartják július 9-én, csütörtökön délután 5 órától Miskolcon a Belvárosi Kulturális Menedzser Irodában (Kossuth u. 11.) • A IX. Nemzetközi Ifjúsági Zenei Tábort rendezik meg július 9. és 30. között Bogá­cson. A tábor résztvevői több hangver­senyt is adnak a településen illetve a kör­nyéken. © Kilenc egri múzeum és kiállítás megte­kintésére nyújt lehetőséget a hevesi vá­rosban most bevezetett új múzeumbér- iet. A bérlet felnőttek számára 400 forin­tos áron váltható meg, miközben ha vala­mennyi múzeumi belépőt külön vásárol­ják meg a látogatók, az összeg megköze­líti az 1000 forintot. A diákok és nyugdí­jasok mindössze 200 forintért juthatnak hozzá a bérlethez. ® Negyven alkotó 121 műve látható Pé­csett a tegnap megnyitott XV. Országos Kerámia Biennálénak helyet adó Pécsi Galériában. A biennále 200.000 forintos első díját Kádasi Éva kapta porcelán vá­záiért és salátás készletéért. A magyar ke­rámiaművészetről országos áttekintést adó szakmai rendezvényt 30 évvel ezelőtt rendezték meg először Pécsett. A Csodamalom Teheránban. A miskolci Csodamalom Bábszínház társu­lata a napokban kapta a meghívót, misze­rint várják őket a szeptemberi VII. Teherá- ni Nemzetközi Bábfesztiválra a Muszorgsz­kij: Egy kiállítás képei illetve Ravel: Bole­ro című előadásukkal. A fesztivál szerve­zői a miskolciakat az „A” kategóriába so­rolták, ami azt jelenti, hogy minden költ­ségüket fizetik. Fotó: Dobos Klára Az operettől a nudista színházig Befejeződött a XIV. ifj. Horváth István Színjátszó Fesztivál Kazincbarcikán A venezuelai San Martin Színház előadása a Művelődési és Közoktatási Minisztérium különdíját kapta Fotó: Dobos Klára Mikita Gábor Kazincbarcika (ÉM) - Kazinc­barcikának legendája van. A hetvenes évek fesztiváljain olyan progresszív színházi csoportok találkoztak itt, akiknek előadásaira a kultu­rális és a belügyi szervek egyaránt odafigyeltek... Mára azonban - a produkciókat válogató Solténszky Tibor szava­ival élve - „Kazincbarcika egy egészen közönséges hellyé vált”, azaz önmaguknak a színházi előadásoknak kell igazán művé­szi-szellemi izgalmakat kiválta­ni, mentesen mindenféle (kul- túrjpolitikai háttértől. S ez jó dolog. Vagy legalábbis jó lehetne, ha az amatőrszínját­szás virágkorát élné. Ha ugyan­úgy mozgalomról beszélhet­nénk, mint a hetvenes években. Igaz, a sokszínűségre nem pa­naszkodhattunk Barcikán. Lát­hattunk teljesen hagyományos mesejátékot Litvániából, és nem túl eredeti ötlettől vezérelt Hó- fehérke-adaptációt, amelyben a Grimm-mesére a Bibliát kopí- rozták rá angyali üdvözlettel és utolsó vacsorával. Más-más irányzatot képviseltek a moz­gásszínházak: a budapesti Pan- boro csoport a kontakttáncból építkezett, míg az ugyancsak fő­városi Szárnyak színháza tangó improvizációkkal lépett fel. A szlovákiai Bánovcéröl érkezett Stílus színpad Teréz 1775 című táncjátéka a boszorkányüldözé­seket idézte meg - a témához ke­vésbé illeszkedő - jazzbalettes koreográfiával. Míg a cseh ost- ravai Fehér Színház tagjai bur- leszkjükben végigsíelték - még­hozzá anyaszült meztelen - egy síkirándulás drámába forduló, de végig a jellegzetes cseh hu­morral átitatott történetét. S örvendetes, hogy a hazaiak magyar klasszikusokhoz és kor­társakhoz egyaránt fordultak: a sitkeiek Gárdonyi-darabot vet­tek elő. A gyomaendrődiek Kor- nis Mihály Körmagyarját ját­szották. A pécsi Janus Egyetemi Színpad pedig Parti Nagy Lajos Ibusárját vitte színre kiemelke­dő dramaturgiai változtatások­kal felerősítve a tragikomédia drámaiságát. A műfaji gazdagság mögött azonban ugyanaz a jellegzetes művészi attitűd húzódott: a ki­rekesztettség, a kitaszítottság ér­zése, s az elvágyódás, a kitörni akarás. Az Ibusár hősnője, a vénlány Sárbogárdi Jolánka a maga írta operett világába ál­modja magát. A kistarcsaiak ci­gánymeséjében egy fiatal házas­pár szövi mesébe sóvárgásait, emlékeit. A sepsiszentgyörgyi Mandala Mágikus Színház az aranykorból indulva vezet el egy vágyott világba. A mártír­szerep vállalásáról szólt a Teréz 1775 éppúgy, mint a Szent Jo- hanna-legendával foglalkozó Anouilh-darab, a Pacsirta, amit a budapesti Vörösmarty Gimná­zium diákjai adtak elő. Ritka­ság. hogy egy nem tematikusán válogatott rendezvényen szinte ugyanarról az életérzésről, prob­lematikáról valljanak a művé­szek. Ez izgalmassá tehette vol­na az idei találkozót. Mégsem lett az. Egyrészt több olyan szö­vegközpontú külföldi előadás is érkezett a fesztiválra, ahol a né­ző csak találgathatott, min prob- lémáznak a szereplők a színen. (A venezuelaiak krimijében le­hetett nevetni - mondjuk öt per­cig - a felfokozott beszédtem­pón.) Azt viszont jó volt látni, hogy külföldön nagyon sok fel­nőtt is részese az amatőrszínját­szásnak. Nálunk ez inkább csak diákköri időtöltés. Az előadások többségéből ép­pen az a másság, az az egyediség hiányzott, ami érdekessé és ér­tékessé teheti a csoportok tevé­kenységét, s ami kiemelheti őket a peremiét szorításából. Nem szerencsés, ha az amatőrök szerényebb anyagi és művészi erőkkel próbálják utánozni a hi­vatásos nagyszínházakat, de ugyanígy zsákutca, ha az alter­natív divatok nyomába erednek. Ha csak másolnak. Ha többnek akar látszani egy produkció, mint ami valójában. A díjazott produkciók A Magyar Művelődési Inté­zet 50 ezer forintos díját a cseh (ostravai) Fehér Szín­ház kapta, Te, aki síelsz cí­mű előadásában a perfor­mance és a színházi elemek sajátos ötvözéséért. Borsod-Abaúj-Zemplén me­gye Önkormányzata 50 ezer forintos díját a budapesti Hattyú Gárda kapta, külön­leges hangvételű Hófehérke című produkciójáért. Kazincbarcika város Ön- kormányzata 50 ezer forintos díját a Panboro Társulatnak (Budapest) ítélte oda a Tava­szi áldozat című előadásban a magas hőfokú csoportos és egyéni teljesítményért. A Művelődési és Közokta­tási Minisztérium 25 ezer fo­rintos különdíját a Ludic Di­ákszínház (Románia) kapta, Amikor a bor hideg című előadásában az intenzív színházi jelenlétért. Szintén a Művelődési és Közoktatási Minisztériumtól kapott 25 ezer forintos kü- löndíjat a venezuelai San Martin Színház Két perccel a bűntény előtt című kortárs dráma virtuóz előadásáért. A Szabad Színjátszásért Egyesület különdíját a Janus Egyetemi Színpad (Pécs) Ibu- sár című mai magyar szín­mű eredeti hangú interpretá­lásáért kapta. A Magyar Színjátékos Szö­vetség 25 ezer forintos kü­löndíját a Sitkéi Színkör A Bor című népszínmű korsze­rű feldolgozásáért vehette át. A Nemzeti a nemzet kultúrháza lesz... Budapest (ÉM-DK) - Legalább négy olyan színház van Ma­gyarországon, amelynek ne­vében szerepei a „nemzeti" jelző például a miskolci. Hogy mennyivel lesz ezeknél nemzetibb az épülő Nemzeti, többek között arra a kérdés­re próbált meg válaszolni Bá­lint András, a még nem mű­ködő intézmény már kineve­zett igazgatója.- Az teszi majd nemzetivé a színházat, hogy valóban a leg­jobb lesz, hogy folyamatosan mi­nőséget produkál - kezdte az igazgató a nemrégiben Kisvár­dán megrendezett határon túli magyar színházak fesztiválján. Kulcsszóként pedig a nyitottsá­got említette. Sokféle programot szeretnének kínálni a közönség­nek a hatalmas „kultúrházban”. Kis hangversenyeket lehet majd rendezni az előadások előtt. Ér­demes akár csak bemenni szét­nézni, vagy meginni egy üveg sört. Könyvesboltot terveznek, ami reggeltől az utolsó előadás utánig nyitva van. És drámape­dagógiai központként is műkö­dik majd az új színház. Hetvenkét tervezőcsoport ad­ta be az épületre vonatkozó ter­veit. Sok érdekes, szép gondolat született, de Bán Ferenc munká­ját találta a zsűri a városi kör­nyezethez leginkább alkalmaz- kodónak, a sokféle funkcióhoz megfelelőnek.- Az épület kapcsán polarizá­lódtak a vélemények - mondta Bálint András. Az biztos, hogy elsőre nem adja magát. Én egy­re jobban megszerettem, egyre jobban megértettem a tervet. Nyitottnak, barátságosnak ké­szül a színház, nem úgy. mint a közelmíiltban épült bankok, tőzsdepaloták. Például rengeteg növény lesz benne... A színpadi technika a lehető legmodernebb lesz. A gyakorló színházi emberek tudván, hogy egyes funkciók kihasználhatat- lanok, még egyszerűsítést is kér­tek, így spóroltak is egy kicsit. Érdekesség, hogy a színpad akár teljesen közre is veheti a nézőte­ret, de a nézőtér is a színpadot.- Nincs olyan előadás a vilá­gon, ami ide be ne férne. Ezért minden második évben - hogy ne vegyük el a vidéki városoktól sem a lehetőséget -, itt kellene megrendezni az országos színját­szó fesztivált... Nyitottak szeret­nénk lenni mindenféle stílus- irányzatra. Mindenre, ami jó, ami minőség - hangsúlyozta az igazgató. A műsortervről pedig elmondta: - A magyar klasszi­kusokat nyilvánvalóan játszani kell! A „félklasszikusokat” is, mint Füst Milán, Márai, Szép Ernő. Dolgunk lesz újra fölfedez­ni elfelejtett régieket, de ugyan­ilyen fontos a kortárs dráma be­mutatása is. A társulatot 30-40 fősre ter­vezik. Neveket még nem tud mondani az igazgató, de reméli, a legjobbakat foglalkoztatja majd. De talán korai is még a társulatépítés. Egyelőre az épü­letnek kell felépülni, hogy 2000 október 23-án megtarthassák az első előadást. Az alapozási munkáknál már egy hónapos előnyben vannak a tervekhez képest a kivitelezők. Felvetődött a kérdés: szük­ség van-e egyáltalán Nemzeti Színházra?!- A közvélemény szerint egyértelműen igen. Európában a múlt században épültek „nem­zetik”, de Londonban például csak 1970-ben. Hazánkban 1837 óta létezik Nemzeti Színház, de állandó épülete eddig még nem volt. Most jön el majd az a kü­lönleges történelmi pillanat, mi­kor a magyar nemzet megépíti színházát... „Régi” alapkő - új kormány Az új Nemzeti alapkövét ez év márciusában lerakták ugyan, de úgy tűnik, számíthatunk még néhány fordulatra. A le­endő tárca nem kívánja leállí­tani a beruházást, de szeretné felülvizsgálni az új Nemzeti költségeit. Nem vált azonban kétségessé Bálint András igaz­gatói kinevezése. Az igazgatói pályázatot - Bálint személyé­től függetlenül - annak idején támadták a fiatal demokraták és a kisgazdák is. A legfőbb ügyész szerint viszont minden megfelelt a jogszabályoknak. Az elmúlt csütörtökön meg­beszélést folytatott Várhegyi Attila, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma politi­kai államtitkári posztjának vá­rományosa és Bálint András. A találkozó után hangzott el, hogy a leendő kormány bizal­mat szavaz Bálintnak. A Magyarok Világszövetsé­ge a napokban közzétett hatá­rozatában viszont nem támo­gatja Bán Ferenc építészeti terveit, mivel hiányolja az épület tervéből a „nemzeti épí­tészeti hagyományokat”. A tervező viszont többek közt ki­fogásolja, hogy a szövetség csak most fogalmazta meg elutasító véleményét. Bálint András igazgató és Bán Ferenc, az épület tervezője Fotó: D. K.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents