Észak-Magyarország, 1998. július (54. évfolyam, 152-178. szám)

1998-07-17 / 166. szám

1998. július 17. péntek Szolgáltatás / Szólástér 15 20 í^Tí Miskolc S.újhely Ózd Zöldpaprika/kg 100 130 130 Paradicsom/kg 90 160 90 Uborka/kg 60 50 40 Burgonya/ kg 50 40 70 Sárgarépa/kg 100 120 70 Petr.gyökér/cs­90­Karalábé/db 20 30 20 Zeller/kg 50 60 30 Vöröshagyma/kg 70 80 70 Fokhagyma/kg 200 280 180 Zöldhagyma/cs 25 25­Gomba/kg 260 250 260 Karfiol/kg 110 80 140 Kelkáposzta/kg 70 40 60 Fejes káposzta/kg 35 30 30 Vöröskáposzta/kg­100 80 Retek/cs 50 60­Szárazba b/kg 240 200 280 Lencse/kg 250 200 280 Dióbél/kg 900 600 1000 Mák/kg 800 700 750 Méz/kg­500 700 Savanyú káposzta 90 80 100 Saláta/db­15­Tojás/db 12 14 13 Alma/kg 100 40 80 Citrom/kg 180 220 250 Banán/kg 188 240 200 Narancs/kg 180 160 200 Csípőspaprika/db 8 10 25 Zöldbab/kg 50 80 70 Meggy/kg 160 180­Cseresznye/kg 160 140­Őszibarack/kg 160 180 160 Tök/kg 30 40 30 Kivi/db 70­­Kukorica/db­30 25 Görögdinnye/kg 150 150 90 Sárgadinnye/kg 150 200 100 Sárgabarack/kg 200 160 160 A táblázatban szereplő árak forintban érten­dők. Ahol az egyes termékek áraiban szóródás tapasztalható, ott a középárat jelöltük meg. ifi);! 0-5 v; :<!<}? ;Hf III. 21.-IV. 20. Megint meggyőződhet, hogy partnerére változatla­nul számíthat. Mindig ön mellett áll, ha bajban van. Ezt jobb napokban hálálja meg neki. S* IV. 21.-V. 20. Lovagiasságát ma kénytelen elővenni. Olyan emberekkel kerül kapcsolatba, ahol erre szükség lesz. Ne vigye azért túlzásba, mert akkor nem lesz kedvező a megítélése. H V. 21.-VI. 21. Csak öntől függ, hogy learatja-e a sikereket. A szerencse a pártfogásába vette, csak el kell döntenie, hogy megkí­sérti-e. Minden tekintetben szerencsés napra számíthat. ■C VI. 22.-VII. 22. ____________________ V egyen egy nagy lélegzetet, és végezze el azt, ami­hez semmi kedve nincs. Annyira önre égtek a teen­dők, hogy amíg nincs túl rajtuk, úgysincs nyugodalma. VII. 23.-VIII. 23. Engedje át magát az újdonság varázsának. Feldobott- sápában mindent szebbnek, jobbnak lát. Nem is érti miért volt ennyire nyugtalan? A fáradságán múlott. 4? Vili. 24.-IX. 23^____________ __ Ma nem köti íe semmi sem. A bai, hogy a látványos tengés-lengéssel a környezetét dühíti. Nem érdemes pedig, mert máskor szüksége lesz rájuk. 1*5 IX. 24.-X. 23. Munkájában ma minden remekül alakul. Úgy érzi, mintha semmit sem kellett volna tennie ezért. Pedig nagyon sok energiája van benne. t»e X. 24.-XI. 22. Legjobb, ha hagyja, hogy pillanatnyi hangulata, be­nyomásai alakítsák a programját. Ráfér önre egy kis kötetlenség, hiszen mindig olyan beszabályozott életet él. ffiXI. 23.—XII. 21.____________________ Úg y érzi, jó lenne elmenekülnie. Ha így van, tegye. Mindig a másik érdekeit nézi, itt az ideje, hogy vég­re saját magával törődjön. ** XII. 22.—I. 20.__________________ A körülmények úgy alakulnak, hogy jó hangulatba kerül egy időre. Rózsaszínben látja a világot, s emi­att mindenkihez van egy kedves szava. Ezt a kör­nyezete örömmel nyugtázza. Aj. 21.-II. 20. Ne vigye túlzásba a lazítást. Annyira leeresztett, hogy nehéz lesz újra elkezdeni a munkát. Aprán­ként nekikezdhet, hogy majd ne essen rosszul. ^ H. 21.-III. 20. ______________ M egsértődött, anélkül, hogy közölte volna az illető­vel hogy legalább tudjon arról, hogy megbántotta. Ha kicsit nyíltabb és őszintébb lenne, mindjárt más­képpen alakulnának a kapcsolatai. i'ÍVT4* IMSSS'ÍSKMS*!,*'"« s*swsn! as«»«»« . .. ... . Moralizálunk Az ország közbiztonságának kér­dése jóval bonyolultabb és összetettebb probléma annál, hogy egy - indulatoktól fűtött - olvasói levél (VII. 8) kimerítő értékeléssel és útmutatással szolgáljon a jövő feladatait ille­tően. A számtalan mozaikból mindössze egyet ragadok ki, ne­vezetesen a társadalom egyes tagjainak belső erkölcsi meg­győződését, etikáját. Ne felejtsük el, hogy nálunk több mint négy évtizeden ke­resztül szocialista társadalmi rend volt, és ehhez ideológia­ként a szocialista erkölcs páro­sult. Szó szerint lexikonból idé­zem, hogy ez a fogalom mit is takarhat: „Az erkölcs a szokás hatalmára és a közvélemény erejére támaszkodó, a társada­lom történeti fejlődésének meg­felelően változó, osztályviszo­nyok közt végső fokon az egyes osztályok érdekeit tükröző ma­gatartási forma. ill. azok ösz- szessége. Miután a mai nagy­szülők is ennek szellemében nőttek fel, már őket sem lehet felelősségre, kérdőre vonni az un. mózesi törvényekre hivat­kozással - ne ölj, ne lopj, sze­resd felebarátodat... - azok be nem tartása miatt. A számonké- rők úgy járnának, mint az a bí­rónő, aki egy anyagyilkostól megkérdezte, hogy nem szólalt meg a lelkiismerete? Mire az visszakérdezett: hát az meg mi­csoda? Továbbá fölösleges éles határt vonni a közelmúlt és a mai állapotok között, hisz a lé­nyeget illetően gyakorlatilag semmi változás nem történt. Az osztályérdekeket tükröző maga­tartási norma helyére a világné­zeti semlegesség lépett. Ennek jegyében született meg például a legújabb - mély bölcsességet hordozó - életfilozófia: „Nem ér­demes 40 évig élni, ha az ember 25 éves korára is kipörögheti magát.” Ez váltotta föl a koráb­bi hitvallást: „Minket a gyűlölet tart össze, az osztályellenség gyűlölete!” Miközben szép lassan kihal­nak azok. akik még komolyan vették a társadalmi együttélés 2700 éves törvényeit és hagyo­mányait. Vállalták, amíg tehet­ték, hogy a kettős nevelés káros és bomlasztó gyakorlatával vá­dolják őket. Mára teljesen be­érett fél évszázad intenzív és ha­ladónak címkézett ideológiai of- fenzívája. Következményei miatt viszont azok háborognak a leg­jobban, és idézik a kétezer éves római mondást: „ó idők, ó erköl­csök!”, akik maguk is mindent megtettek a „siker” érdekében. Zseniálisan kitervelt, és kö­vetkezetesen felépített erkölcsi zsákutcáról van szó. Ami attól még nem válik járhatóvá, ha átírják akár az egész Btk-t, ele­jétől a végéig! Kiss József Miskolc FÜST MILÁN, Kossuth- díjas író, költő és esztéta. Született: 1888. 07. 17., Budapest Meghalt: 1967. 07. 26., Budapest 1912-ben fejezte be jogi és közgazdasági tanulmányait a budapesti egyetemen, majd felsőkereskedelmi iskolában tanított. 1918-ban a Vörös­marty Akadémia ügyésze volt. 1920-ban felfüggesztették állásából. 1921-ben nyugdíjaz- tatta magát. Ezután életét az másnak szentelte. Első Írásai a Nyugatban jelentek meg.- Mi nagyobb a smacinál?- A smedve. Továbbra is várjuk olvasóink közügyekről szóló észrevételeit. Kérjük, írjanak röviden, mert a hosszabb Írásokat terjedelmi korlátáink miatt alkalmanként kénytelenek vagyunk tömöríteni. Az e rovatban megjelenő Írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy § ingyenes Jogsegély­szolgálatunk minden második csütörtökön, délután 4-től 6 óráig áll az érdeklődők rendelkezésére a Sajtóház II. emeletén, a 212-es szobában. Legközelebb július 23-án ad tanácsokat és felvilágosítást Demeter Lajos ügyvéd. ! ' MM MM H laiii« . |j»»| II..... A'\l K&H OTP POSTABANK vétel eladás közép vétel eladás közép vétel eladás közép Angol font 348,53 367,43 356,73 348,23 366,47 357,35 347,58 365,41 356,49 Ausztrál dollár 131,38 141,60 136,15 132,27 140,35 136,31 131,91 140,07 135,99 Belga frank* 571,19 612,41 588,86 572,04 607,30 589,67 570,58 605,67 588,22 Dán korona 30,75 33,14 31,87 30,95 32,87 31,91 30,88 32,79 31,84 Finn márka 38,53 41,53 39,93 38,79 41,19 39,99 38,71 41,11 39,91 Francia frank 35,13 37,67 36,22 35,17 37,35 36,26 35,18 37,17 36,18 Holland forint 104,49 112,03 107,72 104,63 111,07 107,85 104,65 110,57 107,61 Japán yen* 150,43 162,13 155,89 141,47 160,77 156,12 151,01 160,35 155,68 Kanadai dollár 141,29 152,27 146,41 142,17 151,07 146,62 141,87 150,64 146,25 Német márka 118,61 125,04 121,40 118,55 124,61 121,58 118,56 124,33 121,29 Norvég korona 27,65 29,80 28,65 27,83 29,55 28,69 27,76 29,48 28,62 Olasz líra** 119,47 128,09 123,16 119,64 127,02 123,33 119,83 126,22 123,02 Osztrák schilling 16,86 17,77 17,25 16,85 17,71 17,28 16,51 17,67 17,24 Portugál escudo 112,84 125,91 118,78 115,35 122,45 118,90 115,05 122,17 118,61 Spanyol peseta* 138,08 148,81 143,09 139,00 147,58 143,29 138,65 147,22 142,94 Svájci frank 141,28 148,95 144,61 140,43 149,05 144,74 140,67 148,19 144,43 Svéd korona 26,33 28,37 27,28 26,48 28,14 27,31 26,44 28,07 27,25 USA dollár 212,84 224,39 217,85 212,67 223,63 218,15 212,17 223,05 217,61 ECU 230,89 248,83 239,26 232,39 246,79 239,59 230,82 239,17 239,00 A megadott számok egy egységben értendők, forintban. * - 100 egység, ** - 1000 egység. » övezetes hely volt a nógrádi vár boldogult J\ Jeleink korában. Ahogy mondani szokás: I V szebb napokat látott valaha. Bár hogy a büszke vár „szebb napjai" a környék lakói szá­mára is olyan szépek voltak-e, kétséges. Mert a török volt itt az úr. Az azonban tény, hogy ma egy egész megye viseli a Nógrád-nevezetet, ami arra utal, hogy nagy élet volt itt valaha. Holott a település, mely a vár tövében húzódik, ugyan­csak összezsugorodott az utóbbi évszázadok során. Maga a hajdan délceg erődítmény pedig csak falak romos maradék a hegy tetejében. Sőt, ha rigorózusan nézzük, a 286 méter magas hegy is domb csak inkább, annak sem épp a nagyja közül való. Az is igaz viszont, hogy ahol az igazi magaslat hiányzik, ott még a vakondtú­rást is hegynek látja a képzelet. Ám hegy ide, domb oda, a rátartiság mégsem hiányzik e he­gyet mímelő dombocskából, hisz úgy szökken a magasba, hogy a hozzá közeledő egy pillanatra azt képzelheti: valahol a vadregényes északon, a túród, árvái meredélyek közt barangol. A hajdani török atyafiak, akiknek emlékével és utódaival megbékültünk mára - holott sok galádság terheli a lelkűket -, megkülönbözte­tett figyelmet szenteltek Nógrádnak. Észak ka­puja volt, mely dél felé védelmül, észak felé pedig reményteli rabló-portyák kiindulási pont­jául szolgált. Hatszáz marcona muszlim hadfi állomásozott itt, amit ma - amikor a falu lélek- száma is alig több, a várat pedig csak gyíkok és vércsék lakják - még elképzelni is nehéz. A koraősz a bolondját járatja velünk, ahogy barátommal felfelé kaptatunk a hegy meredé­lyén. Az előbb még sütött a nap, most megy olyan szélvihar kerekedett a semmiből, hogy va­lóban a regés Beckó meg Árva bérceire képzel­hetjük magunkat. Csipkebogyó piroslik az út felén, a kék kökény pedig - melyről a szólás azt tartja: nyáron azért piros, mert még zöld -, most már valóban kék. Ám hiába kék, úgy összehúzza az ember száját, hogy csak egyszer próbálkozik vele. Odafenn olyan a vár maradéka, mintegy vénember szuvas, kitöredezett fogsora. Ez a fogsor­hasonlat még felfelé kaptatóban ötlött eszembe, nemigen gondoltam, hogy folytatása lesz. Felérve föl-alá caplatunk a vár tágas udva­rában. Bámészkodunk, míg a viharos szél ugyancsak próbára tesz bennünket. Bár látha­tóan nem velünk kíván viaskodni a nekilódult levegő, hanem a vígan tenyésző kék iringóval. Itt-ott sikerül is kitépkednie a kórókat, hogy aztán megformálja belőlük - gubancba gyűjt­ve, fel-alá görgetve - a nevezetes ördögszeke­ret. Ez is amolyan pusztai képzet, János-vitéz­Szepesi Attila: A török csibuk gondolat, hisz jó Alberecht Dürernél az iringó szent és nobilis jelkép, a férfiúi hűségé. Alápillantunk a félig betemetett kútba. Nézzük a kőkeretes kapu, a Barbakán, meg az Öregto­rony boldogult maradékát. Itt egy reneszánsz ab­lak kőcsipkéje jelzi, hogy magyarok is birtokolták olykor az erődítményt, ott egy kandalló füst-csa­tornája feketéink a falon. Kell hozzá némi kurázsi, hogy e kandalló-töredékből az ember egybe lás­sa azt, amitszertekuszált az idő, lerombolta ha­dak változása, meg az évszakok szeszélye. Barátom, aki a nyomomban caplat, hirtelen le­hajol és megállít. Felemel a fal tövéből, a fücso- mók közül egy anyagszínű cserépdarabot. Kisebb lyuk tátong itt a földben, melyet a tetőről csorgó eső mélyített. Nézzük a hajdani cserépedény ma­radékát. Egy régész edzett szívét aligha dobog­tatná meg ez a szimpla lelet, mi mégis olyan áhí­tattal bámuljuk, mintha évszázadok minden bo­rús és derűs eseménye belésűrüsödött volna eb­be az emberkéz-formálta edény-töredékbe.- Hátha van itt még valami - mondja bará­tom, akin úrrá lesz a kincskeresők mindenkori hevülete. Keres egy lapos követ, ásni kezd az omlós rögök közt, kavicsok, gyökérdarabok ke­rülnek elő. Aztán pedig egy - riadtan pislogó varacskosbéka. Méltatlankodva néz ránk, akik a nyugalmát megbolygattuk. Mintha csak egy öreg, kincseket posztoló, elvarázsolt katonát találtunk volna, akinek váratlan felbukkanása újabb ásási kedvet önt az én nekibuzdult cim­borámba. Odébb tessékeli kissé a hunyorgó - és jelenlétünkért korántsem rajongó - békát, és túrja, csak túrja a rögöket. Egyszerre aztán a kezébe akad valami sárgás, félgömböt formázó cserépdarab. Kívül lepi a sárga zománc, melybe egy cifra margaréta-mintát karcolt be valaki, a belsejét kormos-fekete bevonat borítja.-Te- mondja barátom, akiből nem hiány­zik a régészi lelemény -, ez egy török csibuk. Valóban. Nem is lehetett más. Ha képzelet­ben kiegészítjük, egy hajdani cseréppipa kereke­dik ki belőle. Annak a feje legalábbis, mert a szá­ra-a mi fából lehetett - hiányzik. Belül az a fe­kete, szutykos-szurkos bevonat a dohány mara­déka, ami jelzi, hogy a valahai Allah-hivő atyafi nemcsak dísznek használta a csibukját, hanem pöfékelt is belőle annak rendje-módja szerint. Nekem meg ekkor újra eszembe ötlik az a hangulat, mely a várfalakat alulról bámulva eszembe ötlött. Igen, az a furcsa látvány egy vénember szuvas, kitöredezett fogsorára em­lékeztetett. Lám, a bolond véletlen most a fogsorhoz a hajdani pipát is a kezünkbe adta. Ezen tűnődöm magamban, míg barátom tempós mozdulatait figyelem, ahogy a cse- rép-csibuk töredékét forgatja az ujjal közt, végigsimítja annak margaréta-mintáját. Vé­gül pedig elkezdi a rögökkel újra betemetni az árkot, nem feledkezve meg az öreg, gya­nakodva pislogó varangyosbékáról sem. Ő is visszakerül a rögök közé - ki tudja, mi min­dent posztói még ez az anakronisztikus várőr -, hogy nyugodt és békés leqyen a téli álma.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents