Észak-Magyarország, 1998. július (54. évfolyam, 152-178. szám)

1998-07-16 / 165. szám

1998. július 16., csütörtök Aktuális 3 XO.M.MMU'i'A;! Arany és réz Dobos Klára Az igazgató seccót is szeretne a múzeum előterébe: helyi mesterek festhetnék oda gondolataikat a múltról. Ez persze, tudja jól, egyelőre álom marad. E nélkül is nagyjából 23 millióba kerül az az ünnepségsorozat, amelyet a Herman Ottó Múzeum fennállásá­nak 100. évfordulója alkalmából szeretnének jövőre megrendezni. A tervben gyönyörű kiállítások szerepel­nek: aranyat hoznak például - érmékben, ék­szerekben és ásványokban - a múzeumba. Ez a tárlat persze nem látható majd nagyon so­káig, hiszen óriási biztosítást igényel, aminek költsége is óriási... Tetemes összeg megy majd el kiadványokra, a többi izgalmas kiállí­tásra, a konferenciák rendezésére. Hiszen a cél, hogy - a jubileum alkalmából - jobban megismertessék az érdeklődőkkel az itt folyó munkát, s ehhez több reklám, több rendez­vény szükséges. Ez persze nem olyan különle­ges cél. Ugyanúgy fontos a mostani 99. vagy fontos lesz a 101. esztendőben, hogy a mú­zeum ne a múlt lerakata, „poros raktár" le­gyen, amint a '30-as években, mikor Móricz Zsigmond meglátogatta: „A miskolci múze­umban szent emberekkel találkoztam; egy nemzet programja lehet, amit ábrándul mondtak el, és nincs pénz a rendelkezésükre, hogy rendesen leporoltathassák a már berak­tározott tárgyakat..." - írja a számára kedves intézményről. A móriczi „áhítatot" is megzavarják a „piszkos anyagiak", s a mai örömbe, amelyet a jubileum ténye, a tervezett programsorozat sokszínűsége miatt érzünk, most is ürömként „vegyül" a pénz hiánya. Az a kérdés: fontos­nak találják-e a különböző pályázatokat kiíró szervezetek egy múzeum évszázados jubileu­mának megünneplését?! Fontos-e a város­nak, a megyének (ígéret szintjén már igen) az ügy támogatása?! Érdekli-e egyáltalán a köz­véleményt ez az egész, vagy csak a „felszín", az arany csillogása vonzza majd a múzeumba a látogatókat, és nem lesznek ott az előadá­sokon, múzeumi hangversenyeken, egyéb programokon?! Az évforduló azonban nemcsak rendezvé­nyekről, és nemcsak a múltról szól. A tervek szerint megkezdődne az informatikai fejlesztés. De szükség lenne az épületek „ünneplőbe öl­töztetésére" is. Hiszen fontos az is, hogy - amint a seccós álom említésekor történt az igazgatóval - ne maradjon az ember kezében a rézkilincs, ha kinyitja az ablakot... Védőnőképzés: újraindul az egyetemen Miskolc (ÉM - PT) - Négy évvel a Bok­ros-csomag hatásaként megszünte­tett felsőfokú egészségügyi képzés után ez év szeptembertől négyéves védőnői szak indul a Miskolci Egye­temen (ME) - jelentette be tegnap Mang Béla, az egyetem főtitkára. A művelődési minisztérium az új képzési formára 20 fős keretszám-növelést és nor­matív finanszírozást biztosít az egyetem­nek. A debreceni orvostudományi egye­tem a szakmai, tudományos háttér bizto­sításával járult hozzá a képzés beindításá­hoz, míg a hallgatók a nyíregyházi egész­ségügyi főiskola kihelyezett tagozatának diákjaiként kezdhetik el a nappali felsőfo­kú védőnőképzésen való részvételt Mis­kolcon. Peya Márta, a megyei kórház gyermek­rehabilitációs osztályának osztályvezető főorvosa a leendő tagozat megbízott veze­tőjeként vett részt a sajtótájékoztatón. A leendő tagozatvezető hozzászólásában arra hvta fel a figyelmet, hogy Borsod- Abaúj-Zemplén védőnői állásihelyeinek mintegy 30 százaléka jelenleg betöltetlen, mert nincs megfelelő létszámú szakem­ber. Kényszerből sok helyen az orvosok­nak kell ellátni ezt a feladatot is. A főtitkár ismertette a felvételi módját is. Mint elmondta: a képzésre azok jelent­kezhetnek, akik valamelyik felsőfokú egés­zségügyi intézményben felvételiztek, de nem nyertek felvételt. Az ide elégséges pontszámot a pénteken megjelenő pótfelvé­teli tájékoztatóban ismerhetik meg az érde­keltek. Újra felvételizni azonban nem kell. A képzési formáról és a konkrét tenniva­lókról a nyíregyházi egészségügyi főiskola telefonszámán (42/404-403) lehet bővebb in­formációt kérni. Vegyszer a salátában: áldozat egy papagáj Bár kötelező lenne, a termelők nagy része nem vezet permetezési naplót Miskolc (ÉM - PTA) - A Nö­vényegészségügy! és Talaj- védelmi Állomás egész év­ben folyamatosan ellenőrzi a piacokon azt, hogy a növé­nyekben mennyi permetező­szer-maradvány található. Il­letve, hogy a gazdák rendel­tetésszerűen használják-e fel az engedélyezett készítmé­nyeket. Ahogy megjelennek a zöldségek, gyümölcsök érési sorrendben történő vizsgálata szerint idén vettek már mintát piacon árult salátából, retekből, paradicsom­ból, paprikából, uborkából, cse­resznyéből, meggyből. Jelenleg a kajszibarack ellenőrzése van so­ron - tudtuk meg Vékei István­tól, a növényvédelmi állomás igazgató-helyettesétől. Határértéken felül Az eddigi százötvennégy vizsgá­latból hétnek az eredménye ha­ladta meg - minimális mérték­ben - a megengedett határérté­ket. Ez megfelel az évenkénti át­lagnak. Mint megtudtuk: a kifogásolt növények nagy részét nem a me­gyében termesztették, csupán három minta származott a me­gyehatárokon belülről. A vegyszermaradék felfede­zésekor - büntetésként - legin­kább a figyelmeztetés jár, de sokszor még ezt is nehéz „átadni”: nem könnyű ugyanis megtalálni az áru eredeti gaz­dáját. A primőr java részét az ország délebbi területeiről Ritka az a termelő, aki gondot fordít a permetezési napló ve­zetésére Fotó: Bujdos Tibor szerzik be a zöldségesek, ám még ott is több kézen megy át az áru, amíg a piacra kerül. Mozgása így nyomon követhe­tetlen. Az illetékes növényegész­ségügyi állomást értesítve pe­dig gyakran kiderül: a meg­adott cím hamis. Az intézet az ideálisnál jóval ke­vesebb mintát képes kielemezni. A jelenleginél legalább tízszer több vizsgálati anyag kellene ahhoz, hogy felmérhető legyen a megye minden települése. Egy- egy alkalommal egyébként egy kilogramm, vagy 4-5 fej zöldsé­get visznek el a pultokról. A la­boratóriumi vizsgálatok végle­ges eredménye egy két nap múl­va készül el. Ellenőrizetlen irat Az ellenőrzésnél nagy segítséget jelent a permetezési napló, ame­lyet a termelőnek kell vezetnie. Ezt azonban legtöbben elmu­lasztják megtenni, vagy maguk­nál tartani. A piacfelügyelet sem ellenőrzi az irat meglétét, mint azt Vantal Gyula igazgató el­mondta: ez nem tartozik az in­tézmény feladatkörébe. Egyetlen áldozat Permetezőszer-maradvány mi­att az utóbbi években nem be­tegedett meg súlyosan senki. Az egyetlen emlékezetes eset az volt, amikor egy papagáj pusztult el Miskolcon, miután megevett egy, a megengedett­nél harmincszor nagyobb ada- gú vegyszermaradékot tartal­mazó salátalevelet. A forgalma­zótól akkor elkobozták az árut, majd megsemmisítették. Ehhez hasonló intézkedést egyébként csak ritkán rendel el az ÁNTSZ, amely a rostán fenna­kadt növények sorsáról dönt. Ha van, ha nincs- Itt a Búza téri piacon jó, ha két embernek van permetezési naplója rajtam kívül. Egysze­rűen nem foglalkozik ilyesmi­vel senki - vélekedik Papp Hortváth Sándor zöldséges. - A nejemmel már harminc éve a szakmában vagyunk, mindig figyeltünk arra, hogy rendben legyenek a dolgaink. Nem olyan nagy erőfeszítés az egész, és így legalább magam is tudom: mikor, mihez, mi­lyen szert használtam. A legtöbb kofa visszakozik, amikor a kötelezettségéről kérdezzük. „A tulajdonos most nincs itt, elugrott egy órácská­ra, én csak helyettesítem!” ­mondják. A permetezési napló­ról még soha nem hallottak, csak úgy, mint az egyik őster­melő, D. Béla:- Fogalmam sem volt róla, hogy ilyet kötelező csinálni, de még az ismerős szakmabeli­ek közül sem hallottam senki­től erről. Nem értem egészen, hogy mi szükség van rá. én papír nélkül is számon tar­tom, hogy mikor mivel szór­tam be a növényeket. A fejem­ben van minden. Na meg azt a kis vegyszert, amit használok lemossa az eső a zöldségről. Egy részét ráadásul magába építi a növény, aztán meg, mint a kocsi kipufogója, ki is löki magából... Döglött aknák okoztak riadalmat a kohászatban Miskolc (ÉM - PT) - Óriási ria­dalmat okozott a Diósgyőri Acélművek Rt.-ben (DAM), amikor vasárnap az elektro- acélműbe kerülő hulladék­vasban valóságos lövedék­arzenálra bukkantak. A DAM biztonsági szolgálata azonnal lezárta a robbanásve­szélyesnek minősített területet, és riasztották a tűzszerészeket. Julius Bacsótól, a DAM vezér- igazgatójától tudjuk: az újra­hasznosításra kerülő hulladé­kot beszállító cégek minden esetben nyilatkozatot adnak ar­ról, hogy nem tartalmaznak robbanásveszélyes tárgyat a konténerek. Ennek ellenére a közelmúlt­ban egy alkalommal már a ke­mencébe került egy kisebb lö­vedék, de az akkori, kisebb de­tonáció nem okozott komo­lyabb bajt. Ez alkalommal a hulladékvasból három-négy na­pi tartaléka volt a kohászat­nak, így a lövedékeket is tar­talmazó szállítmány néhány napot a tárolóban állt. Vasárnap, az adagolás meg­kezdése előtt vette észre vala­ki: lövedék van a kupacban. Ekkor értesítették a tűzszeré­szeket, akik átvizsgálták a pá­nikot okozó fémhalmazt. A szakemberek 257 darab gya­korló gránátot szedtek ki, me­lyek ugyan rendelkeztek indí­tótöltettel. de robbanófej he­lyett csak nyomjelzést biztosí­tó. gyapotszerű anyaggal töl­tötték ki a belsejüket. A tűz­szerészek tegnap kora délutá­nig 167 lövedéket vizsgáltak meg, és megállapították: azok önmagukban nem robbanásve­szélyesek. A fennmaradó közel száz darabot természetesen el­lenőrzik, majd egy későbbi időpontban elszállítják és meg­semmisítik a teljes mennyisé­get. A DAM a szállítólevek tel­jeskörű ellenőrzése után pró­bálja megállapítani: honnan származhat a riadalmat okozó szállítmány. Julius Bacsó kijelentette, hogy a hasonló esetek elkerülé­se érdekében a jövőben a hulla­dék robbanóanyag-mentességét igazoló nyilatkozatok ellenére jobban szemrevételezik: nem tartalmaznak-e akár csak egyet­len „döglött aknát” vagy más robbanószert az elektrokemen- cébe kerülő adagok. E gyáltalán nem félek tőle. Erdő mellett nőttem fel, most is ott dolgozom. Be is oltaná­nak ellene, de még so­sem kértem. Mások is csak azért félnek, mert túl nagy ügyet csinál­nak belőle, a gyereke­ket is elijesztik az erdő­től. Amíg a kullancs a véráramot el nem éri - ez legalább két nap -, addig nem szabad félni tőle. Kenőccsel, vagy mással bekenni viszont a legnagyobb butaság. Ezzel elzáródik a leve­gőtől és csak beljebb kerülnek a kórokozók. Ha bentebb jut a kul­lancs, már viszket is. Bennem volt már, ta­valy négyet is kivet­tem, de nem csinálok belőle problémát. Strukkel István (50) kazánfűtő A z unokáimat szok­tam figyelmeztetni, hiszen a kullancs egész nyáron veszélyes. Zárt cipővel, zokniba húzott nadrággal lehet véde­kezni ellene, mert alul­ról mászik fel az ember­re. Olajjal vagy krém­mel semmiképpen nem szabad bekenni, ha már a bőrünk alá került. Csipesszel meg lehet próbálni kivenni, de rögtön orvoshoz kell fordulni, ha beszakad, hisz komoly betegsége­ket okozhat. Bennem is volt már, de kirántot­tam azonnal, nem ma­radt semmi a bőröm alatt. A legfontosabb, hogy idejében észreve­gye az ember a kullan­csot, hogy tehessen elle­ne. Bodnar Zoltánné (59) nyugdíjas tanár E n nem félek tőle, bennem eddig még sosem találtak. A szüle­im szokták mondani, hogy polybé-tablettát szedjek, azzal meg lehet előzni. Ha olyan helyen járok, veszek is be, de nem megyek gyakran kirándulni. Vagy isko­lai kirándulás előtt is szoktak szólni, hogy vi­gyázzunk. a tanárok azért felhívják rá a fi­gyelmet. Ha mégis a bőrbe megy a kullancs, azonnal ki kell tépni kézzel. Ha közben bele­szakad, orvoshoz kell menni vele, hogy ki­szedjék teljesen. Az Avason lakom, ott is vannak fás részek, még­sem kell a kullancsok­tól félni. Paksi Barnabás (12) tanuló A nyakamon nekem is volt már kullancs, talán még látszik is a helye. De nem félek tőle. Akkor én szedtem ki, or­voshoz nem mentem, mert nem volt vele sem­mi baj. Ismerek ugyan olyan embert, aki a kul­lancstól kapott agyhár- tya-gyulladást, bele is halt. Úgyhogy ildomos ellene védekezni. Az unokám is kórházban kötött ki egyszer kul­lancs miatt, azóta kapja a védőoltást. Nekem nincs már erre szüksé­gem, én már könnyeb­ben veszem az életet. Gyerekkoromban pedig nem voltak még ilyen szerek, pedig akkor is sok volt a kullancs. Fő­leg az olyan erdős része­ken, ahol felnőttem. Havasi Dániel (66) nyugdíjas I gen, félek. Hallot­tam, hogy mérgező. Korábban nem volt ennyi baj vele, de mostanában egyre több a probléma. Agy- hártya-gyulladást, bé­nulást lehet kapni tő­le. Bennem még nem volt, remélem, ezután sem fog előfordulni. Ha mégis, biztos, hogy rögtön orvoshoz men­nék. Meg lehet látni, olyan fekete, sze­mölcsszerű a bőrön. Vannak tünetei, visz­ket. Most a Népkert­ben dolgozom, bizto­san van itt is, de ed­dig még eszembe sem jutott volna védekezni ellene. Annyit lehet tenni, hogy jobb elke­rülni. Balogh Ervinné (23) közmunkás

Next

/
Thumbnails
Contents