Észak-Magyarország, 1998. július (54. évfolyam, 152-178. szám)

1998-07-11 / 161. szám

1998. július 11., szombat Itt-hon 7 Bujdos Attila Gesztely (ÉM) - Az ember bármikor képes új érteimet adni az életének. Ha ezt lát­juk, amikor a szépkorúak dal­ra fakadnak, már nem tűnik olyan szomorúnak egy nyug­díjas Ki mit tud?. Jó nekik. Az aljegyző Felsőzsolca (ÉM - BA) - Tíz év kiha­gyás után egyből a sűrűjébe csöppent Sáhó Zoltánné: Fel- sözsolca aljegyző­iéként a városna­pok megszervezése volt a visszatérte utáni első feladata. Sáhó Zoltánné dóknál szálltak meg, hogy azok aztán még abban az esztendőben viszonozzák a szíveslátást. Czikóékhoz a Reichl-család költözött be alkalmilag. A harsá- nyiak azóta már kétszer voltak akkori vendégeiknél. Legutóbb egy 46 tagú harsány! deputáció- val utaztak, idén június derekán. Aldersbachot szép és rende­zett, öt településrészből egybe­épült falunak ismerték meg. Nagy hatossal volt rájuk a kör­nyék és az ápoltságon átsütő mentalitás.- Ezek az emberek nem sze­metelnek, óvják a környezetü­ket, mindenütt ott látható a gon­doskodó kezek nyoma - mondja Czikóné, aki szerint azért jó do­log világot látni, mert az ember mindig tanulhat valami olyat, ami aztán a javát szolgálja. Alder- bachban példáid azt, hogy más­ként nézne ki a legtöbb magyar- országi falu is, ha mindenki gondozná a portáját, a kertjét. Igaz - teszi hozzá - a németek nyugodtsága a jólétükön alapul: nemcsak hogy dolgosak, mbit a legtöbb magyar ember, de meg is fizetik őket - sóhajt, s ez a hang azt hivatott szemléltetni: száz évbe is beletelik, mire utol­érjük őket. A házigazdáikról annyit tud­tak meg, hogy a férj irodista, a felesége vegyesboltot visz. A ná­luk időzőkről kedves figyelmes­séggel gondoskodók azonban nem tudnak magyarul - így a beszélgetés olykor nehézségekbe ütközik. A harsányiak az első látogatás után nekibuzdultak ugyan, de főleg az idősebbeken kifogott a tudomány. Czikóné is csak a nagy kockás füzetét őrzi azokból az időkből: ebbe jegyez­te az alapszavakat. Amikor útra keltek, most is ott volt az irka a táskájában. Ez volt a segítségé­re, ha valamit el akart mondani.- Még szerencse, hogy nem tu­dunk jobban németül, ők meg magyarul, mert akkor a két asszonynak be nem állt volna a Czikó Gáborné Fotó: Bujdos Attila szája - utal felesége beszédes ter­mészetére Czikó Gábor. A meg­jegyzésre a hitvese is elneveti magát. Hát hogyne beszélne, ha egyszer van miről beszélni. Szerencséjére nem teljesen idegen terepen kellett mozognia. A helyi közigazgatásban dolgozott korábban is, amikor a két lánya születése után úgy látta: minden idejét le­köti a családja. Később a mezőgazdász-nö­vényvédelmi szakember férje vállalkozá­sába is besegített. Egy évtized után azon­ban már nagyon vágyott vissza az eredeti szakmájába: sikerrel pályázta meg az al­jegyzői állást. Nem sok idő tíz év távoliét? Erre azt feleli: jó alapokat nyújtott az államigazga­tási főiskola. Ráadásul igyekezett figye­lemmel kísérni az elmúlt években is az e területen bekövetkezett változásokat. Ami mágnesként vonzotta vissza régi munka­helyére: szereti a sokszínű munkát, az összetett feladatokat. A városnapok megszervezésével kijutott neki ebből. Bár ennek a rendezvénynek vannak hagyományai a megye legfiatalabb városában, ahol 1992-től mindig is rendez­tek falunapokat, az ezekből kinőtt város­ünnep új kihívásokat is jelentett. Most már nem pusztán szabadidős programok­ról van szó: ezúttal számos lehetőséget kí­nált az pt napig tartó programsorozat a he­lyi életre kíváncsiaknak. Kirakatba került Felsőzsolca: nemcsak az itteni vállalkozók mutatkoztak be, de az ország határain túl­ról is érkeztek a sörfőzdék versenyére. Az élet persze elsősorban nem ünnep­napokból áll. Ezt tudja Sáhó Zoltánné is, aki az önkormányzati munkában azt tart­ja a leginkább kedvére valónak, hogy se­gíthet másokon. Bár nem született felső- zsolcai - Sajószentpéterről költözött ide huszonnégy éve -, de itt telepedett le. Most már itt van otthon. A közigazgatási szakember számára azért is szép feladat egy ekkora településen dolgozni, mert még átlátható: az eléje kerülő ügyek nem idegenedtek el az emberektől. Nemcsak adatokat olvas egy-egy aktából, de isme­rős sorsokat is. Dancsy Istvánná szerint a nyug­díjaslét teremti meg az igazi felté­teleket e korosztály számára a vé­gigdolgozott élet alkonyán a szó­rakozáshoz. A gesztelyi művelő­dési ház igazgatója a megyei nyugdíjas Ki mit tud?-nak otthont adó intézmény zsúfolásig telt né­zőtere előtt fejti ki ezt a gondola­tot. A javakorabeli publikum per­sze - részben legalábbis - tényleg szórakozni vágyik. De sokan a gyakran előzmények nélküli sze­replésben a bizonyítékot látják: azért, mert valaki idős, még nem feltétlenül felesleges. Van Valami, amiért - ha csak néhány percre is, de - odafigyelnek rá. Rostás Józsefné a miskolci Semmelweis Kórházban dolgo­zott: 35 éven és 211 napon át volt a bőrgyógyászat ápolónője. Akit addig mindig emberek vettek kö­rül, nyugdíjasként úgy érezte: nagyon egyedül maradt. A Diós­győri Nyugdíjas Klubban keresi a társaságot és több versenyen versmondóként is feltűnt. „Már megint mész, anya?” - kérdezik minduntalan a gyerekei. És megy. Nem mintha küldetése volna szép szavakat tolmácsolni. Nem mintha nagyon díjaznák: „általában a futottak még kategó­riába sorolnak” - mondja erre. Nem gyötri, ha nem sikeres. Hi­szen mitől is lenne az: senki sem Jablonovszky Györgyné, Lestárné Mater Mária és Farkas Jánosné tanította verselni. Ha bárkitől el­fogadná a tanácsot, már nem bír­na szabadulni a gondolattól: va­laki más mondja az ő szájával azt a verset. Így viszont ő maga az, aki ott áll a hunyorgó időste­kintetek kereszttüzében, ő az, aki valamit elmondhat a versek által. Talán csak annyit, hogy a derű mindennél fontosabb, hogy az ember lássa be: még a rossz dolgoknak is lehet jó oldala - íme, az erre való példázat. A derű ebben a műfajban nél­külözhetetlen. Le nem fagyna az arcokról a mosoly, amikor meg­lett hölgyek kánkánoznak. Pedig alapjában micsoda frivol gondo­lat, hogy a mulatók léha közön­sége kedvére született buja tán­cot az Avasi Nyugdíjas Egyesü­let hatvanas átlagéletkorú tánc­kara ropja. De talán a megköze­lítésben van a hiba: mit számít a kor, ha van még, aki járja és van, akinek járják. Ráadásul egy új világ kapui nyílnak a táncoslábú asszonyoknak - ez árad Lestárné Mater Mária, Jab­lonovszky Györgyné és Farkas Jánosné szavaiból, amikor so­rolják: ki mindenki verseng a műsorukéi!. És igen: új világ kapui nyílnak a mezőkövesdi Zelei Istvánnénak, vagy Horváth Lászlónénak, aki azelőtt az ongai gyárban dolgo­zott, de amióta nyugdíjas, a gesz­telyi Csokonai Népdalkörben éne­kel, s beleborzong, valahányszor rákezdik, „Leveles a nyárfa”, vagy „A gesztelyi határ felől”... és soha nem marad el a taps. Hogy mennyire fontos az elis­merés, arról Pallainé Csáki Ilo­na mesélhetne. A közönséget ku­tató tekintetbe fúródik a tiszalú- ci asszony tekintete, hogy egyre közelebb hajolva susoghassa az ember szeme közé:- Hetvenhat éves leszek én... - s a bizonytalan közeledés köz­ben már húzza is elő retiküfje mélyéről saját verseinek kötetét, a róla és festményeiről szóló új­ságcikkeket, az újabb szerzemé­nyeket, amelyekben rímekbe zárva a kisember szomorú törté­nete, s amiket már-már énekel­ve olvas bele a fülbe, hogy mind közelebb férkőzzék a lélek, égé szén a lélekig. Harsány (ÉM - BA) - Van mit tanulni ezektől a németektől - mondja Czikó Gáborné, aki­nek egy pillanatra sem áll meg a keze: halomban gyű­lik előtte a csigatészta. Kell az az ismerősöknek, esküvő­re, temetésre. H Az 57 éves asszony a kohászat­it ban dolgozott, a fémrudak végére P írta, hogy melyik országba megy p, majd az aktuális szállítmány. H Volt alkalma idegen államok ne- p vét megjegyezni, de a külföld tá­ji Ián örökre csak a képzelet biro- jf dalma maradt volna a számára, | ha nincs egy nőmet katonasír a | falujában. Márpedig éppen ez az I a helyiek által ápolt hant, ame- | lyik közel hozta egymáshoz a né- í metországi Aldersbachot és a | magyarországi Harsányt: a hol- ! tak szelleme egyengette az élők I egymáshoz vezető útját, i; A két település kapcsolata a ff németek látogatásával kezdődött: ff négy éve jöttek, s az itteni csalá­A­-------rw~v y' ■ ■ w ■»«• ■ w vv • Alsózsolca. Rendeletet alkotott az adósságkezelés címén nyújtható szociális támogatásokról a képvise­lő-testület. A szükséges for­rásokat egyelőre nem tud­ták meghatározni, mivel fe­dezetként csak a várható többletbevételek jöhetnek számításba. • Bükkaranyos. Önálló, vegyes orvosi körzet kiala­kítását szeretné elérni az önkormányzat. Ehhez megfelelő orvosi rendelő kialakítása vár rájuk. En­nek érdekében pályázatot készülnek benyújtani a megyei területfejlesztési tanácshoz. Bükkaranyoson jelenleg az Ernődről kijáró orvos tart rendelést. Pihenőparkot alakíttat ki a mályi ön- kormányzat a Botond utcai óvoda mellett. A változatos növényfajták telepítésével számoló parképítési tervet Tóth Tihamér- né készítette. Ugyanitt játszóteret is avat­nának. A tervek szerint várhatóan au­gusztus 20-án adná át a parkot a helyiek­nek Mecser Lajos volt hosszútávfutó olim­piai bajnok. Fotó: Bujdos Attila Berzéki látnivaló: harangtorony fából A turisták érdeklődésére is számot tarthat Berzék műemlék temploma. A település neve 1219 óta ismert; 1332- ben már templomos hely volt. Jelenle­gi ősi temploma a XV. században épült, gótikus stílusban. A reformáció során a helyi gyülekezet reformátussá lett. A XVIII. században barokk stílus­ban átalakították a templomot, majd 1815-ben és 1890-ben megújították. A hatszor tizenhét méteres belső térben 140 ülőhely található. Az épület mellett áll az 1839-ben széle­sebb kőalapzatra épített fa harangto­rony, a település egyik nevezetessége. A látogatók a bocsi plébánián, vagy Berzéken Szabó Józsefnétól, a Rákóczi utca 42.-ből kérhetik el a kulcsot. Fotó: Bujdos Tibor A továbbjutók A megyei nyugdíjas ki-mit- tud-ból a regionális döntőbe a következők jutottak tovább a zsűri szavazatai alapján: VERS-KATEGÓRIA: Kovács Pálné (Nyékládháza), Lenártek Alajosné (Miskolc), özv. Derekas Józsefné (Bükk­ábrányi, PRÓZAMONDÁS-KATEGÓR1ÁBAN: Valovics Józsefné (Méra), JELENETEK KATEGÓRIÁBAN: Diósgyőri Nyugdíjas Klub, Őszi Napsugár Nyugdíjas Klub (Szikszó), SZÓLÓÉNEK KATEGÓRIÁBAN: Szedlacsek Lajos (Sajószentpé- ter), Pacsuta Istvánná (Monok), NÉPDALKÖRÖK KATEGÓRIÁBAN: Ormosbányai Nyugdíjas Ha­gyományőrző Egyesület, Ti- szatarjáni Hagyományőrző Népdalkör, Hernádnémeti Naplemeneté Hagyományőr­ző Népdalkor, Gesztelyi Cso­konai Népdalkor A rendezvény támogatói és védnökei: Gyárfás Ildikó, a megyei közgyűlés elnöke, Le­nártek András, a térség or­szággyűlési képviselője, a gesztelyi képviselő-testület, valamint a Hernádvölgye Mgtsz., a Hernádnémeti Sütő­üzem és Balta Balázs, Porosz­kai Csaba, Nagy István, Bakó Károlyné, Kiss Zoltán, Fukszi Zoltán, Nagy Lászlóné, Majzik Ferencné vállalkozók. | A sírhantra alapozott barátság I A holtak szelleme egyengette a harsányiak és az aldersbachiak egymáshoz vezető útját Új világ kapui nyílnak

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents