Észak-Magyarország, 1998. július (54. évfolyam, 152-178. szám)
1998-07-09 / 159. szám
1998. július 9., csütörtök in-hon 6 Edeiány Edeiény és környéke A hidász Szakácsi (ÉM - PTA) - A szakmája családi örökség, az apjától tanulta ki. Eszébe sem jutott, hogy mást is csinálhatna, aztán már alkalma sem volt rá - huszonnyolc évesen bevonult a seregbe. Azt hitte, csupán két évet kell majd katonáskodnia. Tíz év lett belőle... Amikor lejárt a szolgálati ideje, egy-két hónapra hazamehetett, aztán meg jött a háború, ismét behívták.- Családom nem, de kedvesem volt - utólag bevallom, nem is egy, szerettem a nőket - így könnyebb szívvel indultam el, mint aki gyerekeket hagyott otthon. A háború nem gyerekjáték, ott meg is lehet halni ám - mondja félig tréfásan, félig komolyan. Nehéz sorra venni nyolcvankét év emlékeit - mondja, s könnyítésül előveszi a nejlonzacskókban tartott megbámult fényképeket. Javarészt mind a háborús időkből valók. Először a bajtársak képeit, a felettesekét, a parancsnokokét mutogatja.- Ezek mind a barátaim voltak, törődtünk egymással jótestvér módjára. A felettesek is szerettek, mert igyekeztem mindenkit embernek tekinteni. Tudtam, hogy a katonaságban mindeni parancsot teljesít. Néha azért elgondolkodtam, hogy ki az, aki olyan ostobaságot kíván másoktól, mint az öldöklés. Rettenetes volt látni a sok halottat, volt, hogy a Duna tele volt hullával - mondja és meredten nézve a semmibe mutat nekünk egy fényképet amelyen emberi tetemek úsznak a vízen. Tömösi János feladata viszont a háborúban nem annyira a harcolás, mint a hídépítés volt. Bár szakmabeli kiteljesedését annak idején másképp képzelte el, sokat tanult ez idő alatt. Az igazi próbatétel az volt, amikor fogságba esett 44-ben. Azt sem tudja, mennyien voltak a vagonban, amibe beletuszkolták, csak arra emlékszik, hogy étien szomjan negyvenkét napig sínylődtek a szűk helyen. Végül megérkeztek a szovjetunióbeli Kazánba, majd onnan is tovább, több másik lágerbe. Tíz év múlva jutott csak haza. Az ott történtekről alig-alig mesél. Borzalmas volt - ennyit mond.- Én tudom mit jelent, ha egy idegen országnak hatalma van a másik felett. Amikor hazaértem, már csak annyit akartam, hogy legyen egy családom és munkám. Egy jó ácsra mindig szükség van, dolgos feleséget is találtam, előbb utóbb házam, kertem is lett Szakácsiban. Nem is gondoltam, hogy máshová kellene mennem lakni, ez a falu mindig nyugodt hely volt, nekem meg az kellett. Mostanában viszont már nem olyan jó itt lakni, bármit termelek, ellopják a telekről, még itthon is zárni kell mindent. Ezt az egyet sajnálom, meg azt, hogy úgy alakult: járhattam mindenhol, de igazán nem láthattam semmit a világból... • Égerszög. - Falunapot tartanak Égerszögön július 18-án. A rendezvényen pesti színjátszó csoportok is fellépnek, valamint kiállítást szerveznek az égerszögi művésztelepen született alkotásokból. A falunapra visszavárják vendégként mindazokat a hajdani égerszögieket is, akik időközben elköltöztek a faluból - tudtuk meg Boros Dezső polgármestertől. • Jósvafő. - Hatodik alkalommal tartanak falunapokat Jósvafőn. A július 31. - augusztus 2. között megrendezett községi programsorozat gazdag választékban bővelkedik, és várhatóan, mint eddig mindig, nagy érdeklődés kíséri majd. A falunapokat megelőzően hétfőtől csütörtökig minden évben kézműves tábort tartanak gyerekeknek, ahol a fiatalok belekóstolhatnak többek közt az agyagozás és szövés rejtelmeibe. Belengett a plafon, ha tornáztak Falucskai Gusztáv polgármester: alapjaitól rossz az épület Fotó: B T. Perkupa (ÉM - PTA) - Életveszélyessé vált az általános iskola épülete Perkupán. Pontosabban az iskola egyik épülete - összesen öt helyen tanulnak ugyanis az osztályok. Az önkormányzat szerint az áldatlan állapotok csak akkor oldódnának meg, ha külső, pályázati segítséget kaphatna a falu.- Három gyerekem jár általános iskolába - mondja Fecske Lajos- né. - A legkisebb jövőre kezd majd a „vályogiskolában”, már most rossz rágondolni. Nem is gondolják, milyen áldatlan állapotok vannak ott. Romhalmaz az egész, igen rosszalják az emberek, hogy oda kell járatni a gyereket. Legszívesebben elvinném inkább Szendrőbe az enyé- meket - az van ide a legközelebb- de az drága mulattság lenne, nem tellik rá... Az elsősök a régi református iskolába tanulnak, a második és harmadik osztály a régi - valamikor a háború előtt épült - vályogházban van, a harmadikat a könyvtárban, a negyediket a napköziben, a többi osztályt pedig a harmincéves új iskolában járják ki a gyerekek. A sok épület között óráról órára szaladgálnak a tanítók, de ez még a kisebbik baj. A legnagyobb probléma. hogy az egyik épület, a katolikus iskoláé már nemcsak az oktatásra, de a benntartózkodás- ra is alkalmatlan. Egyelőre viszont nem tudják másképp megoldani az oktatást. Az épület már kívülről is leromlott képet mutat. Az ablakkeretek töröttek, néhol ablak sincs, az egész ház lesüllyedt, repedeznek, omladoznak a falak. Bent sem szebb a látvány: a fal penészes, a padlódeszkák között repedések tátonganak, a plafon repedései között pedig ujjnyi vastagságú hézagok. A tornaszoba - csak a bordásfalaknak köszönhetően emlékeztet arra - még ennél is lepusztultabb.- Legutóbb már a gyűrűt is le kellett szerelni, mert amikor tornáztak rajta a gyerekek, „belengett” az egész plafon - mondja Falucskai Gusztáv polgármester. Rossz rágondolni, hogy egy ilyen helyen kell megszerezniük első tapasztalataikat az iskoláról a gyerekeknek... Az idei tanévet még ott kellett befejezni és bár az önkormányzat igyekszik megoldani a helyzetet, a szeptembert is ott kell majd kezdeni. Még akkor is, ha a lehető legjobban alakul minden. A megye segítségére számítanak a legjobban - pályázatot adtak be annak érdekében, hogy felépíthessenek Perkupán egy iskolát. A teljes beruházás közel 100 millió forint lenne, az országos céltámogatásként már kaptunk 36 milliót. Ha összejön a többi is, akkor jövő nyáron megkezdődhetnek a munkák, és a következő ősszel már fellélegezhetnek a diákok meg szüleik is. Egy - méltó - helyen lenne minden osztály. Szennyvízcsatornát építenének Szőlősardó, Teresztenye, Égerszög (ÉM) - A három, közös körjegyzőséghez tartozó község pályázatot nyújtott be a területfejlesztési tanácshoz azzal a céllal, hogy a térségben szennyvízcsatorna hálózatot szeretnének építeni. Az építéshez a tavasz folyamán, pályázatai úton cél- támogatásból, illetve a vízügyi alapból már sikerült 96 millió forintot előteremteniük. A területfejlesztési tanács döntése után - mely valószínűleg még júliusban várható -, ha a szükséges összeg rendelkezésükre áll, sikerülhet a csatornázást még ősszel, a téli fagyok beállta előtt befejezni. Fodor József, a három falu jegyzője elmondta, a szennyvízcsatornával a közeli, Kazincbarcikához futó gerincvezetékre tudnának rácsatlakozni. 1 Hegybontás Fogy az edelényi meddőhányó. A bontási munkálatokat a Bányavagyon Hasznosító Rt. végzi. Ahogy Cséke Tamás főmunkatárs elmondta, a meddőhányó elbontása a területrendezési munkák részét képezi. A munkálatok két hónapja kezdődtek. mostanra körülbelül a hegy 40 százalékát már elbontották. Legkésőbb szeptember végéig be fogják fejezni a terület rendezését. A meddőhányó anyagát - ez mintegy 130 ezer köbmétert tesz ki - egyenletesen szétterítik a területen. A bontás az első munkafázis, ezt követi majd a terület beültetése, biológiai rekonstrukciója. A munka befejeztével egy kis kúp marad, rajta visszaállítva az egészséges növénytakaró. Fotó: B.T. Borral adóztak a királynak Az egykori Torna vármegyei község temetője műemlék jellegű fejfákat őriz Szőlősardó (ÉM) - A 180 lelkes község lakói a kora-középkorban királyi szolgálónépekként egyrészt erdőóvó feladatokat láttak el (az ardó falunevek az erdőóvó szóból alakultak ki) másrészt szőlőművelök voltak, akik a királynak borral adóztak. A 15. századra a falu a bebekek kezére került és a szádvári uralom része lett. A falu református temploma eredetileg középkori épüle't, 1324-ben egy oklevél Péter nevű plébánosát is említi. A templomot 1746-ban bővítették. Ekkor a középkori sekrestyét, valamint a gótikus boltozatot és ablakokat lebontották. A leomlott meszelés alól emberi alakokat is ábrázoló falképmaradványok kerültek elő, de ma már ezek sem láthatók. Napjainkban ebben a kőfallal övezett több mint félezer éves templomban alig lehet felismerni az eredetileg középkori építményt. Az egykori Torna vármegyei, szép fekvésű község temetője műemlék jellegű fejfákat őriz. A helyi mesterek által készített síremlékek méretben, megjelenésben és díszítésben is eltérnék egymástól. A temetőben nyugvókat kor és nem szerint is megkülönböztetik. A fiatal lányok koronás tetejű fejfái a helyi népies fafaragás kiemelkedő emlékei. A szinte érintetlen természeti környezet az év minden szakában szép élményt nyújt az oda látogató turisták számára. A községet erdei gyümölcsökben, gombában, vadban bővelkedő erdők övezik. Szőlősardó nyugodt főutcája Fotó: Bujos Tibor Az új iskola tervrajza
