Észak-Magyarország, 1998. június (54. évfolyam, 127-151. szám)

1998-06-06 / 131. szám

1998. június 6., szombat 's. * i ' ->’ ■' .jiüiijJ: Itt-hon 7 Csend, madárdal Bujdos Attiia Mintha másik világba tévedne az ember. A Népkert fái nemcsak a közeli, forgalmas utak zaját szűrik meg, de a levegőt is. A park szivében a csendet hangos madárdal töri da­rabokra. Most alig van látogatója a Népkertnek. Mindenkinek jutna külön pad, ha akarná, há­rom-négy is. Egy férfi cipőjét levéve nyomo­gatja a talpát. Fájdalmas ábrázata jelzi: szá­mára a fárasztó gyaloglásban kiérdemelt pi­henést nyújtja a hely. Odébb egyszerű ebédet fogyaszt valaki: barna papirzacskóból tördeli a zsemledarabokat. A tekintetük nem kutató, egyszerűen átengedik magukon a látványt. Milyennek tűnik a szemükkel a környék? Nem elhanyagoltabb, mint nyári eső után bármely park, ahol a vihar nem kíméli a gesz­tenyefák levelét és bőkezűn hinti tele szemét­tel a sétányt. Egy asszony nagyokat sóhajt: nem ilyen volt itt egykor - magyarázza unokájának. Nem az elszállt időt siratja, hanem az oktalan változást: a kopottas tájban csak a Vigadó hi­valkodik. Bezzeg egykor zenével telt a levegő: muzsikált a ma néma szökőkút, a Sport sörö­ző és a parki emelvény felől víg dallamok fon­ták közös élménnyé a promenád örömeit. A kiskamasz talán unja már ezt a mesét: a his­tória aligha képes átszínezni a valóságot, el­lenkezőleg, csak fokozza a „van" és a „lehetne" közötti különbséget. Ha el is hatol a gyerek tudatáig: miről szól a történet, nem rázza meg különösebben. A még kisebbeket pedig egyáltalán nem. Egy apróság háromkerekű kerékpáron próbálja beérni testvérét, aki tétova futással hódítaná meg a játszóteret ígérő távolt. Az anyjuk a parkba igyekvő autókra, a szabadon bóklászó kutyákra panaszkodik, s kívánná: lenne végre ez egy békés liget. Amúgy csend van. Néha madárdal. Fényt szitál a lomb. IM; m W'MB Korcsolya és sör Miskolc (ÉM - BA) - Harmincnégy éve még teljesen más volt a Népkert - emlékszik vissza Fi­tos István. A Viga­dó vezetője szép emlékeket dédelget azokból az időkből. Az ismerőseivel járt ide korcsolyázni. A teniszpályákat akkoriban minden télen fellocsolták. Szólt a zene, a fiúk jégtáncba vitték a lányokat, vagy forró citromos te­át kortyolgattak.- Az ember karácsonyra megkapta az új korcsolyáját, aztán márciusig minden nap délután biztos programja volt - kezdi múltban gyökerező hely-történetét az is­mert vendéglátós szakember, aki akkor­tájt kaphatta az első leckéket: milyen is az emlékezetes vendéglátás. A Vigadóbeli Sportban tangóharmonika zenéje mellett merült mind mélyebben a hús sörhabba a közönség. A zenélő szökőkút körüli pado­kon is nagy élet zajlott: igaz barátságok­hoz, és még igazabb szerelmekhez bizony­kodtak a vén népkerti fák: „sose múlik öl” - susogták bólogatva. Mozgásban volt a Népkert; azokban a polgárinak aligha nevezhető években itt korzózott egész Miskolc.- Volna hová visszatérni - idézi fontos, követendő helyi hagyományként a félmúlt történeteit Fitos István. Ritka szerencsés találkozása ez a múltnak és a jelennek ögyetlen emberben: a Népkerthez kötődő személyes emlékei miatt is jól tudja, mi­lyennek kellene lennie a teraszuknak... Hogy ismét van Vigadó, az jó. Nem egy romos düledék hirdeti az 'enyészetet. Ké- Pos-e követni a park a megújult épületet a fejlődésben? Ez a jövő nagy kérdése. Dicső múlt után - dicső jövő? Terv van, de a Népkert rekonstrukciójához szükséges pénzről nincs döntés Ismét lehetne zenepavilon és rendbe hoznák az egykor még zenélő, ma víz nélküli szökőkutat is Fotó: Bocsi Krisztián Miskolc (ÉM - BA) - Nem annyira biztos a jövője a Népkertnek, mint amennyire biztos a múltja. A fejleszté­séhez a szándék nem hiány­zik, a pénz annál inkább. A belváros tüdejeként emlege­tett park több mint száz éves. A Szendrei János-féle várostörté­netből úgy tudni: a Népkert te­rületét 1877-ben jelölték ki. A következő évben kezdődött a rendezése és a szakszerű faülte­tés, amire abban az esztendőben 1500 forintot áldozott a város. A környékbeli háztulajdonosok is kivették a részüket a munkából: a maguk költségén akácfákat ül­tettek. Miskolc mai krónikása, Dobrossy István megemlíti, hogy a Népkert létrehozásában elévülhetetlen érdemeket szer­zett a város első polgármestere, Losonczi Farkas Károly és a hi­vatalában őt felváltó Soltész Nagy Kálmán. A kert történetét cikksorozatban feldolgozó Iglói Gyula kezdeményezőként szól a költő Lévay Józsefről, aki a me­gye akkori főjegyzőjeként ha­mar rájött, hogy a fellendülőben lévő városnak az itteni Lövölde­kertnél nagyobbra van szüksé­ge. Az úgynevezett Népkerti Bi­zottság beszámolójára hivatkoz­va a helytörténész idézi: ered­ményes volt a lakosságot nö­vényadakozásra felszólítani. Az évek során nemcsak fejlő­dött, de valamennyire csökkent is a Népkert: az egykori közel tíz helyett ma hat hektárt ápol anyagi erejéhez mérten a város. Idén például másfél millió forin­tot költenek erre - tudjuk Fejér István alpolgármestertől, aki elismeri: ez csak a legszüksége­sebbre elegendő. Szerinte a mo­torizációval módosult a park funkciója: könnyebben elérhető­vé váltak a város körüli erdők azok számára, akik a" friss leve­gőre vágynak. A mai döntéshozók persze ér­zik, hogy nekik is felelősségük van a Népkerttel kapcsolatban. Ez a környék az utóbbi években nem olyan, mint amilyennek Szendrei János is leírta: a pezs­gő közösségi élet e színterét ma­ga elé tudja képzelni az olvasó. A képviselő-testület valami hasonlót alkothatna, ha a város­háza megrendelésére a Műépí­tész Kft-nél készült tervek alap­ján elszánja magát a lépésre és az ezzel járó tetemes kiadások­ra. A szoborpark teljes rekonst­rukciója során esetleg a közeli Herman Ottó Múzeum elé köl­töztethetnék a népkerti alkotá­sokat. (Sokan sürgetik a mun­kásmozgalmi emlékmű elbontá­sát, de erről sincs döntés.) Ismét lehetne zenepavilon és rendbe hoznák a szökőkutat is. Mivel ősszel helyhatósági vá­lasztásokat tartanak, Fejér Ist­ván alpolgármester szerint a Népkert jövőjével kapcsolatos döntés nem a mostani, hanem a következő közgyűlésre vár. Sétálók - és autók, kutyák, szemét Fotó: Bocsi Krisztián , \ a , i v* / • r ? a . ,i \ ' 0 0 -'i / • i ,1 \v l \ ■ 0 Az Új közkórház. A Népkert mellett elterülő egyházi földek kétségen kívül szép és nagy terrénumot foglalnak el, melyek úgy az építkezés czéljaira, mint egy kórháznál nélkü­lözhetetlen kert szükségleteire elegendő tért nyújtanak... A Népkert, egyetlen üdülő és szórakozó helye a város kö­zönségének, melyet a város nagy anyagi áldozatokkal, sok szorgalom és kedvteléssel, oly csinos, szemnek és léleknek egyaránt tetszős kertté varázsolt át, hogy kiállja a versenyt, a provinczia bármelyik sétaterével és díszkertjével. A tavaszi és nyári hónapok alatt a közönség valóságos nép- vándorlást tervez a Népkert árnyas fasorai közé, s mondhat­juk, hogy osztálykülömbség - a mint ez helyén is van - jól és otthon érzi magát, a csínnal és Ízléssel rendezett kert porond­ján... Már pedig, ha a Népkert közvetlen szomszédságában, egy nagyszabású kórház épül, melynek levegőjében a kóros anyagok miasmái terjengenek: nem tudjuk, hogy a népszerű Népkert nem veszít-e látogatottságából s az a közönség, mely ma üdülni jár, nem lesz-e lehangolva, ilyen szomszédság mel­lett, s nem fogja-e távol tartani magát a kert árnyas fáitól... JuniáHs. A miskolczi református leánynevelő intézet nö­vendékei holnap, junius 4-án délután 4 órakor vonulnak ki a Lövölde-népkert lombos fái és illatos virágai közé. Virágok mennek látogatóba a virágokhoz... Borsod Megyei Lapok -június, július U--..!«A A A 0 * • u ^ j A A i A '} u 0 A i • i *) * • > v'iA i (* A ...:_____________--A-.y....?__:__________ít___________.........................'----------------.7» ........A.---------£-------—i------A..................................................... ............ ü l Ilii lli| . : ... ■ ■ . , - , Miskolc (ÉM - BA) - A Népker­tet a Csabai kapu felől a dön­tően családi házas beépítésű Budai József utca határolja. Ez az elnevezés a város életében viszonylag maradandónak bizo­nyult. A névadót ugyanis 1940- ben tartották: az akkori döntnö- kök így kívántak emléket állíta­ni az 1851 és 1939 között élt gyü­mölcsnemesítő tudós-tanárnak. Erről Dobrossy István is meg­emlékezik Miskolc írásban és képekben (2.) című könyvében. Budai József nem e hely szü­lötte: a székelyföldi Bodoson lát­ta meg a napvilágot. Érett fővel, 1894-ben költözött Miskolcra, ahol a református főgimnázium­ban vállalt állást. A katedrán sem tagadta meg önmagát: a szabadság és a magyarság szere- tetének eszméje mellett elkötele­zett tanárként minden óráját Pe- tőfi-verssel, népdallal és a nem­zet igaz történelmének ismerte­tésével kezdte - írta egykor a „magyar Micsurinnak” is neve­zett tudós életének kutatója, H. Szabó Béla az Észak-Magyaror- szág hasábjain. Világhírű botanikusként és Budai utcai hangulat Fotó: Bocsi Krisztián megteremtése köthető a nevé­hez. A Megyei Levéltárban őr­zött cikkek 50-től 300-ig terjedő skálán mérik ezt a teljesít- ménvt. És milyen a lelkében is magyar növénynemesítő? Az egyik őszibarackfajtáját arról a Libényi Jánosról nevezi el, aki a Bach-korszak idején az életé­vel fizetett érte, mert megpró­bálta megölni Ferenc Józsefet. Budai József emléke az előző rendszerben sem merült a fele­dés homályába: halálának 25. évfordulóján például újsághír­ben számolt be róla lapunk, hogy a deszkatemetőben lévő sírjánál a Hazafias Népfront képviselői helyezték el az emlé­kezés koszorúit. A Budai József utca egyéb­ként korábban Losonczi Farkas Károly nevét viselte. Korának ismert alakja: a város első pol­gármesterét a „városházépítő­ként” emlegették, mivel jelentős része volt a Városház téri pol­gármesteri hivatal kialakításá­ban. 1873 és 1878 között állt a vá­ros élén. gyümölcsnemesítőként ismerték Budai Józsefet, bár az máig el­döntetlen, hogy hány új fajta

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents