Észak-Magyarország, 1998. június (54. évfolyam, 127-151. szám)
1998-06-04 / 129. szám
1998. június 4., csütörtök Kultúra 9 Se vers, se versike Filip Gabriella Sajnos vagy szerencsére alkalmi versek ritkán születnek. Születésnapi versike, mint a tenger. Minden gyerek tudna néhányat mondani, de olyat senki, mely nem egyetlen személyt, hanem egy közösséget köszönt. Se vers, se versike... Iff van viszont egy új antológia, mely bizonyltja, hogy él és életképes ez az alkotócsoport. Egy kötetnyi költemény és prózává oldott költészet szól arról, hogy értelme van az írásnak. Megszületnek és meg is jelenhetnek az újabb és újabb művek. A támogatók méltónak találták a Keletet arra, hogy pénzt adjanak az antológiára. Most már csak az olvasókat kell megtalálni, vagy inkább az olvasóknak kell megtalálniuk a végső soron nekik szánt írásokat. Ez az évforduló jó alkalom a hírverésre. Legalábbis itt a megyében sokan hallhatnak, olvashatnak arról, hogy megjelent a Kettétört fél század. De hogy ennél messzebb eljut-e a híre, az már kétséges. Pedig nemcsak a szerzők számára lenne fontos a minél szélesebb körű ismertség, hanem a városnak, a megyének is. Valamiképpen ez is hozzájárulhatna ahhoz, hogy árnyaltabb, kissé világosabb legyen az erről a vidékről kialakult kép. Éppen az egyesület alapítója, tiszteletbeli (és tisztelt) elnöke mesélte, aki egyénként a Miskolci Egyetem tanára is, hogy egyik rípor- terkedő tanítványa elvitte a fővárosba az ünnepségre szóló meghívót. A tanítvány átadta ottani főnökének, az egyik televíziós kulturális magazin vezetőjének a szíves invitációt. Mindjárt megindult a szervezkedés. Egy huszonöt éves vidéki irodalmi kör! Ünnepi műsor, könyvbemutató... Készülhet a stáb Szegedre! Szegedre?! Ja, Miskolcra hívnak, az más... Ezek után csak azt kívánhatjuk: legyen erősebb a vers még az előítéletnél is! ___i___Vft'.-.tt.fV V Ü______________l______________________ül y ' Tömpe Péter alkotásaiból nyílik kiállítás ma, csütörtökön délután 5 órakor Miskolcon a Teleki Tehetség Gondozó Kollégiumban (Selyemrét u. 1.) ✓ „Megtettétek, amit tőletek a haza várt" címmel az 1848-49-es szabadság- harc emlékét felidéző kiállítás nyílik június 5-én, pénteken délután 4 órakor a Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményeinek nagykönyvtárában. A tárlatot Hőgye István történész, levéltáros nyitja meg. ✓ A Miskolci Szimfonikus Zenekar következő koncertje június 10-én, szerdán este 7 órától lesz a Miskolci Nemzeti Színház Szabadtéri Színpadán. Az est műsorán szerepel Weber Bűvös vadász, Schubert Vili. „Befejezetlen" szimfónia; Mendelssohn III. „Skót" szimfónia. Vezényel az Ausztriából érkező Ungár Iván. ✓ A cigándi Zemplén Gyermektáncegyüttes fennállásának 35. évfordulója alkalmából jubileumi ünnepségre várja az egykori táncosokat és az érdeklődőket. Június 6-án, szombaton délután a szabadtéri színpadon a környékbeli táncegyüttesek mutatkoznak be. A másnap délután 5 órakor kezdődő ünnepi gálán az együttes volt és jelenlegi tagjai lépnek fel. Hímes világ Miskolc (ÉM) - Fekete Miklós Árpád hímes világa címmel nyílik kiállítás fiia, csütörtökön délután 4 órakor a miskolci Kós-házban (Görgey A. u. 32.) A tárlatot Bodonyi Csaba építész nyitja jueg, és elmondja gondolatait az alkotások kapcsán K. Fekete Mária képzőművész is. Hogy milyen is Fekete Miklós Árpád hímes világa, ezt így fogalmazta meg az ^otó. „A ’hímes világom’ a szelíd társadalomról, és a ’sok-sok’ dimenzió harmóniájáról szól a magam módján: hímes deszkáim, hímes tábláim, hímes ládáim ®s installációimon keresztül, amik szimbolikusan a szelídség; emberi, tudományos és filozófiai kifejezéseimről mutatnak képet a belső tükrömön keresztül. Grafikák a „kolozsvári iskolából” Horvát János a kiállítás rendezése közben Fotó: Dobos Klára Miskolc (ÉM - DK) - Kolozsvár grafikai szempontból Miskolc testvérvárosa: ott is szeretik, érzik a grafikát - állítja Horvát János, a kolozsvári loan Andreescu Képzőművészeti Akadémia professzora. Aki bizonyítékot szeretne az állításra, az megnézheti a miskolci Herman Ottó Múzeum papszeri épületében látható, kortárs román grafikákat bemutató kiállítást.- Úgy gondolom, létezhetne vagy létezik egy kolozsvári grafikai iskola - mondja a kiállítást rendező grafikusművész-professzor.- Persze ebbe nemcsak a nálunk végzett diákok tartoznak bele, hanem bárki, aki itt él, itt grafí- kázik, vagy valamilyen más módon kapcsolódik a kolozsvári kultúrához, éljen bár Bukarestben, az Egyesült Államokban vagy Magyarországon. Amikor ezt a kiállítást kigondoltam, hosszú listát írtam, kik lennének azok a grafikusok, akiket erre a kiállításra meghívnék. Aztán lassan kezdtem a nyomukon járni. Ez Németországban él, ez Hollandiában... és nagyon sokan Magyarországon... Most már több képzőművészeti akadémia van Romániában, de ’90-ig csak kettő volt: Bukarestben és Kolozsvárott. A „kolozsvári iskola” létét erősítheti, hogy a két egyetemre teljesen más alkotási mód jellemző.- Ahogy láttam, a bukaresti alkotók nagyon szép figurális grafikát csinálnak, de inkább az illusztratív grafika felé tolódva. A kolozsvári alkotók közelebb állnak a szabad festészethez, a szabadon szálló gondolkodáshoz. Véleményem szerint dinamikusabb, nyíltabb kifejezési formával dolgoznak. A miskolci tárlaton mintegy ötven kép látható, husz-egyné- hány Kolozsvárott, Temesváron, Aradon, Bukarestben, Magyarországon, Lengyelországban, Franciaországban stb. élő művésztől. Horvát János a közeljövőben szeretne olyan tárlatot rendezni, amely sokkal szélesebb körből mutatja be a „kolozsvári” grafikusok munkásságát.- Hogy van-e valami jellemzője a ,',kolozsvári iskolában” készült munkáknak, arra a kérdésre nehéz válaszolni - mondja a grafikusművész -, hiszen sokféleképpen alkotnak. Talán abban látom az egységet, hogy technikailag nagyon ügyesek. Aprólékosan kidolgozzák a munkákat. Grafikusként persze tudom, hogy a technikának a sokszorosított grafikában nagy szerepe van, de mégis másodlagos, hiszen az alkotás akkor érvényesül igazán, ha új, eredeti. A miskolci grafikai biennálé anyagát jónak tartja a kolozsvári alkotó:- Nagyon szép, nívós kiállítás. Alaposan különbözik a legutóbbi biennálé anyagától. Jónak tartom, hogy nem rögződik egy bizonyos látásmód, „mozgásban van” a műfaj. Mindig változik a zsűri válogatási szisztémája is. Egyébként tavaly óta Kolozsvárnak is van „saját” biennáléja, hagyományteremtő szándékkal hirdették meg a kisgrafikai bi- ennálét. Igazán sikeres volt az első felhívás, hiszen 49 országból - köztük hazánkból - mintegy 1200 alkotást küldtek be a művészek, ezek közül 800 falra is került Szerenád a Fókuszban Sebő Ferenc Szerenád című lemezét mutatja be - és dedikál - ma, csütörtökön délután 4 órától a Líra és Lant Kereskedelmi Rt. Miskolci Fókusz áruházában (Széchenyi u. 7.). Felvételünk Sebő Ferenc egy korábbi miskolci koncertjén készült. Fotó: Dobos Klára IKÉÉ Disznóshorvát tanítója Izsófalva (ÉM) - Körösi Antalról tart előadást az izsófalvi művelődési ház klubtermében Ha- dobás Sándor, a művelődési ház igazgatója ma, csütörtökön délután 4 órától. Körösi Antal Pelsőcön született 1864-ben, Sajószentpéteren halt meg 1949-ben. Kiemelkedő szerepet töltött be a XIX-XX. század fordulóján Disznóshorvát (a mai Izsófalva) oktatásügyében és közéletében. 1883- ban a sárospataki állami tanítóképzőben szerzett pedagógusi oklevelet. 1887-ben a disznós- horváti református egyház hívta meg tanítónak. Ettől kezdve 1928-ban történt nyugdíjba vonulásáig a község szellemi és társadalmi életének vezető személyisége volt. Érdekes kultúrtörténeti adat, hogy Körösi Antal révén került a köztudatba Disznóshorvát nevezetes szülöttének, Izsó Miklósnak a pontos születési dátuma (1831. szeptember 9.). Ezt ugyanis korabeli életrajzok tévesen közölték. Keletes írások az írás keletkezéséről Miskolc (ÉM) - Az idén huszonöt éves Kelet Irodalmi Alkotó- csoport az ünnepi könyvhétre jelentette meg a Kettétört fél század című antológiát. /« kötet bemutatóját és a jubileumi gálát tegnap este tartották. Ebből az alkalomból adjuk közre a kötet szerzőinek gondolatit önmagukról, költészetükről, a mű születéséről, az írás értelméről. Hiszem, hogy ez a század éppen annyi csodát rejt, mint az elmúlt századok. Hiszem, hogy nem rohan a világ, és az erdő lombja éppen annyi fényt enged át, mint ezredekkel ezelőtt, a kövek éppen úgy kövesednek, csak a mi emberi életünk kevés ahhoz, hogy kilessük a hegyek keletkezését. Negyvenkét éves vagyok. Szeretnék többet látni és érteni a világból, hogy az élethez tartozó szabályok ne váljanak számomra végleges parancsokká. Anga Mária Félúton negyven és ötven között a vers és a „jól honosított” fordítás már a nyárvégi napos délután csöndjéhez hasonlít, melyben olykor hanyatt dőlök kert, udvar, hegytető vagy folyópart füvén. Ilyenkor, ha nem is több: legalább ottfelejtett toll vagy könyvjelző vagyok ég és föld nálam nyitott lapjai közt. Mert ez a két oldal - melyet jelölök a továbblapozó időben - az enyém (is): csak azt róttam rá (legtöbbször ihletetten), amit így csak én élhettem át. Cseh Károly Azért írok. mert nem vagyok elég bölcs alihoz, hogy hallgassak. Csorba Piroska Soha nem volt szándékomban megváltani a világot, ellenben szentül hittem s hiszem, hogy józan, lelkiismeretes, jóindulatú cselekedettel - legyen annak terméke akár vers is - elfogadhatóvá lehet azt tenni. S ha az elfogadhatóvá-tételhez akár egy szóval én is hozzájárulhattam, úgy gondolom: érdemes volt tollat venni a kezembe. Dudás Sándor Nem követek költészeti doktrínát, csak legjobb hajlamaimat, amikor verset írok, vagyis üzeneteket küldök abból a világból, amely általam működik. Ebben az üzenetközvetítő gesztusban bizonyára ott munkál a „nyomot hagyni” örök emberi vágya, legyek költőibb: a halhatatlanság igézete. Fecske Csaba Az első pillanat, majd a végső búcsú. Közben ilyen-olyan események, indulatokkal, változó személyekkel. Az első mondat, majd a befejezés, közben ilyenolyan történet, érzelmekkel, kitalált szereplőkkel. Persze, mire a történet végetér, valami megváltozik. Csupán á változásra kell ügyelni. Mindkét esetben. Ha mái- úgy alakult, hogy az irodalom lett a végvár... Györgyei Géza Mint mondottam: mindössze annyit tudtunk egymásról, hogy éltünk, és nem haltunk erőszakos halállal... + Hajdú Gábor A lélek kifeszített hálójába beleakadnak pillanatok, képek, szavak. Néha hónapokig csak egy- egy szó, aztán az ihlet hátborzongató perceiben verssorok is felfénylenek. Ezeket illesztge- tem egymáshoz. Mondogatom, morzsolgatom magamban, akár az imádságokat. Közben leválik róluk a felesleg, s amint belső ritmusuknak megfelelően egymáshoz simulnak a szavak: elkészül a vers. A csiszolt lencse, melyen átnézve láthatóvá válik a bennem kavargó és az általam érzékelt világ. Káli Sándor Egy ideje az Ég érdekel. Isten, de főleg Jézus Krisztus. Öt „nyomozom”. Csak még nagyon az elején vagyok a damaszkuszi útnak. Szeretném másnak átadni, amit felismertem létünk törvényeiről. Saulból végképp és teljesen Pállá válni. Laboda Kálmán Tanultam, tanítottam, emberek ügyeit intéztem, és amikor tehettem, ahogyan tudtam, írtam tanulmányt, publicisztikát, verset, prózát. AJapvető emberi tulajdonság a munkálkodás. Az írástudó ember feladata, szent kötelessége az írás, legyen az igaz szó, szép verssor, vagy élethű, tanulságos elbeszélés. Pap János A világ teremtése (alakulása) - vagyis a jelen - mindig tele van olyan szerteágazó, gyökeresbolyhos folyamatokkal is, amelyek a már tapasztalatokkal rendelkező elme számára meglehetősen idegenek, ellenérzéseket váltanak ki, hiszen világos, hogy nem lesz gyümölcsük: se múlttá nem rögzülnek, se pedig jövő nem formálható belőlük. De poézis igen. Szabó Bogár Imre A művészet örök gazdagodás, erőgyűjtés. A múlt és a jelen gyökeret ereszt a jövőbe a megmaradás hitével, az élet repeső reményével. A szeretet agóniájának korát éljük, de a vers arra tanít, hogy a lélek sugárzó ereje nagyobb, mint a hétköznapok szürkesége. Tusnády László Nem vagyok költő, talán ezért is érdekel a költészet maga. Igaz, húsz éve írok verseket, mert nagy hatással van rám az ars sacra (a szent művészet), mert ez: erő, erkölcs és a végtelen, kézzel fogható emberi lényeg, ami számomra azt jelenti, hogy jelet hagyunk magunk után egy jobb világba... Utry Attila
