Észak-Magyarország, 1998. június (54. évfolyam, 127-151. szám)

1998-06-18 / 141. szám

1998. június 18., csütörtök Kultúra 7 ;\ •'> U <) eó Vesekőkorszak Balogh Attila A film címe ragadott meg, de azonnal, ahogy a videoajánlóban olvastam. „A vesekő nyomában". Az dobja rám az első videoka­zettát, akit ez a dm nem tesz kiváncsivá (már hogy mi a nyavalyáról van itt szó?). Tehát egy film, méghozzá „USA-norvég" film, a forgal­mazói füzetke szerint a családi/mese kategó­riába sorolandó (nem vese ez, gyermeki). Te­hát nem horror, ezt kéretik észben tartani. Sir ,, ~)imon szeretné meggyógyítani beteg nagyapját - szól a történet zanzásitott válto­zata, ezt szó szerint közlöm, többet, mint­hogy még nem néztem meg, magam sem tu­dok a darabról -, akit mindennél jobban sze­ret. Ezért arra is hajlandó, hogy bevegye a bölcs játékmackó elegyítette elixírt, amitől egészen parányira zsugorodik. A mikroszko­pikus méretű unoka háborút hirdet a nagypa­pát megbetegltők (?) hada ellen, és fantaszti­kus bélföldi (!) utazásra indul. (Ugye, folytas­sam?, most kezd izgalmassá válni...) Útja során összebarátkozik egy ifjú fehér­vérsejttel, aki mellesleg bensőséges belsőség­szakértő, majd kimenti a sápkóros (?) vörös- vérsejtet nagypapa fokozottan szennyezett tüdejéből. A három kis hős (!) összefog és né­hány különös szerzet segítségével legyőzik a bűzös Szájszag-szörnyet, a testben megkese­redett Epe asszonyságot, és a gonosz sókaló­zokat!" Amellett, hogy éljen és virágozzék a fenti­ekben vázolt USA-norvég-vérsejt összefogás - fehérek, vörösek, előre! -, kénytelen vagyok megismételni: nem láttam ezt a szlvbemarko- ló művészi alkotást. Épp ezért, dacára a gú­nyosnak tetsző felhangnak, korántsem va­gyok biztos abban, nem egy kitűnő, tanulsá­gos, mélyreható moziról van-e szó. Csak egy biztos. Ha sose tudom meg, akkor leszek a leg­boldogabb. ::(í:U^Oi<OU • Az irodalmi hagyomány szerepe a mű­velődésben címmel nyílik meg ma dél­után 3 órától a felsővadászi Rákóczi-kas- télyban a IV. Abaúji Szabadegyetem. A Kazinczy Ferenc Társaság által szervezett előadássorozaton neves irodalomtörténé­szek tárják az érdeklődők elé a nagy múl­tú régió hágyományait. Az tudományos előadások után baráti találkozókon, ki­rándulásokon ismerkedhetnek a résztve­vők az irodalmi emlékhelyekben gazdag vidékkel. • Eszenyi Enikővel találkozhatnak az ér­deklődők a miskolci Ifjúsági és Szabadidő Ház, valamint a Miskolci Galéria közös rendezvényén, a Péntek esték a Rákóczi- udvarban című sorozat következő elő­adásán június 19-én este fél 9-től a galé­ria udvarán. Jegyek elővételben 500, a helyszínen 600 forintért válthatók. • Operagálát rendeznek a Miskolci Nem­zeti Színház szabadtéri színpadán június 19-én, pénteken és 20-án, szombaton es­te fél 9-től a színház szabadtéri színpa­dán. A műsorban közreműködik többek között Bede Fazekas Csaba, Molnár An­na, Albert Tamás, Fers Márta, Farkas Ro- semari. A műsorvezető mindkét este Czi- gány György lesz. • Játszóházat szerveznek a kazincbarci­kai Jókai Mór Szakközépiskola közműve­lődés szakos diákjai június 20-án, szomba­ton délelőtt 10 és 12 óra között a Műve­lődési Központ előtti téren (eső esetén a művelődési központban). Agyagozást, nemezelést, bőrékszerkészítést, raffia- és vesszőfonást, aszfaltrajzversenyt, játékos és ügyességi versenyeket kínálnak a gye­rekeknek. Tartanak bőrműves, kosárfonó és agyagozó kézműves bemutatókat is, programzárásként pedig táncházat szer­veznek az érdeklődőknek. • A zene ünnepéhez kapcsolódva szervez utcai koncerteket Miskolcon, a Városház téren az Alliance Francaise. Június 21-én, vasárnap este fél 7-től a Rafik és a Du- pui’z játszik, másnap, hétfőn este 6 órától az Egressy Béni Zeneművészeti Szakkö­zépiskola ütőegyüttesének műsorával kezdődik az utcai zenélés, 7 órától pedig már a Gajdos népzenei csoport muzsikál a zene ünnepe alkalmából. A Rafik és a Dupui'z csapata párizsi művészekből álló, a rap zenét arab beütésekkel játszó együttes. Most először járnak hazánkban, Miskolcra mint a magyarországi turné egyik állomására érkeznek. Aki szőtt gyöngyöket is hoz a Borsodi Fonóba Gulyásné Szabó Zsuzsa Fotó: Vajda János Encs (ÉM - DK) - Az indítta­tás családi: édesapja hozta létre Encsen a helytörténeti gyűjteményt, édesanyja hí­mez, összegyűjtötte az aba­úji hímzésmintákat. De férje sem lóg ki a sorból: tűzzo­mánccal foglalkozik. Gulyás­né Szabó Zsuzsa pedig gyön­gyökből készít kedves tár­gyakat, amelyekből láthat néhányat a hét végén a Bor­sodi Fonó közönsége is.- Sárospatakon végeztem el a népi játszóház vezetői tanfolya­mot egy évvel ezelőtt - mondja Gulyásné Szabó Zsuzsa. - Ott ta­lálkoztam a gyönggyel. A gya­korlati oktatás során természe­tes anyagokkal foglalkoztunk. Sokan gondolják, hogy a gyöngy nem természetes. Annyira tény­leg nem, mint a termések vagy a gyékény, olyan szempontból azonban igen, hogy nem kell hozzá más anyagot adni, csak formálni. A legértékesebbek a japán il­letve az olasz gyöngyök, de ilye­neket csak képen látott az encsi gyöngyfűző. Ő általában szlovák alapanyaggal dolgozik, csak ha nincs más, akkor választja a ki­csit rosszabb minőségű magyart.- Pesten van a Gyöngyház ne­vű kis üzlet, ahol az elképzelhe­tő valamennyi gyöngy kapható, a tűzzománctól a fagyöngyig. Oda felmegyek néha. En egyéb­ként üveggyönggyel dolgozom. Régen a gyerekekkel almamagot, dinnyemagot már próbáltunk felfűzni, csak azzal az a baj, hogy csak komoly gyűjtőmunka után lehet hozzákezdeni. Ráadá­sul törékenyek is a magvak. Meséli, az üveggyöngyöt nem csak fűzi, hanem szövi is. Ehhez a szövőkeretet a férje készítette.- Édesanyámnak megjelent egy abaúji szőttesgyűjteménye, az ebben lévő mintákat próbá­lom gyöngybe szőni. Született már például kis kitűző abaúji csillagmintából... A nyárra nagy tervei vannak. A gondja csak az, hogy nem kap olyan színű gyöngyöt, amilyenre szüksége volna: szürkének, zöld­nek és lilának a különböző ár­nyalataiból szeretne szövött szín­házi díszerszényt készíteni. Ez lesz eddig - méretre is - a legna­gyobb munkája. Ezt most magá­nak gondolta, de természetesen ajándékba is sok tárgyat készít.- Átgondolom, mi is illik leg­jobban a barátom vagy ismerő­söm egyéniségéhez. Általában visszafogottabb dolgokat adok, ami csak kiegészít, és meghagy­ja a személyiséget. A gyöngyözés csak hobbija Zsu­zsának. Szakmája szerint pedagó­gus, alsósokat tanít. A kisgyere­kekkel még nem tud gyöngyözni, hiszen nincs elég türelmük. Fel­nőtteknek viszont már tartott elő­adást, és időnként játszóházat is szervez. Most a Borsodi Fonóban is bemutatja tudományát.- Kiállítok a munkáim közül néhányat, és viszem a szövőke­retet egy megkezdett munkada­rabbal. Több keret is lesz ná­lam, úgyhogy aki szeretné, ki is próbálhatja. Ha valaki leül mellém, másfél-két óra alatt el­készíthet egy karkötőt. De ha a gyerekeknek csak kis állat­figurákhoz vagy gyűrűk­höz lesz kedvük, arra is van lehetőség... A fazekasság jelene és múltja Miskolc (ÉM) - A fazekasság múltja, jelene és jövője címmel rendez konferenciát a Borsodi Fonó ’98 szervező bizottsága, a Sárospataki Kerámia Manufak­túra és a miskolci Herman Ottó Múzeum június 20-án, szomba­ton délelőtt 10 órától a Herman Ottó Múzeum központi épületé­ben (Görgey Artúr u. 28.). A szakmai konferencián a Borsod- Abaúj-Zemplén megyei fazekas­ságról, az észak-magyarországi kőedénygyártásról és a népi iparművészet helyzetéről hall­hatnak előadásokat az érdeklő­dők. A tanácskozást követően, déli 12 órakor Bihall Tamás, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kereskedelmi és Iparkamara el­nöke megnyitja a Sárospataki kerámia című kiállítást, és ek­kor kerül sor Borsodi Fonó ’98 fesztivál fazekas-pályázatán díja­zott alkotások bemutatására és a díjak átadására is. A fazekas­pályázatra 24 alkotó összesen 113 alkotást küldött be, a hite­lességet figyelembe véve azon­ban a zsűri csak 17 alkotó összesen 54 kerámiáját tudta el­fogadni. Az első három helyezé­sen kívül nyolc különdíjat ítélt oda a zsűri. Bongo Men-koncertre és afro táncpartira várják az érdeklődőket június 21-én, vasárnap este fél 9-től a Miskol­ci Nemzeti Színházban. A koncert után táncverseny is lesz. Házigazda: Omotunde Komolafe és Müller Péter Sziámi. A nemezelés ősisége, a gyöngyfűzés szabadsága A Dienes-Baumgartner házaspár megtalálta az alkotó munkamegosztást Bá íhorváti (ÉM - SZN) - Die­nes Mária és Baumgartner Zsolt a magánéletben és az alkotómunkában egyaránt megtalálta a harmóniát, az összetartozást. Nincs ebben semmi különös: a népes bar- cikai műhelyből egymás után sorolják a példákat, amikor házastársak „fertőztek és fertőződtek" a kézművességgel. A házaspár évek óta együtt dol­gozik. Közösen zsűriztetnek, jár­nak táborokba, játszóházakba, s a hétvégén együtt avatják be az érdeklődőket a nemezelés és a gyöngyfűzés ősi mesterségébe a Diósgyőri várban rendezendő Borsodi Fonóban. Dienes Mária történelem-nép­művelés szakon végzett, így az­tán egyáltalán nem véletlen, hogy vonzódik a néprajzhoz, amellett, hogy szeret játszani az anyagokkal. Egy gyöngygallért kitalálni, minden kreativitását kiélni, aztán elégedetten szem­lélni az eredményt, ez lett az egyik nagy szerelme. Logikus, izgalmas, látványos. A nemeze­lésben a viszonylag ismeretlen vonzotta, az új technika, amit a többi kolléga még nem művelt, ezért is lett népijáték és kézmű­vesség oktató, amellett, hogy el­végzett két évet a jogi egyete­men, most pedig a KLTE Szá­zadvég Iskolájában közpolitikái szakértő szakon tanul. Négy éve van otthon két kisgyerme­kével, de eközben sem szakadt meg a kapcsolata munkahelyé­vel, az Egressy Béni Művelődé­si Központtal. Korábban is minden olvasó- és alkotótáborban, játszóházban, szlovákiai magyar rendezvé­nyen és más társadalmi esemé­nyen jelen volt. S most is szíve­sen megy. De már nem egyedül. Legjobb tanítványa ugyanis fér­je, a civilben műszaki területen tevékenykedő Baumgartner Zsolt lett. Megtalálták az ideális munkamegosztást. Marika min­den szabadságvágyát kiéli a gyöngykalárisok, függők, gallé­rok készítésében, s mint mond­ja, ez még „csak” a népművésze­ti ágazat, a történelmi főúri-egy­házi ruhadíszítés szintén felmér­hetetlen variációs lehetőségeket Zsolt a nemezelés mestere lett kínál. A nemeztárgyak megter- vezője is ő, a kivitelezésben vi­szont mondhatni: Zsolt már „mesterén” is túltesz. Mindket­ten tagjai a megyei kézműves egyesületnek, s a családi mű­helynek a két apróság is tagja, lelkesen gyúrják a gyapjút. A sokféle érdeklődés mindket­tejüknél megvan, „ha az ember­nek nincs elég baja, csinál ma­gának” - mondják nevetve, de nem panaszkodnak, jól van ez így. Legalább 80 évre bebiztosí­tották az elfoglaltságot. Marika sajnálja, hogy ma nincs igazán értéke a kétkezi alkotásnak. A feszült, fáradt emberek nem ér­zik szükségét a játéknak, annak, hogy a hétköznapok szintjén for­mákban, szépségben gondolkod­janak, pedig ez hozzátartozik a lélek egészségéhez.- Kell, hogy tudd, mit csi­nálsz, akár a technikáját, akár a motívumkincsét tekintve - magyarázza. - Ha igazán érde­kel, belebújsz, átéled és újra fel­fedezed a népi kultúrát, megőr­ződ a hagyományt, s közben kö­zelítesz a mai igényekhez, ját­szol az anyaggal. Esetleg szíve­sen viseled, amit készítettél, ne- mezelsz a gyerekeidnek egy ta­karót, készítesz ajándékba egy nyakéket, s máris megleled benne az örömödet. Ezért óriási találmány a Borsodi Fonó, mert mindezt megmutatja, elérhető­vé teszi. Marika gyöngygailérosan Fotó: Szathmáry-Király Ádámné

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents