Észak-Magyarország, 1998. június (54. évfolyam, 127-151. szám)

1998-06-10 / 134. szám

1998. június 10., szerda fiIlTfBlilfflli ~ 'Áv X .^-1 w wí -.&■< -J iu ^/vwiJ m-tranS; A „mozgatórugó” Domaháza (ÉM ­SZN) - Nem csak pedagógus, iskola- igazgató, a helyi népszokások, da- • lók elismert gyűj­tője, a népszerű domaházi hagyo­mányőrző együt­tes vezetője Elek Menyhért. Nincs a faluban közössé­gi esemény nélkü­le, ő az itteni kul­turális-közműve­lődési élet mozga­tórugója is. Az 58 éves tanárember még pihenésképpen is állandóan tevékenykedik. Ő úgy mondja: a munka, az állandó mozgás, az emberek és a népzene-tánc szeretete tartja meg egyetlen ősz hajszál nélkül. Egyszer majd talán kettétörik, mint egy szál virág, de ez még mindig jobb, mint tétlenül totyog­va megvénülni. Gyermek- és ifjúkora, főiskolai évei szín­terén, Egerben vásárolt telket, s kertészke­dik, borászkodik, nem is akárhogyan. Élete legfőbb helyszíne 1960 óta azonban mégis lakóhelye, Domaháza. Matematika-fizika- kémia szakosként volt könyvtáros, vezetett színjátszó csoportot, kultúrházat, úttörő- csapatot, megszervezte a gyerekek nyári táborozását:„hadd lássanak tovább az itte­ni hegyeknél”. 25 éve igazgatja a jó színvo­nalú iskolát, s a mintegy 130 diák tanulmá­nyi, kulturális és sporteredményeket, sze­mélyes sikereket köszönhet az általa veze­tett 11 fős, stabil tantestületnek, amelynek tagjai között ott a felesége és az egyik lá­nya is. Amikor 1971-ben népdaléneklési versenyt hirdetett, majd pávakört szerve­zett, már tudta: a helyi igen gazdag népze­nekincset kell továbbörökítenie. Az akkori együttes tagjai ugyan megöregedtek, de to­vábbadták ismereteiket a mostani, fiatal csapatnak, akik az Elek Menyhért által színpadra állított táncjátékokkal az ország­ban és külföldi turnéik alkalmával óriási sikereket érnek el. Maga, a „kapitány” sem ismert fáradságot, magnószalagjai őrzik az idős juhász, az öregasszonyok, a templomi előimádkozó hangját. Nemrégiben megje­lent Az a híres domaházi menyecske című gyűjteményében ezek közül 180-at ad közre. Matematikus létére maga kottázta, szer­kesztette, tervezte a kötetet a szakértők nagy tetszésére. Elek Menyhért büszke: sokáig azt se tud­ták, hogy Domaháza létezik, s ma a felkéré­seknek már csak a felét tudják vállalni. Még legalább 4-5 könyv tervét dédelgeti, s nyugodt: majd a jövő, az utókor értékeli életét, munkásságát. Borsodszentgyörgy. Felmértek, felújítanának - Legutóbbi testületi ülésü­kön döntöttek a helyi képviselők arról, hogy korszerűsítik, felújítják a belső út­hálózatot. Az elsődleges cél - jelezte Ko­vács Géza polgármester - a munkálatok idei elkezdése, a későbbiekben pedig az anyagi lehetőségek függvényében jöhet a folytatás, ugyanis elvileg a teljes települé­si úthálózat felújításra szorulna. Egyelőre azonban 2-3 kilométert terveznek rendbe- tenni, mivel információik szerint óriásiak a fajlagos költségek. Dubicsány. Szállítana, de nincs szerződése - Május 1-jétől vezette volna be az önkormányzat az intézményes sze­métszállítást. A nyertes bánhorváti vállal­kozó részéről nincs akadálya annak, hogy az edényzet kiszállítását akár holnap megkezdje, de eddig hivatalos szerződést nem kötöttek vele. Ezért legkorábban júli­us 1-jével indulhat a szolgáltatás. A szi­lárd hulladékszállítás edénybérlettel csa­ládonként havi 300 forintba kerül. A fo­lyékony kommunális hulladékot (szenny­víziszap) egy putnoki vállalkozó szállítja el 640 forintért. A csárdából márpedig panzió lesz egyszer „Budapesten széles a Duna, vidéken inkább csak patakok folynak” Hét (ÉM - SZN) - „Amit meg­álmodtunk, összehozzuk, ha a nyugdíjig tart is" - mondja Babus Sándor, a Héti Csárda tulajdonosa. Az álom pedig nem más, mint egy kelle­mes, igényes vendégfogadó a 26-os főút mellett, a szlo­vák határ és Aggtelek felé. Sok ilyen van Magyarországon. Észak-Borsodban a helyzet ke­vésbé fényes. Babusék például eddig még nem kaptak segítsé­get az ötlet megvalósításához. Pedig százezres nagyságrendben költöttek a tervekre, pályázatok­ra, illetékekre. A Babus házaspár kilenc éve foglalkozik a vendéglátással. Azt mondják, valaha Putnokon és környékén még több vendéglátó hely volt, ahová Ózdról is jártak rendezvényekre, de elkoptak az ígéretes vállalkozások. Ördögi kör Ők sokat tettek fel arra, hogy a Héti Csárdát hajdani rangjára emeljék. Mindent a saját kezük­kel hoztak össze, aztán utóbb építkezni kezdtek. Olyan útmen­ti szállást és étkeztetést kínálná­nak, ahol öröm megállni, megpi­henni. Ahol végre csoportokat is el tudnának látni, hiszen erre tapasztalatuk szerint nagy igény volna. Számos autóbuszos társa­ság megáll itt átutazóban egy rö­vid időre, nagy részük ebédelni is szeretne. Ezért kellene a konyhát, éttermet bővíteni. Babus Sándor és felesége tisz­tában volt azzal: ha közkedvelt is a csárda, olyan forgalom - ép­pen a fogadóképesség miatt - nem lehet, hogy a fejlesztés ma­gától értetődő és önerőből meg­A Világörökség-útvonalra építenek lekkel közösen, több önkor­mányzattal, vállalkozással együtt szerettek volna pályázni, az utolsó pillanatban azonban kiderült: mivel a kiemelten tá­mogatott terület határát Put- nokkal bezárólag húzta meg a megyei területfejlesztési tanács, ők ebből is kimaradnak. Hiába vannak ugyanis a városhoz két, Hét községhez pedig négy kilo­méterre, közvetlenül az Aggte" lek felé vezető út mellett, a vál­lalkozás Hét közigazgatási terü­letére, Hét pedig már a határvo­nalon kívül esik. A házaspár kicsit belefáradt. Nincsenek egyedül a véle­ménnyel: „Budapesten a legszé­lesebb a Duna, vidéken, főként errefelé legfeljebb patakok csor­dogálnak”. Mégis eldöntötték, hogy ha kell, magánlakásként, önerőből is megteremtik az ol­csó szálláshelyet és a bővített étkezési lehetőséget. Legfeljebb idő közben nyugdíjas korúak lesznek. oldható legyen. Ördögi kör. Ám mivel a munkahelyteremtés és az idegenforgalom kiemelten tá­mogatott területeknek számíta­nak, arra gondoltak, pályázati segítséggel menni fog. Úgy ter­vezték a beruházást, hogy mindez sikerüljön, de csalódni­uk kellett. Határon kívül Előbb a munkahelyteremtő pá­lyázatukat utasították el felleb­bezési lehetőség nélkül, aztán tavaly a Világörökség-útvonal szállás és étkezési helyeinek ki­alakítására meghirdetett ide­genforgalmi alap támogatására nem voltak jogosultak. Aggte­Az idén már nincs határ A miskolci központú Fejlesz­tési Ügynökség munkatársa, Varga László mondta el kérdé­sünkre, hogy a tavalyi Világ­örökség-útvonal idegenforgal­mi alapja kiemelt pályázat volt, amelyre valóban többen, de közösen, konzorciális jel­leggel pályáztak. Valamilyen határt mindenképpen kellett szabni, a feltételeket egyfajta mederben tartani, mivel éven­te 200 pályázat érkezik. A pá­lyázatot a PHARE is finanszí­rozta, a területi határokról pe­dig a megyei területfejlesztési tanács döntött. A csárda esetében sajnos valóban szerencsétlenül ala­kult a helyzet, mert bár nem találkoztak a vállalkozás pá­lyázatával, a határvonalon ép­pen kívül estek volna. Téve­dés azonban, hogy nincs esé­lyük pályázati támogatásra, hiszen az idén is akad hasonló kondíciók mellett, ám határok nélkül állami segítség. A pá­lyázati kiírás megtörtént, au­gusztus 31-ig lehet jelentkezni. Minőségi Utat kaptak. Sajópüspöki község közepétől Ózd-Centerig újította fel a Közútkezelő Kht. a 26-os főutat. A beru­házás nyomán jó minőségű aszfalton, újonnan felfestett útjelek se­gítségével közlekedhetnek az erre járók. A helyiek szerint a mun­kálatokra azért volt feltétlen szükség, mert az úton igen jelentős a nagyobb teherszállító járművek, kamionok, autóbuszok forgalma, s ez befolyásolta a szilárd burkolat minőségét. Fotó: Vajda János Polgárőr községvezetők Saját példával a közbiztonságért Csemely (ÉM) - A közbizton­ság helyzetével és a polgár­őrség munkájával foglalko­zott részletesen legutóbbi ülésén a csernelyi képviselő- testület. A körzeti megbízotti beszámoló­ból kiderült: bár a közvéleményt aggasztó esetek nem jellemzőek, egyre inkább irritálja a lakossá­got a tyúklopások, betörések el­szaporodása. Ennek oka lehet az is, hogy a körzeti megbízottat az Ózdi Rendőrkapitányság huza­mosabb időre berendelte, ám a községvezetés kérésére utóbb visszahelyezték Csemelybe. Az ülésen élesen felvetődött a polgárőrség szerepe a közbizton- ság védelmében, hiszen a község volt az első a környéken, ahol a civil szerveződés létrejött. Jelen' leg 12 fős a tagság, ám önkort'; mányzati támogatottságuk és ki' tűnő munkájuk, önállóságuk el­lenére a létszám nem növekszik- a lakosság nem tesz saját javai­nak, biztonságának védelmében^ - A passzivitást átlendítendő Vincze Tamás alpolgármester, Barta Aladár képviselő és jóma­gam az ülésen úgy döntöttünk- belépünk a polgárőrök közé és megpróbálunk példát mutatni tevékenységünkkel - tájékoztat­ta lapunkat Káló Zoltán polgár- mester. Értékes ritkaság a szentsimoni famennyezet Ózd-Szentsimon (ÉM) - A szentsimoni plébániatemp­lom első ránézésre akár re­formátus is lehetne, hiszen szerény külsejű, egyszerű, hatszög alaprajzú, zsindely­sisakos torony díszíti nyuga­ti homlokzatát. Mivel a műemléket leginkább el- híresült kazettás famennyezete miatt látogatják a kíváncsiak, ez a gyanú meg is erősödhetne, ám a Hangony-völgyben a lakosság mindenütt római katolikus val- lású, s a régió történelme is er­ről szól. A templomba belépve már nem kétséges: katolikus pompát sugall a díszes főoltár, a különleges, evangélistákat ábrázoló szószék, valamint a részben feltárt falfest­mények, s minden egyéb gazdag és lenyűgöző belső díszítés. Az ötvenes években Csömör Ernő kerületi esperes restaurál- tatta a templomot, az ő feljegy­zései szerint az eredeti, „legalább román kori” templom­nak még tornya sem volt. A vi­tathatatlanul középkori épít­ményt gótikus, később barokk jellegű átépítések alakították mostani formájára. A csodálatos, 1650-ben készült kazettás mennyezet országos vi­szonylatban is ritkaság, mert Magyarország mai területének egyetlen megmaradt XVII. szá­zadból származó famennyezete, amely ráadásul - noha ez refor­mátus jellegzetesség - katolikus templomban van. A hajó fakazettáinak formája- stílusa, mérete és színvilága jól láthatóan eltér a barokkos, vi- rágmintás karzatalji mennyi zettől. A négy sorban hat-hat nagyméretű, zömmel osztott fes­tésű tábla között több a feliratos^ ezek a készítés idejét, a készít0 mesterek nevét, s feltehetően a < megrendelő Fráter Pozsgay lVfa' tyást hirdetik. Valamint olyan, 3 környéken ma is élő családok fá­it, akik a szöveg szerint akkor1 i bírák és polgárok voltak. Szentiványi Endre 1948-ban tárt fel egy az 1300-as évekből való szent-mellképet és egy 1423- as falképsorozatot - Szent György és a sárkány, a királyok imádását fogadó Madonna és 3 megfeszített Krisztus siratása r> $ amelyek ugyancsak a templom régvolt történelmét idézik, iga­zolják, mint a teljes eredeti, ér­tékes berendezés. irtmr •■■:■: •xi-SfrAj.-:Hart ■■■•«OMCiMffio'aTra.v*.'--» ..... " •» fr~-g-f A szerény külső évszázados értékeket takar Fotó: Vajda János Elek Menyhért

Next

/
Thumbnails
Contents