Észak-Magyarország, 1998. május (54. évfolyam, 102-126. szám)
1998-05-07 / 106. szám
1998. MÁJUS 7*t CsttröwdK MívV^y- ,'. v SZÖUSTÉ* liuK-HuTunnla Ül □ Miért nem bízunk • •• //< r\ a jovoben? „Volt már rosszabbul is, lesz még jobban is!” Ezt a kedves dalt énekelgettük jó fél évszázaddal ezelőtt, ha az órákra való „lelkiismeretes” felkészülésünket szekundával jutalmazta a szigorú, de igazságos (?) tanárunk. Nem tudom, és nem értem: talán rossz varázslat van ezen a városon?! Letargia, teljes közömbösség a város, az ország ügyei iránt, bizalmatlanság - sokszor jogosan - a vezetőkkel szemben. De hát, polgártársaim: sohasem fonták kolbászból a sövényt! Persze, vannak józan ésszel fel nem fogható dolgok! Városunkat lassan elönti a szemét, a patakmedrek tele vannak autóabroncs- csal, műanyag lommal, akkumulátorral (!), és többezer embernek nincs munkája! A kiültetett kis csemetéket vandál kezek derékba törik, az autókat feltörik, a lakások ajtaját betörik, de: „a köz, és vagyonbiztonságjó!” De hát városunknak olyan ragyogó múltja van, amilyennel nem sok magyar város dicsekedhet! Itt járt a „Nagyságos Fejedelem”, itt lakott rövid ideig Petőfi, itt tanított és vezette a Református Leány- nevelő Intézetet Karacs Teréz 1846-ban. Hejócsa- bán, a Templom u. 14. számú házon márványtábla hirdeti, hogy itt tanult ,A halhatatlan nagynevű írónk, Gárdonyi Géza” 1873-ban. A Csabai kapu 25.-ben lakott 1905-1906-ban „A magyar irodalom egyik büszkesége, Kaffka Margit.” A Miskolci Jogakadémián tanított a mártírhalált halt Zsedényi Béla. Itt, Lillafüreden volt rövid ideig boldog hányatott sorsú költőnk, József Attila - „Amint elfut a Szinva-patak, ím, újra látom, hogy fakad, A kerek, fehér köveken, Fogaidon a tündér-nevetés.” De polgárok! Ilyen szép múlttal nem bízunk a jövőben?! Sajnos, így van! Mert sokan - elszomorító- an sokan - úgy határoztak: elhagyják a városukat, elhagyják a hazájukat, mert hátha máshol nagyobb darab kenyér, szebb kocsi, kényelmesebb élet vár rájuk. E sorok írója is három és fél évig volt külföldön, ahol „Olcsó a sör, szépek a lányok, ízletes a bockwurst”, mégis: már a második pohár után ezt dudoltuk: „Hazámba vágyom, a Duna-Ti- sza partja vár!” És a szemünk (por ment bele?) bizony, könnybe lábadt! (Nem is volt por!) Polgártársaim! Akárhová is vet a sors, akármilyen jólétben élsz is odakint, meglátod: a szíved mindig vissza fog húzni ebbe a sokat szenvedett, de számunkra mégis oly gyönyörű Hazába! Csörnök Jenő, Miskolc Úri passzió... Nagyon szeretek olvasni. Időnként - ha nincs pénzem új könyvre - rám tör a betúhiány. Ilyenkor mindent elolvasok, ami a kezembe akad. Például a pártok támogatottsági mutatóit, s azok változásait. Mindig is drága, úri passziónak tűnt nekem közvélemény-kutatókat megbízni ennek mérésével. Ráadásul amikor kész, rögtön nyilatkozik valaki, hogy ez a mérés nem reális. Végtelenül egyszerű a megoldás. Nem én találtam ki, de azért jó. Tagkönyv, tagdíj - és máris kész a reális adat. Előnye lehet még az is, hogy a tagdíjból lehet gazdálkodni a költségvetés javára. Ennyivel kevesebb támogatásra van szükség. Azon is csodálkozom, ha cikluson belül a pártok háza táján nincs teljes béke, megkezdődik az egyet jobbra, egyet balra lépegetés, ami engem a tánciskolára emlékeztet. Mert ha valaki a saját pártján belül sem tudja megvívni a maga kis harcát, hogy fogja a választókért a nagy harcot vállalni? A függetlenként tovább politizálóknak - az előzőekkel együtt - talán a parlamenttől kellene függetleníteni magukat. Vissza a civil életbe. Igaz, ott is kell harcolni időnként, de csak a saját érdekeinkért. Gyakran látható a tv-ben szavazásoknál, hogy kevés a képviselő a lebonyolításhoz. A folyosóról bejövök is megnyomják a gombot és szavaznak. Mire? Ha háromnegyed ház elég a szavazáshoz, talán képviselőből is elég annyi. Aki nem érzi megtiszteltetésnek, hogy ott ülhet, az nyugodtan üljön otthon a jövőben és nézze inkább a tv-ből a parlamentet. Ez nem kritika, csupán a közvetítésekből levonható következtetés, ami a jövő képviselői számára tanulság lehet. A képviselők visszahívhatóságának gondolata sem bennem merült fel először az elmúlt négy év során. Természetesen emiek oka nem lehet apróság, csak meghatározott komoly indok. Bahor Gyuláné, Miskolc A távfűtési díj számlázási rendszeréről Az ÉM április 20-i számában megjelent, a távfűtési rendszerrel is foglalkozó cikkhez szeretnék két észrevételt tenni. 1. A Megyei Közigazgatási Hivatal jogosan kifogásolta véleményem szerint a távhőszolgáltatást szabályozó önkormányzati rendelet egyes anomáliáit, melyre egy példaként szeretném felhozni a használati meleg víz számlázási módszerét. Annak a fogyasztónak a legdrágább a meleg víz, aid a legjobban tud azzal takarékoskodni, ugyanis esetemben 1 köbméter 702 forintba kerül. Ez abból adódik, hogy az alapdíj alkalmazasa - a józan logikával ellentétben - nem az elfogyasztott mennyiség után, hanem az adott lakás légköbmétere után van számlázva, aminek semmi köze egymáshoz. Felmerül a kérdés, hogy amikor az átalánydíj-rendszert bevezették - döntően szociális szempontból -, a használati meleg vízre, amit egész évben használunk, azt miért kellett kiterjeszteni? Egy kisebb légterű lakásnál ugyanebben a lakóépületben 1 köbméter meleg víz 540 forint, mely világosan bizonyítja az önkormányzati rendelet diszkriminatív jellegét. 2. A másik felvetésem nem annyira egyéni, mint közösségi indíttatású, ugyanis a közös helyiségek (lépcsőházi fűtéséért kiszámlázott összeg (haió 16 ezer forintot is meghaladja) egyenesen felháborító. Húszlakásos társasházban lakom, a lépcsóházban 2 db 15 tagú fűtőtest van (egy lakásban 5 db), amelyek azonban olyan csodálatos fizikai tulajdonságokkal rendelkeznek, hogy a tőlük lejjebb eső légteret is képesek fűteni. Javasoltuk a szolgáltatónak, hogy szereljék le ezeket, de a TOVÁBBRA IS VÁRJUK OLVASÓINK közügyekről szóló véleményét, észrevételeit. A rovatba l>eküldötl leveleket terjedelmi lehetőségeinket figyelembe véve esetenként kénytelenek vagyunk szerkeszteni, tömöríteni - minden esetben ügyelve az eredeti mondanivaló megtartására.. A személyeskedő, bántó hangvételű, a jogrendet, az etikai normákat sértő írások természetesen e helyütt sem jelenhetnek meg. Nem tudjuk közölni azokat a leveleket sem, amelyek nyelvi-nyelvhelyességi okokból oly mérvű beavatkozást igényelnének, ami gyakorlatilag az eredeti szöveg átírását jelentené. Nem foglalkozunk a névtelen lehelekkel, aláírásként pedig a teljes név helyett monogramot csak akkor használunk, ha ez a szerző védelmében valóban indokolt. A Szólástér rovatban megjelenő írások nem fehétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. Amiről nem beszélnek A sajtó egyik elévülhetetlen érdeme, hogy egyetlen újság részletes áttanulmányozása is mélyen szántó következtetések levonására készteti a gyanútlan olvasót. A választási kampány finisében ráadásul ugyanazon az oldalon olvashatunk olyan érveléseket, amelyek szerint a hatalom gyakorlóinak gondoskodása folytán egyre jobban élünk. Ugyanitt egy második hír szerint már készülnek a jövő évi költségvetés irányelvei. Ennek lényege, hogy ugyanakkora fizetésimérleg-hiányt irányoznak elő (kb. fél billió forintot), mint az idei évre jóváhagyott összeg. Tehát magától adódik a következtetés: ráfizetésből élünk, de legalább jól! Feltűnő viszont, hogy ennek a két - egymással összefüggő - kérdésnek az összekapcsolását valamennyi szónok gondosan kerüli. A vetélkedő lényege ugyanis abból áll, hogy kik milyen engedményeket, ingyenes szolgáltatásokat és kedvezményeket helyeznek kilátásba arra az esetre, ha ók kerülnek döntési pozícióba. Egy mondás szerint a földet nem az őseinktől örököltük, hanem az unokáinktól vettük kölcsön. Kihangsúlyozva ezzel az utódaink iránti felelősségünket. Azt a mérleghiányt viszont, amit folyamatosan produkálunk, még unokáink is nyögni fogják. De úgy látszik, ez különösebben senkit nem zavar és érdekel. Még egyetlen szónok sem beszélt például arról, hogy ha a mai gyerek-unokák felnőnek, a számítások szerint nyolc- millióan leszünk. Ebből négymillió lesz a nyugdíjas, és kettőmillió az aktív, keresőképes felnőtt. Hogyan képzelik el a jövő szolgálatát azok, akik a valóság, az igazság megfogalmazásának még a kísérletéig sem jutnak el? Megtanulhatták volna azt az összeomlás előtti időkből származó mondást, amelyik szerint: a probléma előtt nem lehet homokba dugott fejjel elmenni! Hát bizony, ez nagyon nehéz feladat lenne. 4 Kiss József Miskolc válasz az volt, hogy a díjat akkor is fizetni kell, mert a lakásokból kiszivárog a meleg. Csak azt felejtették el, hogy az a lakástulajdonosok által megfizetett meleg. Elgondolkodtató számomra. hogy az állampolgár a helyi hatalom gyakorlóit - a négyévenként esedékes választáson való döntésén kívül - milyen egyéb módon tudja befolyásolni - de a kérdés nyitott maradt, csak az elefántcsonttoronnyal, a kutyával és a karavánnal kapcsolatos bölcs mondás jutott eszembe. Az észérvek - legyenek azok bármilyen megalapozottak is -, nem befolyásolják a hatalom gyakorlóit, úgy tűnik, az a vezérelv, hogy az önkormányzati tulajdonú szolgáltatók jövedelmezó- ek legyenek. Csakhogy azt is régen tudja a polgár, hogy az évek óta felgyülemlett adóssághalmazt már most is azok fizetik, akik rendszeres fizetők. Annak ellenére, hogy a szolgáltató a Ptk. vonatkozó paragrafusainak alkalmazását is kilátásba helyezte, annyira mégsem ijedtünk meg, hogy igazságérzetünket feladjuk. Féke Lajos Miskolc Slota úr újból hálálkodik Olvastam, hogy Slota úr Zsolnán egyik napról a másikra Rodolfó varázspálcájával eltüntetne minden magyart a volt Felvidéken kialakított Szlovákia területén, illetve az egyetlen nemzeti hősük, Jánosik betyár-ruháját húzná rájuk, kezükbe va- laskát (bocsánat: fokost) nyomna, és arasznyi széles, csillogó rézlemezekkel kivert bőrövet húzna derekukra... A jelszó ez lenne: Itt a magyar, hol a magyar? De Rodolfó előre megmondta ám, hogy figyeljük ót, mert csal! Ha ugyanis Slota úrnak az egy tollvonással megvalósítandó javaslatát a hálátlan forrófejúek gyülekezete az egykori magyar királyok koronázási városában aláírnák (Slavkovs- ka külügyminisztemó javaslatára), akkor egy majdani magyar kormány biztosan megfelelő intézkedéseket hozna a kultúrát és demokráciát megszégyenítő intézkedések ellen. Azok ellen, akiknek szülei magyar kenyéren nőttek fel, és a mai gyerekeik is csallóközi búzából sütött kenyeret majszolnak nap mint nap... Hogy mik lennének a válaszlépések? Minden iskolában, intézményben Magyarországon az első világháború előtti Nagy-Magyarország térképe figyelmeztetné a magyarokat történelmünk múltjára, hivatalos tankönyv lenne a Felvidék igaz története c. megírandó könyv, a magyar rádió és televízió megsokszorozná az iskolai adásait a határokon túli magyar gyerekek oktatására és felvilagosíta- sara, kötelező olvasmány lenne az általános iskolák felső osztályaiban Mikszáth Kálmán A tőt atyafiak c. elbeszélés-gyűjteménye... Az sem lenne kizárt dolog, hogy ha egyszer valakinek eszébe jutna, a „hálátlanság szobrát” volna kiről megmintázni! Az illető úgy' feszítene rajta, mint Jánosik a Zsolna közelében lévő hegyoldalon... Beme Dezső, Miskolc Erőszakosak-e a televíziós csatornák? Szomorú statisztika Érdeklődéssel és egyetértéssel olvastam az Észak- Magyarország 1998. április 10-i, pénteki számában a különböző életkorúak véleményét arról, hogy erőszakos-e a televízió. Én sem értem, hogy a tv vezetőségét és a műsorok szerkesztőit milyen elvek vagy célok inspirálják arra, hogy különösen a fiatalság fejlődését károsan befolyásoló durva és erőszakos, főleg gyilkosságokat bemutató amerikai filmek sokaságát tűzzék műsorukra, nap mint nap délután, fő műsoridőben és este. Egyetértek azzal, amit az egyik levélíró megfogalmazott, hogy a „televízió melegágya a sok erőszaknak”. Ennek bizonyítására szeretnék egy pár adatot közölni. Az 1998. április 11-tól április 17-ig terjedő héten a Rádió és Tv-újságban a magyar nyelvű csatornák műsorán 124 amerikai film szerepel egy hét alatt. Ezeknek a filmeknek a nagy többsége thriller, kalandfilm, akciófilm, kiírni, amelyekben gyilkosságok sorozata szerepel. Hogy csak egy párat idézzek a műsorokból: Trükkös halál, Nem könnyű meghalni, A következő áldozat, A gyilkosok hálójában, Halálangyal, Gyilkosság telefonhívásra, A fejvadász, Jackson a vadállat. Még sorolhatnám tovább, amely filmek többségükben káros hatással vannak a gyerekekre és a fiatalokra. Ezek a filmek példát mutatnak arra, hogy ezekből aztán tanulhatnak a fiatalok. Mit? Erőszakot! Még meghökkentóbb képet mutat az HBO műsora. Az április 11-17-ig terjedő héten 74 olyan amerikai filmet, tűzött műsorára, amelyek többsége ugyancsak erőszakot bemutató film. Ha összeszámolom, egy hét alatt 198 amerikai filmet láthattunk a televízióban. Ezek mind nevelő hatású filmek? Példa rá az az amerikai 13 éves gyerek, aki géppisztollyal sorozatos gyilkosságot követett el, amit valószínű, a filmekből tanult meg. Annyi sok jó, nevelóha- tású, szórakoztató film van a magyar és különböző európai országok filmjei között, ezért nem értem, hogy a magyar tévécsatornák vezetése miért csak az amerikai, erőszakot bemutató filmeket tűzi mindig műsorára, sokszor heti több mint 100 esetben is. Talán Amerika nem tudja hol eladni a régi, már kiselejtezett filmjeit, amit mi megveszünk és ezzel neveljük gyermekeinket és fiataljainkat az erőszakos és brutális életre? így is van elég erőszak és brutalitás az országban, nem szükséges ezt még a tömeges, erőszakos filmek bemutatásával fokozni. Ezen a véleményen úgy érzem, nemcsak én vagyok jgyedül, aki háromunokás nagyapa vagyok, de úgy gondolom, sok szülő is egyetért azzal, hogy a tévé ne segítse elő a gyerekek és a fiatalok erőszakra nevelését a sok durva, gyilkosságot és brutalitást bemutató film vetítésével. Úgy gondolom, jó volna ezen a jövő generáció nevelése érdekében az illetékeseknek elgondolkozni és változtatni. Kovács Zoltán Miskolc A szülők felelőssége Nézve az agresszív, erőszakos filmeket, meséket és tapasztalva a fiatalok erőszakos megnyilvánulásait, egyáltalán nem csodálkozom. A legtöbb szülő úgy gondolja, hogy a gyerek kiéli agresszivitását, ha ilyenfajta filmeket-me- séket engednek nézni a televízióban. Pedig ez teljesen ellenkezőleg hat a gyermekre, lögzülnek a személyiségében, és később elóhívódik különböző cselekedetekben. Sajnos, már a rajzfilmekben is erőszakos cselekmények történnek, amik szintén kiváltják a negatív viselkedést. Már a pozitív hősök is mindenféle brutalitásokat követnek annak érdekében, hogy bosszút álljanak valamilyen rossz tett miatt. Ezt látva nem csoda, hogy torz személyiség alakul ki a fiatal nézőkben, az eredmeny pedig az, ami. A nevelésben a gyerekek számára a televíziót eszközként kellene használni, ügyelve arra, hogy ne legyenek televízió-füg- góek. Az értékrendet kéne felállítani, ebben pedig fontos a családi szokás, a példakép. Sajnos, a szülőknek nem jut idejük a gyereknevelésre, nem figyelik mit néznek, miből tanulnak. így ne csodálkozzunk a következményeken. Ha egyszer vállaltuk gyermekünk megszületését, vállaljuk annak felelősségét is. Ha a szülők segítenek gyermeküknek egyéni személyiségük kialakításában, remélhetjük. hogy nem fogják elsajátítani a televízió által kínált mintákat. GáweI Andrea, Miskolc
