Észak-Magyarország, 1998. május (54. évfolyam, 102-126. szám)

1998-05-05 / 104. szám

1Május S„ Krau Észak-MautaroíszA» TELEVÍZIÓ Csatornacsata Brackó István Egy hölgynek ellopták a táskáját, aztán fejen lőt­ték. Király B. Izabellának a kopogtatócéduláit lop­ták el a választás előtt. Stadler József vállalkozó első fokon kilenc évet kapott. Győzött a magyar vá­logatott a teheráni tornán, újabb robbanás történt a fővárosban. Egy televíziós hírcsokor terméséből valók ezek a virágszálak. A nagy versenyfutásban a hazai hozzáférhetőségi lehetőség nem azonos, az a nagy kunszt, ha valamelyik csatorna képes il­lusztrációja jobb, mint a másiké. Az akasztói vál­lalkozó csuklóján jól látszik-e a bilincs? Ki és mi­kor készíthet vele interjút a rács mögött? Az sem mindegy, hogy a képernyőn a Mercedes lángol-e, vagy egy később érkező másik stábnak csak a ki­égett kasztni jut. Gond van a focival is, hiszen eb­ben az áttekinthetetlen világban nem tudni, hogy melyik meccsről mikor közvetítenek képes össze­állítást. Egyre inkább az az érzésem, hogy a túl­tengő médiapiacon az hasít nagyobb szeletet a tor­tából, aki legjobban informál. Egy CNN jellegű hír­csatorna ugyan aligha élne meg ma Magyarorszá­gon, de a szerkesztők már rájöttek arra, hogy a fo­gyasztható friss és egyedi információs produkciók­kal lehet csak csatát nyerni. Érdekes, érdemes vé­gignézni három híradót egymás után a különböző adókon. Ugyanabból a munícióból más-más társa­ság másként tálal minél színesebb hírkaleidoszkó- pot. A különbözőségeket a konferálási sorrend, vagy az azt kiegészítő háttér feltérképezése adja. A médiák jövője momentán azon múlik, hogyan kapja és veszi a néző az információt. A nézettség: szent állat. Ehhez igazodva jelentkezik a szpon­zor, s a pénzt hozó hirdető. A televízió (hiába kap­nak állami támogatást a közszolgálatiak) a rek­lámból él. A fő műsoridőben ajánlott programok egyformák, s ha nívósak lennének, akkor azt is mondhatnám, hogy egyenértékűek. Ma már min­den csapat hozzájut a bájdús sorozatokhoz, a vé­res, paradicsomleves krimikhez, a klasszikus fil­mekhez, a bugyuta társasjátékokhoz. Ezen a stan­don már annyira „pazar” a választék, hogy az amerikanizálodó képernyő láttán a néző immunis­sá válik, s bizonytalanná lesz az ujja, hogy melyik csatorna gombját nyomja meg. A szex, a pofon, a golyó, az erőszak egyetemlegessé vált az éterben, s ennek alapján ma már nem lehet kedvencet vá­lasztani... Iram ezt akkor, amikor az USA-ban arra szólí­tották fel a polgárokat, hogy tanúsítsanak mér­tékletességet, egy hétig ne nézzenek televíziót. Hagyományunk újdonságai Modulfüzet irodalomórákra Eiup Gabriella Nem tankönyv, nem munkafüzet, a műfaji megha­tározás szerint modulfüzet, de nevezhetnénk mun­katankönyvnek is a miskolci Avasi Gimnázium ta­nára, P. Veres Ildikó Régiónk irodalmi hagyomá­nyai című kötetét. Az 5. osztályosok számára készült könyv olvas­mányosan dolgozza fel régiónk: Abaúj, Borsod, Gö- mör, Zemplén, Torna irodalmának kezdeteit, a krónikákban megtalálható nyomait, népköltésze­tének sajátosságait, majd az utolsó fejezetben Pe­tőfi itteni kötődéseit. A kultúrtörténeti áttekinté­sek mellett - nem külön szöveggyűjteményben - ott vannak az adott témakör legjellegzetesebb al­kotásai: mondák, mesék, falucsúfolók, közmondá­sok és népdalok - természetesen kottázva. Aztán feladatokat is kapnak a diákok, ezek egyrésze ha­gyományos „leckének” tekinthető, de többségük ki­mozdítja őket az iskolapadból. (Keresd fel lakóhe­lyeden a Petőfi-emlékhelyeket!) Sőt, a szűkén vett tantárgy kereteit is át kell lépniük a tanulóknak! Például ha már a népköltészet kapcsán a népélet- tol esik szó, alaposabban megismerkednek régiónk egyik jellegzetes népcsoportjával, a matyókkal. így nemcsak azt kapják feladatul a gyerekek, hogy ke­ressék fel a mezőkövesdi matyó múzeumot, hanem a modulfüzet mellékleteként készült, előrajzolt kartonokból kivághatják, és matyóba öltöztethetik a papírbábukat. Amíg a lányok babáznak, a fiúk elkészíthetik a boldvai templom makettjét, ehhez 18 készült kivágható, méretarányos rajz... A kötet egyik újdonsága, hogy nem feledkezik meg a cigány kultúra szóbeli emlékeiről sem. Ta­lán azoknak a gyerekeknek is érdemes elmesélni a cigány nép eredetmondáját, akik nem ismerik, nem használják P. Veres Ildikó „modulfüzetét”. „Egy szegény asszonynak tizenhét gyermeke volt. Égyszer betért házába a Szent Isten, és így szólt hozzá: Mutatsd meg nekem a gyermekeidet, hogy megáldhassam őket! Mivel a szegény asszony nagyon szégyellte, hogy olyan sok gyermeke van, csak tízet mutatott meg közülük az Istennek, a többit elrejtette. Isten megáldotta a tíz gyermeket, ezekből lettek a gazdagok. A hét gyermek pedig, akiket az anyjuk elrejtett Isten áldása elől, soha­sem tudott gazdagságot szerezni. Ennek a hét gyermeknek a leszármazottai a cigányok.” Fényképek, katrincák, tekenyők... Évszázadokkal ezelőttről tudósít a moldvai csángókat bemutató kiállítás Csorna Gergely fotóin kívül csángó szőtteseket és használati tárgyakat is bemutatnak. Képünkün Sólyom Ferenc rendezi a kiállítást. Fotó: Bujdos Tibor Budapest, Miskolc (ÉM- NyZ) - A moldvai ma­gyarság évszázadai cí­mű kiállítást először 1996. június 11-én nyi­tották meg a Magyarok Világszövetségének székházában. A Laka­tos Demeter Egyesület által tervezett és összerendezett, a mold­vai csángókat bemutató anyagot 1996 óta utaz­tatják az országban. A tárlat Miskolcon a II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár előcsarnoká­ban ma délután 4 óra­kor nyílik meg - újra.- A kiállítást a millecente- nárium alkalmából szer­vezte meg a Lakatos De­meter Egyesület, azzal a céllal, hogy a magyarok közül senki se maradjon Id az ünneplésből. Az Etel­közben élő moldvai ma­gyarok, a csángók kultúrá­jának kutatásával, megis­mertetésével, a Kárpáto­kon túl és a Magyarorszá­gon élő csángók segítésé­vel foglalkozunk. Azokkal a magyarokkal, akik intéz­mények, anyanyelvi okta­tás, misehallgatás nélkül tartották meg népi kultú­rájukat és anyanyelvűket- magyarázza Halász Pé­ter, a Lakatos Demeter Egyesület titkára. - Nem vagyunk olyan sokan ma­gyarok, hogy egy nyolc­van-százezer fős népcso­portról lemondhatnánk. Sokan gondolkoznak még így, hiszen a ’96-os meg­nyitón is óriási tömeg volt. A kiállítás a Magyarok Világszövetségének szék­házából Csongrádra ke­rült, és eddig főként a Ti­szántúlon járt. Püspökla­dány, Karcag, Mezőtúr, Kunszentmárton, Tisza- szentimre közönsége lát­hatta Csorna Gergely moldvai népéletet bemuta­tó színes fotóit, de archív felvételeket, szövegeket, textileket, kerámiákat, egy csángó asztalt, festett tojásokat, hímes inget, katrincát, tekenyőt is be­mutatnak. A moldvai csángók ma is olyan kultúrában élnek, amelyben évszázadokkal ezelőtt élhetett a magyar­ság a Kárpát-medencében. A népdalok szöveg- és dal­lamkincse, a népélet ha­gyományai, a nyelvállapot őrzi ezt a kultúrát, ezért mondják a Moldvában jár­tak, hogy olyan, mintha a XVIII. századba érkezne az odalátogató.- Két évvel ezelőtt közel harminc embert sikerült beléptetnem Miskolcon a Lakatos Demeter Egyesü­letbe, a múlt nyáron pedig Külsőrekecsinben szervez­tünk egy egyhetes tábort. Irni-olvasni tanítottuk a csángó gyerekeket. Az utol­só napon már hatvanhá­rom gyerek jött áz „iskolába” - eleveníti fel az eseményeket a kiállítás rendezése közben Sólyom Ferenc, a Lakatos Demeter Egyesület nűskolci tagja. - Úgy érzem, hogy sokan ér­deklődnek megyénkben a csángók iránt, a műhely­munkák is elkezdődtek már. A jövőben szeretnénk fórumot teremtem a továb­bi munkához.- Hogy keveset tudunk-e a csángókról? Vagyunk né- hányan, akik már több tíz éve járjuk Moldvát, szerel­mesek vagyunk Moldvába, nekünk természetesen még mindig kevés ez a tu­dás. De inkább azt monda­nám. hogy felszínes á tu­dásunk, és a csángokultú- ra lényégét nem ismeijük. A kiállítás utaztatásával az a célunk, hogy mélyít­sük ezt a tudást - mondja Halász Péter. A kiállításmegnyitót követően Csorna Gergely csángókutató Moldvai utazások, Sólyom Ferenc ta­nár Nyári iskola magyar nyelven Moldvában cím­mel tart diavetítéses előadást. Az előadások után a csángónap a Vian-klubban csángó táncházzal foly­tatódik majd, Barsi Csaba és a kisgyöri muzsiku­sok közreműködésével. Megyei fizikaverseny Miskolc (ÉM) - Az idén is a miskolci Kandó Kálmán Híradástechnikai és Mű­szeripari Szakközépiskola rendezte meg a Törő Gá­bor megyei fizikaversenyt a szakközépiskolák részé­re. A 10. évfolyamosok versenyének első két he­lyét a miskolci Andrássy Gy. Műszaki Középiskola diákjai: Hegedűs Zoltán és Kiss Kornél szerezték meg. Harmadik lett Hor­váth Beatrix a Bláthy 0. Villamosipari Műszaki Kö­zépiskola tanulója. A 11. évfolyamon első helyen végzett Lipták Gábor (Bláthy), a másodikon Mó­ga Ferenc a Kós K. Építő­ipari Szakközépiskolából, a harmadik helyezett Nyírcsák Péter a Bláthy- ból. Az érettségi előtt állók versenyét ,(12. évfolyam) Szeniczey Ádám és Simon Róbert (mindketten a Bláthy tanulói) nyerték meg, harmadik helyet szerzett Pipis Pétéi-, a bar- cikai Irinyi J. Műszaki Szakközépiskolából. A csapatok vándorserle­gét a Bláthy-szakközépis- kola őrzi tovább, második lett a rendező Kandó-szak- középiskola, a harmadik helyen pedig a barcikai Kinyi végzett. A nagyságos fejedelem nyomában Sárospatak (ÉM) - A Magyar Nemzeti Múze­um Rákóczi Múzeuma regionális Rákóezi-ve- télkedőt hirdetett az 1997/98-as tanévben középiskolások részé­re. A versennyel a hegyaljai felkelés 300. évfordulójára emlékez­nek, A Rákóczi Múzeum által hirdetett történelmi vetél­kedőnek már hagyománya van: kétévente, immár ötödször rendezik meg a határon inneni, illetve Fel­vidék és Kárpátalja közép- iskolásahiak részvételével. Idén 57 csapat méri össze történelmi ismereteit - 37-en a Felvidékről, 11-en megyénkből, 9 csapat pe­dig Kárpátaljáról küldte el nevezését. A beküldött pá­lyamunkák (amelyek nem feltétlenül Rákóczihoz kö­tődtek) értékelése után 10 csapat jutott a döntőbe: Szlovákiát a pozsonyi Ma­gyar Tannyelvű Gimnázi­um, a rozsnyói Safárik Gimnázium, a rimaszom­bati Kereskedelmi Akadé­mia és a galántai Magyar Tannyelvű Nyolcosztályos Magángimnázium képvi­seli. Kárpátaljáról a Negy- beregi Református Líceum és a Barkaszói Középisko­la diákjait várják. Me­gyénkből három csapat ju­tott a döntőbe: a miskolci Zrínyi Ilona Gimnázium, a sárospataki Árpád Vezér Gimnázium és az ózdi Jó­zsef Attila Gimnázium és Egészségügyi Szakközép- iskola. A május 7-i döntő a Rá- kóczi-vár lovagtermében, igazi történelmi helyszí­nen zajlik: 1708-ban ezen a helyen rendezték az utolsó kuruc országgyű­lést, ahol kimondták, hogy a végig kitartó jobbágyok felszabadulnak feudális kötöttségeik alól. A hegedűversenytől a rémdrámáig Ma este: Beethoven-, Goldman- és Bartók-művet adnak elő a győriek Miskolc (ÉM - DK) - Az egyik legtöbbet játszott he­gedűverseny (Beethoven: D-dúr), egy amerikai kortárs szerző „rejtélyes” című darabja (Steve Goldman: Quicksilver’s Salvatude) és a „torokszorító, nyomasztó, lelket riasztó, lenyűgö­zően nagyszerű” Bartók-zenemű (A csodálatos mandarin) hangzik el ma este fél 8-tól a Győri Fil­harmonikus Zenekar előadásában a Miskolci Nemzeti Színházban. Beethoven D-dúr hegedű- versenyének megszólalta­tása a „csak” virtuóz hege­dűsök számára rettegett feladat, hiszen a szerző - aki bonni éveiben maga is hegedült - ebben a műben a hangszer legnemesebb, legmélyebbről fakadó kife­jezési eszközeit alkalmaz­za. Ma este Szabadi Vil­mos előadásában hallgat­hatja a koncert közönsége a népszerű zeneművet. Az est második darabjá­ról nem ír a zenei lexikon. Hegedűs Gyula, a Miskolci Szimfonikus Zenekar ze­netörténettel is foglalkozó munkatársa sem tud so­kat róla:- Egy kortars amerikai zeneszerző művéről van szó. A művészről annyit hallottam, hogy kénytelen volt abbahagyni zeneszer­zői működését, mert nem tudott belőle megélni. Amerikában ugyanis csak azok lehetnek igazán sike­resek, akik a filmmel, tele­vízióval kerülnek kapcso­latba. Az viszont Steve Goldman szerint „iparos munka”, ö ezt nem akarta csinálni... A zenemű címét nem könnyű pontosan le­fordítani: a quicksilver je­lenthet higanyt is, meg nyüzsgő embert is... A koncert záródarabját, A csodálatos mandarint Bartók Béla 1918 őszén kezdte komponálni. „A színpadon azok az embe­rek lépnek elénk, akiket az utca nevelt... a cselek­ményben a lány olyan mélyre süllyedt, amelyből már csak valami elemi vi­har, megrázó élmény térít­heti magához” - írja egy levélben az alkotó a leg­fontosabb színpadi művé­nek tartott, Lengyel Menyhért rémdrámája alapján készült zeneda­rabjáról.- A nagyváros zaját jel­képező, „lármás”, harsány zenével indul a mű — mondja Hegedűs Gyula. - Bartók nem nagyon sze­rette a nagyvárosi életet, Budán is mindig olyan la­kást keresett, ami távol volt a városi zajtól... A tör­ténet szerint egy csavargó társaság „futtat” egy lányt, aki - a klarinét szó­ló mindig őt jelzi - az ab­lakból csábítgatja a járó­kelőket. Először egy öreg gavallér keiül horogra, az­tán egy fiatal diák, ezeket kidobják, mert nincs pén­zük. Később megjelenik egy keleti figura, akitől megrémül a lány. A man­darin csábító táncot lejt, egyre vadabbul hajszolja a hölgyet. A csavargók, akiknek persze a pénze kell, meg akarjak ölni. Ez azonban nem sikerül ad­dig, amíg meg nem ölelheti a lányt... A csodálatos mandarin egyik emlékezetes színpadi fel­dolgozása. Harangozó Gyula klasszikus koreográfiáját táncolja Lakatos GabrieMa és Harangozó Gyula,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents