Észak-Magyarország, 1998. május (54. évfolyam, 102-126. szám)
1998-05-30 / 126. szám
Tizennyolc éves voltam, amikor egyszer valaki azt mondta nekem: főiskolás-éveim lesznek a legszebbek. Akkor még nem hittem neki, hiszen nagyon nehezen váltam el a jó gimis csapattól. Kirázott a hideg, ha arra gondoltam, hogy el „kell” mennem egy idegen helyre, idegen emberek közé, és négy évet köztük kell eltöltenem. A tanulásról nem is beszélve. ■ Aztán eljött az a szeptember reggel, amikor először betettem a lábam a fősuli ajtaján. Előző nap olyannyira összebarátkoztam egy csoporttársammal, hogy másnap együtt támogattuk egymást - és azóta is -, nehogy valami hülyeséget csináljunk a hirtelen ránk szabadult nagy szabadságban. A koliban már nem volt úgy megszabva, mint a gimiben, hogy mikor, hol, mit csinálhatok. Talán túlságosan is élveztük az akkori Vigadó adta lehetőségeket. Próbálgattuk szárnyainkat, táncoltunk hajnalig, gurultunk lefelé az olajos lépcsőn - persze hófehér nadrágban. Megszoktuk kis elsősként a nagyobbakat, tudva, hogy egyszer mi is kerülünk olyan helyzetbe. Először utáltam a villamosokat - mindig buszos voltam -, majd imádtam őket. Nekirohanni, átesni, legurulni. Beakadni senki nem tudott olyan jól, mint én. Nyomait még most is őrzöm az egyik lábszáramon. Kezdetben állandóan rohantam utána. Azóta megtanítottak arra az örök mondásra, hogy villamos és fiú után soha ne rohanj, úgyis jön a következő. Átéltem, mint annyian, sikeres és kevésbé sikeres szerelmeket. Szerettem, szenvedtem, haragudtam, boldog voltam és toporzékoltam. Hé, érintettek! Garantálom, hogy emlékezni fogok rátok! A vigadós év után következett a Pálma. Még több barát, még több buli, természetesen a vizsgaidőszak és a szigorlatok kellős közepén. Állandóan késésben voltam az órákról és a leadott dolgozatok beadásáról. Sikerült bebizonyítanom, UV nélkül nem diák a diák. Elmondhatom, teljes diáknak érzem magam. A gyermekirodalommal rendesen megküzdöttem, de végül én kerültem ki győztesen. Megtanultam keményen mosolyogni, bólogatni, profinak mutatni magam olyan kihúzott tételeknél, amelyekről fogalmam sem volt, mit takarnak. Jöttek a perényis és a flamingos bulik. Télen jártunk korizni (estem eleget, csúsztam öt-tíz métert hason), mozizni (egy ilyen alkalom után majdnem elgázolt három autó és egy villamos). Jókat dumcsiztunk a kávézókban, lógtunk unalmas órákról, sétáltunk esténként a szökőkút körül, hajnalokig tárgyaltunk - nem pletykáltunk! - aktuális kapcsolatokról, egymásnak tanácsokat adva. Túléltem nyolc vizsgaidőszakot, negyvennél több vizsgát. Utáltam a vizsgák napjait, főleg a korai kelést. Rendszerint káromkodtam, pi- tyeregtcm, elküldtem mindenkit a francba. Ha rossz napom volt, azt megoldottam egy tábla csokival, vagy a legrosszabb esetben átaludtam. Nem fogom elfelejteni azokat az estéket sem, amikor megunva a zajos bulikat, kerestünk egy csendes zugot magunknak. Sajnálom, hogy csak negyedévre jöttünk rá, mennyire kellenek ezek a kellemes esték. Egy ilyet sohasem felejtek el. Csak lányok, tízen, tizen- ketten. El lehet képzelni, mit összecsicsereg tíz csaj. Koktélok, zene, traccsparti. Felforrósodott hangulatban egy őrült ötlettől vezérelve mindenki bedobott egy százast az asztalra. Feltételként megszabtuk: azé lehet az ezres, aki felpattan az asztalra, és végigtáncol egy egész számot, még akkor is, ha a pincérek akarják onnan leszedni. Az eredmény nem maradt el: a pincérek tapsoltak a legjobban. Annyira tetszett a „műsor”, hogy egy úriember fizetett még egy kört. Mindenkinek kihozták még egyszer azt, amit akkor ivott. Lefordultam a székről a röhögéstől, amikor a két deci szódát lerakták elém - ugyanis épp akkor fejeztem be a somlói galuskámat, amihez szódát ittam. Sok minden mást sem fogok elfelejteni: a koliban hajnalig tartó kártyapartikat, amiknek köszönhettem az egyetlen UV-mat (de megérte), és amelyek alkalmával szinte már az egész szint a romit próbálta velem megtanítani, akkor még hiába. Sokszor néztem tévét hajnalig, csak ne kelljen tanulni. Magam mellett mindig a snoopys kispárnámat lóbáltam, olyan otthonosnak tartottam. Üres szavak, sokan használják: hogy elröpült az idő! Gyűjtöm az emlékeimet, szinte fuldokolva kapaszkodom a barátaimba, akiktől messze vagyok. Államvizsga előtt állok. Ha ránézek a tételekre, rosszul leszek. Próbálom húzni-halasztani a tanulást, de jól tudom, neki kell ülnöm, a mostani helyzet szerint utoljára. Tudom, hogy az elkövetkező hetekben el fogom magam sírni többször is. Sajnálom itthagyni mindazt, amit olyan nehezen szoktam meg: a nagyvárost, a széles utcákat, a furcsa embereket, a barátokat, az utcabálokat és a kolit, amire olyan büszke vagyok. Vár egy teljesen más élet, amely nem lesz zökkenő- mentes. Maradnak a fényképek, emlékek, címek és telefonszámok. Most voltam utoljára nappali tagozatos főiskolai hallgató. Csató Anett Nagyon lassan halad az Európai Unió bővítése. A HÍRhADarÓ értesülése szerint már ott is bevezették az első ajtós felszállást. c®’ Már a múlt szerdai nyilvános vita-előtt megszületett a megállapodás Orbán Viktor és Horn Gyula között arról, hogy a vita alatt Kékkúti ásványvizet kapjanak. 鮓 Kirabolták a Fegyvernek Látszó Tárgyak Nagykereskedését. Mára virradó éjszaka ismeretlen tettesek hatoltak he a telephelyre, a biztonsági őröket fegyvernek látszó tárggyal megfenyegetve, több millió értékű fegyvernek látszó tárgyat tulajdonítottak el,- ' \ HÍRhADarÓ ■ A HÍRhADarÓ egyik munkatársa észrevette, amint a Mihály napi vásáron a buszmegállóban a nagy tömeg miatt Torgyán József visszalép az épp ott tartózkodó Orbán Viktor javára, hogy az fólfcrhessen a 31-es buszra. Bámulatos előrelépés a Fenyő-gyilkosság ügyében! A rendőrség több hónapos, áldozatos munkával és külföldi szakértők bevonásával kiderítette, hogy melyik pesti utcán történt í> bűneset, de ezt a nyomozás érdekében még nem hozzák nyilvánosságra. »3? A FELESPORT-fele hülyeség hírei: Bár a Dicobc nem vevő a Ferencváros labdarúgó- szakosztályára, a hírhedt kettes szektort viszont jó pénzért megvásárolta, ingyenes kert- tésdöntögető-míí anyagszék-aprító munkaerőhöz jutva így. Az MLSZ vezetői kijelentették: ha nem szűnik meg a pályákon tapasztalható futball* huliganizmus, akkor a hátralevő' mérkőzéseket kénytelenek lesznek játékosok, játékvezetők cs rohamrendőrök nélkül lejátszani. Forródróttá vált az elmúlt kér hétben d FELESPORT-fele hülyeség telefonvonala: nagyon sokan méltatlankodva jegyezték meg: Knézt Jenő miért nem a már megszokott „Jó napot, jó szurkolást!” köszönési formulával köszöntötte akkor, amikor a választások estéjén’a grafikonokat tolmácsolta a nézőket. v Éles Bulcsú .............. ...........%... .... S zavazólap Jelöltem az I. Férfiszépségversenyre: : Mf - ....................................... \ L ’ ’’ ' Név: Lakcím: Életkor: __________—________ K i nyeri es íiendfesi nyaralási? Július 4-én kiderül... Lezárult a Mr. Teen Hungary /. magyar férfiszépségverseny jelentkezése. Most az utolsó három versenyző fotóját láthatjátok. Összesen 34-en érezték úgy, hogy jelentkezniük kell a versenyre, hiszen a tét nem kicsi: a szépségversenyt rendező New York-i International Artists Group a győztest floridai nyaralással jutalmazza, emellett lehetőséget biztosítanak amerikai ifjúsági magazinoknak a fotózásra. A nagy megmérettetésre 1998. július 4-én kerül sor a miskolci Rónai Művelődési Központban, műsoros est keretében, amelynek sztárvendége az Irigy Hónaljmirigy lesz. A fiúk játékos vetélkedés során indulhatnak a fődíjért. Minden jelentkezőnek és szavazónak ezúton is köszönetét mondunk. Szurkoljunk együtt a fiúknak július 4-én! International Artists Group (New York) Jövünk ifjúsági magazin, Rónai Művelődési Központ (Miskolc) Fashion Team (Miskolc) <P\í\o[náx Pfamáí onox 23 éves. 75 IS4 cm D(omáxomi íPitex J(af2 oífjcír 24 £<7£i 75 tg 184 cm ißäxbfai őfffáízox PVyíxccjíjíiáza-íDxoí 24 éuEí 77 tg 182 cm Múlt és jövő Kedves „fa"! Leveledben arra vagy kíváncsi, hogy a grafológia mit tud nyújtani önmagad megismeréséhez. Jellemed összetett, ellentmondásos érzelmekben gazdag. írásod vizsgálata során (átvitt értelemben persze) úgy ölt formát személyed előttem, mint aki fába kapaszkodva áll egy bosszú út kezdetén, A fa jelenti a múlt eseményeit, az azokhoz való kötődést. Az út pedig a jövőt, a baladást, a közösség irányába való elmozdulást. Előre tekintesz, mivel tudod, hogy ez a helyes irány amin indulnod kéne, hiszen ez irányú vágyaid is jelentősek. Bár energikus léptekkel el is indulsz rajta, de addig-addig tekingetsz visszafelé, hogy megtorpansz, és visszasétálsz a biztonságosnak vélt fához. Óvatossagod, bizalmatlanságod is gátol cselekvéseidben, előrehaladásodban- Valószínűleg gyermekkorodig vezethetők vissza a szálak, melyek bizonyos lelki feszültségek kialakulásához vezettek. Ezeket a benned lejátszódó folyamatokat viszont igyekszel minél jobban palástolni. A külvilág számára nem tárod fel bensődet. Önmagad védelmére tudatalattiddal jelentős mértékben „együtt' működve” különböző módszereket dolgoztál ki. (Tudatalattinkban olyan emlékek, vágyak tárolódnak, amelyek valamilyen okból elfőj- tódtak, de továbbra is meghatározóan befolyásolják cselekvéseinket, még ha erről nem tudunk is. Ez a befolyásolás nem kis mértékű. Sigmund Freud elmélete szerint lelki folyamataink 7/8 részéért felelős a tudatalattink, és csupán 1/8 részben tudjuk, hogy mit miért teszünk-) Társas kapcsolataidban a feléd'irányuló közeledéseket bizalmatlanul fogadod, tartod a két méter távolságot. Alaptermészeted nem a közvetlenség. Határozatlanságodat makacsságoddal törekszel elkendőzni- Túlérzékenységedet pedig tövises megjegyzéseiddel, kritikus mondataiddal takarod el, az érzelmi kitörések sem állnak tőled távol- jelenlegi érzelmi állapotodra nem a derít és lelkesedő derűlátás a jellemző. Annál inkább az elégedetlenség, a nyugtalanság. Bár sokat foglalkozol a múlttal, a régi dolgokkal, gondolataid a jövőbe irányulnak- A mindennapok és érzelmeid ilyesfajta kettős megélése sok energiái igényel, de vitalitásod így is elegendő a tartalmas élethez. Ezt elsősorban neked kell akarnod. Végy egy „mély lélegzetet ", és indulj el azon a bizonyos, fent említett „úton”, amely néha göröngyös, de izgalmat és szép is! Tarrné Balku Magdolna grafológus íp>Ü-ü iiip ■ P '^ - -'"■}m- '/''''''*y'?''y Szép fiúk versenye
