Észak-Magyarország, 1998. május (54. évfolyam, 102-126. szám)
1998-05-19 / 116. szám
ff Érésben Filip Gabriella . Erre a magyar írásbelire felesleges lett volna utolsó este tanulni. Pedig rutinos vizsgázók közül sokan esküsznek arra, ilyenkor fog a legjobban az agyuk. Néhány óra alatt be lehet magolni számtalan évszámot, felidézni egy-egy költő életrajzi adatait, elismételni a korstílusok meghatározását... Minek?! Ezzel a tudással vagy enélkül is ugyanúgy sikerülhetett az érettségizők magyar dolgozata - vagy nem. Vegyük például az első tételt! „A magány sokszínű ábrázolása a magyar líra néhány alkotásában." Ha valakinek az általános és középiskolai tanulmányok befejeztével nem jut eszébe néhány vers, melyekben a-magányról szólnak a szerzők, megette a fene a tizenkét iskolai évet. (Igaz, még választhatta a másik két tételt is!) Mondhatnánk tehát, hogy nem is olyan nehéz ma magyar irodalomból leérettségizni! „Csak" a magányról, a magány lírai megfogalmazásairól kell papírra vetni gondolatainkat. Pedig éppen ez a tétel megfogalmazás mutatja, hogy igazán érettnek kell lennie annak, aki a tananyagként bemagolt ismereteken túl alkalmazni tudja mindazt, amit az irodalomnak köszönhetően megtanult. Az irodalom lényegének kérdése egybecseng az élet lényegének kérdésével. Egyre gyakrabban hallani ezt a tanároktól is. Mert - jó, jó - tudni kell a történeti hátteret is, meg kell tanulni a szerzők életrajzát is, az évszámokat is, nemzeti kultúránk ápolása szempontjából ugyancsak illendő, sőt kötelező megismerni a magyar irodalom töiténetét, de nem ezért szeretjük a „verseket, nótákat". Csak akkor ér valamit a tanításunk, ha a diákok képesek belülről megélni az irodalmat. Nincs még egy „tantárgy", amely ilyen mértékben segíthetné az ember önismeretét, az egészségesebb világkép kialakulását, serkentené az önálló - önmagunkról, életünkről való - gondolkodást. A tételadók - irodalmi ismereteken túl - próbára tették az érettségizők érzelmi, akarati, önismereti érettségét is. Képesek-e a magányról beszélni?! Tudnak-e bármit is mondani erről az oly' gyakori léthelyzetről?! Lehet-e a magányról úgy írni, hogy ne idéznénk Tóth Árpádot, Vajda Jánost, József Attilát?! A magyar érettségi nagy kérdése, hogy valóban olvasókká, irodalomértőkké és -használókká lettek-e a diákok. A többi - és az sem kevés - fogalmazás, helyesírás, külalak... Feltört kisgazdairoda Feltörték a FKGP Miskolc városi szervezetének Bajcsy-Zsilinszky utcai irodáját - értesítette tegnap lapunkat Vincze Zoltán városi alelnök (felvételünkön jobbra, a rendőrségi helyszínelőkkel), aki szombaton járt utoljára a rég bontásra ítélt, szinte teljesen üres épületben. Vincze elmondta: csak műszaki cikkeket - tévét, rádiót és írógépet - vittek el, de a pártiratok közül - úgy vélte - nem hiányzik semmi. A betörésnek politikai indítéka a helyszínre érkező forrónyomosok szerint - az elvitt értékek alapján - nem valószínű. Fotó: Vajda János Eurorégiós galériák Miskolc, Kassa (ÉM) - A kassai Vojtech Löffler Múzeumban rendezik meg május 18. és 20. között a közép-európai régió társgalériáinak és múzeumainak második találkozóját. Az első ilyen rendezvényt tavaly a Miskolci Galéria kezdeményezésére hazánkban tartották. A mostani találkozón magyar részről Dobrik István, a Miskolci Galéria igazgatója, Petneki Áron, a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karának dékánhelyettese és Mi- halszki Józsefné, a Miskolci Galéria munkatársa vesz részt. Magyarország is játszik - határok nélkül Megyénk városainak versenyzőit nyilvános megmérettetésen válogatják ki Miskolc (EM - HI) - A Magyarországról induló kilenc csapat közül megyénket Tiszaújvá- ros és Miskolc képviseli az idén a Játék határok nélkül című nemzetközi versenyen Trentó- ban. A 18 év feletti jelentkezők közül Tiszaújvárosban vasárnap válogattak, a miskolciak „szárazföldi” ügyességét és erőnlétét tegnap mérték fel a Városi Sportközpontban. A „vizes” felmérés pedig ma este 8-kor kezdődik a Diósgyőri uszodában. Mint azt Montovay Pétertől, a Városi Sportközpont megbízott igazgatójától megtudtuk, azért hirdethettek nyilvános válogatást, mert bőven van idő: a miskolciak június 19. és 23. között szerepelnek az elődöntőn. Ha sietni kellett volna, sportolókat kértek volna fel. így azonban egy hónap alatt heti 3-5 nap edzéssel kellőképpen felkészülhet a 12 fős csapat. Miskolc önkormányzata 4,5 millió forinttal támogatja a versenyzőket. E mellé még megpróbálnak szponzorokat szerezni, hiszen az 1,5 millió forintos nevezési díj mellett finanszírozni kell a csapat, a kísérők, az orvos, a tolmács, Döntő augusztusban A Játék határok nélkül című versenyen Magyar- országról Budapest három kerülete mellett Eger, Gyöngyös, Hajdúszoboszló, Miskolc, Százhalombatta és Tiszaújváros csapata indul. A magyarok mellett hollandok, portugálok, franciák, görögök, svájciak és olaszok mérik össze ügyességüket az észak-olaszországi Trentóban. A nyáron 9 elődöntőt rendeznek, mindegyiken más és más város csapata indul. Az eredményeket összesítik, és a legjobban szereplők bejutnak az augusztus eleji döntőbe. a sofőrök, és az önkormányzat képviselőjének a kiutazását, az ott-tartóz- kodását és minden felmerülő költséget - tudtuk meg Lencsés Józseftől. A miskolci önkormányzat várospolitikai osztályvezetője azt is kiemelte: Miskolc még sosem indult a versenyen, de most nem szerettek volna kimaradni, hiszen nagy lehetőségnek tartják: 7 ország közvetíti a versenyt, amelynek során a szereplő városokat is bemutatják. Tiszaújváros önkormányzata is 4,5 millióval járul hozzá a költségekhez, szponzorokat természetesen ők is keresnek. Tiszaújváros az elmúlt 3 évben is küldött csapatot, eddig azonban a döntőbe nem sikerült bekerülniük. A nyilvános válogatást vasárnap tartották, a trentói elődöntőn június 1. és 5. között vesznek részt, kaptuk a tájékoztatást Szabó- né Fónagy Erzsébettől, a tiszaújvárosi önkormányzat oktatási, közművelődési és sportirodájának vezetőjétől. A Játék határok nélkül című verseny miskolci résztvevőinek válogatásán tegnap 39 jelentkező indult. A megkérdezett két fiatal ma este, a „vizes” feladatok után tudja meg, bekerül-e a 12 fős csapatba. Bián Katalin- Nagy lehetőségnek tartom a versenyt. Főként azért, meid; találkozhatnék egy csomó emberrel, megismerhetném más népek szokásait. És a játékszellem is fontos számomra. Testnevelés-biológia szakra járok az egri főiskolára, nem áll tőlem messze a sport. Úgy látom, ehhez a játékhoz inkább állóképességre van szükség, ezzel pedig nálam nincs baj. De az eredmény csak az úszás után derül ki. Nem tudom, mit kell majd produkálni, csak azt, hogy lesz melegítőben úszás is. Magyari Péter- Különösebben nem edzettem a válogatásra, de mivel testnevelő tanárnak készülök, rendszeresen mozgok. Falat mászom és úszom. Am itt inkább ügyességre van szükség, nem erőre. Hogy mit tudok a játékról? Beszélgettem tiszaújvárosiakkal, akik a korábbi versenyeken bejutottak a csapatba. Ők mesélték, hogy egy kicsit elkomolyodott a játék. Ma már kevésbé a szórakozás számít, inkább arra megy minden csapat, hogy feltétlen nyerjen, szinte mindent megóvnak. Képviselőjelöltek, szemtől szemben, a Fidesz - Magyar Polgári Párt és a Magyar Szocialista Párt négy miskolci választókerületének második fordulóban is versenyben maradt országgyűlési képviselőjelöltje ült le a Miskolci Városi Televízió kamerája elé tegnap, hogy a közbiztonság, a területfejlesztés, a családpolitika és a gazdaságpolitika kérdéseiről ütköztessék nézeteiket. A vitában a Fideszt (jobbról balra) Lenártek András, Répássy Róbert, Kádas Mihály és Mándy András képviselte, míg az MSZP-t Fedor Vilmos, Koleszár Lajos, Korin- thus Katalin és Tor ipa Sándor (balról jobbra). Fotó: Bujdos Tibor Péteri csatornapanama: hogyan tovább? Sajószentpéter (ÉM SZN) - A képviselő-testület ad hoc bizottsága vizsgálta a Szabadság-telep „csatornapanama” ügyét, amellyel korábban részletesen foglalkozott. (Hamisított faxengedély érkezett a közbeszerzési tanács nevében a polgármesteri hivatalba, amelynek alapján a korábban felfüggesztett kivitelezővel szerződést kötött a polgármester. Az ügyészség nyomozást rendelt el.) A polgármester már a kivitelezői pályázat elbírálását követően vizsgálatot kért, a testület egyes tagjai azonban megakadályozták, hogy az elkövetett hibák ismertté váljanak - álhtja Samu István. Az ad hoc bizottság tagjai viszont a hivatali apparátus előkészítő szakembereit vádolják mulasztással, s arra próbáltak választ találni, hogyan juthattak a győztes Égut Rt. pályázati adatai a második helyen befutó Tamók Kft. tudomására, amikor az elbírálás zárt ülésen történt. A szennyvízberuházásra elnyert állami támogatáshoz kötött határidőt december 31-ről egy fél évvel halasztották, így az önkormányzat újabb kivitelezői pályázatot írt ki, amelynek elbírálása ma lesz - több pályázó, közöttük a Tamók Művek Kft. ajánlatával. Pásztor László (43), bányamérnök: - Szívesen és gyakrabban mennék múzeumba, ha megtehetném. Két gyerekünk van, egyik 16, másik 7 éves, számukra különösen fontos a történelmi, helytörténeti ismeret. Tavaly az új- massai őskohóhoz és Kazinczy Ferenc nyughelyéhez, Széphalomra látogattunk el. Megyénk történelmével egybenőtt a kohászat, még a most leépülő Diósgyőrt és Ózdot is beleértve. Meghatározóak voltak a Rá- kócziak, a nyelvújító Kazinczy, a monoki születésű Kossuth Lajos... Sok kisebb és nagyobb múzeum emlékeztet bennünket múltunkra, kudarcainkra és sikereinkre. Mindezeket meg kell ismertetnünk gyermekeinkkel, hogy tanuljanak belőlük. Tóth Sándorné (40), pedagógus: - Tennészetesen járok múzeumba, leggyakrabban felsőtagozatos tanítványaimmal. Iskolánk, a miskolci Munkácsy Mihály Általános Iskola a művészeti neveléssel kiemelten foglalkozó intézmény, emellett két gimnazista gyermek édesanyja vagyok. Tanítványaimmal és gyermekeimmel egyaránt meg akarom ismertetni a történelmet és a művészetet a tanórákon kívüli programokon keresztül is. A tudatos hazaszeretethez, az egész emberiség értékeinek megismeréséhez a múzeumok kincsei nyújtanak mélyrehatóbb eligazítást. A városi séták, az osztálykirándulások 'jó alkalmat nyújtanak a múzeumlátogatásra az év minden napján. Senmiczki Ferencné (38), munkanélküli: - Egyedül nem volt még időm, lehetőségem múzeumba menni, de gyermekeimet elkísértem több osztálykirándulásra. Legutóbb Visegrádon voltam velük, ahol igazán csodálatos történelmi emlékeket láttunk. Más a televízióban nézni a várjátékokat, mint a helyszínt bejáiva, az idegenvezető előadását hallgatva elképzelni, milyen lehetett az élet egykor a királyi várban. Sajnos, kikapcsolódásra kevés időm jut, mint ahogyan tapasztalataim szerint egyre több más embernek is. Az olyanokra gondolok, akiknek figyelmét a megélhetés, a hétköznap gondjai kötik le. Nekünk nem jut időnk a múzeum napjának megünneplésére. Kozma Emese (29), gyesen lévő pedagógus: - Nagyon-nagyon régen voltam múzeumban. Ha jól emlékszem, utoljára Miskolcon, a Galériában néztünk meg egy kiállítást. Azóta drágultak a belépőjegyek, költségesebb lett az utazás és a kisbabám is itthon marasztal. Ennek ellenére szeretjük a múzeumokat. Férjemmel együtt ketten dolgozunk a kis gyermeklétszámú helyi általános iskolában és a tanítás mellett minden egyéb köz- művelődési munkával is foglalkozunk. Sóstófalva két évvel ezelőtt volt 100. éves. Ebből az alkalomból csináltunk egy kis falumúzeumot, bemutatva a település történetét. Sóstófalván akkor így ünnepeltük meg a múzeum napját. Mező |ózsef (59), nyugdíjas: - Véleményem szerint műveltségi szinttől függ, hogy ki jár múzeumba. Mindenkinek járnia kellene, hogy az embereknek fogalmuk legyen az ország, a megye történelméről, értékeiről. Sajnálatosan többen inkább a drágább külföldi utakat választják. Hazatérve eldicsekednek a Spanyol- vagy Olaszországban tett kirándulásaikról, miközben szű- kebb lakóhelyük, megyénk szépségeit sem ismerik. Pedig ez nem kerül sok pénzbe és megismerni kötelességünk. A múzeumi világnap is figyelmeztethet arra, hogy itthon is van sok látnivalónk. Megismerésük elmulasztására nem lehet mentségünk sem az idő-, sem a pénzhiány.
