Észak-Magyarország, 1998. május (54. évfolyam, 102-126. szám)
1998-05-16 / 114. szám
•SSSsiípP* cszfelöhőbcn. Hajals är< apirositva, kezekben w i ,• iK latsakon | huszeentis tipegő. Vidáinság, jnóka'rnegböklcentés, vonulás a: városon át - bolond bat- j lagás. Nem bolondok ballagása: fcszültscgoldás négy év kemény (?) hajtása után, és a i „rendes”, a komoly ballagás meg az utolsó nagy erőpróba, az érettségi előtt. Búcsú az alma tnatertől, efköszönés a tizenéves kortól, egy időszak játékos, maskarás lezárása. (Van, ahol erősebben él ez az újkori hagyomány, másutt most kezdenek ismerkedni vele. A Jövünk fotóriporterei miskolci középiskolások pénteki vonulásait örökítettek meg - jó kedvvel. : Kép: Bujdos Tibor, Farkas Maya, Vajda János TL „Irodalmi kedvelő vagyok, sőt verseket is szoktam írni. Jó néhány is van már a fiókomban. Arra gondoltam, jó lenne végre közreadni, megjelentetni közülük egyet- kettőt.” Szeretem az irodalmi kedvelőket, mindig megörvendeztetnek valami széppel. Adrienn így ír: „Egy röpke pillanat volt az egész, mikor megláttalak, s már szívembe zártalak. Olyan volt az egész, mint egy álom, s azt a röpke, pillanatot azóta is várom...” - ; Többek között nem értem, sajnos, kedves Adrienn, miért várod azt a röpke pillanatot, ha már egyszer a szívedbe zártad. Aztán: „Egy röpke pillanat volt az egész, mikor vele megláttalak, s büszkeségedtől már meg seib tudtad volna mondani, hogy fiú-e vagy lány vagy...” Hát, ez még érdekesebb, mint az előbbi. Semeddelláccsíveddelérzel, küldjük rögvest dzsimikének, aki biztos örömmel elnyivákolja. Jólesik, hogy tetszik a rovat, s köszönöm kisesszédet a magyar tehetségekről. Sajnos, téged sem tudlak biztatni mással, csak dzsimikével, verseid nagyon kőzhelyesek, megjelentetésükről szó sem lehet, annak ellenére, hogy többnyire közhelyes versek jelennek meg nálunk, mert hát többnyire sajna azok vagytok. De akad néhány kivétel, akik közül is a legjobbaknak igyekszünk lehetőséget nyújtani. ff Mindig örömmel veszem, ha idősebbek is írnak a rovathoz, azt bizonyítja, hogy figyelnek benneteket. Margit néni több verset is küldött, hogy közöljük, mert szerinte nagyon szépek. „Kapálok, ások, etetem a csirkéket, uram szól, hozz inget, a kéket, nem megyek, nem érek rá, mondom, haragomat magamba fojtom.” Gratulálok, Margó néni, a csirkéket és a kéket rímpár rendkívül figyelemreméltó teljesítmény, ezt a kreativitást például állítom szárnypró- bálgatóink elé. Tessék szíves lenni továbbra is megörvendeztetni! Vass Tibor (Továbbra is várjuk írásaitokat a következő címre: Eszak-Magyaror- szág szerkesztősége, 3501 Miskolc, Pf. 351.) Nevem: „Tokaji Echo“. Barátaimnak, ismerőseimnek csak egyszerűen „Echo“, a „Tokaji“ az csak becenevem. Már kinőttem a „tizenéves’ korból. (Lassan már a ^huszonéveséből isi) Baráti társaságban igen gyakran verselgetiink, szavazgatunk, saját és klasszikus költeményeket, így merem állítani: az úgynevezett „szabadversek" kora leáldozó periódusban van. Mert higgyék el, vers ritmus-rím nélkül, mester szerszám nélkül nem sokat éri Vox Humana (Szomorú kis szonett, Néked írtam: Zsanett!) Ott kinn, dúdol a szél, bent éj csöndje mesél Gyertyám lángja lobban, eső csőppje (toppan, III mn ,f» kiiAnn Jilhummllim varoK, egyre varon, Dusan^nagyouaii, Szivem már nem remél: nem jön, nem jön levél! Csak egy pár sort! Mire oly régóta várok! ftAlatitk Iám kvwAiaO Unnuadi HaIUIa') iwiamu tesz nozyjd r nunyaoi noHojaí Nem válaszol rá a sötét-éji óra, Sem a jégvirágok, csak a varjú károg. Hervad a rózsa, mit havas eső megver!- Mit vilagoisz, kis fény?! Nem jobb a sötét éj?! - Csak árnyakat röptetsz baljós-borús kedvvei! Himlőn LahZIihXm . ■! át ■.,f írnnivi Minőén szép oaraisag - töovei - vegei er» Sorsod ez: hisz élted is elmúlik egyszer! Sellobban a kis láng, a szív.,, mégis... remél Léfehérje és a hét körte Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy rendező, Michael Cohn, aki fogta egy magyar származású író, Thomas E. Szollosi forgatókönyvét, szerződtette az ördögi mosolyú horrorsztárt, Sigourney Weavert, és újraalkotta a nagy Disney-klasszikust. Hófehérke, kinek ezúttal Lilli a neve (Monica Keena), anyja halálos balesetének agóniája közepette jött világra édesapja bicskájának segedelmével. Midőn a lány felcseperedett, az apa (a Jurassic Park első részéből ismert Sam Neil) úgy gondolta, kell még egy hitves az ágyikóba. Nosza, jött is Claudia (Sigourney Weaver) a tükrével, hogy feltegye a nagy kérdést: „Ki a legszebb a vidéken?” Csakhogy ez a gonosz nem az a gonosz. Alapvetően az új asszony rendes és gyermekszerető, Lilli azonban kibírhatatlanul bánik vele, s így fordul a mostoha a gonoszság felé. Ráadásul iszonyú tragédia következik be Claudia életében: teherbe esik, ám fia halva születik. A lassan megtébolyodó mostoha ezért néma öccsével (s nem pedig egy vadásszal) igyekszik megöletni a lányt. Sikertelenül, mert az elszökik, és egyáltalán nem törpe, de mindenesetre hét, ápolatlan külsejű zsivány fogságába esik, akik eleinte inkább erőszakosan bánnak Lillivel, mintsem kitakarhassák vele házukat. Valahogy aztán mégis megkedvelik őt, sőt egyikük (egy macsó ál-törpe) még bele is szeret. Claudia persze továbbra is próbálkozik varázslataival, az alma- trükkel, ami beválik; Lilli meghal, üvegkoporsó, csók a macsótól, feléledés, vis- szamenetelés a várba. Ott aztán rémülten veszi észre, hogy a mostoha mindenkit lemészárolt, s már csak az apja vére hiányzik, hogy halva született fiát is feltámassza az anyuka. Persze győz a jó, meghal a mostoha, s én csak azt sajnálom, hogy nem tudom átadni azt a fura érzést, amit a film hagyott bennem. A mese mögé látunk, gondolkodunk, hogy végeredményben ki is a gonosz, szellemileg felfrissülünk. Bár a horrornak beharangozott sztori közel sem rémisztő, szerintem maguk a készítők sem voltak vele tisztában, hogy mekkora értéket hoztak létre kissé kommersz csomagolásban. (Hófehérke, Mirax, 93 perc) 8/10 Megjelenik kéthetenként Kiadja az Inform Stúdió Piacz Kft. Felelős szerkesztő: Túri Gábor Postacím: 4001 Debrecen Pl: 72; Telefon: (52) 410-587 Fax: (52) 417-985 Molnár Csaba
