Észak-Magyarország, 1998. május (54. évfolyam, 102-126. szám)

1998-05-16 / 114. szám

IMI. MAjus 16., Szómat AKTUÁLIS Észak-Maoya«orszAo 4 a Az első fecskék Marczin Eszter Három közül kettő miskolci. Ez az aránya a május tizenkilencedikén nyíló Industria Be­ruházási Javak Nemzetközi Szakvására kü­löndíjasainak. Igazán szép siker ez szűkebb pátriánknak, pláne, ha azt is hozzátesszük, mintegy nyolcszáz kiállítót várnak erre a ta­vaszi bemutatkozóra. Ráadásul hasonló elis­merésekben nemigen dúskáltunk az utóbbi néhány évben. /» szóban forgó miskolci illetőségű cégek: a Fux Ipari Szolgáltató és Kereskedelmi Kft., és a MAV-Tiszavas Miskolci Járműjavító Kft. Bár múltjuk különbözik - hiszen a Fux '92- ben magáncégként alakult, a MÁV-Tiszavas viszont a járműjavító jogutódja - abban megegyeznek, hogy működésük során sike­rült olyan produktumot létrehozniuk, amely a széles szakmai közvélemény, és persze az üzleti partnerek körében is elismerést váltott ki. És, ha már az egyezőségeknél tartunk, itt végképp nem vitathatja el senki a gazdasági környezet, a -feltételek azonosságát. Vagyis a történet bizonyíték arra, Borsodban is lehet kimagaslót teljesíteni. A pozitív hír pedig jót tesz a megyének, és természetesen a cégeknek is. Mert igazából arra jó ez az elismerés, hogy a bizalmat nö­velje, hogy újabb piacokat hozzon. A Fux- nál tartott tegnapi sajtótájékoztatón a cég ügyvezetője már a tervekről beszélt, fejlesz­tési szándékokról, bevezetendő új termékek­ről. A jelenlevők tapasztalhatták, itt valami elindult, ami a jelek szerint stabil, kiszámít­ható jövőt ígér. Azért is érdemel mindez em­lítést, mert a sok csőd, felszámolás, elbocsá­tás, reorganizáció közepette végre nálunk is megjelentek a piaci versenyben jól helytálló első „fecskék". Tegyük hozzá, ez a csapat szerencsére azért már lényegesen több tagot számlál az említett két társaságnál, de még korántsincsenek annyian, mint amennyire ennek a régiónak szüksége lenne. Hogy ne legyenek halálra ítélve Miskolc (ÉM) - Ünnepélyesen átadták tegnap a B.-A.-Z. Megyei Kórház Gyermek-egészség­ügyi Központjának II. Csecsemő- és Gyer­mekgyógyászati Osztályán tavaly márciustól üzemelő dializáló állomást. Az idejében törté­nő gépi beavatkozással krónikus veseelégte­lenségben szenvedő gyermekek életét ment­hetik meg. A krónikus veseelegtelenség lappangva kezdődik, és ha nem figyelnek fel idejében rá, könnyen meglehet, hogy a tünetek jelentkezésekor már a veseállomány fele elpusztult - ecsetelte a gyer­mekkori vesebaj jellemzőit az átadás előtti, gyer­mekgyógyász és védőnői továbbképzés keretében Szabó László osztályvezető főorvos. Ami felkelt­heti a gyanút: a gyermek fáradékonysága, test­hossz- és fej növekedésének leállása. A vesemű­ködés egyre elégtelenebbé válásának folyamatát egy ideig diétával és gyógyszeres kezeléssel lassí­tani lehet, egy idő után azonban elkerülhetetlen a dialízis, azaz a gépi művesekezelés. Ennek lényege, hogy a vese működését pótlandó a test­ből kiszívott vérből eltávolítják a felhalmozódott salakanyagot, s a megtisztított vért visszajuttat­ják a szervezetbe. Dialízissel a beteg akár évtize­dekig elélhet, míg korábban az ilyen gyere­kek halálra voltak ítélve. (Az igazi megoldást mindegyikük számára a veseátültetés nyújtaná, amelyet azonban - beültetésre alkalmas vese hí­ján - csak igen korlátozott számban tudnak elvé­gezni.) Katona Zoltán főigazgató főorvos átadó be­szédében elmondta: a gyermekdializáló állomás ugyan már tavaly márciustól működik, de kórházában nem szokás üres épületeket, vado­natúj berendezéseket átadni. A dializáló egy év alatt kiállta a próbát: közel 400 dializálást haj­tottak végre ez idő alatt. Köszönetét mondott Vissy Ágnesnek, az osztály volt vezető főorvosá­nak az ötletért és annak menedzseléséért, Szabó László jelenlegi osztályvezető főorvosnak a mű­ködés sikeres elindításáért, a megyei önkor­mányzatnak a 3,5 millió forintos támogatásért, valamint a kórház műszaki osztályának a kivi­telezésért. ® ®orsúszem nagyságú jég is hullott a tegnap déli záporban Miskolctapolcán. Szerencsére a vi­har és a jég is hamar abbamaradt, így nem oko­zott kárt a kellemetlen csapadék. Nem akarnak haverkodó rendőröket A Bódva völgy polgármesterei elfogadták - véglegesítették Edelény új rendőrkapitányát Edelény (ÉM - PTA) - Véglegesítették az ede- lényi rendőrkapitány­ság eddigi megbízott vezetőjét Csintalan Lászlót - jelentették be a tegnap megrendezett véleményezési fóru­mon Edelényben. A Bódva völgyi térségből megjelent polgármes­terek egyöntetűen el­fogadták az új . kapi­tány személyét. A kilencvenes évek elejétől kezdve az edelényi kapi­tányság megyei szinten is kitűnő eredményekkel büszkélkedhetett. Ez a biz­tató fejlődés azonban a múlt évben megszakadt: megbomlott a szolgálati rend, romlottak az eredmé­nyek. Talán épp a megelé­gedettség, vagy a figyel­metlenségek sorozata mi­att, jelenleg is huszonöt­huszonhat rendőr ellen fo­lyik büntetőeljárás - fejtet­te ki a polgármesterek előtt tartott fórumon Berta László, B.-A.-Z. megyei rendőrfőkapitány. Az addi­gi vezetést április elsején leváltották - illetve az érin­tettek nyugdíjba vonultak, vagy áthelyezésüket kérték • Alpolgármesteri fo­gadóóra. Miskolc alpolgá- mestere. Fejér István foga­dóórát tart május 20-án, szerdán délután 2 órától a polgármesteri hivatalban (Miskolc, Városház tér 8.). Előzetesen bejelentkezni - személyesen - az alpolgár­mesteri titkárságon május 18-ári, hétfőn délután 2 órától lehet. • Ingyenes jogi tanács. Ingyenes jogi tanácsadást szervez a Keresztény Szakszervezetek megyénk- beli szövetsége május 19- én, kedden délután 3-tól 6 óráig a Szakszervezetek Házában (Miskolc, Mind­szent tér 3.) sorszámot dél­után 2 órától lehet kérni a helyszínen. Gyuricskó János, Ziliz polgármestere és Csintalan László, Edelény új rendőrkapitánya Fotó: Vajda János-, a kapitányság vezető posztjainak ellátásával pe­dig új embereket bíztak meg. Véglegesítésükre teg­nap a térségben élő polgár- mesterek is egyöntetűen „áldásukat” adták. Csintalan László alezre­des elmondta: az új veze­tés első feladata, hogy há­zon belül is teljes mérték­ben rendet teremtsen - az elmúlt hónapban történt változások ennek érdeké­ben történtek. A követke­zőkben szeretnék a bűn­cselekmények számát visszaszorítani, és a felde­rítési mutatókat javítani. Hozzátette, az eredményes munkához a körzetükbe tartozó települések segít­ségére is szükség van. Legfőképpen a rendőrség segítő karjai, a helyi pol­gárőrségek hiányoznak. A települések vezetői ki­fejtették: ők viszont olyan rendőrséget szeretnének, amely felé bizalommal for­dulnak az emberek. És azt is szeretnék, a jó viszony megőrzése érdekében ve­gyék elejét annak a veze­tők, hogy „haveri” kap­csolatok alakuljanak ki egyes rendőrök és polgá­rok között. Személyes kapcsolat - és polgárőrség A térség néhány polgármesterét arról kér­deztük, hogyan képzelik az együttműködést az edelényi rendőrkapitánysággal. Komjáti Ferenc, Boldog polgármestere: - A települé­sünkön nincs polgárőrség, egyelőre nincs is szükség rá. Csupán idényjellegű őrzési munkákra van szük­ség, például a földeken. Ennek ellenére vannak je­lek, amelyek arra mutatnak, a megélhetési bűnözés egyre nagyobb teret hódít. Épp ezért a terveink kö­zött szerepel a polgárőrség újjáélesztése. Ezzel, és a folyamatos kapcsolattartással szeretnénk elsősor­ban megteremteni a rendőrséggel a jó kapcsolatot. Orosz József, Borsodszirák polgármestere: - Na­gyon fontosnak tartom a személyes kapcsolattar­tást a rendőrkapitánysággal. Ügy látom, ez most megvalósulhat, Különösen, hogy ezentúl a telepü­léseken járó rendőröknek kötelességük lesz, hogy beszéljenek a település vezetőivel az esetleges problémákról. Jogszabályi feltételek miatt és ön­kéntesek híján eddig nem volt nálunk polgárőrség, de ezen is szeretnénk változtatni. Gyuricskó János, Ziliz polgármestere: - Leg­alább húsz önkéntes kellene, hogy megalakul­hasson a négyszáz lelkes községünkben a polgá­rőrség. Ezzel szemben fele annyi jelentkező sem akad a feladatra. A legjobb megoldás az lenne, hogy ha visszaállhatna az egykori önkéntes rendőrség szervezeti formája. Azért lenne erre szükség, mert jelenleg a polgárőrök nincsenek a rendőrökhöz hasonló jogokkal felruházva, nem úgy mint régen az önkéntes rendőrök. FUX: AZ INDUSTRIA KÜLÖNDÍJASA. A cég hatéves történetében a legjelentősebb elisme­rés - így nyilatkozott az Industria Nemzetkö­zi Szakvásár különdíjá- ról Barkóczi István, a Fux Ipari Szolgáltató és Kereskedelmi Kft. ügyvezető igazgatója tegnap. A miskolci tár­saság évente 40 ezer darabot gyárt, abból az emelőkötélből - zöm­mel külföldi piacra - amelyért az elismerést megkapta. Az elsősor­ban gépiparban, bányá­szatban használatos termék csúcstechnikát képvisel, gyártását né­met technológiával, né­met gépsoron két évvel ezelőtt kezdte el a Fux. Fotó: Bujdos Tibor Mindig tudják a kedvenc dalt... Miskolc (ÉM - Hl) - Pogácsa, sütemény, kóla, és egy korty pezs­gő. Rendszerint ezekkel várja a szerenádozó diákokat Szepesi László, a Diósgyőri Gimnázium tanára. A finomságokat általá­ban batyuba köti, és leereszti az ablakon át, de az sem ritka, hogy a lakására invitálja a diákokat.- Amikor sok évvel ezelőtt a mi osztályunk szerenádozott, még lo­vaskocsival jártuk a várost. Az egész úton énekeltünk, óriási él­mény volt. Szepesi László a Kilián Gimná­ziumtól búcsúzott akkor, később, 1964-ben, mint tanár tért oda vissza, azóta is ott tanít.- Bár most nincs végzős osztá­lyom, rengeteg negyedikest készí­tettem fel a szerenádra. Mindig tudtuk, melyik tanárnak mi a ked­venc dala, és az sosem maradt ki a műsorból. A diákok álomszépen, szívből énekeltek... Osztályfőnök­ként mindig elkísértem őket, de ha épp nem voltak végzőseim, és hoz­zám is eljöttek, az én kedvenc nó­tám, a Megkötöm lovamat szomo­rú fűzfához szólt a legszebben. Meséli, a ’70-es évek elején ők vezették be a gyertyafényes sze­renádot. A gyertya azóta az éj­szakai búcsúzók nélkülözhetet­len kellékévé vált. De volt idő, amikor nem járhatták a várost a szerenádozók.- Értizedekkel ezelőtt, amikor még mindenki lovaskocsival ment szerenádozni, történt egy baleset. Egy figyelmetlen autós belesza­ladt egy lovaskocsiba, és egy diák­lány komolyan megsérült. Akkor hosszú ideig nem lehetett szere­nádozni, csak az iskolaudvarokon. Majd a ’80-as évek második felé­től, már busszal, újra kezdődött a vándorlás. A diákok tehát vándorolnak, énekelnek, a tanárok pedig meg­vendégelik őket.- Az a szokás, hogy a tanulók megkérdezik, jöhetnek-e szere­nádozni. Általában azok monda­nak nemet, akiknél kisbaba van, vagy idős emberrel élnek együtt. Én mindig fogadom a diákokat. Batyuba kötök nekik süteményt, pogácsát, mellé üdítőt is csoma­golok, és leeresztem a harmadik­ról. Ha olyan osztály jön, akikkel különösen jó a kapcsolatom, fel­hívom őket. Ilyenkor elhangzik néhány diáktörténet, elmonda­nak egy-két stiklit, és iszunk rá egy korty pezsgőt, de csak egy nyeletet. Persze, szoktam halla­ni, hogy' járnak olyan csapatok is a városban, akik jobban beiszo­gattak, és rá sem lehet ismerni arra, amit énekelnek, de ezt meg kell nekik bocsátani. Hiszen ez az utolsó napjuk, amit az érett­ségi előtt még felszabadult diák­ként töltenek... Szerenád erősítéssel A Bláthy Ottó Villamosipari Szakközépiskola diákjaival még a nagy esemény előtt be­szélgettünk.- Mivel legalább 30 tanár tanított minket a négy év alatt, csak azoknak adunk szerenádot, akik az utolsó év­ben, vagy rég óta tanítottak minket. Ha tíz tanárhoz me­gyünk el, és minden helyen fél órát maradunk, akkor is leg­alább kettőig tart a mulatság - vetette fel Kondpr Emese. Bár a szerenád előtti napon leginkább a technikai részle­tek foglalkoztatták őket, mű­sorösszeállításuk arról árul­kodik, nem csak a gyakorlati teendők fontosak számukra.- Tanultunk hagyományos szerenád-dalokat és klasszi­kus slágereket is. Főleg Máté Pétertől, az Eddától, Bródytól válogattunk, de népdalok is szerepelnek a repertoárban. Tudjuk,a tanárok nem egyet hallottak már, de szeretnénk, ha emlékeznének ránk... Saj­nos, a középiskolában egyet­len énekóránk sem volt, de néhány osztályfőnöki órán gyakoroltunk. Es persze sörö­zés közben is szántunk erre időt! A biztonság kedvéért el­hívjuk a barátnőinket is, hogy segítsenek - magyaráz­ta Oláh Róbert A szomszéd is „fogadja” Ha olykor-olykor hagy is némi kívánnivalót maga után egy-egy szerenádozó csapat zenei teljesítménye, a társasházban élő Búzás Miklósnénak mindig tetszik a műsor.- A tízemeletes panelházban, amelyben lakunk, több tanár is él, így, bár a mi családunkban nincs pedagógus, mi is végighallgatjuk a műsort. Este fél kilenckor már meg szokott érkezni az első csa­pat, és úgy hajnali kettőig jönnek folyamatosan. Szeretem a szere­nádokat hallgatni, olyan szépen énekelnek a diákok! Közben ég­nek a gyertyák, szól a klarinét, a furulya, a gitár. Ha meghallom a diákok közeledését, egyik ablaktól a másikhoz szaladok, hogy lás­sam is őket. És ha éppen olyan gárda ad műsort, akik nem nagyon tudnak énekelni, hát az sem zavar. Szerintem csak azt zavaija az ilyesmi, akinek nincs gyereke...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents