Észak-Magyarország, 1998. május (54. évfolyam, 102-126. szám)

1998-05-12 / 110. szám

1$ £$iAK«MA<mitcmáe ITT-HON 1999. MAjus 12*. Krdd A negyedik legjobb Ózd (ÉM - SZN) - Az egészségügyi szakközépiskolások országos szakmai ta­nulmányi versenyé­nek döntőjében a ha­zai ápolóképzés 26 legjobbja között egy miskolci és két sátor­aljaújhelyi leány, no meg egy ózdi fiatal­ember képviselte megyénk színeit. Az erősebb nem - öten voltak - aránya a mezőnyben már önmagában is meglepő, az pedig abszolút rekord, hogy az első négyben három férfiú is található. A negyedik leg­jobb az ózdi József Attila Gimnázium és Szakkö­zépiskola tanulója, Varga Péter. Már általános iskolában az orvosi pályára készült, de nem a gimnázium mellett döntött, mert - gon­dolta ha netán mégsem elég az eredménye a to­vábbtanuláshoz, legalább a biztos munkahelyet je­lentő ápoló szakma legyen a kezében. A szakterü­letek közül a belgyógyászat és a mentóorvos izgal­mas feladata áll legközelebb hozzá, de úgyis az egyetemen válik el, mit választ végül. No igen: a színjeles fiatalember fél lábbal már orvostanhall­gató, Pestre ugyanis - minthogy az első tíz között végzett - felvételi nélkül felveszik. Azért még ír egy központi érettségit fizikából, s talán a szóbeli­vel is megpróbálkozik Debrecenben, vagy Szege­den. Mindegy, hová veszik fel, a lényeg a hivatás: gyógyítani szeretne. Fizikai dolgozó édesapja és a nagymamát otthon ápoló édesanyja számára nagy boldogságot szerzett, osztályfőnöke és szakoktató­ja, Plásztán Andrásné szerint pedig a korrekt, szorgalmas Péter maximálisan megérdemelte a si­kert, mindent megtett az orvosi pályáért. Az osz­tály 9 fiúja közül öten jelentkeztek mentőápolói to­vábbképzésre, hárman maradtak szakápolóin, s az oktatópedagógus kellemesen csalódott a tehetsé­güket, megbízhatóságukat illetően. Már nyolcévesen bakot lőtt - valódi őzet A járdánházi Murányi Vadászudvar gazdája egy parókás trófeára vágyik Járdánháza (ÉM - SZN) - Va­dász, ornitológus, környezet- védelmi üzemmérnök, kultu­rális egyesületi titkár, festő- és faragóművész, állatprepa- rátor, vadételspecialista, s még ezernyi titulus illenék a járdánházi Murányi Ferenc- re. A családi portanéző már önmagában is kaland, ha fi­gyelembe vesszük, hogy a fa­lakat ezernyi disznóagyar, agancs és „mufloncsiga” bo­rítja - közöttük nem ritka az aranyérmes sem -, innen is, onnan is a legkülönbözőbb állatok üvegszemei bámul­nak vissza, mögöttük meg­annyi sztori és élmény. A gye­rekek rezervátumában pedig akváriumok, terráriumok, csodabogarak. S ez még nem minden: a tervek szerint jön­nek a kígyók is... Többgenerációs vadászcsaládba született bele a ma már nyugdí­jas vállalkozó, Murányi Ferenc. Nem csoda, hogy nyolcévesen puskát ragadott, ami első „baklövésénél” úgy pofoncsapta, hogy a szemhéja is felrepedt. A legényke ezzel nem sokat törő­dött, rohant az elejtett vadhoz. Jó lövés volt, egy életre szóló szenvedély lett belőle. Mégis or­nitológusként kezdett dolgozni a Madártani Intézetben, ahová gyermekkorától küldte megfi­gyeléseit. A Nemzeti Múzeum­ban állatpreparálással foglalko­zott Szunyoghi professzor mel­lett, ő készítette a Magyaror­szág állatvilága állandó kiállí­tás muflon-diorámáját. Szemé­lyes okokból hagyta ott a fővá­rost és jött haza, hiszen borsod- nádasdi születésű. A lemezgyár szennyvíztisztítását dirigálta környezetvédelmi üzemmérnök­ként, innen ment nyugdíjba. Ma vállalkozóként állatpreparálás­sal, bőrkikészítéssel, környezet- védelmi tanácsadással foglalko­zik a Murányi Vadászudvar ura. Mellesleg a megyei Vadá­szati Kulturális Egyesület titká­raként kiállításokat, vadászta­A Murányi Vadászudvar gazdája trófeái között lálkozókat, rendezvényeket szervez.- Szerencsém van, a család szá­mára mindig természetesek vol­tak a hóbortjaim - meséli, amíg vadakat, tájakat ábrázoló festmé­nyeit, maga készítette elefánt­csont-szobrocskáit mutatja. - A feleségem Ózdon pedagógus, ő a kiállítások dekorációs felelőse. A nagyobbik fiam kissé „elfajzott”: gépészmérnök, műszaki ember lett, külföldön dolgozik, de a vadá­szatban, szervezésben kiváló. A kisebbik biológus, tanársegéd Egerben. Nem fogja kitalálni: ro­varokkal foglalkozik, a térség vízi állatait kutatja, az ENSZ-világha- tározó rovargrafikusa. Tudomá­nyos szinten ó viszi tovább, amit elkezdtem. A vadásztársaságokba bekerül­ni régen sem volt könnyű, ma meg az elhivatott, de kispénzű vadászok számára lehetetlen, so­kan fel is adták, megkeseredtek- mondja. Más világ van ma: könyvből tanult fiatalok vizsgáz­tatják a magamfajta tapasztalt rókákat, sűrűbben kell drága or­vosi vizsgálatra járni, mint az autóvezetőknek. Murányi Ferenc a ’80-as évek elején dámot, muf­lont telepített a Tarna-völgyben, de később, a rendszerváltással együtt elkezdődött a vadászatel- lenesség, az erdészetekkel dúló viták. Nem megy ma úgy a vad- gazdálkodás, mint amikor a jól szervezett társaságoknál min­denkinek megvolt a feladata.- Itt szerencsére jó a kapcsolat az erdészettel, de hogy hová fejlő­dik az elismerten jó magyar va­dászat, nem lehet tudni. Hiába kamara, szövetség, még körvona­lak sincsenek. A kispénzű embe­reknek megfizethetetlen passzió lett ez, magam is érzékelem a megbízásaimnál. Sok a panasz, de csak pusztába kiáltott szó. Murányi Ferenc ’61 óta a va­Fotó: Vajda János dák „bolondja”. Mindent tud ró­luk: hány honos faj vadászható, mennyi védett, mikor dúsabb, tartósabb a szőrme, mikor színe­sebb a toll. Mikor jut ideje va­dászni? Arra mindig szorít, rend­szerint egy másik szenvedély, a kertészkedés rovására. Tavaly Arlón rendezett vadásznapokat, idén a Gyepes-völgyben tervezi. Nagy szakács, egészen ritka álla­tokból is készített már étket. Va­dászborral kínálna, de nem va­gyunk rá vevők, hát nem erősza­kolja. Mire vágyik még?-Vackon lőni a disznót, követ­ni a sűrűben, az a vadászat alfája és ómegája. Szép, nemes vad a szarvasbika is, mégis ez a valami - mutatja a falon a 150. agyar­trófeát, majd sóhajt: - A lőjegyzé- kem szerint 99 ózbakot lőttem, de a századikra három éve várok. Azt szeretném, ha a jubileumi egy parókás lenne. Tudja, ame­lyiknek szőrmés az agancsa... FALURÓL FALURA EZT LÁTNI KELL! jes költség maximum 70 százaléka, tehát ennél kevesebb is lehet. BÜKKMOGYORÓSD-CSERNELY Vízpazarlás ellen - A két önkor­mányzat közös rendkívüli testületi ülésén az együtt működtetett vízmű­vel kapcsolatos aktuális kérdések voltak napirenden. A képviselők úgy döntöttek, hogy a tavalyi vízdíjakat nem emelik feljebb, a szintentartást az állami kompenzáció segítségével oldják meg. Am, hogy megakadá­lyozzák az egyre nagyobb méreteket öltő vízpazarlást, Bükkmogyorósd önkormányzata már döntött arról, hogy a közkifolyókat leszereli, s Csemely vezetői is fontolgatják ezt a megoldást, noha konkrét határozat itt még nem született a kutak szá­mának csökkentéséről. DOMAHÁZA Németországba készülnek - Meg­hívást kaptak egy németországi tur­néra a domaházi hagyományőrzők. Elek Menyhért és csapata a nyáron hosszabb időt tölt idegenben, hogy megismertesse a magyar népszoká­sokkal, színpadra állított táncjáté­kokkal az ottani érdeklődőket. Még előtte egy nagy erőpróba, s egyben megtiszteltetés vár az együttesre - tájékoztatott a menedzser és népdal­gyűjtő -, hiszen júniusban a Borsodi Fonóban is fellépnek. Az elismert színpadi táncjátékok az idő szűke miatt Miskolcon elmaradnak, de a domaházi táncok, dalok összeállítá­sa, a műsor szerkesztése már folyik. Az egyik főpróba a május elsejei ózd- hódoscsépányi ünnepségen nagy si­kerrel előadott produkció volt. CSERNELY Magtárból közösségi ház - Tart a 200 éves Sturmann-kastélyhoz tartozó egykori magtárépület felújítása. Tető- szerkezetét pályázati pénzből már ko­rábban rendbe tették, most a külső­belső tatarozásnak kedvez az idő. Káló Zoltán polgármester szerint idegenfor­galmi hasznosításra alkalmas az épü­let, amely jellegénél fogva közösségi rendezvények helyszínéül tökéletesen funkcionálna. A megyei területfejlesz­tési tanácshoz évente beadott pályáza­taik rend szerint sikeresek, így lehetsé­ges az épületkomplexum folyamatos újjáépítése. Amennyiben a területi ki­egyenlítő alapból az idén anyagi segít­séghez jutnak, a kastélyépület tető- szerkezetét is felújítják, továbbá sze­retnék korszerűsítem az önkormány­zati intézmények fűtését HÉT : Útépítés volt, van, lesz - A község képviseló-testülete rendkívüli ülésen döntött arról, hogy idén is megpá­lyázza a megyei területfejlesztési ta­nács útalapjából három utca felújítá­si költségeinek döntő hányadát. A tavalyi pályázatuk sikeres volt: 4 millió forintos beruházással készült el az Újítók, a Velence és a Rákóczi utak új burkolata, az idén pedig kö­zel 5 millió forintból a Petőfi, az Akácfa és az Ady Endre utcák követ­keznének. A szükséges önrészt az önkormányzat költségvetése terhére vállalja, de az összeg maga még kér­déses, hiszen a megyei segítség a tel­Fát ültettek, rendelőt avattak. Bánréve orvosi rendelőjének felújí­tására nem keveset áldozott, áldoz az önkormányzat. Az április 1-jétől munkába állt új háziorvos, Szabó Győző és a lakosság egyaránt elége­dett a megjavult körülményekkel Az épület külső tatarozása ugyan még folyik, s az anyagi lehetőségek függvényében a bútorzat is cserére szorulna de a belső átépítés megtörtént: a szolgálati lakás leválasztott részéből alakítottak ki egy dolgozói öltözőt és belső vécé-mosdó helyisé­get a váró mellett. A megújult létesítményt az Európa Hét keretében a belga nagykövetség attaséja és Trecskó Imre polgármester adta át ren­deltetésének, majd a barátság jegyében az udvaron egy nyílfacsemetét is elültettek. Fotó: Vajda János Egy tó, egy nyári tábor, ezer élmény Arló (ÉM) - Az idén már május 1-jén fürödtek né- hányan az Arlói-tó hamar melegedő vadvizében, a hét végén innen indult a terepíjász bajnokság egyik pontgyűjtő versenye, ta­valy itt találkoztak az or­szág vadászai, s minden nyáron több száz fiatalt vonz a Suvadás-tábor. Nem csak a víz, a hangu­latos környezet, az értően gondozott kemping, a szó­rakozóhelyek, de a progra­mok is egyre népszerűb­bek errefelé. Kellemes dombvidéken, csodás erdők között, Ozd- tól délnyugatra lelhető fel az Arlói-tó, a nagyközség határában. Az itteni felszí­ni formakincs kialakulásá­ba a természet elemei mel­lett jócskán besegített az ember is: a kőszénbányák beomlása, a laza, kavicsból és homok-kőzetből álló fe­dőréteg megmozdulása már ennek következménye. A Csahó-hegy alatti tárók­nál 1863-ban földcsuszam­lás történt, a lezúdult hegyoldal elzárta a Szu- hony-patak medrét, így ter­mészetes gát keletkezett, amely mögött a patakme­der megtelt vízzel, s létre­jött az Arlói-tó. Később újabb leszakadások erősí­tették meg a természetes gátat. A földcsuszamlás - erdélyi szóval suvadás - so­rán létrejött tó Magyaror­szágon ritka jelenség, leg­közelebb Erdélyben a Gyil- kos-tó született hasonló módon. Ezért is geológiai, földtani érték ez, amely vé­dettséget igényel. A tó közvetlen környéke hétvégi házakkal, kis tel­kekkel sűrűn betelepült, s noha az utóbbi években számos engedély nélküli építményt felszámoltatott az önkormányzat, egy nyá­ron 2-3 ezer ember meg­fordul a parton. A haltele­pítés horgászegyesületi feladat, a kempinget az idén új, fővárosi központú bérlő üzemelteti, míg a vízgyűjtő terület nagy ré­sze már magánkézben van. Egy háromszakaszos program a legsürgetőbb, ennek két feladatát az idén be kell fejezni: május 30-ig tart a nyaralókörzet ivóvízvezetékének építése, az övárok-rendszer és a vízgyűjtő terület takarítá­sát pedig közhasznú alkal­mazottak bevonásával old­ják meg, s hátravan a csa­tornázás, iszaptalanítás. Az Arlói-tó egyre nép­szerűbb, évek óta itt ren­dezi az Arlói Népfőiskolái Egyesület a sátortáboros kézműves tábort, a Suva- dást, amelynek kulturális programjai önmagukban is különlegesek. Aki pi­henni, fürödni, kirándul­ni érkezik, teljes komfor­tot talál a kempingben. A tó Ózdról az egri 25-ös fő­úton gépkocsival vagy au­tóbusszal megközelíthető. Az Arlói-tó idei első látogatói Fotó: Vajda János

Next

/
Thumbnails
Contents