Észak-Magyarország, 1998. május (54. évfolyam, 102-126. szám)

1998-05-09 / 108. szám

1991* Május 9Szombat KÖRKÉRDÉS ÉM-Hétvégí Ujj w—m—w—m Ü Látható ékességek, apró bosszúságok Ádám Ibolya, az Ifjúsági és Szabadidő Ház igazgatója • Szeretem ezt a várost, hibáival és erényeivel együtt. Az itt élő embereknek, úgy hiszem, nincs okuk szemlesütve vállal­niuk azt, hogy Miskolcon élnek. Akik bírálják, csak a rosszát látják, nem veszik észre azt sem, hogy az elmúlt években át­alakult, fejlődött, színesedett, polgárosodott ez a város. □ Vegyük sorra eredményeinket! • A teljesség igénye nélkül emelnék ki néhány jelentősebb eredményt. Megújult a Miskolci Nemzeti Színház. Felújított épületbe költözött a Miskolci Galéria, a Városi Könyvtár, a Herman Ottó Gimnázium. Földes Ferenc Gimnázium váro­sunk egyik büszkesége, hiszen országos elsőnek számít a fel­sőoktatási intézményekben továbbtanulók diákok arányát te­kintve. A Miskolci Egyetem igazi univerzitás lett, ahol a mű­szaki tudományok mellett a humán tárgyakat is oktatnak, sőt, megkezdődött a művészeti képzés. Élénk a sportélet, kimagas­ló eredmények születnek... O De mindez nem tudja feledtetni veszteségeinket... • Persze, vannak hibák... Rosszak az utak, elavultak a köz­művezetékek, sokan vannak munka nélkül, kevés az új mun­kahely. Ezek nagy és súlyos gondok. Sajnálom azt is, hogy el­veszítette a város „fürdőváros" jellegét. Tapolca, a Barlangfür­dő ma már nem a régi. Az Avas-hegyoldal a borpincékkel, a hangulatos kiskocsmákkal, az műemlék templommal, a kilátó­val városunk egyik ékessége lehetne. Sajnos, nem az. Pedig ki kellene használni ezeket az adottságokat, hiszen ezáltal fel­lendíthetnék az idegenforgalmat is. □ Minderre pénz kellene, rengeteg pénz! • A pénz is fontos, de nem a legfontosabb. Minden város olyanná lesz, amilyenné a benne lakó emberek formálják. Aki igényes önmagával, az igényes lesz a munkájában, és igényes lesz a környezetével is. Engem például sokszor bosszantanak a külsőségeiben szépülő főutca csiricsáré ki­rakatai, elhanyagolt cégérei, otromba feliratai, jobban oda kellene figyelni ezek ízlésromboló hatására is. Vagy itt van ez a gyönyörű környék: a Bükk-hegység, Lillafüred, a Diós­győri vár... Békét és nyugalmat sugározna ez a táj, de csak ne lenne mindenütt szemét, ne kellene ápolatlan utcákat, gondozatlan kiskerteket látni. □ Az álomvárosban rend van, tisztaság... • Mosolygósnak és elégedettnek, kellemesnek és barátságos­nak, vidámnak és vendégszeretőnek, virágosnak és fényesnek szeretném látni ezt a várost. Szeretnék meghitt tereket és par­kokat, csobogó szökőkutakat, békességet és nyugalmat, elége­dett és büszke embereket. Gondtalan gyerekeket, fiatalokat, és ünnepnapokat szeretnék. Mint ahogyan egy ember életében is, egy város életében is kellenek ünnepnapok, amikor ünnep­lőbe öltöztetjük szívünket. Én ezért is örülök május 11 -ének Az én 1909. május 11-én kel­tezték azt a címeres kiváltságlevelet, amely széles kö­rű jogokat és teljes önállósá­got biztosított Miskolcnak. Ennek emléké­re 1992-ben niájus 11-én Miskolc megyei jogú város köz­gyűlése e napot Miskolc ünnepévé nyilvánította. •\városom... Város: utcák, terek, házak, emberek... Lakóhelyünk, otthonunk, fiatalságunk, szerelmeink, családunk, barátaink, emlékeink, álmaink és hosszúságaink... .Május 11. — Miskolc táros és mindannyinak ünnepe. Hogy kinek miért kedves ez a nap, kinek mit jelent ez a város, és milyennek szeretné látni álmai városát, erről beszélgettünk. - a sok ezer közül - öt miskolci polgárral. Az álmok (diák)városa A 60. születésnapom alkalmából készült egyik interjúban felvázoltam az álmomat: Miskolc a 18. században kereskedőváros, a 19. században, illetve a 20. század első két­harmadában ipari centrum volt, most le­gyen diákváros. Ez az egyetlen város Ma­gyarországon, amelyiknek a nyugati érte­lemben vett campusa van, tehát egységes épületrendszere, egységes tervek alapján felépült oktatási és szálláslehetőség a diák­ságnak. □ Tehát az ideális város ön szerint a diákvá­rost Mondjuk Sárospatak? • Nem. Én csak azt mondom, hogy Miskolc­Kabdebó Lóránt, a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karának dékánja nak ez lenne a következő lehetősége. Ideális város nincs. A városok a maguk természetes­ségével nőnek, alakulnak, élnek, mint a fák, a növények. Nekem álmom a diákváros, de a jövőt a miskolci honpolgárok közös akarata, és az ország távlati tervezésének kapcsolata alakítja. Mindenkinek van egy városálma. Mindenki szeretne valamit, ezért dolgozik, és az idő majd eldönti, hiába, vagy nem hiába... □ Nem ideális város például a gyönyörűen elmesélt Márai-féle Kassa send • Sose volt olyan Kassa, amilyenről az író beszél. Az neki is csak álma volt. Ahogy a Nyugatot megjárt polgár elképzeli, milyen le­hetett a régi város, és milyennek kellene len­nie. Minden város csak egy álom. Balzac Pá­rizsa is. Victor Hugo Párizsa is. Mindegyik más, pedig ugyanaz a Párizs. Nem tudjuk, milyen volt... Miskolcot pedig szeretnénk va­lamilyenné alakítani. Én diákvárossá. Az az érzésem, a város tudata még mindig nem fo­gadta be az egyetemet. Nem nagyon ismertek az itt oktatók, pedig sokan a magyar kultúrá­nak mindenütt szívesen látott szereplői. Én személyemben nem panaszkodhatom, mert '51 óta miskolci lakos lévén mindenki vagy tanárom (már egyre kevesebb), vagy kollé­gám, vagy diákom. De ez is inkább a közép­iskolai tanári mivoltomból, és nem az egyete­mi professzorságomból következik. Szeret­ném, ha a város végre magáénak érezné az egyetemet, amelynek a mostani vezetése egyértelműen a tájegységben és a városban való gondolkodást tarja mértéknek. □ Ha kívülállóként próbálja nézni, mit gon­dol Miskolcról? • Azt szoktam mondani, hogy Miskolc Ma­gyarország legcsúnyább városa Magyarország - sőt a világ - egyik legszebb környezetével. Most azonban azt látom, hogy ez a város kezd belülről is megszépülni. A kivilágított fő­utca már bármely város díszévé válhatna... Szádeczki Zoltán, Miskolc város jegyzője Egy igazi tősgyökeres reményei Szádeczki Zoltán jegyző nem tagadja: Mis­kolcról csak érzelmi alapon tud szólni. Nem­csak ő született e városban, de a szülei, nagy­szülei, sőt a felesége és a fiuk is. Öt évnyi debreceni egyetemi tanulmányainak idejét le­számítva mindig itt élt. így nem véletlenül je­lentette ki: ha valaki tősgyökeres miskolci, hát ő igazán az.- Égyre szebbnek látom a várost. Tíz éve a Melinda utcában lakunk, egy tizennégy la­kásos társasházban. Reggelente mindig gya­log járok be a munkahelyemre - estefelé már a villamost kell igénybe vennem, mert fáradt vagyok a sétához -, így van alkal­mam megfigyelni a Bajcsy és a Széchenyi utca változásait. Eléggé kritikusan szemlélő­döm, de a csekélyke javulást is nagyra tar­tom, mert tudom: ahhoz, hogy sarkából ki- lorgassuk a várost, hiányzik a nagytőke. Szent meggyőződésem, hogy az idő előre­haladtával egyre szebb lesz Miskolc. Épp a napokban kukkantottam be a színház nyu­gati falánál lévő kis belső térre, s engem is meglepett a nyugat-európai, már-niár auszt­riai városbelsőt idéző látvány. És ez nem egyedülálló a belvárosban, a rendőrőrstől fölfelé csak körülnézni is érdemes besétálni a házak mögötti belső udvarokba.- No, persze számtalan szeplő rontja még a városképet, de azért e kritikus pontokon is mutatkozik már némi előremozdulás. Például a Szondi-telepen most átadott 16 lakás is a téjlődés irányába mutat: megszüntették a Vas­gyárban a Szinva melletti nyomorlakásokat; Perecesen is felváltotta a gáz a hagyományos tüzelést, nem borítja már füst a természet zöldjét.- Egy biztos: álmaim Miskolca nem egy két­százezres, vagy ennél is nagyobb ipari felleg­vár, annak az ideje lejárt. Amire vágyom: egy, a mostanitól dinamikusabb, élettel te­libb, fiatalosabb város. A megvalósulásra jó reményt ad az egyetem igazi univerzitássá fejlődése, az, hogy a tudomány jelen van, és egyre inkább kereskedelmi gócponttá lesz a megyeszékhely. Épül az ipari park, a Tesco, és úgy tűnik, a DAM agóniájának is vége...- Egy kedves, tisztességes, szorgos kis várost látok, ha a jövőbe nézek, a '30-as évek han­gulatával. Az Avason szerelmes puszikat vál­tó fiatal párokkal, ligetekkel, kedves kisven­déglőkkel, kockás abroszokkal... Hogy az Avas másik oldalán? Hátha vissza lehetne bontani a tízemeletes monstrum betonháza­kat négyemeletessé, hogy az ott élők is embe­ribb környezetben élhessenek! Önálló arculat, saját szellemiség Ócsai Ágnes, a kereskedelmi és iparkamara idegenforgalmi osztályának vezetője • Amikor a kérdésén gondolkodtam, rájöttem, a válasz­adáskor, nem tudok elszakadni szakmámtól, az idegenfor­galomtól - kezdi Ócsai Ágnes. - Az én agyamban először az fordul meg: miért is mennek egy városba az emberek? Mit nyújt az a hely? Mindenképpen fontos, hogy valami egyedit, különlegeset találjon a látogató, hogy legyen a városnak önálló arculata, karaktere, hangulata. Ha eluta­zunk egy városba, az első benyomás - közlekedési esz­köztől függően - a város határában, a pályaudvaron vagy a repülőtéren ér. A fogadtatás ez esetben táblákat, tábla- rendszereket, a tájékozódás lehetőségét jelenti, és ez máris megmutatja, hogyan tudok kapcsolatot teremteni az ott élőkkel? Fontosnak tartják-e, hogy megfelelő színvona­lú és mennyiségű információval lássák el a vendéget és a lakosságot? □ Nálunk ez, sajnos, nagyon hiányos... • Enyhén szólva igen. Megjegyzem, néha tanulságos lenne az idegen szemével megvizsgálnunk magunkat, úgy vélem, sok hasznunk származhatna belőle. A világ metropoliszaiban pél­dául olyan hihetetlen tökélyre fejlesztették a tábla- és térkép- rendszerek alkalmazását, hogy az idegen az esetek többségé­ben nyelvismeret nélkül is képes kiválóan tájékozódni. Mond­hatni, gondolkodnia sem kell, mert szinte kínálja magát a megoldás. □ Mennyiben lélekszám kérdése a városság? • Közigazgatási értelemben természetesen létszámfüggő, de abból a megközelítésből, ahogyan most beszélünk róla nem ez a lényeges. Kicsit mulatságosnak is találtam azt a törekvést, hogy az utóbbi időben felduzzasztottak - különböző módsze­rekkel néhány települést, és városi rangot kaptak. A város a szellemiségétől lesz város. Ez alatt értem a színházi, a tudo­mányos életet, a szórakozási lehetőségeket: azt, hogy az ott élők igényeit, elvárásait - legyen az munkalehetőség, vagy a különböző szolgáltatások - milyen színvonalon tudják kielégí­teni. Minden városban érezni lehel az ott lakók mentalitását, intelligenciáját. Ez szinte benne van a levegőben. □ Ha a felsorolt szempontokat tig\'elembe véve nézzük a mi megyeszékhelyünket, akkor kiderül, vannak kitételek, ame­lyeknek megfelelünk, és vannak, amelyekben van mit pótol­nunk... • Vannak jó, előremutató kezdeményezések nálunk is, de sok közülük menet közben kifullad, elhal, ló lenne, ha nemcsak elkezdődne egy-egy folyamat, hanem belátható terminuson belül el is készülnének, meg is valósulnának a tervek - hogy mielőbb behozhassuk a hátrányokat. Értékmentés az építészetben is Kelemen István, a Miskolci Ingatlangazdálkodó Rt. városfejlesztési főmérnöke • A város nemcsak az épített környezettől, az épületállomány harmóniájától, rendszerétől lesz város, legalább ilyen fontos működteté­sének, szolgáltatásainak kulturáltsága, az ott élők tudta, öntudata, városszeretete. Éppen ezért eltérő karakterű településekre is mond­ható, hogy város, feltéve, hogy az ott élők igényeit maximálisan vagy a maximálisra tö­rekedve igyekeznek kielégíteni. _J A lakosság kulturáltsága és az épített környezet minősége mennyiben van halassal egymásra? • Szerves összefüggés van az említettek kö­zött, mert az igényesség az adott településsel szemben óhatatlanul az épített környezet ala­kítására is befolyással van. Mindenféleképpen döntő az emberek közösségi tudata, tevé­kenysége, ügybuzgalma. □ A város „életkora", múltja, meghatározó-e? • Minél idősebb egy város, természetesen annál nagyobb történeti, történelmi értéket hordoz. Az újonnan épült városok esetében több generációnak kell felnőnie ahhoz, hogy az az élettér ne csak lakótelepként funkcio­náljon. Lényeges tehát, hogy a városnak le­gyenek hagyományai. A fiatalabb nemzedé­ket - többek között ezzel lehel megtartani, lokálpatriotizmusra nevelni. J Létezik ideális városnagvság? • Ez nézőpont kérdése. Megítélésem szerint száz-kétszázeza fős lakosságszám az optimá­lis. Ez az a nagyságrend, ami vonzó lehet a munkahelyteremtés szempontjából is. Az et­től nagyobb városok „megszervezése" már bonyolultabb, összetettebb. A milliós nagyvá­rosokban már úgynevezett szubkultúrák ala­kulnak ki, és más az életminőség. □ Miskolc fejlesztésében, városiasabbá tételé­ben mit tart elsődleges szempontnak? • Korábban főépítészként arra törekedtem, és most mint városfejlesztési főmérnök is azt sze­retném segíteni, hogy a történetiség a város­építés meghatározója legyen. Gondolok itt ar­ra. hogv a '60-as, 70-es években az egész or­szágra rákényszet ítélt lakótelep-építési dönt- ping a meglévő struktúrák elpusztításai, illetve durva megsértését vonta maga után. Létrejöt­tek olyan torzók, mint a Diósgyőri vár és a két S alaprajzú panelkígyó-együttes látványa, az avasi lakótelep, amely építészetileg is vitatha­tó produktum. Még nem csengett le a panel­építési láz, amikor a '80-as évek elején sike­rült a város vezetésének figyelmét ráirányítani a belváros rehabilitációjának fontosságára. Ez a folyamat a rendszerváltás után megtorpant, az utóbbi néhány évben aztán újraéledt. Én személy szerint nagyon fontosnak tartom ezt a tendenciát, meglévő értékeink megőrzését. Az összeállítást készítette: Dohos Klára, F'ilip Gabriella. Marczin Eszter, Szalöczi Katalin. Fotók; Bnidos Tibor, Farkas Maya

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents