Észak-Magyarország, 1998. május (54. évfolyam, 102-126. szám)
1998-05-08 / 107. szám
ayj Észak-Magyarország SPO 1991. Május 8., Péntek Honos Péter, BorsodChem elnöke is elmondja véleményét Elég nehéz helyzetben vagyok, mert úgy kell reagálnom a „Király-sztori” egyes részeire, részleteire, hogy azok időközben már-már feledésbe merültek, hiszen ki tudja memorizálni azt a rengeteg adatot, információt, amelyet Király Sándor (a továbbiakban: K. S.) két héten keresztül próbált meg - az újságírói kérdésekre reagálva - az olvasók fejébe sűríteni. Véleményemet a cikkek megjelenésének időrendi sorrendjében, a vonatkozó részek megjelölésével mondom el. Hely hiányában azonban csak a legkirívóbb képtelenségekre tudok reagálni. Valótlanságok - azaz olyan állítások, amelyek nem, vagy nem teljes mértékben felelnek meg a valóságnak. 3. rész - K S. szerint 1996-ban találkoztunk először, amikor Amerikába ment a csapat. K S. memóriája nem lehet túl jó, ha négy évre visszamenőleg nem tudjá felidézni az eseményeket. A csapat ugyanis 1994 végén utazott ki Amerikába, én előtte találkoztam Királlyal. Megjegyezném, hogy én akkor már a DKSK egyik elnökhelyettese voltam, és mint a csapat vezetője, továbbá mint az egyik legnagyobb szponzor képviselője utaztam ki a csapattal.- K. S. állítása szerint én 25 millió forintot, plusz 100 ezer dollárt ígértem, és a DAM-ot mint támogatót. Úgy vélem, ezek az ígéretek csak R S. fantáziájában jelenhettek meg, mivel én ilyeneket sohasem mondtam. Ezzel szemben amit ígértem (15-20 millió forint), azt maximálisan betartottam, sőt túlteljesítettem. Ugyanis én saját erőből az elmúlt szezonban 30 milliót hoztam a DKSK-nak. 5. rész - K. S. állítása szerint én őt - az első elnökségi .ülésen - szakmai igazgatónak akartam megtenni. Nos, ez tipikus esete annak, amikor az ember a vágyait összekeveri a tényekkel. Kijelenthetem, hogy én soha nem akartam K.S.-ból szakmai igazgatót csinálni. Ha figyelembe vesszük K.S. iskolai végzettségét, valamint szakképesítését, a „szakmai igazgató” titulussal azt hiszem, megbántottam volna Király összes olyan - az NB I A csoportjában működő kollégáját akinek szakedzőije van (úgy hiszem, szinte mindenkinek!) Ezzel szemben K. S. mindössze egy segédedzői papírral rendelkezik, no meg van neki 8 általánosa is... (az érettségi bizonyítványát még senki sem látta Diósgyőrben!) 6. rész - K.S. állítása szerint szinte nem volt olyan elnökségi ütés, ill. napirendi pont, amiben Honos Pétert ne szavazták volna le. Furcsa módon Királynak ezen állítása sem felel meg a valóságnak. Egyetlen olyan elnökségi ülés volt csupán, ahol a javaslatomat az elnökség 3:2 arányban leszavazta. Ez volt az a bizonyos sajtóközlemény, melyet a GYSEV-Ringa elleni 50 pontos „zakó” után szerettünk volna kiadni. Sajnos az elnökség azon tagjai, akiknek máinkkor is K S. megvédése volt a legfontosabb, leszavaztak bennünket. 8. rész - K.S. szerint a Kecskemét elleni meccs után elkezdtem szapulni a csapatot meg őt. Természetesen ez sem felel meg a valóságnak. Nem szapultam sem a játékosokat, sem az edzőt. Elmondtam viszont, hogy ez a játék elszomorító, nem ezt váiják sem a szurkolók, sem a szponzorok. K.S.-tól pedig számon kértem - igen udvarias formában - az október végére, november elejére ígért csapatot. Most pedig beszéljünk arról a bizonyos 20 millióról. Először is: a közgyűlés 1997. május 23-án eleve egy 20 milliós mínusszal fogadta el a következő év költségvetési tervezetét. Ezt azonban le tudtuk volna dolgozni, ha Király nem hajszol bele - engem és az elnökséget - az esztelen költekezésbe. Nagyúri kellett neki a két amerikai, Kalmár-Nagy és Ani- tics. És hogy miért? Tudni kell ennek a hátterét. A konkurens csapatok hemzsegnek a volt diósgyőriektől, akik semmi pénzért nem hajlandók visszajönni Királyhoz. (Meg kell kérdezni pl. Ambrus Erzsébetet vagy Bakai Esztert. ) Szóval kellettek a sztárok, és - bál- a pénzügyi fedezetet senki nem látta - az elnökség azt mondta, hogy kockáztassunk. K. S. és barátja, Dr. Terga- lecz Ferenc meggyőztek arról, hogy nem kell aggódnom, mert itt olyan csapat van, hogy október végén, november elején jönnek az eredmények, és akkor a szponzorok maguktól fogják kinyitni a pénztárcájukat. Nos, az eredmények nem jöttek, jöttek viszont a hazai vereségek. (Zala Volán, Soproni Postás, Pécs.) Ezek után viszont érthető, hogy nem jöttek a pluszpénzek. 11. rész - K.S. 88 százalékos csapatteljesítményről beszélt a saját működése idején. Ha jól emlékszem rá, amikor R S. átadta a csapatot Áron- nénak, a 20 mérkőzésből 13 győzelem és 7 vereség volt a mérleg a bajnokságban. Ez pontosan 65 százalékos teljesítmény, de ha beszámítjuk a magyar Kupa és a Ronchetti- meccseket is, R S. edzősködé- se idején a csapat teljesítménye 70 százalék körül mozgott. Ugye ez kevés az ország (egyik) legdrágább csapatától!? Sajátságos Királyi értelmezések Az utánpótlásról Az utánpótlással kapcsolatban K.S. egyértelműen az iskolai háttér hiányáról beszél. Pedig Miskolcon van egy egyetem, az ország egyik legnagyobb universitása, ahol már évek óta folyik jogász- és közgazdász, valamint bölcsész képzés, a műszaki karokon folyó oktatás mellett. Tehát nem túl meggyőző magyarázat az, hogy itt - szemben Péccsel vagy Kecskeméttel - hiányzik az iskolai háttér. Csupán erről lenne szó? Én úgy gondolom, hogy szót kellene ejteni a pedagógiai munkáról is, az utánpótlás szisztematikus neveléséről, és a fiatalok nagycsapatba történő beépítéséről. Pécsett évek óta következetes nevelőmunka folyik, maximálisan támaszkodnak a fiatalokra. Nem véletlen az, hogy a rutinos Horvát Juci halála után rögtön két tehetséges fiatal lépett a helyére. Ezzel szemben mi volt a helyzet a DKSK-nál az elmúlt nyolc évben? Nem volt egyetlen olyan játékos sem - Eperjessy kivételével - akit K. S. be tudott volna építeni a kezdőcsapatba. Persze, könnyebb volt minden évben vásárolni a méregdrága játékosokat, elkölteni a 10 és 100 milliókat, mint egy következetes, szisztematikus csapatépítést megvalósítani. Amíg K. S.- nél működése első 3-4 évében még talán lehetett némi szakmai munkáiéi is beszélni, addig az utolsó 3 év egyértelműen a hanyatlás tendenciáját mutatja. 1995/96: 2. hely a bajnokságban. 1996/97: 4. hely a bajnokságban. 1997/98:6. hely a bajnokságban. Míg Diósgyőrben csupán a kosárlabdába pumpált hatalmas pénz hozott bizonyos eredményeket, addig Pécsett a szakmai munka, a nevelés, a pedagógia dominált. Az edző feladatairól K. S. elbeszélését végigkíséri az a gondolatsor, hogy neki mennyi más dolga volt a csapat szakmai munkájának irányításán túl. O járt tárgyalni, pénzt szerezni, és sok-sok egyéb teendője is volt. Nos, K. S. valamiféle szereptévesztésben van. Neki sohasem volt feladata a pénzszerzés, a tárgyalásokon való részvétel. Elég csupán elolvasni a Szervezeti és Működési Szabályzat „vezetőedzőre” vonatkozó részét, melynek legalapvetőbb gondolata az, hogy a vezetőedző a megfelelő színvonalú szakmai munkáért felelős. Mi K. S.-tól nem vártuk el, hogy pénzt szerezzen a klubnak. Azt viszont elvártuk volna tőle, hogy a méregdrága játékosokból igazi csapatot kovácsoljon össze és ne szenvedjen hazai pályán a DKSK 3-szor is vereséget, és ne kapjon ki a csapat még a Szek- szárdtól is. Ezt kellett volna K. S-nak megoldania, semmi mást. A kritikai érzékről és az önkritikáról R S-nak rendkívül kifinomult a kritikai érzéke. Ebben a cikksorozatban egyfolytában kritizál engem (vagy inkább szapul), azonban nem emlékszem arra, hogy K. S. egyszer is önkritikát gyakorolt volna. Nyolc éven keresztül szidta a bírókat, nem túl sok jó szóval illette az MKOSZ illetékeseit sem. Nos, jó lenne már egyszer önkritikus szavakat is hallani K. S. szájából. Azt sem szégyen bevallani, hogy a végén képtelen valaki feltenni az i-re a pontot. Mindig a véletlenre vagy a szerencsére hivatkozni botorság. Rátgé- ber az utóbbi négy évben nyert három bajnoki aranyat meg két kupa aranyat. Mi meg? Ezüst meg bronz. Ugye, ezt nem lehet a véletlen rovására írni, vagy a szerencsével magyarázni! A személyes sértésekről Ezt a kérdéskört itt nem szeretném részletesen taglalni. Ennek két oka van. Az egyik, hogy K. S-nak az utóbbi fél évben megjelent és személyemre vonatkozó sértéseire reagálni sem hely, sem idő nincs. A másik ok pedig - és talán ez a lényegesebb - én nem óhajtok arra a szintre süllyedni, mint K.S. Azt hiszem, ő már nevezett engem szélhámosnak, hazugnak, alkalmatlannak - no, de ez őt minősíti. Engem meg minősítsen a két diplomám, az, hogy magas szinten beszélek egy világnyelvet, meg az, hogy egy nemzetközi konszernnek vagyok a magyarországi képviselője, immár hat éve. Minősítsenek a találmányaim és szabadalmaim, minősítsen a Diósgyőri Kohászatban eltöltött 15 évem. Ezek után úgy hiszem, érthető, hogy nem szállók harcba K.S.-el. Zárszó Befejezésképpen pedig szeretnék én is válaszolni a főszerkesztő által feltett utolsó kérdésre. Miért nem hagyja itt ezt a várost, miért ragaszkodik ennyire Diósgyőrhöz? Tényleg, miért? Garami Józsefet - néhány gyengébb meccs után - felállították az MTK kispapjáról. És mit csinált Garami? Önkritikát gyakorolt, majd pedig kereste azt. hogy hol tud elhelyezkedni. Igen, mert Garami szerény, nagy tudású, és ő már nyert bajnokságot az MTK-val. És láss csodát: Garami József két héttel felmentése után már a Győr szakmai igazgatója, így is lehet ezt csinálni! Van még egy tényező, amely egyáltalán nem elhanyagolható. Á pénz. Én csak arról tudok beszélni, ami az én időmben történt. K. S. felmentéséig közel négy milliót keresett - nettóban! Követelt három milliót - kártalanítás, végkielégítés címén - ugyancsak nettóban. Tehát összesen 7 millió nettó. Bruttósítva ez több mint 15 millió! Lehet, hogy már meg is találtak a választ a „miért”-re? Ennek eldöntését az olvasóra bízom. Honos Péter Amikor még béke volt a DKSK-BorsodChem elnöke és a vezető edző között. A felvétel 1997. április 30-án készült, a közös sajótájékoztatón. Jobbra Honos Péter, balra Király Sándor. Fotó: Farkas Maya A Király-sztori Egy új modell körvonalai A megye legeredményesebb csapata, a női kosárlabdában a kilencvenes évek eleje óla sikert sikerre halmozó DKSK háza táján a nyilvánossal', számara is érzékelhető i ihar kerekedett az elméit fél esztendőben. A klub elnöke es a vezető edző közötti konfliktus január végére n nyolc és fél éve Diósgyőrben dolgozó edző, Király Sándor meneszh kéhez vezetett. /\ klub közgyűlésre készül, a bajnokság időközijén befejeződött: az elért hatodik hely után már nem mondhatjuk, hogy a DKSK a megye legeredményesebb csapata, libben az interjúban Király Sándor beszél - az ő szemszögéből ismerhetjük meg a történetet, s egy kicsit bepillanthatunk a magyar kosárlabda, illetve a klubok működésének kulisszái mögé is. A sorozat végeztével természetesen helyt adunk az érintettek véleményének, valamint az ügy szempontjából közérdeklődésre számot tartó egyéb észrevételeknek is. Görömbölyi László □ Hogyan tovább ? 9 Konkrétumokról egyelőre nem beszélhetek, de van egy elképzelésem, ami talán most megvalósulhat. Én már régóta szerettem volna kialakítani Miskolcon egy olyan modellt, ami Nyugat-Európában sok helyen nagyon jól bevált. Eddig nem voltak olyan emberek, akik ezt megszervezték volna, akik helyzetüknél fogva ebben hatékonyan tudtak volna közreműködni, az edzőség mellett pedig nekem arra már nem volt energiám, hogy ezt valahogy összehozzam. J Mi ennek a modellnek a lényege? @ A lényeg az, hogy legalább 150-200 emberből, vagy éppen cégből áll a klub közvetlen támogatóinak, barátainak a köre. Ki milyen mértékben tudja támogatni a klubot, annak arányában kap ellenszolgáltatást ezért a támogatásért. A támogatásnak három fokozata van: arany, ezüst és bronz támogató, ami bizonyos támogatási összeghez kötődik. Az értékhatárokat mondom: kétszázezertől egymillióig ad éves támogatást a bronz, az ezüst egy- és ötmillió között, az arany ötmillió fölött. Pontosan ki kell dolgozni, hogy ezeknek a támogatásoknak a fejében ki mit kap a klubtól. Minden meccs után vannak fogadások, amelyek valójában társadalmi eseményként fimkcionálnak. □ Mik lehetnek az ellenszolgáltatások? • Ennek a rendjét pontosan meg kell határozni, csak példákat mondok. Minden támogató kap egy fix helyet a mérkőzésekre, oda biztosan nem fog senki leülni, akár az utolsó percben is érkezik. A támogatástól függő reklámfelületeket kapnak, akár a mérkőzés helyszínén, akár a csapat mezén. És így tovább, és így tovább, az aranyfokozatú támogató akár elutazhat a csapattal is, _1 Mekkora az a minimális összeg, ami egy évre elegendő a sikeres működés feltételeinek megteremtéséhez? • A támogatói vagy baráti körtől negyvenmillió forint, ami ebben a konstrukcióban egyáltalán nem látszik lehetetlennek. De a másik előny az, hogy olyan réteg kapcsolódik be a finanszírozásba, amely egyébként is meghatározója a város életének, így a csapat valóban közügy, a mérkőzés és az azt követő fogadás nemcsak sport-, de egyúttal társadalmi esemény is, a helyi társadalom így valóban magáénak tekintheti a klubot, anyagi értelemben is mellé tud állni. A jelenlegi konstrukcióban ez a két szféra meglehetősen különválik: a társadalmi képviseletet jelentő elnökség, valamint az anyagi támogatók túlnyomórészt nem ugyanabból a körből tevődnek össze, ráadásul a létszám nem alkalmas ennek a társadalmi jelenlétnek a megvalósítására sem. Ez a modell másutt nagyon jól működik. _1 Ez természetesen nem zárja ki a nagy támogató lehetőségét. • Nem, sőt, szükség is van erre. A név például sokkal többért eladható, mint amennyiért eddig ezt megvették. Erre már most van komoly érdeklődés. A százmillió körüli költség- vetés így biztonságosan garantálható. □ Ha jól értem, ebben elindult a szervezőmunka, jól halad az ügy. • Igen, ezt lehet mondani. . □ Ha ez sikerül, itt ínarad Diósgyőrben. • Valószínűleg igen. □ Mi. történik akkor, ha mégsem sikerül? • Akkor elmegyek. ü Tudja már, hogy hová? • Vannak ajánlataim, de még nem tudom, hová szerződöm, erről egyelőre korai is lenne beszélni. Szerencsére elmondhatom, több nagy klub is megkeresett. □ Az utolsó kérdés. Mindent egybevetve Király Sándor kínos helyzetbe került Miskolcon. Lehet, hogy a bíróságtól. az is lehet, hogy a szurkolóktól elégtételt kap akár anyagi, akár erkölcsi értelemben, de azért itt mégiscsak az történt, hogy nyolc és fél évi sikeres munka után egyik percről a másikra felállították a kispadról. Miért nem hagyja itt ezt a várost, miért ragaszkodik ennyire Diósgyőrhöz? ® Az eszem azt diktálja, hogy menjek el, a feleségem is ezt mondja - de a szívem mást mond. Ennyi idő után úgy érzem, hogy ide tartozom, sokan vannak, akik elfogadnak itt engem. Talán nem hat nagyképűségnek, ha azt mondom: ezt a klubot is egy kicsit a sajátomnak érzem. Boros Árpáddal karöltve itt létrehoztunk valamit a diósgyőri kosárlabdában, amit én értéknek, megőrzendő, továbbfejlesztendő értéknek tartok - és azt gondolom, hogy ebben az értékteremtésben nekem is volt részem. Ragaszkodom ehhez a részhez. Szeretném megmutatni a kétkedőknek itt, Miskolcon, hogy az ezüstök után sikerül a csapattal aranyat is szerezni. l_í Király-sztori - a valóság tükrében
