Észak-Magyarország, 1998. május (54. évfolyam, 102-126. szám)

1998-05-08 / 107. szám

ayj Észak-Magyarország SPO 1991. Május 8., Péntek Honos Péter, BorsodChem elnöke is elmondja véleményét Elég nehéz helyzetben vagyok, mert úgy kell reagálnom a „Király-sztori” egyes részeire, részleteire, hogy azok időközben már-már feledésbe merültek, hi­szen ki tudja memorizálni azt a rengeteg adatot, információt, ame­lyet Király Sándor (a továbbiak­ban: K. S.) két héten keresztül pró­bált meg - az újságírói kérdésekre reagálva - az olvasók fejébe sűrí­teni. Véleményemet a cikkek meg­jelenésének időrendi sorrendjé­ben, a vonatkozó részek megjelö­lésével mondom el. Hely hiányá­ban azonban csak a legkirívóbb képtelenségekre tudok reagálni. Valótlanságok - azaz olyan állítások, amelyek nem, vagy nem teljes mértékben felelnek meg a valóságnak. 3. rész - K S. szerint 1996-ban talál­koztunk először, amikor Amerikába ment a csapat. K S. memóriája nem lehet túl jó, ha négy évre visszamenőleg nem tudjá felidézni az eseményeket. A csapat ugyanis 1994 végén utazott ki Ameri­kába, én előtte találkoztam Királlyal. Megjegyezném, hogy én akkor már a DKSK egyik elnökhelyettese voltam, és mint a csapat vezetője, továbbá mint az egyik legnagyobb szponzor képviselője utaztam ki a csapattal.- K. S. állítása szerint én 25 millió forintot, plusz 100 ezer dollárt ígér­tem, és a DAM-ot mint támogatót. Úgy vélem, ezek az ígéretek csak R S. fantáziájában jelenhettek meg, mi­vel én ilyeneket sohasem mondtam. Ezzel szemben amit ígértem (15-20 millió forint), azt maximálisan betar­tottam, sőt túlteljesítettem. Ugyanis én saját erőből az elmúlt szezonban 30 milliót hoztam a DKSK-nak. 5. rész - K. S. állítása szerint én őt - az első elnökségi .ülésen - szakmai igazgatónak akartam megtenni. Nos, ez tipikus esete annak, amikor az ember a vágyait összekeveri a té­nyekkel. Kijelenthetem, hogy én soha nem akartam K.S.-ból szakmai igazga­tót csinálni. Ha figyelembe vesszük K.S. iskolai végzettségét, valamint szakképesítését, a „szakmai igazgató” titulussal azt hiszem, megbántottam volna Király összes olyan - az NB I A csoportjában működő kollégáját aki­nek szakedzőije van (úgy hiszem, szin­te mindenkinek!) Ezzel szemben K. S. mindössze egy segédedzői papírral rendelkezik, no meg van neki 8 általá­nosa is... (az érettségi bizonyítványát még senki sem látta Diósgyőrben!) 6. rész - K.S. állítása szerint szinte nem volt olyan elnökségi ütés, ill. napi­rendi pont, amiben Honos Pétert ne szavazták volna le. Furcsa módon Királynak ezen állítá­sa sem felel meg a valóságnak. Egyet­len olyan elnökségi ülés volt csupán, ahol a javaslatomat az elnökség 3:2 arányban leszavazta. Ez volt az a bizo­nyos sajtóközlemény, melyet a GYSEV-Ringa elleni 50 pontos „zakó” után szerettünk volna kiadni. Sajnos az elnökség azon tagjai, akiknek mái­nkkor is K S. megvédése volt a legfon­tosabb, leszavaztak bennünket. 8. rész - K.S. szerint a Kecskemét elleni meccs után elkezdtem szapulni a csapatot meg őt. Természetesen ez sem felel meg a valóságnak. Nem szapultam sem a já­tékosokat, sem az edzőt. Elmondtam viszont, hogy ez a játék elszomorító, nem ezt váiják sem a szurkolók, sem a szponzorok. K.S.-tól pedig számon kér­tem - igen udvarias formában - az ok­tóber végére, november elejére ígért csapatot. Most pedig beszéljünk arról a bizo­nyos 20 millióról. Először is: a közgyűlés 1997. május 23-án eleve egy 20 milliós mínusszal fogadta el a következő év költségvetési tervezetét. Ezt azonban le tudtuk vol­na dolgozni, ha Király nem hajszol be­le - engem és az elnökséget - az eszte­len költekezésbe. Nagyúri kellett neki a két amerikai, Kalmár-Nagy és Ani- tics. És hogy miért? Tudni kell ennek a hátterét. A konkurens csapatok hemzsegnek a volt diósgyőriektől, akik semmi pénzért nem hajlandók vissza­jönni Királyhoz. (Meg kell kérdezni pl. Ambrus Erzsébetet vagy Bakai Esz­tert. ) Szóval kellettek a sztárok, és - bál- a pénzügyi fedezetet senki nem látta - az elnökség azt mondta, hogy kockáztassunk. K. S. és barátja, Dr. Terga- lecz Ferenc meggyőztek arról, hogy nem kell aggódnom, mert itt olyan csapat van, hogy október végén, november elején jönnek az eredmények, és akkor a szponzorok maguk­tól fogják kinyitni a pénztár­cájukat. Nos, az eredmények nem jöttek, jöttek viszont a hazai vereségek. (Zala Volán, Soproni Postás, Pécs.) Ezek után viszont érthető, hogy nem jöttek a pluszpénzek. 11. rész - K.S. 88 százalé­kos csapatteljesítményről be­szélt a saját működése idején. Ha jól emlékszem rá, amikor R S. átadta a csapatot Áron- nénak, a 20 mérkőzésből 13 győzelem és 7 vereség volt a mérleg a bajnokságban. Ez pontosan 65 százalékos telje­sítmény, de ha beszámítjuk a magyar Kupa és a Ronchetti- meccseket is, R S. edzősködé- se idején a csapat teljesítmé­nye 70 százalék körül moz­gott. Ugye ez kevés az ország (egyik) legdrágább csapa­tától!? Sajátságos Királyi értelmezések Az utánpótlásról Az utánpótlással kapcsolatban K.S. egyértelműen az iskolai háttér hiányá­ról beszél. Pedig Miskolcon van egy egyetem, az ország egyik legnagyobb universitása, ahol már évek óta folyik jogász- és közgazdász, valamint böl­csész képzés, a műszaki karokon folyó oktatás mellett. Tehát nem túl meg­győző magyarázat az, hogy itt - szem­ben Péccsel vagy Kecskeméttel - hi­ányzik az iskolai háttér. Csupán erről lenne szó? Én úgy gon­dolom, hogy szót kellene ejteni a peda­gógiai munkáról is, az utánpótlás szisztematikus neveléséről, és a fiata­lok nagycsapatba történő beépítéséről. Pécsett évek óta következetes nevelő­munka folyik, maximálisan támasz­kodnak a fiatalokra. Nem véletlen az, hogy a rutinos Horvát Juci halála után rögtön két tehetséges fiatal lépett a helyére. Ezzel szemben mi volt a helyzet a DKSK-nál az elmúlt nyolc évben? Nem volt egyetlen olyan játékos sem - Eperjessy kivételével - akit K. S. be tudott volna építeni a kezdőcsapatba. Persze, könnyebb volt minden évben vásárolni a méregdrága játékosokat, elkölteni a 10 és 100 milliókat, mint egy következetes, szisztematikus csa­patépítést megvalósítani. Amíg K. S.- nél működése első 3-4 évében még ta­lán lehetett némi szakmai munkáiéi is beszélni, addig az utolsó 3 év egyértel­műen a hanyatlás tendenciáját mutat­ja. 1995/96: 2. hely a bajnokságban. 1996/97: 4. hely a bajnokságban. 1997/98:6. hely a bajnokságban. Míg Diósgyőrben csupán a kosárlab­dába pumpált hatalmas pénz hozott bizonyos eredményeket, addig Pécsett a szakmai munka, a nevelés, a peda­gógia dominált. Az edző feladatairól K. S. elbeszélését végigkíséri az a gon­dolatsor, hogy neki mennyi más dolga volt a csapat szakmai munkájának irányításán túl. O járt tárgyalni, pénzt szerezni, és sok-sok egyéb teendője is volt. Nos, K. S. valamiféle szerepté­vesztésben van. Neki sohasem volt fel­adata a pénzszerzés, a tárgyalásokon való részvétel. Elég csupán elolvasni a Szervezeti és Működési Szabályzat „vezetőedzőre” vonatkozó részét, mely­nek legalapvetőbb gondolata az, hogy a vezetőedző a megfelelő színvonalú szakmai munkáért felelős. Mi K. S.-tól nem vártuk el, hogy pénzt szerezzen a klubnak. Azt viszont elvártuk volna tőle, hogy a méregdrá­ga játékosokból igazi csapatot ková­csoljon össze és ne szenvedjen hazai pályán a DKSK 3-szor is vereséget, és ne kapjon ki a csapat még a Szek- szárdtól is. Ezt kellett volna K. S-nak megoldania, semmi mást. A kritikai érzékről és az önkritikáról R S-nak rendkívül kifinomult a kriti­kai érzéke. Ebben a cikksorozatban egyfolytában kritizál engem (vagy in­kább szapul), azonban nem emlék­szem arra, hogy K. S. egyszer is önkri­tikát gyakorolt volna. Nyolc éven ke­resztül szidta a bírókat, nem túl sok jó szóval illette az MKOSZ illetékeseit sem. Nos, jó lenne már egyszer önkri­tikus szavakat is hallani K. S. szájá­ból. Azt sem szégyen bevallani, hogy a végén képtelen valaki feltenni az i-re a pontot. Mindig a véletlenre vagy a sze­rencsére hivatkozni botorság. Rátgé- ber az utóbbi négy évben nyert három bajnoki aranyat meg két kupa ara­nyat. Mi meg? Ezüst meg bronz. Ugye, ezt nem lehet a véletlen rovására írni, vagy a szerencsével magyarázni! A személyes sértésekről Ezt a kérdéskört itt nem szeretném részletesen taglalni. Ennek két oka van. Az egyik, hogy K. S-nak az utóbbi fél évben megjelent és személyemre vonatkozó sértéseire reagálni sem hely, sem idő nincs. A másik ok pedig - és talán ez a lényegesebb - én nem óhajtok arra a szintre süllyedni, mint K.S. Azt hiszem, ő már nevezett engem szélhámosnak, hazugnak, alkalmat­lannak - no, de ez őt minősíti. Engem meg minősítsen a két diplomám, az, hogy magas szinten beszélek egy vi­lágnyelvet, meg az, hogy egy nemzet­közi konszernnek vagyok a magyaror­szági képviselője, immár hat éve. Mi­nősítsenek a találmányaim és szaba­dalmaim, minősítsen a Diósgyőri Ko­hászatban eltöltött 15 évem. Ezek után úgy hiszem, érthető, hogy nem szállók harcba K.S.-el. Zárszó Befejezésképpen pedig szeretnék én is válaszolni a főszerkesztő által feltett utolsó kérdésre. Miért nem hagyja itt ezt a várost, miért ragaszkodik ennyi­re Diósgyőrhöz? Tényleg, miért? Garami Józsefet - néhány gyengébb meccs után - felállí­tották az MTK kispapjáról. És mit csi­nált Garami? Önkritikát gyakorolt, majd pedig kereste azt. hogy hol tud elhelyezkedni. Igen, mert Garami sze­rény, nagy tudású, és ő már nyert baj­nokságot az MTK-val. És láss csodát: Garami József két héttel felmentése után már a Győr szakmai igazgatója, így is lehet ezt csinálni! Van még egy tényező, amely egyál­talán nem elhanyagolható. Á pénz. Én csak arról tudok beszélni, ami az én időmben történt. K. S. felmentéséig közel négy milliót keresett - nettóban! Követelt három milliót - kártalanítás, végkielégítés címén - ugyancsak net­tóban. Tehát összesen 7 millió nettó. Bruttósítva ez több mint 15 millió! Le­het, hogy már meg is találtak a vá­laszt a „miért”-re? Ennek eldöntését az olvasóra bízom. Honos Péter Amikor még béke volt a DKSK-BorsodChem elnöke és a vezető edző között. A felvétel 1997. április 30-án készült, a közös sajótájékoztatón. Jobbra Honos Péter, balra Király Sándor. Fotó: Farkas Maya A Király-sztori Egy új modell körvonalai A megye legeredményesebb csapata, a női kosárlabdában a kilencvenes évek eleje óla sikert sikerre halmozó DKSK háza táján a nyilvánossal', számara is érzékelhető i ihar kerekedett az elméit fél esztendőben. A klub elnöke es a vezető edző közötti konfliktus január végére n nyolc és fél éve Diósgyőrben dolgozó edző, Király Sándor meneszh kéhez vezetett. /\ klub közgyűlésre készül, a bajnokság időközijén befejeződött: az elért hatodik hely után már nem mondhatjuk, hogy a DKSK a megye legeredményesebb csapata, libben az interjúban Király Sándor beszél - az ő szemszögéből ismerhetjük meg a történetet, s egy kicsit bepillanthatunk a magyar kosárlabda, illetve a klubok működésének kulisszái mögé is. A sorozat végeztével természetesen helyt adunk az érintettek véleményének, valamint az ügy szempontjából közérdeklődésre számot tartó egyéb észrevételeknek is. Görömbölyi László □ Hogyan tovább ? 9 Konkrétumokról egyelőre nem be­szélhetek, de van egy elképzelésem, ami talán most megvalósulhat. Én már régóta szerettem volna kialakí­tani Miskolcon egy olyan modellt, ami Nyugat-Európában sok helyen nagyon jól bevált. Eddig nem voltak olyan emberek, akik ezt megszervez­ték volna, akik helyzetüknél fogva ebben hatékonyan tudtak volna köz­reműködni, az edzőség mellett pedig nekem arra már nem volt energiám, hogy ezt valahogy összehozzam. J Mi ennek a modellnek a lényege? @ A lényeg az, hogy legalább 150-200 emberből, vagy éppen cég­ből áll a klub közvetlen támogatói­nak, barátainak a köre. Ki milyen mértékben tudja támogatni a klu­bot, annak arányában kap ellenszol­gáltatást ezért a támogatásért. A tá­mogatásnak három fokozata van: arany, ezüst és bronz támogató, ami bizonyos támogatási összeghez kötő­dik. Az értékhatárokat mondom: két­százezertől egymillióig ad éves támo­gatást a bronz, az ezüst egy- és öt­millió között, az arany ötmillió fö­lött. Pontosan ki kell dolgozni, hogy ezeknek a támogatásoknak a fejében ki mit kap a klubtól. Minden meccs után vannak fogadások, amelyek va­lójában társadalmi eseményként fimkcionálnak. □ Mik lehetnek az ellenszolgáltatá­sok? • Ennek a rendjét pontosan meg kell határozni, csak példákat mon­dok. Minden támogató kap egy fix helyet a mérkőzésekre, oda biztosan nem fog senki leülni, akár az utolsó percben is érkezik. A támogatástól függő reklámfelületeket kapnak, akár a mérkőzés helyszínén, akár a csapat mezén. És így tovább, és így tovább, az aranyfokozatú támogató akár elutazhat a csapattal is, _1 Mekkora az a minimális összeg, ami egy évre elegendő a sikeres mű­ködés feltételeinek megteremtéséhez? • A támogatói vagy baráti körtől negyvenmillió forint, ami ebben a konstrukcióban egyáltalán nem lát­szik lehetetlennek. De a másik előny az, hogy olyan réteg kapcsolódik be a finanszírozásba, amely egyébként is meghatározója a város életének, így a csapat valóban közügy, a mér­kőzés és az azt követő fogadás nem­csak sport-, de egyúttal társadalmi esemény is, a helyi társadalom így valóban magáénak tekintheti a klu­bot, anyagi értelemben is mellé tud állni. A jelenlegi konstrukcióban ez a két szféra meglehetősen különvá­lik: a társadalmi képviseletet jelentő elnökség, valamint az anyagi támo­gatók túlnyomórészt nem ugyanab­ból a körből tevődnek össze, ráadá­sul a létszám nem alkalmas ennek a társadalmi jelenlétnek a megvalósí­tására sem. Ez a modell másutt na­gyon jól működik. _1 Ez természetesen nem zárja ki a nagy támogató lehetőségét. • Nem, sőt, szükség is van erre. A név például sokkal többért eladható, mint amennyiért eddig ezt megvet­ték. Erre már most van komoly ér­deklődés. A százmillió körüli költség- vetés így biztonságosan garantálható. □ Ha jól értem, ebben elindult a szer­vezőmunka, jól halad az ügy. • Igen, ezt lehet mondani. . □ Ha ez sikerül, itt ínarad Diósgyőr­ben. • Valószínűleg igen. □ Mi. történik akkor, ha mégsem si­kerül? • Akkor elmegyek. ü Tudja már, hogy hová? • Vannak ajánlataim, de még nem tudom, hová szerződöm, erről egy­előre korai is lenne beszélni. Szeren­csére elmondhatom, több nagy klub is megkeresett. □ Az utolsó kérdés. Mindent egybe­vetve Király Sándor kínos helyzetbe került Miskolcon. Lehet, hogy a bíró­ságtól. az is lehet, hogy a szurkolóktól elégtételt kap akár anyagi, akár er­kölcsi értelemben, de azért itt mégis­csak az történt, hogy nyolc és fél évi sikeres munka után egyik percről a másikra felállították a kispadról. Mi­ért nem hagyja itt ezt a várost, miért ragaszkodik ennyire Diósgyőrhöz? ® Az eszem azt diktálja, hogy men­jek el, a feleségem is ezt mondja - de a szívem mást mond. Ennyi idő után úgy érzem, hogy ide tartozom, sokan vannak, akik elfogadnak itt engem. Talán nem hat nagyképűségnek, ha azt mondom: ezt a klubot is egy ki­csit a sajátomnak érzem. Boros Ár­páddal karöltve itt létrehoztunk va­lamit a diósgyőri kosárlabdában, amit én értéknek, megőrzendő, to­vábbfejlesztendő értéknek tartok - és azt gondolom, hogy ebben az ér­tékteremtésben nekem is volt ré­szem. Ragaszkodom ehhez a rész­hez. Szeretném megmutatni a két­kedőknek itt, Miskolcon, hogy az ezüstök után sikerül a csapattal ara­nyat is szerezni. l_í Király-sztori - a valóság tükrében

Next

/
Thumbnails
Contents