Észak-Magyarország, 1998. április (54. évfolyam, 77-101. szám)
1998-04-30 / 101. szám
•MagyarorszAg SZÓLÁSTÉR 1998. 30., Csütörtök ü TOVÁBBRA IS VÁRJUK olvasóink közügyekről szóló véleményét, észrevételeit. A Szólástér rovatban megjelenő írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. JOGSEGÉLY. Felhívjuk az érdeklődők figyelmét, hogy jogsegélyszolgálatunk legközelebb ma, április 30-án, csütörtökön délután 4-6 óráig a Sajtóház II. emeletén, a 212-es szobában áll rendelkezésükre. Tanácsokat és felvilágosítást ad Demeter Lajos ügyvéd. Hirdetés KONZUMBANK BET ÉT E K Családi Bankszámla Számláját díjtalanul nyitjuk meg. Teljesítjük közüzemi díjfizetéseit. A számlához VISA bankkártyákat is ajánlunk. Havonta az első két készpénzfelvételt a Konzumbank és a K&H automatáiból díjtalanul biztosítjuk. Gyors és egyszerű hitellehetőséget biztosítunk. Lekötési lehetőség Éves kamat F.BKM ” 1 hó 16,50% 16,50% 3 hó 17,00% 17,00% 12 hó 17,00% 17,00% V lekötés nélkül 15,00% 16,08% J 4 millió forint felett 1% kamatprémium Bástya betétjegy Sávosan változó, fix kamatozású betét. Az elért kamatokkal együtt bármikor visszaváltható. Kamatsáv Kamata Kamatsáv Kamata 1 hó 16,50% 7 hó 17,00% 2 hó 16,50% 8 hó 17,00% 3 hó 16,75% 9 hó 17,25% 4 hó 16,75% 10 hó 17,25% 5 hó 17,00% 11 hó 17,50% ^ 6 hó 17,00% 12 hó 17,50% J Éves átlagkamata 17,0% (EBKM 17,0%) KONZUMBANK Üzleti körben - Családi körben Miskolc, Széchenyi u. 18. Tel.: (46) 411-095 AZ 0 AIFB BANXCSOPORT TAG1A Reméljük, hogy nem riaszt el senkit Az Országos Mentőszolgálat miskolci mentőállomásának rendszeresen vért adó dolgozói nevében fordulunk az Eszak- Magyarország Szerkesztőségéhez. Újságukban 1998. április 17-én megjelent „Vörös cipő és vörös kereszt” című cikkhez szeretnénk hozzászólni, észrevételeinket jelezni. Mindennapi munkánk során gyakran találkozunk akár baleseti, akár belgyógyászati, nő- gyógyászati, illetve egyéb ok miatt vérző beteggel. Ezen betegek ellátásának fontos láncszeme a kórházban az elveszett vér pótlása, amellyel a beteg életét mentik meg. Ezt látva, illetve a vérpótlás fontosságát tudva, bajtársaink közül többen is rendszeres véradók. Rendszeres véradások alkalmával a Vérellátó munkájáról a cikktől eltérően egészen más tapasztalatokat szereztünk. Sosem tapasztaltuk, hogy az ott dolgozók munkájuk során tiszteletlenséget, naivságot és nem kellő odafigyelést tanúsítottak volna. Mint rendszeres véradók és mint egészségügyi dolgozók tájékoztatjuk Önt, hogy a véradás előtti kivizsgálás nemcsak a véradó érdekét szolgálja, hanem azon beteg érdekét is, aki majd a vérkészítményt megkapja. A cikkben az újságírónő rendkívül felületesen, szubjektiven ítéli meg az intézményben folyó munkát. Egyértelműen kitűnik belőle a rosszindulatúság. A vérszívás a rovarvilágban és a horrorfilmekben előforduló kifejezés, nem pedig egy olyan cikkben, aminek célja az emberek objektív tájékoztatása lenne. Abban reménykedünk, hogy a cikk elolvasása után nem riadnak el a segíteni akarás miatt először vért adni szándékozók a véradástól, hiszen véradó nélkül nincs vér, illetve vérkészítmény, műtétek maradhatnak el, betegek halhatnak meg. A cikk. megírásakor vajon végiggondolta-e ezt az újságírónő, vagy csak azért ment el vért adni, hogy „egy jó kis sztorit” megírjon? Javasoljuk, mielőtt hasonló témához nyúl, ne csak írjon, hanem olvasson is a témával kapcsolatban. Harminckilenc aláírás * 1998. április 17-i Észak-Magyar- országban olvastam a „Vörös cipő és vörös kereszt” című cikkét, mely szerintem a valóságot nem fedi. Ötvenszeres véradó lévén többször megfordultam a Vértranszfúziós Állomáson és az általuk kihelyezett véradóhelyeken véradás céljából. Egyetlen alkalommal sem tapasztaltam az Ön által leírt hiányosságokat. az ott lévő orvos és a Vértranszfúziós Állomás dolgozói készséggel álltak a rendelkezésemre és segítették véradásom gördülékeny lezajlását. A véradásom mindig az előírásoknak megfelelően történt. Végezetül megjegyezném, hogy nem vagyok egészségügyi dolgozó - és nem is voltam. Szűcs István Gábor, Forró * Az Eszak-Magyarország április 17-i számában olvastam a „Vörös cipő és vörös kereszt” című cikket. Nem tudom reakció nélkül hagyni, mert mint jómagam és rajtam kívül még egy jó pár rendszeres véradó úgy gondolom, hogy a véradás nagyon fontos! A cikk első bekezdésében nem tudom az újságírónő miért tartotta olyan felháborítónak a vérADÁS - vérVÉTEL tisztázását. Mint említettem, én is jártam véradásra Rh negatívos vagyok. Rendszeres ferezises véradó is lettem. Az újságírónó által említett hiányosságok a mai helyzetben érhetőek, bár jobban szétnézve, ilyet bárhol találhat. Az asszisztensek nem kesztyűs kézzel való bánásmódjukra nem tartom kizártnak, hogy csak is ők lennének a felelősek. Úgy vélem, tisztában vannak a saját és mások felé végzett biztonságos munkával. Mint véradó és ferezises még egyetlen egyszer nem éreztem olyan helyzetben magam, ahol félnem kellett volna bármilyen fertőzés lehetőségétől. Sajnos, egy időre szüneteltetnem kell a véradást, mert tavaly egy sebészeti műtéten estem át, ahol vért is kaptam. Az orvosok gyorsak, készségesek voltak. A sürgősségi esetben az orvos hamar megkapta a számomra kért vért, mely nagyban befolyásolta felépülésemet. Akik ma tisztában vannak a vér jelentőségével, azok eltekintenek egyéb problémától, és azon vannak, hogy a beteg gyermekeknek és a hozzám hasonló rászorulóknak, ha szükséges, az életét mentsék meg. Azt hiszem, hogy a vérhiányos időszakokban abszolút nem hangzik jól az ilyen ellenreklám. Azoknak a betegeknek, akiknek vérre volna szükségük a műtétjükhöz, de éppen kérdésessé válhat annak biztosítása, mert olyan rossz színben fest le egy intézményt, ahová az emberek felelősségből és emberbaráti szeretetből járnak vért adni. A véradók toborzására nem ilyen újságcikkre volna szükség. Sajnos, én a műtét miatt legalább két évig nem adhatok vért. Ha majd teljesen felépültem és az orvosok is engedik, ismét véradóként fogok jelentkezni, kezemben a személyi igazolványommal. Remélem, sok véradótársam is így gondolkodik mint én, és nem inog meg bizalmuk a Vér- transzfúziós Állomás munkájában. A célunk még mindig ugyan az, segíteni embertársainkon! Gönczi Zsolt, Miskolc Őszintén örülünk az olvasóinktól érkezett reagálásoknak: kivétel nélkül azt jelzik, hogy sokan vannak, akik fontosnak tartják a véradást, hajlandók, személyesen is hozzájárulni a rászorulók megnyugtató vérellátásához. Természetesen az írás célja nem az volt, hogy bárkit is elriasz- szunk a véradástól - csak az, hogy felhívjuk a figyelmet a nem éppen kifogástalan körülményekre. Szeretnénk emlékeztetni rá, hogy a riport mellett megjelen t az intézmény vezetőjének a reagálása is, benne a következő mondattal: „Kétségkívül vannak hiányosságok a véradók fogadására és ellátására rendelkezésre álló körülményeket illetően. ” Reméljük, hamarosan, eljön az idő, amikor a véradás ideális körülményeiről jelentethetünk meg riportot. (A szerkó Vízmérés és pontosság Magda Etelka kedves olvasójuk levelére válaszolva nem szántam durva sértegetésnek azt, hogy literes üveggel nem lehet hitelesíteni. Egyszerűen csak úgy gondolom, hogy ez az eszköz erre a célra nem megfelelően pontos, s tudomásom szerint az ÓMH sem fogadja el. A tízliteres demizsonról is ez a véleményem, de javaslatát illetékességből megküldöm az Országos Mérésügyi Hivatalnak. Hunfalvy Árpád olvasójuk írása hangvételétől függetlenül néhány apró dologban pontosításra szorul. Mivel egyedi reklamációs-anyaggal nem akarom terhelni a kedves olvasókat, így tájékoztatásként a szerkesztőségbe beküldtem a teljes reklamációs levelezésünket, s az objektivitás biztosítása érdekében a Hunfalvy úr által idézett - a Polgármesteri Hivatal „elmarasztalását” tartalmazó levél másolatát is. Az „elmarasztaló összefoglalást” - e levél utolsó bekezdését - a Hunfalvy Úr által leírtak hitelességét „alátámasztandó” szó szerint idézem: „összefoglalva az előzőeket, a Vízművek eljárását Önnel szemben korrektnek ítéljük, a számadatok azt valószínűsítik, hogy a vízóra cseréjének elmulasztásából a Vízműveknek keletkezett vesztesége. Kérem fenti tájékoztatásunk szíves tudomásulvételét.” Félreértések elkerülése végett ismétlem, a levél teljes terjedelmében megtalálható a szerkesztőségben. Megköszönve, hogy egyedi reklamációknak is helyt adnak lapjuk hasábjain ismételten hangsúlyozom, hogy levélben vagy személyesen (ügyfélszolgálati napokon) készséggel állunk minden kedves fogyasztónk rendelkezésére. Dömötör Zoltán Mivíz Rt., értékesítési ig.-helyettes * A vízórákról hetek óta tartó vitát - miután mindkét oldal többször is megszólalhatott. - a Szólástér rovatban befejezzük. (A szerit.) Roma írók a romák helyzetéről Az Észak-Magyarországi Romákért Alapítvány nemrégiben írónapot /rendezett a baktakéki kultúrház- ban. Az ott bemutatott írásokat a szervezők eljuttatták szerkesztőségünkbe. A következő összeállításban ezekből a beszámolókból adunk közre egy-egy jellemző részletet. Cigányok Vizsolyban A vizsolyi cigányság 400 főből áll, 126 családra oszlik szét. Ebből nagyon kevesen dolgoznak, aki dolgozik, az közhasznú munkát végez. Sok része még jövedelempótló támogatást sem kap. Családi segélyből élnek és gyermekvédelmi támogatásból. A gyermekvédelmi támogatást a családok nem kapják ki teljes mértékben, mert az önkormányzat egy részét levonja az iskolai étkeztetésre. A megmaradt pénzből nagyon nehéz eltartani a családot. A megélhetésük nagyon rossz, ezért nem tudtam belenyugodni ebbe a helyzetbe. így aztán kapcsolatot teremtettünk a Holland Alapítvánnyal, hogy segítse a vizsolyi cigányságot is és így már 21 falut képvisel a Holland Alapítvány. A Holland Alapítvány vetőmaggal, szántással, kisgépekkel és műtrágyával segíti a családokat. A szétosztásért a szervezeti vezetők a felelősek. A vizsolyi önkormányzat is segítette a cigányokat egy kis vetőmaggal és krumplival, amit magyar alapítványnál pályáztak meg. A vetőmagért 100 Ft/csomag, a krumpliért 6 Ft/kg-ot kértek. A Holland Alapítvány ingyenesen adott családonként: 25 kg krumplit, 8 cs. vetőmagot 10 kg műtrágyát a kerteknek, 300 kg műtrágyát az egész háztájinak, 1 kg dug- hagymát, 1 kg borsót. A továbbiakban használatra kap még a szervezet rotációs kapát és permetezőgépet... Dávid Vincém Az encsi cigánytelep történelme Már az 1900-as évek elején laktak a Bársonyos-patak mellett roma családok. A folyóvíz mentén több roma telep jött létre, a víz közelsége sokak számára jelentett mindennapi munkájukban nagy segítséget... A Vágóhídon élő roma családok évtizedek óta ugyanolyan körülmények közt élnek, mint a kezdet kezdetén, azaz hat- van-hetven éve semmi sem változott. A mai napig is még egy pár lakásban olyan körülmények közt élnek, amelyek a 21. század küszöbén szégyent hoznak a társadalom demokratikus rendszerére. A magyar társadalom a történelem során mindig mostoha gyerekként kezelte az országban élő legnagyobb kisebbségnek számító cigányságot. Visszatérve a telep történelméhez, nem nevezném, hogy lenne történelme: dokumentumok nem őrzik. A kivetett, kegyetlen sorsot, amit a romák átéltek az encsi cigánytelepeken, nem jegyzik sehol. Történelme lehet egy országnak, lehet egy városnak, de egy hontalan, kivetett, hazátlan népnek, én úgy érzem, hogy nem igazán lehet. Lakatos Kálmán Elzárva a külvilágtól Alapítványunk, az Eszak-Magyarországi Romákért Alapítvány és a Holland Alapítvány közösen látogatást tett Szlovákiába. Holland barátaink tudomására jutott, hogy ott milyen helyzetben élnek általában a cigányok... Azt már mi is láttuk, hogy az ott élő cigányság helyzete égbekiáltóan rossz, és hogy az emberek félnek mindentől és mindenkitől. Egy félig magyar családtól megtudtuk, hogy a falvakból és városokból ki kell költözniük, ha akarnak, ha nem. Ugyanis, ha nem költöznek ki a faluból a hivatal által felajánlott telepekre, akkor lakás és fedél nélkül maradnak A hivatal visszaél a helyzetével, mert azok a lakások állami vagy önkormányzati tulajdonban vannak. Könnyen ki tudja őket lakoltatni, és a családok kénytelenek bármilyen lakásmegoldást elfogadni, ha nem akarnak hajlék nélkül maradni. Teljesen kiszolgáltatott helyzetben vannak ezek a cigány családok. A diszkrimináció gátlástalan „gyakorlása” egy jól kidolgozott kormányprogrammal. Szeretnének minden cigányt eldugni, amennyire csak lehet, szeretnének tőlük megszabadulni, ezért amennyire csak lehet, messze a falutól, várostól kiköltöztetik őket... Horváth Ágnes Hat éve a mezőgazdaságban A Holland Alapítvány a Csereháton Cse- nyétén kezdte el a mezőgazdasági tevékenységét. A csenyétei cigánylakosság kertjeit megművelte, vetőmagot biztosított bele, amely nem igazán jól sikerült, mivel hogy a további teendőket a családok csak részben látták el. Ezután Her- nádvécse községben próbálta meg tevékenységét, ami sikeres eredményeket hozott. 1993 óta egyre nagyobb lett az érdeklődés a régióban az alapítvány által nyújtott lehetőségek iránt. Ezért több faluval kerültek kapcsolatba. Most 22 faluval működnek együtt. A mezőgazdasági program keretében a cigánylakosságnak a kertjeiket és a háztáji földjeiket művelték meg, és vetőmagot biztosítottak.A háztáji a téli, a kertek a nyári szükségletet fedezik. Az idén 42 tonna első osztályú vetőburgonyát osztottak szét, 16 q borsót, 16 q hagymát, 35 q babot és 135 q műtrágyát... Horváth Dezső Szélsőséges függőség Baktakéken és Csenyétén nagyon kevés az olyan cigány ember, aki el tud helyez- » kedni, munkahelyet talál magának. Ha valahová mégis el tud menni dolgozni, ott nem jelentik be, tehát feketén dolgozik minimális fizetésért. Egy kemény, egész napos munka bére 800-1000 forint körül mozog. Ez az összeg a bolti vásárlás során egy négytagú család egynapi szűkös étkezési szükségleteit sem fedezi. Sajnos, van olyan, aki alkalmi munkát sem talál. Őket az úgymond pár gazdagabb család próbálja meg átverni. De ez főleg csenyétei viszonylatban súlyos. Csenyétén az olyan szegény családok, akik családi segélyből élnek, nem tudják beosztani azt a kevés pénzüket, így sokszor már a segélyek osztását követő napokban nincs pénzük és élelmük. Ezt használják ki a tehetősebb, gazdagabb családok. Tudván azt, hogy hamar elfogy a szegényebbek pénze, így ők hitelbe, dupla áron adják nekik a húsfélét, cigit, zöldséget és az italt. Nagyon sok család az egész hónapi hitelezések után már tartozik 4-5 ezer forinttal vagy még többel is... Talán ha lenne egy helyben üzemelő, jól feltöltött bolt, ahol olcsón megvehetnék azt, ami a számukra a legsürgősebb, akkor javítani lehetne a helyzetükön. Lakatos László A vilmányi cigányság helyzete Településünk Encs város vonzáskörzetéhez tartozó többszörösen hátrányos helyzetű település. A lakosság megoszlását illetően a cigányság közel 55 százalékos arányt képvisel az 1405 fő összlakosból. Térségünkben jelentősebb iparvidék nem található, a mezőgazdasági üzemek leépültek. Emiatt az emberek többségének nincs mun Icája, a munkanélküliek aránya községünkben 85 százalékra tehető. A hely roma családok helyzete általánosan rossznak mondható, a családok döntő része különböző segélyekből kénytelen vegetálni... Községünkben a cigány családok nagy része a falu jól meghatározható részén él. Az utóbbi években azonban egyre többen költöztek olyan utcákba, ahol a magyar lakosság,(parasztok) laktak többnyire. Ezt mindenképp pozitívnak tartjuk, mert a családok önmagukkal szemben nagyobb követelményt támasztanak, igényesebbé váltak, ugyanakkor átveszik a magyar lakosság életkultúrájából azokat a pozitív sajátosságokat, mely lehetővé teszi a beilleszkedésüket. Mert a kisebbség nem boldogulhat a többség nélkül, és ez fordítva is igaz... Mindenképpen pozitív folyamat elindításának tekintjük egyfelől azt, hogy több cigányszervezet is alakult községünkben és tevékenységüknek köszönhetően nagymértékben javultak a cigányságról alkotott nézetek. Másfelől sikernek könyveljük el, hogy a szociális feszültségek enyhítésében nagymértékben szerepet játszottunk, ebben partner volt a helyi önkormányzat is. Külön ki kell emelnünk a Holland Alapítvány támogatásait, melyeknek köszönhetően a cigány családok megélhetését nagymértékben elősegítették. Horváth András
