Észak-Magyarország, 1998. április (54. évfolyam, 77-101. szám)

1998-04-24 / 96. szám

ÉM-PORTRÉ A gyűjtő tanár és tanárnő Boldva(ÉM- DK) -Ré­gebben kiállításokon is bemutatták értékes könyvállományuk né­hány darabját. Ma már kevesebb új kötet kerül a polcra. Ha az antikvári­um előtt elmennek, azért még be-benéznek, de iga­zán értékes kötetek meg­vásárlására nem futja...- A könyvgyűjtés „előző életünkhöz” tartozik, ta­nári fizetésből ebben a világban e hobbinak leáldo­zott - mondja Töltéssy Zoltán, aki néhány éve a Miskolci Bölcsész Egyesületben tanít angol irodal­mat, így most szinte csak angolul olvas. „Nyilvánvalóan” Shakespeare-t szereti a legjobban, azzal a nyilvánvaló indoklással, hogy „Shakespeare az Shakespeare”, valamint hogy ismerte az embere­ket, és jó költő volt. De szereti például Thomas Hardy-t, vagy D.H. Lawrence-t is.- Talán Móricz ismerte olyan jól a falut, mint Hardy - gondolkodik hangosan. - Csak Móricz opti­mista volt, Hardy pedig nem... De sajnos jóval többen vannak azok az angol szerzőle, akiket nem ismerek. Boldvára ’76-ban került a pesti férfi és miskolci felesége.- A párom, aki rajz-biológia szakos, az itteni refor­mátus templom műemléki leírását választotta szak­dolgozati témaként - meséli a férfi. - Eljött Boldvá­• ra, és ha már itt volt, benézett az iskolába is. A kö­vetkező évben már itt kezdtünk tanítani...- Seres János tanár úr tanítványa voltam az eg­ri főiskolán - veszi át a szót a tanárnő -, ő javasol­ta, hogy van itt nem messze Miskolctól egy szép múemléktemplom... Nem bántam meg, hogy ide költöztünk. Sok sikerélményünk volt. Létrehoztuk például ’92-ben a tájházat. A régi polgármester na­gyon támogatta ezt a tevékenységünket. Az anya­got az iskolában gyűjtöttem, a gyerekek sok szép régi használati eszközt hoztak be. A tanárnő diákjai természetesen jól ismerik a bold- vai templomot, hiszen május környékén mindig leraj­zolják - A gyerekszem mindig talál valami újat, érde­keset. Az egyik gyerek például a kakast rajzolta le a tetejéről, alig fért még a papírra valami a toronyból... Aztán más tanítványairól kezd mesélni a tanár­nő, akik már főiskolára járnak, vagy már tanítanak, egyiküknek, Herczeg Máriának pedig már könyve is jelent meg csuhéfigurák, bábok készítéséről... Edelény és környéke Csak harminc éven felülieknek! Hiába berzenkedett a magyartanár, a háziasszony mégis „törte" a szíveket Az Aggteleki Nemzeti Park rajzpályázatából kiderült, hogy a ma embere nem nagyon ismeri a denevéreket. A rajzok többsége „betmenesre" sikerült. Kedves kivétel Oláh Rita zubogyi tanuló rajza. Az ötszáz éves zilizi tölgy Dobos Klára Szalonna (ÉM) - Julie-t, a Las Vegas-i szálloda csinos, fran­cia származású recepciósát nap mint nap vacsorameghí­vásokkal üldözi egy jóképű, rámenős vendég. A lány nem adja be a derekát, s magának sem vallja be, hogy csalódott, amikor egy reggel kiderül: a férfi elutazott. Ekkor még nem sejti, hogy neki is mene­külnie kell a városból, s ott találkozik majd pimasz lo­vagjával, ahol a legkevésbé várná... Félreértés ne essék: nem egy ro­mantikus történet következik. Csak a romantikus történet szüle­tésének kevésbé romantikus tör­ténete...- A lakásfelújítás miatt nagy szükségünk volt pénzre... - meséli Ella Stone. - Éppen akkor láttam meg egy felhívást a Romantika Sorozat egyik kötetében, amely hasonló történetek megírására biztatta az olvasókat. Próbálkoz­tam én is. Elküldtem a kéziratot, és nem sokkal később meg is je­lent az első könyvem. Meséli, szerette az ilyen stílusú könyveket: a Romana-, Julia-soro- zatoknak eleinte lelkes olvasója volt. De lassan leszokott róluk, mert a füzetek egyre drágábbak lettek, a történetek pedig egyre la­posabbak.- Eleinte tényleg volt köztük el­fogadható. Vagy azért, mert hite­lesnek tűnt a történet, vagy a jel­lemábrázolás egy kicsit már köze­lített az irodalomhoz, vagy távoli, egzotikus tájakon ját­szódott... A Romantika-soro- zatot megjelentető cég - amely magyar szer­zők álnéven írt szerel­mi történeteit jelentet­te meg - azonban tönkrement. Pedig El­la Stone három könyve tagadhatatlanul izgal­mas. Különösen az utolsóként született Csak egy vacsorára? című kötet...- Szerintem is ez si­került a legjobban. De a második talán job­ban megfelel a műfaj követelményeinek: végy két szerető szí­vet, törd össze apróra, aztán valami majd ki­kerekedik belőle... Igazából nem mond­hatnám, hogy anyagi számításaim bejöttek volna. Az első munká­mért még kifizették a 40 ezer forintot, a má­sodikért már csak úgy kaptam pénzt hosszú hónapok múlva, hogy folyamatosan reklamáltam, a harmadikért pedig már csak tíz tiszteletpéldány jutott, pénz semmi­írói „előélete” nem volt Ella Stone-nak - vagyis csak gondolatban:- Utálom a házimunkát. De meg kell csinálni, mert három gye­rekem van, meg férj, meg anyós. Ha vasalok, vagy mosogatok, a magam szórakoztatására mindig kitalálok valamilyen történetet, a részleteket szépen összeillesztem. Soha nem készítek jegyzeteket. Gondolatban játszogatok a szerep­lőimmel, kigondolom, mit tenné­nek a különböző helyzetekben. Az­tán két-három hét alatt legépe­lem... Vagyis már majdnem négy éve nem írtam, hiszen nincs hova... Szereplők azonban most is „születnek”. De ők már - az írónő reményei szerint - komolyabb re­génynek lehetnek majd a hősei. De ez kicsit később lesz, mert Ella Stone most számítástechnikát ta­nul, augusztusban vizsgázik.- Szeretnék egy kicsit hosszabb lélegzetű történelmi regényt írni, ami például a napóleoni idők utá­ni Angliában játszódhatna. Törté­nelmet is tanítok, és nagyon sze­retem ezt a szakomat is. Vajon a magyartanár a diákjai kezébe adná-e a könyveit?- Általános iskolásokat tanítok, nekik semmiképpen nem adnám. De még a középiskolásoknak sem. Én annak idején Jókait meg Tho­mas Mannt olvastam. Kezdjék ott ők is! Amikor már harminc évesek lesznek, és azt mondják, jaj, most elfáradtam egy hosszú nap után, akkor vegyék elő, és egy estét szó­rakozzanak át vele. Magyartanárként először úgy gondolta, ez a műfaj merénylet az irodalom ellen. Egyrészt berzen­kedett, másrészt aztán, amikor megszületett a regény, büszke volt, hiszen azért mégsem tud mindenki ilyet írni. Aztán egyre többen mondták, hogy tetszik, hogy folytassa, már azok közül persze, akik előtt felfedte másik énjét.- Nagy öröm számomra, hogy a férfiak is el tudták olvasni a köny­veket, hiszen ezekre nem jellemző az a csöpögés romantika. Most már a saját nevemen is vállalnám őket. Az írói nevem egyébként lánykori nevemből született: a ve­zetéknevem és a keresztnevem elejét egyaránt „levágtam” és an­golost tottam. De eleinte azt gon­doltam, jobb a névtelenség homá­lyában maradni. Ma már szere­tem a könyveimet, mert úgy ér­zem, jobbak, mint az átlag. Persze József Attila-díjas nem leszek, mint Kalász László - sóhajt fel Benkő Gizella. Ziliz (ÉM - DK) - Korá­hoz képest egészen jó egészségi állapotnak örvend a zilizi határ­ban magányosan álló tölgyfa. Vagyis néhány éve már nem is olyan magányos, hiszen két csemetéje is növekszik 500 éve terebélyesedő lombja biztonságában...- Nem ötszáz éves az a fa!- háborodik fel Gyuricskó János, Ziliz polgármestere.- Van az már ezer is! Va­lamikor volt itt egy lel­kész, Kövér Pál, és egy ta­nító, Balm István, ók meg­vizsgálták, és le is írták valamilyen könyvben... Na meg Rákóczi, amikor Encsre ment, ehhez a fá­hoz kötötte a lovát, és megpihent alatta. Ebből látszik, hogy már akkor is nagy fa volt...- Mások is meg akarták nézni a korát, és meg is fúrták egyszer - erősíti a polgármester igazságát Bonta József falugondnok.- 800-1000 évre saccolták. Azért nem állapították meg pontosan, mert a belső része korhadt volt, így nem tudták megszámolni az év­gyűrűit. Mi gyerekként na­gyon sokat játszottunk en­nél a fánál. Persze ez már volt vagy harminc éve... Akkor tehát minimum harminc éves a fa - egyez­nénk meg, de a polgármes­ter überel: - Attól több, mert már én hatvan va­gyok, és gyerekkoromból is emlékszem rá - mondja nevetve. Az évszázadok során persze már rengeteg ága letört, az utóbbi nyolc év­ben kétszer villám is „vett le” koronás terhéból. A belsejét bebetonozták. En­nek az az oka, hogy a falu Öt ember éri át a fa törzsét... (Középen Gyuricskó János polgármester). Fotó: Dobos Klára végén élt egy méhész. Ki­rajzottak a méhei, beleüt­köztek ebbe a fába, és le is telepedtek itt. Ahhoz, hogy ki tudja szedni onnan a családot, a méhésznek ki kellett füstölni őket. A fa kigyulladt, tűzoltók oltot­ták el. És ez éveken át tör­tént így. Hogy többé ne forduljon elő,'azért került a betonbélés a fába. De ez nem okoz neki gondot. Minden tavasszal - most is - gyönyörűen kihajt...- Valamikor legelő volt itt - meséli a polgármes­ter. - Amikor fizettek a té- esznek azért, hogy a szűz- fóldeket feltörjék, feltörték ezt az egészet. Kicsit saj­nálta a falu, Íriszen tíz év­vel ezelőtt itt még majáli­sokat rendeztünk, sátra­kat csináltak ide a fiata­lok, villanyt vezettünk fel. Valamikor itt volt az első futballpálya is. Napokat tudtunk focizni. Ma már inkább csak a faluból né­zünk fel néha-néha, meg­van-e még... * (A pontosság kedvéért kell leírnunk, hogy a fa kora az erdészeti egyetem által nemrégiben kiadott Fama­tuzsálemek című kön3rv alapján mégis csak 500 év körül van.) FALURÓL FALURA TORNASZENTJAKAB Könyves díszpolgárjelölt. Kon­dás Vilmos, a miskolci Belvárosi könyvesbolt vezetője Tomaszentja- kab szülötte. Mikor legutóbb otthon járt, arról beszélgetett a polgármes­terrel, mennyire fejlődik a falu: sok­féle beruházás történt, ami az inf­rastruktúra javulását szolgálja, ám a kultúrára kevés jut a településen. Ezért gondolta ügy a könyvesboltos, hogy a maga módján segít az ottani lakosoknak. Berakott az autójába száz könyvet, mintegy 50 ezer forint értékben, és hazament. A leutóbbi közmeghallgatáson adta át a kötete­ket jelképesen a falu könyvtárának. Ugyanitt határozták el a helyiek, hogy köszönetük jeleként Kondás Vilmos választják meg Tornaszent- jakab első díszpolgárának. JÓ5VAFÓ Határok nélküli természetvéde­lem. A Magyar Madártani és Ter­mészetvédelmi Egyesület Gömör- Tomai Helyi Csoportja és a felvidéki Bambi Ökológiai Ismeretterjesztő Központ sikeresen pályázott az Öko­társ Alapítvány „Országhatáron át­nyúló természetvédelmi programok szervezése” című pályázatán.- Az Aggteleki-karszt és a Szlovák- karszt egy természetföldrajzi és kul­turális egységet alkot, így a termé­szetmegőrzés igazán hatékonyan csak a határ két oldalán dolgozó szer­vezetek közös együttműködésével vé­gezhető - vallja Boldogh Sándor, az Aggteleki Nemzeti Park biológusa. ­A területeken előforduló értékes fajok nincsenek tekintettel az országhatá­rokra, így a „közös” erdők, füves élő­helyek gyakran közös természetvé­delmi stratégiák kidolgozását követe­lik meg. A fekete gólya a túloldalon fészkel, de nálunk táplálkozik... Az Alapítvány által támogatott prog­ramokat több nagy csoportban szerve­zik. A hatékony védelem alapfeltétele a védett fajok előfordulási helyeinek, állományuk nagyságának megismeré­se, így több faj esetében végeznek állo­mányfelmérést és térképezést... A természetvédelmi munkához elengedhetetlen a lakosság támogatá­sa. Meg kell mindenkivel ismertetni a környezetben előforduló természeti értékeket és megóvásuk szükségessé­gét. Ezért kapott kiemelkedő szerepet az ismeretteijesztési programcsomag, melynek keretében természetfotókból összeállított vándorkiállítást mutat­nak be, és előadásokat tartanak a nemzeti park munkatársai. A felnövekvő generációnak külön programokat szerveztek. Például de­nevérekkel és gólyákkal kapcsolatos rajzpályázatot hirdettek, amire a két ország környékbeli községeiből mint­egy 400 pályamunka érkezett be.- A rajzokból kiderül, hogy a gólya még mindig nagyon közel áll az em­berekhez - mondja a biológus. - Ez viszont nem mondható el a denevé­rekről, akik többnyire nagyon „betmenesek” a rajzokon. A mai em­berek hiányos és teljesen téves infor­mációikat az igénytelen, tucatszám­ra készített horrorfilmekből veszik... A rajzokból összeállított kiállítás jelenleg a felvidéki Szepsiben látható. A díjkiosztást a jósvafói tárlatnyitón, május 8-án, a Madarak és Fák Nap­ján tartják. Ezen a napon az Aggtele­ki Nemzeti Park változatos és színes programmal váija a gyerekeket. SZUHOGY Könyv a településről. Üzenet a múltból címmel jelent meg - a helyi önkormányzat támogatásával - a szu- hogyi falutörténet, Mazurka Károly tollából. A szuhogyi születésű helytör­ténész a régi falusi életet, hétközna­pokat és ünnepi szokásokat gyűjtötte kötetbe, külön részt szentelve a tele­pülés helyneveinek is. A kiadvány többek között a szuhogyi polgármeste­ri hivatalban vásárolható meg. HEGYMEG Iskolára várva. 1994-ben a község önkormányzata pályázatot nyújtott be az Életveszélyes Iskolák Kiváltá­sa Alapítványhoz, hogy a település­nek a szükségtanterem helyett vég­re igazi iskolája legyen. Áz intéz­ményt kéttermesre tervezték - csak alsó tagozatosoknak -, mivel a felső­sök a laki iskolában tanulnak. Két évre kapták meg a céltámogatást, de pénz fogytával az építkezés abbama­radt. Hiányzik a belső burkolat, a belső-külső vakolat, a berendezések. Most újabb pályázattal próbálkoz­nak a község vezetői, hisz a munká­latok befejezéséhez még legalább 4-5 millió forintra van szükség - tudtuk meg Hocza Jolán körjegyzőtől. Ella Stone A szerző felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents