Észak-Magyarország, 1998. április (54. évfolyam, 77-101. szám)
1998-04-23 / 95. szám
199ft. Április 23., Csütörtök SZÓLÁSTtft mm Iszak-MaoyarorsUo A református öntudatról A gyakorlati ateizmus és a hitéleti tevékenység címmel az Eszak-Magyarország március 19-i számában jelent meg írás. Ezzel kapcsolatban Mészáros István, a Tiszáninneni Református Egyházke- ínuJet püspöke a következőket nyilatkozta. A kormánynak értékelni kellene az egyházak hitéleti tevékenységét, mert csak a lelki értékek újbóli megerősödése segíthetne az ország felemelkedésében. Igaza van Mészáros István püspök úrnak. Ezek után az „ateizmusra” való hivatkozással szeretném elmondani, hogy érdemes lenne felülvizsgálni az elmúlt 50 év káros hatását. Az elmúlt 50 év alatt vallásunk jellemvonásai eltorzultak, akárcsak a gondozatlan gyümölcsfa az elfajult, vad hajtásokkal. Most, amikor visszatérhetünk az evangéliumhoz, és annak igazi erkölcsi tartalmához, erős kézzel kellene lenyesegetni a vad vesszőket, és gondos ápolás alá venni az elhanyagolt nemes törzset. így az elfajult, jó tulajdonságok megnemesednének. Ezek után beszélhetnénk szeretetről, józanságról, tiszta erkölcsről. Nem fordulhatna elő, hogy valakiket az egyházból kizárnak, mert a papnak a hibáit meg merték mondani. Ne mondja senki, hogy a vallás a közre nincs hatással, és csak egyesekre tartozik. A vallás olyan, mint a hajszálrugó. Közvetlenül csak belsőleg működik, de eredménye mindenki által látható. Az igazi református öntudatra és jellemre, becsületes, kötelességteljesítő, tiszta erkölcsű emberekre mindenkor szüksége kell hogy legyen az egyháznak. Ha egyházunk értékes tulajdonságai egyiknél, másiknál nincsenek meg kellő mértékben, akkor azoknak lelkében nyissuk meg jobban vallásunk erőforrásait, és kivétel nélkül minden református lesz, mint volt a haza földjén világosság a sötétségben, só a nemzet fenntartásában. Aradi Dezső, Bocs Vízművek, vízmérők Viszontválasz a vízóráról Nagy meglepetéssel olvastam ebben a rovatban M.E. írását a vízmérők hitelesítéséről. A vízművek által adott válasz igen alapos és szakszerű, csak az a baj, ezt éppen a vízművek nem tartja be. Az én háztartásomba bekötött vízmérő 1983-tól 1993. június 12-ig volt üzemben. (Első szabálysértés, jelenleg 4 év az érvényesség.) A vízművek nem a mért adatok alapján, hanem átlagot számolt három esetben. (Második szabálysértés.) Levelük szerint 1991. március 12-i leolvasás után a vízmérő meghibásodott. (Harmadik szabálysértés, csak '93. június 12-én cserélték le.) Ekkor az óraállás 1558 m1 volt. Viszont a .pár nappal ezelőtt kifizetett számlán 2107 m3 van feltüntetve, eddig fizettem folyamatosan és jóhiszeműen a vízdíjat. Tehát 549 m3 túlszámlázás történt, amit a vízművek el is ismert, de csak 155 m3-t írt le. (Ez is csak szabálysértés?) A vízművek számlázási osztályvezetőjével folytatott megbeszélés nem volt eredményes, ó az ilyen esetben szokásost?) átlagszámoláshoz ragaszkodott. Jellemző: először 22, majd 16 m:l átlagot számoltak. Szerintem ez is jogsértés, mert vízmérő volt és működött! A Polgármesteri Hivatal Városüzemeltetési Osztályához fordultam. Ök az 1995. január 23-án kelt levelükben elismerik: „a vízmű műit» lasztott, amikor az óra cseréjét 1991-ben nem végezték el, és így kb. az előzőekben kiszámított 472,5 m3 űz kiszámlázásának lehetőségétől elesett!” Ennek ellenére, nehogy tönkremenjen a szegény vízmű, az újonnan beszerelt vízmérő 294-es állásától fizetem ismét folyamatosan a vízdíjat. Ez nem elég, ez év januárjában fizetési felszólítást kaptam utólagos díjfizetésre, 9590 forintot követelnek! Úgy tudom, nem egyéni eset, sok ilyen felszólítás ment ki a fogyasztókhoz. Milyen szakszerű ügyintézés, nyilvántartás és szakértők működnek a miskolci vízműveknél? Vagy erre az esetre nem vonatkozik az 1991. XLV. törvény? Ennek alapján kellett volna a meghatározott időközönként lecserélni a vízmérőt., meghibásodás esetén pedig sürgősen. Bekötési vízmérőről lévén szó, a költségek a vízmüvet terhelik! Amennyiben vitás egy mérőeszköz működése, ellenőrző vizsgálatot kell végezni az ügyfél jelenlétében. Ez sem történt meg! Mindezek után ki tartozik? 255 m'-t már kétszer kifizettem, ez sem elég? Usque tandem abutere patien- tia nostra Cati-lina? (Meddig élsz még vissza a türelmünkkel, Cati- lina? - Cicero) Hunfalvav Ái-pád Miskolc Először is szeretném megköszönni Önöknek, hogy a március 26-i keltezésű Vízmű által közölt nem korrekt módón végzendő Mzórák hitelesítésével kapcsolatos kételyeimet tartalmazó levelemet a Szólástér április 2-i számában vól- tak szívesek közölni. Ez a probléma országos méretű közügy, mivel több százezer állampolgárt elint. Április 9-i Szólástér rovatukban a Vízmű igazgatóhelyettesének válaszlevelét nem kis meglepetéssel olvastam. Ószintén szólva megdöbbentett, hogy az igazgató- helyettes űr a nagy nyilvánosság előtt személyem sértegetésével próbálta a cikkben feltett konkrét kérdésekre adandó választ elkerülni. Sok esetben a válaszokat pedig igyekezett a törvénnyel és kormányrendeletekre való hivatkozással elkerülni, s inkább megpróbálta személyemet lejáratni a szeles nyilvánosság előtt. Minden ertelmes állampolgár tisztában van azzal, hogy a vízmérők hitelesítését törvény szabályozza, illetve annak időpontjait. Igazgatóhelyettes ur mindent a törvényre és a kormányrendeletekre próbál hárítani - így a Mivíznek semmi felelőssége nincs? Szeretném tudomására hozni, nem szenvedek fogalomzavarban. Sajnos nagyon is tudok különbséget tenni ■- mivel sok a tapasztalatom -, hiszen korábban, a külső eliszaposodott vízórákról kiállított számiak alapján sokkal több vízdíjat fizettünk, mint amióta a.lakásokban felszerelt egyéni mérőórák alapján fizetjük a vízdíjat. Arról sem nyilatkozott, hogy' miért nem volt fontos évekkel ezelőtt a külső vízórák rendszeres kar- bantartasa. a törvényben előírt idő betartására? Most miért ilyen fontos a mellékvizórak komoly pénzért való hitelesítése, amikor a külső vízórák egy egész épület víz- fogyasztását mérték, a mellékvíz- óra pedig csak egy lakásét méri. Nem durva tévedés az, hogy' a lakasban nem lehet a vízóra állapotát megállapítani egy szakembernek még literes üveg nélkül se. Az egyliteres üvegre csedc azért hivatkoztam, mert ilyen minden lakasban van, de hozhat a szakember 10 fiteres demizsont is, vagy más, hitelesített eszközt a méréshez, ha kedve tartja. így ezúton utasítom vissza a nagy nyilvánosság előtti durva sértegetéseit. Egy jo szakember a lakásban is megtudja állapítani a vízóra állapotát. Ha úgy ítéli, hogy nem kifogástalan állapotú, hitelesítsék, de helyette nem adhat a vízmű más, esetleg agyonhasznalt vízórát, ragaszkodunk a saját tulajdonú vízóránk visszaadásához. Magda Etelka Miskolc A mellekmerők hitelesítéséről - még egyszer Sokadszor térünk vissza a mellékmérókre, de amíg egy fogyasztóban is merül fel kérdés, természetes, hogy válaszolunk is rá. Nagybányai Zoltán kedves olvasójuk az EM április 16-i számában közzétett levelében személy szerint nekem feltett kérdéseire válaszolva - s előre is elnézést kérve a tárgykörben eddig megjelenteket figyelmesen végigolvasók- tól - kénytelen vagyok ismétlésekbe bocsátkozni. 1. A 38/1995. (TV.5.) Kormányrendelet 17.§ (3) bekezdése szerint az ingatlanon mért vízhasználat szempontjából a bekötési vízmérőn mért víz- mennyiség az irányadó. Ugyanezen Kormányrendelet 17.§ (4) bekezdése szerint „ha a uíj alapjául szolgáló mérő nem működik, vagy nem olvasható le, a szolgáltató a fogyasztott víz mennyiségét az ár- jogszabályok szerinti műszaki számítással állapítja meg”. Egy álló vagy lelassult mérőn - a cseréig - ezen az alapon fordulhat elő, hogy a mellékmérőkön mért fogyasztások összegét vesszük alapul, mint legkézenfekvőbb műszaki számítást. 2. Hitelesítési ciklusidó a J Ha ez eddig nem volt egyértelmű: a Mivíz Rt. nem hitelesít. Ez az Országos Mérésügyi Hivatal törvényen alapuló és kizárólagosjoga. b./ A számlázás alapjául szolgáló teljesítmény megállapítására szolgáló mérőt - nemcsak az ivóvíz esetében, hanem a Búza téri piacon használt mérlegre vonatkozóan is - csak hitelesítve szabad használni. (A hitelesített mérő az egyik alapvető feltétele az un. Joghatályos mérésnek"). c./ A Víz- és Csatornaművek Országos Szakmai Szövetsége minden eszközzel próbálja elérni a 6 éves ciklusidó meghosszabbítását. (Az eddigi 4 évről is többek között a V.CS.O.SZ.SZ. érvelései nyomán emelték 6 évre a ciklusidót.) Amíg azonban a jogszabály ezt írja elő, addig eszerint kell dolgoznunk. 3. Hitelesítés, felújítási díj: a Mi víz Rt. éppen azért választotta a számára legtöbb gonddal járó piaci versenyt, hogy a vállalkozók ezáltal egymással - és a Mivíz Rt.-vei is - versenyezve a fogyasztók érdekében minimálisra szorítsák le az árakat. Az, hogy a Mivíz Rt. árainál jobb árak is vannak a piacon. egyértelműen a fogyasztók érdekeit szolgálja, hiszen minden társasház maga választja meg, hogy kivel végezteti e munkát. Ezt hívják piac- gazdaságnak. 4. Konkrét kérdés hozzám: „minek a mellékmé- róket ilyen körülmények között hitelesíteni?” Szó szerint idézem az április 9-i cikkből: „... vízmérő hitelesítését nem a Mivíz Rt. találta ki, hanem törvény írja elő. Erre csak akkor van szükség, ha a közösség elszámolásra kívánja használni. Költségmegosztásra korlátlan a hitelesítesi idő, így ha a közös képviselő olvasott állások alapján összeszedi és egy összegben utalja az elfogyasztott víz ellenértékét, a vízműnek (és ez az ország minden városában így van, nem csak Miskolcon), akkor ez a költséges procedúra feleslegessé válik!" 5. Azt, hogy a köszönettel nyugtázott kérdések nyomán többediziglen és részletesen írtam le a mel- lékmérövel kapcsolatos jogszabályi előírásokat, a problémákat és teendőket, nem kioktatásnak, hanem a tisztánlátást segítő részletes tájékoztatásnak szántam. Úgy gondolom, hangvétele is kellően objektív, hiszen mi is úgy gondoljuk, a szolgáltató van a fogyasztóért, s így kötelességünk a részletes tájékoztatás. Akár a sajtóban, akár levélben, vagy élőszóban munkatársaimmal együtt készségesen állunk Önök, s minden fogyasztónk rendelkezésére. Dömötör Zoltán Mivíz Rt. értékesítési igazgatóhelyettes Levélváltás a régi újságok ürügyén Jászberényi postás barátnőmet felhívtam telefonon és érdeklődtem, hogyan juthatnék olcsóbban lejárt rejtvényújságokhoz, mivel Amerikában élő rokonomnak szerettem volna kedveskedni. O tanácsolta, keressem meg a Hírlap Rt.-t, mivel a remittendából vásárolhatok lejárt újságokat, melyeket fél áron, szinte fillérekért lehet megvásárolni, hiszen azokat másra nem használják, csak zúzdába viszik. El is mentem a Tiszai pályaudvarnál lévő Magyar Hírlap Rt.-hez, ahol nagyon készségesen fogadott az ott lévő főnöknó. Előadtam kérésemet, anút szívesen teljesített. Kiválogattunk jó pár darabot és fizetésre került sor. Beütötte az asztalon lévő számológépbe, majd közölte a teljes vételárat, ami 1600 forint körül volt. Megdöbbentem, és kérdeztem, nincs-e rá árkedvezmény, mivel ezek már idejét múlta újságok. Közölte a hölgy - megjegyzem, nagyon kedves volt -, hogy sajnos erre nincs lehetőség. Végül is szelektáltunk, és a végösszeg 1212 Ft lett. Nagyon megdöbbentem, hiszen annyi kispénzű ember van, aki szeret olvasni, vagy esetleg keresztrejtvényt fejteni, de nem telik ilyen - számára - luxus dolgokra, de fél áron, netalán negyed áron meg tudná vásárolni. A másik pedig az, hogy az rt. is pénzhez jutna. Ezért gondolom, hogy üzletpolitikából elégtelen osztályzatot érdemelnek. Úton a munkahelyem felé már a cikken gondolkodtam, hogy üzenetet küldök az ezzel foglalkozó felelősöknek, legyenek humánusak a kispénzű embertársaik iránt. Szeretnék választ kapni a Magyar Hírlap Rt. illetékesétől ezekre a kérdésekre. Meglepetésemben számlát sem kértem és a hölgy sem adott. Most itt állok dilemmában, hogy az 1212 Ft-omat ugyan hová könyvelték? Pechemre, amikor bejöttem dolgozni, a munkatársam elújságolta, hogy a Vasasban 50 százalékos könyvárusítás van, ahol annyi ember tolongott, hogy alig lehetett odaférni, és az olyan újságokat, amit én vettem, már 20 Ft-ért árulták! Szívesen meghallgatnám az rt. vezetőjét erről. Bemáth Kálmánná Miskolc * Tisztelt Olvasó! Válaszunk első soraiban először is szeretném a Magyar Hírlap Rt.-t felmentem a kedvezőtlen osztályzatú minősítés alól (mivel a magyar Hírlap Rt. egy közismert napilap kiadója), ugyanakkor az Eszakhír Rt. ügyvezetőjeként, felvállalni a minősítést, mivel az észrevételből számomra egyértelműen beazonosítható, hogy a lejárt lapok vásárlását az Eszakhír Rt. telephelyén bonyolította le a kedves olvasó. Ezek után sajnálatomat fejezem ki, hogy a jászberényi postás barátnő félrevezető tanácsot javasolt az „olcsóbban” vásárolható lapok megoldására, az alábbiak miatt. Részvénytársaságunk a hírlapok árusítását a lapkiadókkal kötött szerződések alapján végzi. Árusítási tevékenysége során a bizományba átvett újságokért példányonként tételes elszámolási kötelezettséggel tartozik- Az újság a teljes árusítási folyamat alatt mindvégig a lapkiadó tulajdonában marad, így afeletti rendelkezési jogosultság a kiadót illeti meg, az Eszak- hir Rt. kizárólag a szerződésben foglaltak szerint foglalkozhat az adott lapokkal. A lapkiadók általános gyakorlatként a lapjaikat meghatározott ideig kérik terjeszteni. A terjesztés lejárta után vagy visszakérik saját telephelyükre, vagy pedig zuzdásítani kérik. Mindkét esetben a társaságunk az utolsó munkamozzanatig teljes anyagi felelősséggel tartozik a lapok meglétéért. és az elszámolt mennyiségben történő megsemmisítésért, társaságunk a lapokat kizárólag teljes áron árusíthatja, abból az értékesítési folyamat során senkinek kedvezményt nem adhat, vásárlókat meg nem különböztethet. Vásárolni a lapokból mindaddig lehet, amíg az a társasagunk kezelese- ben van. Ón már szinte az utolsó pillanatban kereste meg az el nem adott lapok feldolgozásával foglalkozó megyei telephelyünket, ahol Önt teljesen szabályosan tájékoztatták a vásárlási lehetőségről. A hírlapok eladása során az eladónak nem kell nyugtát adnia, csak ha a vásárló kéri. Bizonyara ezt tapasztalhatta a boltokban, pavilonokban vásá- \ rolt egyéb hírlapok esetében is. Az így értékesített hírlapok is elszámolásra kerülnek egy nagyon precíz elszámolási rendszeren belül, melyet részleteiben időigényes lenne kifejteni. A lapkiadók a terjesztésből kivont, lapok kedvezményes áron történő értékesítését gazdasági erdekeik védelméből nem engedélyezik szamunkra, mert az aktuális teljes áron még forgalomban lévő lapok értékesítését kedvezőtlenül befolyásolná, ha később olcsóbban ugyanaz a lap beszerezhető lenne. A Vasasban említett kedvezményes árusítást nem a társasagunk végezte, így annak jogszerű árusításáról nem tudok nyilatkozni. A lapkiadók társaságunktól megkövetelik, hogy a lejárt lapok ismételt forgalomba kerülését megakadályozzuk, azért a lapokat példányonként roncsoljuk, így a Vasasban árusított lapok társasagunktól nem kerülhettek ki. Összefoglalásként megjegyzem, hogy hasonló kérdésekkel nagyon sok olvasó, gyermekintézmények, szociális otthonok megkeresnek, akik Önhöz hasonló értetlenséggel fogadják magatartásunkat. Bízom benne, hogy viszonylag részletes válaszunkból kiderült, hogy nincs hatáskörünk a lapokat kedvezményesen árusítani, arra kizárólag a lap tulajdonosának, a lap kiadójának van joga és lehetősége. A munkatársunk udvariasságára, segítőkészségére tett dicsérő szavait köszönöm. Bízom benne, hogy miután nyilvánvalóvá vált, hogy Önnel szemben udvariasan és szabályosan járták el munkatársaim, a minősítést az egy’es osztályzatról ötösre emeli, es továbbra is bizalommal fordul arushelyemkhez. Mezővári Attiláné Északhír Rt., ügyvezető igazgató
