Észak-Magyarország, 1998. április (54. évfolyam, 77-101. szám)
1998-04-18 / 91. szám
AZ É5ZAK-MAGYARORSZÁG, A HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ ÉS A KELET-MAGYARORSZÁG IFJÚSÁGI MELLÉKLETE Csütörtök, buli utáni nap van. Mint mindig, hétkor kelek. A folyosón a tusolóhoz közeledve napraforgóhéj recseg a lábam alatt. A kukák folyosóra borított tartalmai között szlalo- mozva érem el a célomat. Mint említettem, reggel hét óra van. A többiek nemrégen jöhettek meg a táncos mulatságból, ami a sárga földig lerészegedést és az ezzel járó kiváltságokat, különleges élményeket mjju Fél éve vagyok az intézmény lakója. A szó valójában nemcsak diákotthont takar. Illetve legkevésbé „diákotthonnak lehetne fordítani a mi esetünkben. társaim. Valami ősi ösztöntől vezérelve feleslegesnek hitt vagy azzá vált holmijaikat egyszerűen levetik, hogy „majd a föld el- nyeli”, bekapja, megemészti, és ettől az jobb minőségűvé lesz. Csakhogy ez szerencsétlen míítakarja. Most alszanak. Az órák ugyan hamarosan kezdődnek, de ez kit izgat itt. Mi vagyunk a jövő! Beülök a szobámba kicsit írosgat- ni. Ha a „drága” gyermekek kedves szülei most betoppannának ide, vagy nagyon elcsodálkoznának és felháborodnának (bár ebben nem vagyok biztos), vagy azt mondanák, hogy ugyan, ezek a fiatalok, mi is ilyenek voltunk. Az ágyamon írok, asztalunk használhatatlan ilyen funkciókra. Az asztal inkább szemetesvödörként szolgál, mivel nálunk az speciál nincs. A kuka vagy az asztal „tartalma”: leszakadt függönydarab, újságpapír galacsinok, zacskók és zacskók, gyümölcshéj, könyvek összevissza, hamuzónak kikiáltott műanyag pohár felborulva, rádió (véletlenül a szemét közé keveredett), mustár, használt szalvéta, taknyos, bár megszáradt papír zsebkendő, alsónadrág, edény, kanál, rövidnadrág, pénzdarabok, összetekert asztalterítő - mindez tökéletesen összharmóniában a káosszal. Mivel az asztallap területe véges, a túlterhelt szerkezet a földre, vagyis a padlóra próbálja hárítani a terheket. A padló akár egy nagyobb befogadóképességű szemetesláda, bár több szolgáltatást várnának el tőle szobaanyag padló, és akárhogy erőlködik, erre képtelen. Egy turkálóra esztétikai örömet nyújtó, mélyreható benyomást gyakorolna. Nem kell derékig belemélyedni, a küszöbről mindent lát az ember. így köny- nyebb válogatni. Én is látok mindent. A csip- szes-zacskót, a cigidarabokat, a gyürkéit alufóliát, a zsebkendőket, a szotyit, a csikket, a cipőket, amelyek összepárosít-, hatatlanok, a zoknikat, a vécépapír-dara- bokat, a csekkeket, az ásványvizes üvegeket, még több alufólia ga- lacsnit, a tejes-zacskót, a faldarabokat, a ki tudja kié papucsokat és holmikat, továbbá a port, illetve homokot, amivel strandhangulatot próbálunk idebenn kelteni. Egy kabát is földön hever. A törölköző ég és föld között lebeg a székkarfán. Már nem sokáig bírja. Reggeledik. Most már mindenki lefekszik. Az ágyak szépek és higiénikusak. Nagyon sok minden kell rájuk, mert ki tudja, mit hoz a holnap. Társaim felkészültek. Két garnitúra összegöngyölt ruha és cigaretta. A folyosón drámai pillanatoknak voltam fültanúja. A leendő értelmiségi tudásvágytól fűtve kérdezte meg a másikat: Nincs egy cigid? Minden percben újabb kaland, a megismerés állandó kényszere (ezért kérdeznek). Itt aztán lehet tanulni, talán még többet, mint magán a főiskolán. Miről is írjak még? Talán arról, hogy egy kis lyukban hárman vagyunk. Na, ne legyünk elégedetlenek, hiszen most például nincs bent füst, csak testszag. Ha ablakunkat kitárom, a közeli teherautó-telep megnyugtató motorzaja és kipufogógázai megtöltik a szobát. Az agyam ilyenkor kezd el vijjogó figyelmeztető jelzéseket leadni. Menekülj! Megpróbálok, de a helyzet eléggé reménytelen. (Hála Istennek, nemsokára órám lesz.) Ebből a nézőpontból nyolc leégett gyufaszálat tudok megszámolni. Amúgy nem volna rossz ez a hely. Talán úgy kellene felturbózni magunkat, reggelente, mint a szomszédos, lebontásra ítélt ház lakói. Az ő receptjük: reggelire végy egy zacskót, csavarlazítót, állj ki a napra, és lélegezz jó mélyeket. Utána várd a következő reggelt. Tevékeny emberek vesznek körül, van kiről példát venni. Viszont lehet, hogy nálunk hamarabb kikelnek a legyek! Micsoda megtiszteltetés! Csótányaink azonban nincsenek. Jelez az óra, most előadásra kell mennem. Köpök egyet a padlóra, ahogyan kell, és indulok. Szalai Ferenc (A képek nem az írásban szereplő intézményben készültek, csak illusztrációk.) Fotók: Nagy Gábor A kollégista is ember cJ\!\agam ti azok közé tartozom, akiknek két otthonuk oun. <Dt - kinek kellemes, kinek kellemetlen - nap ektöltése egy nagycsaládi, sok szokás, szák folyosójú házban, is a hit utolsó két napján hazautazás kikapcsolódni, üdükni, pihenni. <cAía, igen. Ománnak, akik szelint a kodigium kalitka, lakói rácshoz láncobt papagájok. Jlaofg kői kinyílik a cella ajtaja, szabadságot isméine kixöppenünk, de csak addig, ameddig a táncunk él. ka etfáiadtunk, meguntuk a „szabadságot , újia lobokká válunk, is Lehajtjuk fejünket szűk böltönünkben. OJan benne némi igazság. ezd'iigis, minden rosszban rejlik valami jó is. <zdi at almas család veszi kőiül a kollégistát, több száz testvei, káiom-nigg anya, ugyanennyi apa. Szeretetünk megoszlik, de természetesen nem hasonbítható össze az igazi család-, igazi testvér-, szülő szeretett eb. cdk rokonság hiánya soha le nem küzdhető ebbenféb. edíogy enyhíteni tudjuk vágyódásunkat, szalzemberek segítségévéi febszerebték a vibág legcsodábatosabb s egyben leghasznosabb tabábmányát, a telefont. Elképesztő, hogy a szenvedő diák csak felemebi a kagylót, tárcsázza a megjebelo számot, s több tíz kibomiteres távobságból tisztán habija példáubhőn szeretett kedvesét vagy legdrágább kincsének, édesanyjának hangját. kobbégista is tanul, db öt eszik, akszik, nevet és beszélget, olykor meg gondolkodik is. (IJehát éppúgy gyerek, mint az, aki az utolsó iskobai csengetés után az igiizi otthonába igyekszik. Qéégre aztán, mikor eljön a péntek, ayárva várt péntek, hatalmas táskahegyekkel díszítjük az utcákat. jCihegve, fáradtan pilbantjuk meg azt a járművet, amely szépséges városunkba fj unkba utazó embereket kebebez be. dő a boídogságtób megittasubtan, a megvábtott jeggyel kezünkben betelepedünk a már kopott iiböhebyünkre, majd azzab a tudattad, hogy a valódi otthonunkban finom vacsorával és meleg szeretetteb várnak, átadjuk magunkat az álom varázsbdtos világának. Hőeák georgina
