Észak-Magyarország, 1998. március (54. évfolyam, 51-76. szám)

1998-03-06 / 55. szám

A közelgő választások arra is figyelmeztetnek, hogy lassan befejezi munkáját a jelenlegi kormány. Itt az ideje tehát, hogy mérlegre tegyük a koalíciós pártok ígéreteit és eredményeit. Tizenöt, közérdeklődésre számot tanó témát választottunk ki az 1994-ben megfogalmazott kormányprogramból, s ezen témákról készítettünk összeállítást, amelyek mindegyike négy egységből áll. Az egyik az adott témát meghatározó, kormányprogramból vett idézet; a másik az ehhez csatlakozó, a szerkesztőség által készített magyarázó, értelmező, elemző anyag - ami alkalmanként állhat szakénői véleménybőd, a témához kapcsolódó statisztikai, informatív adatok megjelenítéséből, vagy a kettő kombinációjából. A harmadik és a negyedik egység elkészítését a politikai élet szereplőire bíztuk: valamennyi téma kom­mentálására felkénünk egy-egy kormányoldali és ellenzéki pártot - q megadott terjedelmen belül teljes egészében rájuk bízva a megközelítés, az elemzés, az énékelés módját. A számvetésen, mérlegkészítésen túl az Észak-Magyarország feladatának tartja azt is, hogy a maga le­hetőségei szerint segítse olvasóit abban, hogy minél alaposabb információk birtokában dönthessenek a szavazófülkében: kire szeretnék bízni az ország sorsának alakítását a következő négy esztendőben. KORMANYMERLEG Kiemelés a kormányprogramból A kormány a cigányság helyzetének alakulásában egyaránt fontosnak tartja az etnikai önazonosság fejlődését és a foglal­koztatási és szociális problémák kezelését. Belpolitikai szem­pontból a társadalomba való beilleszkedés problémái követ­keztében a cigányság nem csupán egyike a kisebbségelmek, hanem sajátos figyelmet érdemlő népcsoport. A kormány fon­tos feladatának tekinti a magyarországi cigányság helyzete romlásának megállítását, további társadalmi lecsúszásának megakadályozását. A cigány kisebbségi állampolgárt elsősor­ban hátrányos szociális, illetve munkaerő-piaci helyzete miatt kívánja támogatásban részesíteni. Az anyagi és Szellemi erő­források korlátozottsága következtében a kormány a lehetsé­ges áttörési pontokra és területekre a cigányság oktatásának javítására, a cigány értelmiségi réteg megerősödésére és ki- szélesítésére összpontosítja a figyelmet. A cigányság helyzetéin vonatkozóan a kormány - megfelelő tényfeltárás után - a probléma összefüggéseit figyelembe ve­vő, komplex megközelítést alkalmazó válságkezelő programot dolgoz tó. Mai témánk: a cigányság helyzete „Ha semmi sincs, az mindenképp rossz” I A CIGÁNYSÁG TÁRSADALMI MUTATÓIT manapság - a f I rendőrséghez, önkormányzatokhoz, egyéb szervekhez ha- | I sonlóan - a Központi Statisztikai Hivatal sem tartja nyilván. | I Legutóbb az 1990-es népszámláláskor foglalkoztak az etni- | 1 kai összetétel kérdésével: akkor Borsod-Abaúj-Zemplén me- 1 gyében 2166-an vallották magukat cigány anyanyelvűnek, | és 31 882-en cigány nemzetiségűnek (az adatfelvétel beval- | lásos alapon készült). 1993-ban a KSH országos körű repre- | zentatív felmérést készített, amelyben 27 ezer háztartás vizs- J gálatának eredményét szorozták fel: a környezet véleménye 1 alapján sorolták a családokat cigány, átmeneti és nem ci- I I gány életvitelű kategóriákba. A következőkre jutottak: 394 I ezer főt találtak „cigány életvitelűnek". Megyénkben ugyan- | ez az adat 54 ezer 600 fő, ami az akkori 739 ezres lakosság | 7,4 százalékát jelentette (majdnem kétszerese a bevallott- 1 nak). Ugyancsak országos szinten megállapították: | „cigány „nem cigány ÉLETVITELŰ" ÉLETVITELŰ" f j érettségizettek aránya 1.3% 45% I munkanélküliek aránya 36% 11% I szellemi foglalkozású az aktív keresők arányában 17% 33% I élettársi kapcsolat I a párok arányában 12,6% 4,3% A Kemény-Havas-Kepesi-fé- le 1993-94-es szociológiai kutatás szerint az összla­kosság 4,5-5 százalékát kite­vő magyarországi cigányság helyzetéről Szuhay Péter et­nográfussal, a Néprajzi Mú­zeum munkatársával be­szélgettünk, aki a Roma Múzeumot előkészítő mun­kacsoport programfelelőse. □ Hogyan kezelendő a .roma ki­sebbség az általános kisebbségi problémán belüli • A hazai tudományosságban és a mindennapi vélemények­ben a romákat többen alapvető­en egy marginalizálódott társa­dalmi csoportként látják. Én úgy vélem, a rendkívül tagolt (anyanyelvi, megélhetési, élet­forma-csoportokra tagolódó) ci­gányság egyfelől valóban jelle­mezhető a szegénységkultúrá­val, másfelől azonban egy etni- kus alapú kultúra hordozóit láthatjuk bennük. Sokkal in­kább rászorulnak így a kiemelt figyelemre, mint a többi hazai kisebbség, amelyek alapvetően csak kulturális indentitásuk- ban különböznek a többségtől, hiszen társadalmi rétegződésük azonos a többségivel. Már maga a cigány megnevezés is negatí­van minősít - így volt ez a ’60- as években is, amikor a beil­leszkedett és nem beilleszke­dett fogalompárral dolgoztak -, akik társadalmilag leszakad­tak, azokat illetik a cigány szó­val, míg a beilleszkedettekre azt szokás mondani: „olyan ren­des, hogy már nem is cigány”. □ A statisztikákból úgy tűnik, a romák inkább magyarként igye­keznek definiálni, magukat. • Ha valaki beilleszkedik közé­jük, s valódi, őszinte beszédet hall, akkor az ellenkezőjét ta­pasztalhatja annak, amit a több­ség tagjai előtt mondanak. A belső beszédben ugyanis azt mondják: romák vagy cigányok vagyunk. Inkább emberjogi ref­lexből vallják magukat magyar­nak, főleg ha félelmeik diktálják így. Folyton azt dörgölik ugyanis az orruk alá, hogy „te cigány”, amiből csak hátrányuk szár­mazhat. Hogy változott-e e téren valami az elmúlt években? Nem­igen lehet tudni, az embernek legfeljebb benyomásai lehetnek: nem minden konfliktusból lesz ugyanis hír. Sátoraljaújhelyi ügy, székesfehérvári ügy: ilye­nek vannak, voltak és lesznek is. Mindegyik ugyanarról szólt: a fizikai kirekesztésről. Más ci­gányok közreműködésével a „rossz”, a „nem komform” cigá­nyokat próbálták kirakni, eltá­volítani a faluból, de úgy előad­va, hogy „nem azért, mert cigá­nyok”, de valójában kulturális és szociális másságuk miatt. □ Milyen a kép, ha a kormány­zati politika felől nézzük? © A kormányprogram kijelenté­sei számomra mindaddig üres beszédnek tűnnek, amíg a prog­ramok mögé nem rendelnek for­rásokat. A kormányzati munka különböző területein (vízlépcső, rendőrségfejlesztés) „repkednek” a tíz- meg négyszázmilliárd fo­rintok, amiket az emberek hely­zetbe hozására, a feltételek meg­teremtésére kellene fordítani. Ezen a téren nem látom az elő­relépést. A szocialista vezetés legnagyobb bűne szerintem az, hogy csak a Lungo Dromot, és az arra épülő Országos Cigány Kisebbségi Önkormányzatot ve­szi partnernek, holott számos más szervezet is létezik, de azok „szélsőségesként” vannak el­könyvelve. A romákkal szolidá­ris értelmiségiek éppenséggel az utóbbiakat tekintik olyan civil szervezeteknek, amelyek valós törekvéseket képviselnek. □ Közvetlen összefüggés van a romapolitizálás és a „nagypoli­tika” között? ö Valamilyen értelemben ter­mészetesen van összefüggés, de nem ilyen direkt módon. A Lungo Drom ’94 előtt az MDF- hez volt lojális, utána már az MSZP-hez. A Phralipe koráb­ban az SZDSZ-hez állt közel, míg a Roma Parlament mind jobban a pártoktól való függet­lenségét hangsúlyozza. A politi­kai pártok megpróbálnak ráte­lepedni a romaszervezetekre, amelyek viszont nem olyan egyértelműen kötődnek a pár­tokhoz, mint azok hozzájuk. Az egyes romacsoportok célja rend­szerint az elfogadottság, a si­ker, ezért nagyobb a pártok kö­zötti mobilitásuk. Vannak pár­tok - az MSZP és az MDF -, amelyek a „csendes”, a kor­mányzatot elfogadó cigány poli­tikusokat szeretik. A másik vo­nalat, az emberjogi következe­tességet az SZDSZ képviseli. Más pártnak pedig nem is na­gyon van cigánypolitikája. □ Körülírható az, hogy milyen politikai környezet kedvezne a cigányságnak? • Ha a mait veszem alapul, ami­kor is a miniszterelnök úgy nyi­latkozik: „mi, a kormány min­dent megteszünk, ók meg sem­mit”, abból kitűnik, nem érti, nem érzi a lényeget. A jelenlegi­nél nagyobb mértékben a cigány­ság kezébe kellene adni a kezde­ményezést, a részéükről megnyil­vánuló, eltérő technikákat egya­ránt a kormányzattal diskurzus­ban lévő szintre kellene emelni: jelenhessen meg minden véle­mény. Szélesítem az önkormány­zati politizálást, ütköztetni az el­veket, nem pedig „hivatalos” ­„nemhivatalos” megkülönbözte­tés szerint bánni velük. A kiút: több pénz, lehetőség biztosítása a munkahelyteremtésre, oktatás­ra, kollégiumi hálózat kiépítésé­re, a tanulás motivációjára, de a legfontosabb, hogy az országos kisebbségi önkormányzatban he­lyet kapjanak a 49,5 százalékos támogatottságú, radikálisnak ítélt szervezetek is. Mert lehet vi­tatkozni azon, mi a jó és mi a rossz, de az, hogyha semmi sem történik, az semmiképp sem jó. Korinthus Katalin Magyar Szocialista Párt, a 3. sz. választókerület parlamenti képviselője A magyarországi cigányság helyzetének javítására a kor­mányprogram általános - min­den kisebbségre vonatkozó - és speciális célokat fogalmazott meg. Ezek a következők voltak:- valamennyi magyarországi kisebbség jogainak, nyelvi okta­tási kulturális autonómiájának biztosítása,- a kisebbségi önszerveződé­sek jogi, politikai feltételeinek megteremtése, anyagi helyze­tük stabilizálása,- a kisebbségek jogaival fog­lalkozó nemzetközi rendszerek­hez való csatlakozás, az itthoni intézményrendszer megerősíté­se, a kisebbséggel kapcsolatos kutatások, nemzetközi kapcso­latok támogatása,- a kisebbségi létből fakadó hátrányok mérséklése, szociális helyzet javítása, főként a ci­gányság körében. A célokból eddig az alábbia­kat sikerült megvalósítani: 1. A parlament az önkor­mányzati és a választójogi tör­vény módosításával lehetővé tette a nemzetiségi helyi és or­szágos önkormányzatok megvá­lasztását. A választásokra 1118 M Ft-ot adott. A létrejött önkor­mányzatok jogait, feladatait, működési költségeit az önkor­mányzati törvény módosításá­val biztosította. 2. A parlament ratifikálta az Európai Tanács Nemzeti és Etni­kai kisebbségek védelméről szóló Keretegyezményt és a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját. Megválasztotta a Nemzeti és Etnikai Kisebbségek országgyűlési biztosát. 3. A kisebbségi célú pénzek hatékonyabb felhasználására a Parlament létrehozta a Kisebb­ségi Közalapítványt, normatív finanszírozással, pályáztatással támogatja az önszerveződése­ket, a kulturális, oktatási, nyel­vi autonómiát. 4. Az autonómiát tovább erő­síti az önkormányzati törvény módosítása, a szakmai anyagok, tudományos kutatások támoga­tása, a kisebbségi nyelvű tömeg­kommunikáció erősítése, s a normatív pénzügyi támogatás. 5. A kisebbségi ügyek intéz­ményes támogatására a kor­mány megerősítette a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatalt, a parlament létrehozta a Nem­zeti Etnikai Kisebbségi Alapot. 6. A cigányság helyzetének ja­vítására a kormány tárcaközi koordinálással válságkezelő programot készített, amelynek megvalósítását politikai, szak­mai egyeztetések után meg­kezdte. A program elsősorban a hátrányos szociális és munka­erőpiaci helyzeten kíván segíte­ni. Ehhez legfontosabb áttörési pontnak az oktatást, és a cigány értelmiségi réteg megerősítését tartja. Ennek érdekében:- megemelt normatív támo­gatást kapnak a cigány oktatá­si programot felvállaló intézmé­nyek, illetve önkormányzatok,- anyagilag is támogatja a művelődési kormányzat a ci­gány oktatási és kulturális in­tézményeket, a cigány tehetség- gondozó a programokat, s kollé­giumok létrehozását,- a szakképzésbe való bevo­násukat kiemelten támogatja a minisztérium,- a gyermeknevelési támoga­tás és a családsegítő szolgálat megerősítése a cigánygyerme­kek folyamatos segítségét teszi lehetővé,- a családok anyagi és morá­lis helyzetének javítását, köz­munkák finanszírozásával is segíti az állam. E rövid beszámolóban felso­roltak csak első lépései egy hosszú útnak. A kisebbségi lét biztonsága, egyben a többségi lét számára is biztonságot je­lent. E biztonság továbbépítésé­hez szükség van mindannyiunk együttműködésére. Steinerné Vasvári Éva, Fidesz - Magyar Polgári Párt, a 12. sz. választókerület parlamenti képviselőjelöltje A félmilliós lélekszámot megha­ladó hazai cigányság társadal­mi helyzete jelentősen eltér az össztársadalométól. A korábbi évek kutatási adatai tényszerű­en bizonyították, hogy a cigány családok jelentős része rossz szociális körülmények között él, alacsony társadalmi státusú, szegény. A piacgazdaságra való átállás, a veszteséges munka­helyek felszámolása, egyebek mellett a munkanélküliség ug­rásszerű növekedésével járt együtt. Ez elsősorban az ala­csony iskolai végzettségű, szak­képzetlen munkaerőt érintette. Mivel a cigányok túlreprezen­táltán vannak jelen e csopor­tokban, az átalakulás vesztesei közötti arányuk igen magas. A társadalmi-gazdasági átalaku­lás szinte egyik napról a másik­ra tette működésképtelenné a korábban jól bevált életstratégi­ákat. Eközben a leghátrányo­sabb helyzetből induló társadal­mi csoportok (így a cigányság jelentős része) a stratégiaváltás egyetlen feltételével sem ren­delkeztek. A hazai cigányság elszigetelő­dése, leszakadása legalább annyi hátránnyal jár a cigány kisebbség, mint a társadalom többsége számára. Mára látha­tó, hogy hová vezet az a politi­ka, amely a cigányság problé­máját szimpla szociális kérdés­sé degradálja. Annak ellenére, hogy a kormány elképzelései között szerepelt egy komplex oktatási - foglalkoztatási - szo­ciális program kidolgozása, az elmúlt években egyetlen olyan társadalompolitikai intézkedés sem történt e téren, amely a ro­mák társadalmi beilleszkedését hatékonyan segítette volna. Az, a segélyezésre építő szegénypo­litika, amelyet a kormány szoci­álpolitika címén folytat (az uni­verzális támogatási rendszerek leépítése, családi pótlék - gyes jövedelemszinthez való kötése), látszólag a tradicionálisan több gyermeket vállaló roma csalá­doknak kedvez. Ez azonban csupán a látszat, ugyanis ez a támogatási rendszer társada­lompolitikai szempontból igen veszélyes folyamatokat indu­kált. Egyrészt gyengítette - az amúgy sem túl erős - társadal­mi szolidaritást, a végletekig fo­kozta az előítéleteket, másrészt olyan szegénységi csapdába kényszerítette a cigány csalá­dok jelentős részét, amelyből nem nagyon van visszaút. Világosan kell tehát látni, hogy egy polgári társadalomban a cigányság gondjait megoldani, de hosszú távon még enyhíteni sem lehet pusztán segélyezés­sel. A társadalmi beilleszkedés elsődleges színtere az iskola és a munkahely. Épp ezért a ro­mák helyzetének javítását szol­gáló program stratégiai elemei­nek az oktatást és a munkaerő- piaci pozíciójukat hatékonyan javító eszközök bevezetését tartjuk. A közoktatást alkal­massá kell tenni arra, hogy a ci­gány tanulók is elsajátítsák a felemelkedésükhöz szükséges ismereteket. Minden lehetséges eszközzel támogatni kell a ci­gány fiatalok továbbtanulását a közép, illetve a felsőoktatásban. Munkahelyteremtő és képzési programok beindításával kell társadalmi integrációjukat segí­teni. Abban kell támogatni őket, hogy a kultúrájukat, iden­titásukat megőrizve társadal­munk tisztes polgárai lehes­senek.

Next

/
Thumbnails
Contents