Észak-Magyarország, 1998. március (54. évfolyam, 51-76. szám)
1998-03-02 / 51. szám
s.-g?w-Magyarország HÁTTÉR 1998. Március 2., □ A közelegő választások arra is figyelmeztetnek, hogy lassan befejezi munkáját a jelenlegi kormány. Itt az ideje tehát, hogy mérlegre tegyük a koalíciós pártok ígéreteit és eredményeit. Tizenöt, közérdeklődésre számot tartó témát választottunk ki az 1994-ben megfogalmazott kormányprogramból, s ezen témákról készítettünk összeállítást, amelyek mindegyike négy egységből áll. Az egyik az adott témát meghatározó, kormányprogramból vett idézet; a másik, az ehhez csatlakozó, a szerkesztőség által készített magyarázó, értelmező, elemző anyag - ami alkalmanként állhat szakértői véleményből, a témához kapcsolódó statisztikai, informatív adatok megjelenítéséből, vagy a kettő kombinációjából. A harmadik és a negyedik, egység elkészítését a politikai élet szereplőire bíztuk: valamennyi téma kommentálására felkértünk egy-egy kormányoldal i és ellenzéki pártot- a megadott terjedelmen belül teljes egészében rájuk bízva a megközelítés, az elemzés, az értékelés módját. A számvetésen, mérlegkészítésen túl az Észak-Magyarország feladatának tartja azt is, hogy a maga lehetőségei szerint segítse olvasóit abhan, hogy minél alaposabb információk birtokában dönthessenek a szavazófülkében: kire szeretnék bízni az ország sorsának alakítását a következő négy esztendőben. KORMANYMERLEG Mai témánk: privatizáció, tulajdonszerkezet, korrupció Privatizációs variációk posztszocialista országokra Ha kormányokhoz és politikai személyiségekhez próbáljuk kötni a privatizációs gondolat futótűz szerű terjedését, akkor Thatcher és Reagan nevére hivatkozhatunk. Ok fogalmazták meg először az állami tulajdon leépítésének fontosságát. Közismert tény azonban, hogy az állami tulajdonlás szinte minden más formát kizáróan csak a volt szocialista országokban jutott érvényre, így természetes, hogy a privatizációnak vannak olyan elemei, területei, amelyek csak a posztszocialista országokban jelentkeztek. Reprivatizáció. Az államosított javak visszaadása az eredeti tulajdonosnak Csak Kelet-Eu- rópában merült fel - de itt szinte mindenütt. Legelfogadottab- bá a volt NDK területén, valamint a Cseh és Szlovák Köztársaságban vált ez a módszer, legkevésbé Lengyelországot érintette ez a szemlélet. Magyarországon pedig - mint közismert - magánszemélyek vagy vállalkozások semmilyen formában nem kaphatták vissza az 1945 táján elkobzott vagyont. A volt Szovjetunió országaiban sehol sem tulajdonítottak jelentőséget ennek a modellnek, aminek praktikus oka az volt, hogy 70 év után sokkal nehezebb visszaállítani az eredeti tulajdonosi struktúrát. Modellek. A volt NDK-ban az állami privatizációs intézmény, a Treuhand a gyorsítás érdekében az állami vállalatok magánosítása kapcsán mind a pályázatokat, mind az adásvételi szerződéseket a lehető legegyszerűbb formában fogalmazta meg. Ezt a megoldást az tette lehetővé, hogy a nyugatnémet adófizetők pénzén a privatizációs szervezet nagyjában-egészé- ben már az értékesítés előtt „eltüntette” a cégek terheit, tehát nem volt nehéz szabványosra lecsupaszított pályázatokkal, szerződésekkel operálni. A Treuhand-modellt közvetlenül átvette két balti állam is, Észtország és Lettország, ott - Berlinből importált szakértők közreműködésével - ez vált a privatizáció alapmódszerévé. Magyarországon a Treuhandmodell átvétele közvetett módon történt. Mind az 1992-ben indított önprivatizáció, mind az 1995-ben megkezdett egyszerűsített privatizáció rokona ennek a módszernek annyiban, hogy szabványosított privatizációs eljárást rendelt el, előre megszabott általános feltételekkel. A likvidációnak nevezett forma csak Lengyelországban emelkedett az állam által támogatott privatizációs módszerek sorába. Ez a módszer azt jelenti, hogy a befektetői csoport akkora részt vásárol ki magának az átalakulás előtt álló szocialista vállalatból, amelyet megszerezni és működtetni is tud. Ebben az esetben a vevők nem üzletrészt vagy részvényt vásárolnak, hanem eszközöket. A posztszocialista privatizáció történetében mindenütt nagy teret kapott az az elgondolás, hogy a vagyon értékesítése során a társaság alkalmazottai lehetőséget kapjanak a tulajdon- szerzésre. A legerőteljesebben a volt Jugoszlávia köztársaságaiban érvényesült ez a felfogás. Az ok nyilvánvaló: ez következett a önigazgatás több évtizedes ideológiai örökségéből. Hasonlóképpen ideológiai szempontok motiválták a FÁK területén végbement átalakulást is. Az alkalmazottak mind a 15 utódállamban kváziautomati- kus módon részesedtek a vállalatok részvényeiből. Követelésként a dolgozói részvényvásárlás kezdettől fogva jelen van a magyar privatizációban is, számottevő mértéket azonban csak az energiaszolgáltatók magánosításakor ért el. De az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a nagy közszolgáltatók körében a dolgozói és menedzseri tulajdonlás csak átmeneti jellegű, hiszen ezek a csoportok részvényeiket többnyire továbbadják a stratégiai befektetőknek. A kuponos privatizációként ismertté vált cseh-modell lényege, hogy a lakosság számára időben koncentrált módon teríti ki az 50, 100 vagy akár 1000 társasággá alakított szocialista vállalat részvénypakettjét. Az így kialakult kisvállalatokat árverésen igyekeztek értékesíteni, első körben a belföldi, majd a másodikban már külföldi befektetőknek is. Végeredményben ez a módszer Csehországon kívül sehol nem vált meghatározó jelentőségűvé. (Az anyag Mihályi Péter kölcsönvett gondolatok, avagy adalékok a posztszocialista privatizáció elméletéhez” című tanulmányának felhasználásával készült.) Kiemelés a kormányprogramból A piaci mechanizmusok meghatározó szerepének biztosítására a kormány a következő lépéseket tervezi: 1. A tulajdonosi szerkezet a magántulajdon túlsúlyát biztosító átalakulásának és egyúttal a vállalati válságkezelésnek alapvető módszere az állami tulajdonban lévő társaságok privatizálása. Előkészítését és lebonyolítását a versenyszférában gyorsan el kell végezni. A végleg csődbe jutott vállalatokat fel kell számolni. Ennek eredményeként jövedelemtermelő-képes vállalati struktúráknak kell kialakulniuk. 2. A veszteséges vállalatok konszolidációjára irányuló, még le nem zárt állami programokat leállítja, és sürgősen megkezdi egy új program kidolgozását Cél, hogy ebben elsősorban a hitelnyújtó bankok legyenek érdekelve, és kezdeményezzék.a válságba jutott adósaik helyzetének rendezését. Ehhez szükséges a pénzintézeti törvény módosítása is. 3. Biztosítja az állami tulajdonban levő vagyon piaci rendszerű kezelését, a vagyonkezelésbe adását. Meghatározza azon társaságok körét, amelyek privatizálását az állami tulajdonos átmenetileg elhalasztja. Ezeket szigorú feltételekkel vagy vagyonkezelésbe adja, vagy többéves vezetői szerződést köt a kinevezett vezérigazgatóval. 4. A fenti célok megvalósítására szervezeti változásokra van szükség. Meg kell erősíteni a privatizáció ellenőrzését, bele: értve az Országgyűlés felügyeletét és a folyamat nyilvánosságát. A kormány véget vet a nemzet vagyona osztogatásának és felélésének. A privatizációs bevételek felhasználását szigorúan ellenőrzi. A tulajdonosváltás során előnyben ré- szesítendők a készpénzes privatizációs módszerek. A korrupcióellenes harc keretében a kormány - áz állami ellenőrzés meglevő szervein^támaszkodva és szükség esetén külön vizsgálóbizottság útján - feltárja azokat a visszaélő- , seket, amelyek súlyosan veszélyeztették, illetőleg veszélyeztetik a privatizációs folyamat és az állami vagyonkezelés , jogszerűségét. Érmek célja az, hogy a jogbiztonság követelményeinek szem előtt tartásával az állami gazdálkodást átláthatóvá tegye. Ezért a vizsgálatok nem sérthetik a szerzett jogokat és az állami vagyonkezelés hatékonyságát. Privatizáció: cégtáblacsere Ózdon Fotó: Bujdos Tibor Soós Győző Magyar Szocialista Párt, a 10. sz. választókörzet országgyűlési képviselője A kormányprogram hangsúlyos eleme volt a tulajdoni szerkezet átalakítása. Mára a magán- szektor adja a termelés több mint 4/5 részét. A privatizációs folyamat a befejezéséhez közeledik, az eredetileg állami tulajdonban álló 1859 vállalatból már csak 322 társaságban van állami tulajdon (közülük 186 szerepel a tartós állami tulajdonban tartandó cégek között), melyből 156-ban már csak kisebbségi az állami részesedés. Felszámolásra, végelszámolásra került 463 vállalat és 214 társaság. A privatizáció üteme jelentősen felgyorsult. A privatizációs bevételek az 1989-94-es 31,5 százalékról az 1995-97. közötti három évben 68,5 százalékra emelkedtek és ezen belül is nőtt a készpénzbevételek aránya. Megszűnt a korábbi egyedi, áttekinthetetlen döntéseken alapuló vállalati támogatási, veszteségfinanszírozási rendszer. Az ÁPV Rt. a Parlament által meghatározott összegeket fordíthatta csak a segítségre szoruló vállalatok feljavítására, esetleges veszteségeik finanszírozására. A kormányprogramnak megfelelően befejeződött a bankkonszolidáció. Az EU normáinak is megfelelő új hitelintézeti törvény született. A bankok, különösen a feltőkésített Magyar Fejlesztési Bank szigorúan üzleti alapon aktív szerepet játszott a reorganizációra szoruló társaságok helyzetének rendezésében, amelyben a regionális és szakosított pénzintézetek, fejlesztési alapok segítették Ä vállalkozási alapon történő vagyonkezelés nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, elsősorban a kezelésre vállalkozók csekély garanciális lehetőségei miatt. így az ÁPV Rt. a rábízott vagyont szinte kizárólagosan közvetlenül kezelte - piaci követelményrendszer szerint. Ez egyértelműen megmutatkozott a kezelt társaságok eredményességében. Míg 1994-ben a két vagyonkezelő szervezethez tartozó társaságok összesen 22,5 milliárd forint veszteséget „termeltek” és a társaságok 66 százaléka veszteséges volt, addig ’95-96-ban már csak 18-19 mutatott ki veszteséget, összesített eredményük 1996-ban már 7,7 milliárd forint, és a ’97-es előzetes adatok a veszteségek csökkenését, az eredmények növekedését jelzik. Megtörtént a privatizáció teljes szervezeti, működési rendszerének az újraszabályozása. Létrejött az egységes Állami Privatizációs és Vagyonkezelő . Rt., amely piaci elven, gazdálkodói megközelítéssel végzi a privatizációt és vagyonkezelést. Az új szervezet felügyelő bizottságában valamennyi parlamenti párt részt vesz és az Állami Számvevőszék minden évben áttekinti az rt. gazdálkodását. Lényeges előrelépést sikerült elérni a privatizációs eljárások lebonyolításának szabályozottságában, az ÁPV Rt. a kormány által elfogadott Versenyeztetési Szabályzat alapján hozza döntéseit. A meghirdetett programmal összhangban a privatizációban a készpénzes fizetés került túlsúlyba, a hitelre történt privatizációk 90 százaléka az 1995 előtti időszakra esik. Ugyanakkor sikerült javítani a kárpótlási jegyek vásárlóértékét, ámit'a folyamatos és jó minőségű cserekínálat tett lehetővé. Megtörtént a korábbi leginkább vitatható privatizációs eljárások törvényességi felülvizsgálata, melynek eredményeként eddig hat esetben történ vádemelés és néhány ügyben még folyik a nyomozás. Lenártek András Fidesz - Magyar Polgári Párt, képviselőjelölt a miskolci t. sz. választókerületben Az állami tulajdonban lévő társaságok kormány által kezdeményezett privatizálása ellentmondásos képet mutat. Kiemelt szerephez jutott a külföldi tőke, amely üdvözítő, mert olyan tőkebeáramlás indult meg, amely többségében technológiafejlesztést és szerkezeti korszerűsítést jelent. Ugyanakkor nagy hátránya a folyamatnak, hogy nem sikerült megfelelő garanciákat építeni a foglalkoztatásra vonatkozóan, és a külföldi tulajdonú cégek a hazai beszállítói kör bevonása helyett behozatali igénnyel lépnek fel, többek között ez az oka az áruforgalmi mérleg deficitjének. Az előzetes prognózisok a rendszerváltás előtt még azt jelezték, hogy a privatizáció főbb résztvevői már működő magán- vállalkozások, társaságok lesznek. Ezzel ellentétben a „megfelelő pillanatban a megfelelő helyen” lévő tisztségviselőkből, pénzügyesekből alakult tanácsadó cégek voltak a legsikeresebb tulajdonszerzők. Mára olyan helyzet alakult ki, amelyben az ötlettel rendelkező, szakmailag képzett nemzedék privatizáció révén (de más konstrukciót is figyelembe véve) csak nagyon kis százalékban juthat tulajdonhoz. Ez társadalmi (generációs) feszültségek forrásává válhat. A privatizáción belül külön gondot jelent az energiaipar magánosítása. Ennek' kapcsán a szerződésekben a külföldi cégek részére garantált nyereség- hányad került rögzítésre. A szerződésekben előírt fejlesztéseket a külföldi cégek többnyire hitelekből valósítják meg. Ezek is hatással voltak az energiaárak emelkedésére, mely a lakosság jelentős részét hozta, illetve hozza igen nehéz helyzetbe. A privatizációs folyamat nyilvánossá tétele nem történt meg. Az Országgyűlés felügyeleti szerepét csak a már kirobbant botrányok után tudta ellátni. A legsúlyosabb korrupciós botrány éppen a privatizációt levezényelni hivatott ÁPV Rt.-nél történt meg. A Fidesz által kirobbantott un. „Tocsik-botrány” kapcsán vált nyilvánvalóvá az ország közvéleménye előtt, hogy százmilliós nagyságú közpénzek vándorolhatnak észrevétlenül a kormánypártokhoz közel álló vállalkozások számláira. A privatizációt felügyelő akkori miniszter kijelentése, mely szerint korrupt az egész világ, jogosan botránkoztatta meg a közvéleményt. A kormány korrupcióellenes harcának eredményhirdetésekor figyelembe kell vennünk azt is, hogy ugrásszerűen megnövekedett a gazdasági bűncselekmények száma, és egyre nagyobb teret hódít a feketegazdaság. Ez a tendencia a gazdasági élet minden területén megfigyelhető: a bankok tudatosan kétes hitel kihelyezéseitől, a csalás jellegű privatizációs kombinációig (Agrobank), a bankkonszolidációs visszaélésektől a bennfentes üzletkötésig, a szovjet államadósság kormánypolitikusok általi eltérítésétől az olajszőkítésig, a milliárdos áfa-csalásokig, csempészésig, az üzletszerű gépkocsilopástól az illegális biztosítási tevékenységig, a joghézagokat kihasználó befektetési trükköktől a fegyveres zsarolásig, az olajvezetékek megcsapolásától a pénzmosásig, a pénzhamisítástól a borhamisításig. Mindezek ismeretében könnyen belátható, hogy a hatalomból most távozók hibái miatt, a következő kormányra óriási felelősség hárul a tiszta viszonyok megteremtésében.
