Észak-Magyarország, 1998. március (54. évfolyam, 51-76. szám)
1998-03-06 / 55. szám
uese-Magyarország . L'VV : .v in 1TT-HON 1998. MMrciiis 6., Péntek □ Száll(íia) a hinta... Ezen a furcsa félen néhány hétvégén tavasz volt. Most majd - állítólag - visszakéri a tél az „eltavaszolt" időt. De azért csak süt majd néha a nap. Olyankor - ahogy az eddigi langy- meleg hétvégeken - bizonyára benépesülnek a játszóterek, ahogy február utolsó hétvégéjén a népkerti. Az csak egy dolog - mert mit tehetünk ellene?! hogy a gyönyörű park régi kedves fajátszótere helyett ma a környezetbe nem illő fémmászókákon bolondozhatnak a kicsik. Az azonban már több szót érdemel, hogy ami van, az milyen állapotban?! A 12 hintából 2 használható, a többi törött, vagy hiányzik. A csúszdáknak csak a teteje van meg, a homokozó téli álmot alszik. Na és a padok?!... Tudjuk, az idén mind a Népkerttel, mind a város játszótereivel tervei vannak a városnak. Várjuk, lassacskán az illetékesek is felébrednek téli álmukból. Hogy igazi tavasz lehessen a gyerekeknek... Fotó: Dobos Klára Miskolc(z)i, születése pillanatától Szalóczi Katalin Miskolc (ÉM) - A Széchenyi út 14. szám alatti épület a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) székhelyeként ismert a helybéliek előtt. Csaknem öt évtizede igyekszik magára különféle rendezvényeivel felhívni - elsősorban - a miskolciak figyelmét. Akik ezt nem tudják róla, azok figyelmét a különös épületkülső vonzza magára. A TIT és a ház szimbiózisa három éve még a megszűnéssel fenyegetett, most a TIT megyei igazgatója, aki születését és nevét tekintve is e városhoz kötődik, a ház és a társulat kölcsönös továbbfejlődéséről számolt be. A Majzler-házként is ismert, barokk stílusban épült ingatlan ismeretlen időben kapta kulisszaszerű új homlokzatát. Az építész - a historizmuson belül - az angol gótika díszítőkincseivel élt. A ház áttört, plasztikus elemeinek hatását a különleges színezés csak fokozza. A nem egészen fiatalok bizonnyal emlékeznek arra, hogy az 1945-46-os felújítást követően évtizedekig itt működött a város egyetlen hangszerboltja, amely csak különleges kínálatával feledtethette az épülethez cseppet sem illő portált. A néhány évvel ezelőtti felújítás során azonban ezen is változtattak, s azóta a kapubejáró kecses tudoríve megismétlődik a homlokzat jobb oldalán. A hangszerbolt pedig utazási irodává „hangolt át”. Az emeletre visszaköltözött a TIT, melynek égisze alatt az ötvenes években számos irodalmi és helytörténeti kiadvány szerveződött. Sárközi Sándor és Szederkényi Lajos itt szerkesztette 1955/56- ban a Széphalom című irodalmi folyóiratot, amelynek nyolc füzete látott napvilágot. De innen indult útjára a H. Szabó Béla és Sárközi Andor szerkesztette Borsodi Szemle első száma is 1956 ápriliA TIT miskolci épülete és vezetője Fotó: Bujdos T. sában, amely negyedszázaddal később, 35. évfolyamában szűnt meg.- A felújított házba visszaköltözött TIT már nem a régi - állapítja meg Miskolczi Ferenc, a megyei egyesület ügyvezető igazgatója. Régen a TIT országos szervezet volt, amelynek részeként 1953-ban alakult meg a borsod-abaúj-zemp- léni. A rendszerváltozás a TIT felett sem múlt el nyomtalanul; országos szervezete megszűnt, a megyei pedig önálló jogi személyként jegyeztetett be.- Három és fél éve vettem át az egyesület irányítását, amelynek akkor mintegy 10 millió forint volt az adóssága. A legtöbb tartozás a bérleti díjból szaporodott fel, már a kezemben volt a bírósági végzés az azonnali kiköltözésről. De tartoztunk az adóhivatalnak és a társadalombiztosításnak is, valamint a legkülönbözőbb szolgáltatóknak. Az első dolgom volt, hogy felére faragjam az általunk használt területet, s vállalkozókat kerestünk a felszabaduló irodarészek hasznosítására. Igyekezetünk láttán az önkormányzat is elengedte a tartozást. Aztán alaposan körül kellett nézni, mi az, ami érdeklődésre tarthat számot, ráadásul még fizetni is hajlandók érte az emberek. Korábban nem volt gond: a termelőszövetkezetek és a nagyvállalatok ellátták munkával a TIT-et, rendezvények, konferenciák, előadások szervezésére, megtartására szóltak a megbízások. A nyelvoktatás is jobbára a TIT zászlaja alatt zajlott, s minthogy a felnőttképzés is gyerekcipőben járt, abból is profitálhatott a szervezet - derül ki az ügyvezető szavaiból.- Csakhogy ma már csak arra hajlandók pénzt kiadni az emberek, ami számukra is kézzel fogható profittal kecsegtet, mint például az idegenvezető- hostess képzés. Belépődíjas előadások tartásáról már rég lemondtunk, csoda, ha az ingyenesekre is eljönnek az emberek. A fiatalokhoz is mi megyünk, helybe, a mentálhigiénés megelőző programunk is az iskolákban folyik, működtetéséhez a pénzt pályázaton nyertük. Egyébként is, ahová csak lehet, pályázunk, mert semmi sincs ingyen. Ritka az olyan előadó - persze azért akad, különösen elnökünk, Kabdebó Lóránt professzor kapcsolatainak köszönhetően -, aki nem kér előadói díjat. Másoknak megegyezés szerint fizetünk.- Az államtól mennyi támogatást kapnak?- Havi 125 ezer forintot, ami jobbára csak a bérleti díjra elegendő. Pályázatot pedig sok mindenre kiírnak, de működési költségre aligha. Arra innen-on- nan kell elcsípnünk.- Melyek az állandó körök, klubok?- A sakk-kör, az utazók klubja, a sci-fi szerepjátszók, az öreg jogászok klubja, s létezik - sajnos inkább csak mutatóba - a nagy hagyományú értelmiségi klub. Ma már maguktól sajnos nemigen jönnek össze, csak ha rendezvényt szervezünk számukra. A tagdíj jelképes: mindössze egy százas egy hónapban. Állandó tagságunk 400 körül van, de tagdíjat jóval kevesebben fizetnek. Szóval ebből aligha tarthatnánk fenn magunkat.- Mennyire miskolci a megyei TIT?- Jelentős részben, úgy 80 százalékban. Más megyei városokban mégin- kább visszaesett a TIT iránti érdeklődés. Vannak munkatársaink egyes városokban, de segíteni őket sajnos csak ötlettel, menedzseléssel tudjuk, pénzzel nem. Mi viszont igen fontosnak tartjuk, hogy a miskolci fiatalokban kialakítsuk a városhoz való kötődést. Ezt szolgálják a rendszeresen megtartott Miskolc-vetélkedők is. Talán azáltal, hogy jobban megismerik, jobban is ragaszkodnak majd a városhoz, belőlük mái- igazi miskolci polgárok válhatnak.- Ezek szerint ma hiányzik a miskolci polgárság?- Vannak már jelei, de mindenképpen idő kell hozzá, hogy az emberek tudatába beépüljön: nem lehet várni tétlenül, hogy a problémáikat mások megoldják. De a polgári létformához hozzátartozik az anyagi jólét is, amely biztosítéka annak, hogy valaki olyan életformát választhasson, amit szeretne. Mindenképpen biztatónak tartom a civil szervezetek létrejöttét, amelyeket a magunk elképzelései szerint támogatni is szeretnénk. Abból a tapasztalatból kiindulva, hogy e szervezetek legtöbbször hely- és egyéb infrastrukturális hiánnyal küszködnek, kidolgoztuk egy úgynevezett civil inkubátorház tervét, amihez sikerült a város beleegyezését is elnyernünk. E hároméves program lényege a civil szervezetek erősítése, kölcsönös támogatás révén. Első lépcsőben a jelenleg üresen álló egyik irodahelyiségünket bocsá- tanánk olyan civil szervezetek rendelkezésére, amelyek ennek fejében valamilyen fejlesztéssel - például számítógépes rendszerrel - tudnak ehhez hozzájárulni. A következő lépcső a tetőtér beépítése volna: közös használatra egy 100 férőhelyes közösségi termet és 10-12 irodahelyiséget alakítanánk ki. Távolabbi tervünk a pince hasznosítása. Mindebben két forrásra támaszkodhatunk: a különféle pályázatokra és a civil szervezetek kapcsolatrendszerére.- Ön, gépészmérnökből lett TIT-igazgató, menynyiben tartja magát miskolci polgárnak?- Miskolc(z)i vagyok, születésem helye és a nevem szerint is. Igyekszem magam állandóan továbbképezni, jelenleg az ELTE kulturális menedzser szakára járok. Ha végzek, mindenképpen belevetem magam a nyelvtanulásba. Talán úgy fogalmazhatnék: jó úton járok a polgárrá válásban. (Cikkünk megírásában Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben című kötetére támaszkodtunk.) Búbos kemence az Egérlyuk Pinceszínházban Miskolc (ÉM - PTA) - Két évvel ezelőtt még Drakula Béla Emlékmúzeumot is berendeztek egy pincében - igaz, egy költészet napi fesztivál keretén belül. Aztán nem lehetett hallani róluk. Azért nem, mert építgették az Egérlyukat és a környékét - magyarázza Tatár Iván költő, az Egérlyuk Pinceszínház létrehozója. Az építő csendet február 21-én törte meg egy bemutató, amelyet várhatóan több is követ. Rendezgetni való azonban még bőven akad a Latabár-sori pinceszínházban, az ehhez szükséges anyagiak előteremtésében nagy szerepet játszik egy alapítvány létrehozásának a terve is.- Egykor egy zsidó családé volt az Avason az a pince, ahol most a pinceszínház van - sorolja Tatár Iván. Egy jelképes összegért adta oda a család hálából annak a férfinak, aki bújtatta őket a háború idején. Mi már az ő fiától vásároltuk meg a telket Horváth Gyula költővel. Egy spontán próba alkalmával derült ki, hogy ezt a pincét az Isten is a színjátszáshoz teremtette. Látszatra nincs semmi különös abban a pincében- állítja ha csak az nem, hogy a borház alatt háromágú pinceüreg van. Az alternatív irányzatú bemutatókhoz, és a lengyel abszurdok környezetéhez viszont jól illik a hely hangulata. Némi - főként térbeli - korlátokkal azért jár a boltíves színház. Nincs túl sok hely sem a nézőknek - kényelmesen körülbelül hatvan ember fér el -, sem a szereplőknek. Szerencsésebb ehhez a környezethez kamarajellegű és a kevés szereplős előadásokat választani. A színjátszótér sem kiemelt, inkább amolyan kinevezett - a két méter magas térben nincs hová magasítani a földszintet. Viszont ennek a sajátosságnak köszönhető, hogy az előadó a szó szoros értelmében közel áll a közönséghez.- Ez a közelség nagyon fontos. Különös, és izgalmas felfedezés látni, hogy ki és hogyan viszonyul hozzá. Ezt még fokozza az is, hogy gyakorlatilag bárki megvalósíthatja a pinceszínházban az ötleteit. Ez egy nyitott rendszer, szellemi műhelyt, kalandozást nyújt a betérőknek már-már otthonos hangulat közepette. Mintha egy nagy család borozgatna, és szórakozna egy pincében. Mivel azonban a hordók helyét a művészek és a műélvezők foglalják el, ebben a pincében a bornak már csak a kinevezett büfében jut hely. Ott vehető a bor és ehető a hozzá tartozó „korcsolya”. A kétéves szünet utáni premierre is egy egész banda dagasztotta az alternatív pogácsát.- Három részből állt a program. Elsőként Mozart levelezéséből állítottunk össze egy requiemet, majd az Ahhoz képest társulat lépett fel Rozevic: Mi ez itt? című darabjával, és végül egy balett előadás zárta a műsort. Az első előadás formailag is újat hozott: Mozart leveleit Mo- hay Orsolya és Hajnal Gábor olvasta fel, miközben középen zenei aláfestéssel egy lemezlovas érzékeltette a tartalom hangulatát. A próbák során előre felvették videóra az előadást, így tévéképernyőn is látható volt ugyanaz, mint a színjátszótéren - illetve egy kicsit mégis máshogy. Rengetegen voltak, jól sikerül a szervezés és a produkció is. A közönséggel pedig nagyon jó volt a kontaktus, fogékonyak voltak a játékra. A tüllszoknyás táncetűd némileg nagyobb mozgásteret igényelt, bár a koreográfia igazodott a térhez. A színpad helyét szőnyeggel terítették le, mert a téglával kirakott föld túl kemény lett volna. Már ez a padlózat is eredmény: a két év alatt történt felújítások egyike. A szűkös anyagi helyzet miatt önerőből készült el minden, de a legszükségesebb dolgok már megvannak. Kicserélték a világítást, átrendezték, helyrehozták a belső teret a pincében, és a fölötte lévő házban is. Ez azonban közel sem jelenti azt, hogy nincsenek további tervek.- A házban elsőként be kell vezetni a vizet, aztán a felső szinten jó lenne kialakítani szobákat az öltözőkhöz, az elszállásoláshoz. Az udvaron is vannak tennivalók, és ezek közül csak a kisebbik dolog, hogy be kellene keríteni a portát. Az igazi kihívást a szabadtéri színpad kiépítése jelentené. Csak egy színpad kellene, meg két fáklya, a háttér már adott a szabadtéri előadásokhoz. Ez az egész nem igényelne sok pénzt, talán csak körülbelül kétmillió forintot. Az összeg előteremtéséhez egy alapítványra is szükség van - ez is most van alakulóban. A kuratóriumi tagok már megvannak, de a tervek csak úgy valósulhatnak meg, ha mások is segítenek. Nem is annyira pénzre, inkább alapanyagokra, munkaerőre, vállalkozói kapcsolatokra van szükségünk. Amit lehet egyedül is megcsinálunk, a napokban például a búbos kemence építését kezdjük el. Ketten az „Egérlyukban": Tatár Iván és Horváth István színjátszó (költő) Fotó: Farkas Maya
