Észak-Magyarország, 1998. március (54. évfolyam, 51-76. szám)

1998-03-05 / 54. szám

•Magyarország ITT-NON 1998. MAscius Csütörtök □ Uj ház, és mégis régi Az aprócska dél-borsodi településen, Szomolyán nemcsak új házak épülnek, hanem néhányan ar­ra is gondot fordítanak, hogy a régi, a faluképbe illeszkedő, és a régmúltat idéző házakat is fel­újítsák. Mindezzel megállítva a faluba érkező tu­ristákat - egy kis szemlélődésre. Fotó: Cs, Kelemen Andrea Mezőkövesd (ÉM CSKA) - A jó kézügyes­sége már gyerekkorá­ban feltűnt tanárainak, de útja mégis a mező- gazdasághoz vezetett a parasztcsaládban szüle­tett Járó Ferencnek, aki három évtizeddel ezelőtt - civil foglalko­zása mellett - ecsetet vett a kezébe. Most újra kiállításra készül a ma­gát csak festegető em­bernek tartó művész. Akár egy kisebbfajta gyűj­teményes kiállításnak is beillene az amatőr festő otthona, hiszen a nappali és ebédlő falait saját képei díszítik. A festmények el­adók, habár alkotójuk ne­héz szívvel válik meg tőlük.- Mindegyik kedves - mondja Járó Ferenc, akit betegsége miatt leszázalé- •koltak. - Ha jól számolom, úgy három-négyszáz képet festettem, és hát nagyon sokat eladtam belőle. Igaz, hogy nem könnyű az em­bernek megválni saját al­kotásaitól, mert azokban nem csak a munka van, hanem érzelmek is kötnek hozzájuk. Készítek táj- és életképeket, csendéletet és portrékat is. A portrék leg­inkább családtagjaimat ábrázolják, így a lányai­mat. Tájképeiben pedig nagyon szeretem a vizet, Járó Ferenc festés közben és az erdőt ábrázolni, de a falusi részletek is a ked­venceim közé tartoznak, így a nagyszüleim portáját is megfestettem. Járó Ferenc civil foglal­kozása üzemgazdász. Hogy miként került kap­csolatba a festészettel? Ar­ra egyszerű a magyarázat.- Már nagyapámnak is rendkívüli kézügyessége volt. Igaz, ő parasztember volt - Bükkábrányban lak­tunk -, de ha vetett, szán­tott és aratott, akkor is raj­zolt, miközben hajtotta a lovakat. Két rajza fennma­radt, azt máig is őrzöm. Valamikor gyerekkorom­ban kezdtem én is rajzolni, és a tanáraim is támogat­tak ebben. Na, persze nem mindig, hiszen mikor az óra alatt készült „alko­tásaimat” észrevette az ak­kor Bükkábrányban tanító, nemrégiben elhunyt János- házi Sándor tanár úr, ak­kor volt egy kis nádpálcá- zás is - mondja az emléke­ken mosolyogva a festő, aki „csak” festegető embernek tartja magát.- Az élet azonban úgy hozta, hogy mezőgazdasá­Fotó: Cs. Kelemen Andrea gi technikumba kellett mennem továbbtanulni, hiszen parasztgyerek vol­tam, s nem lehetett ellen­vetésem a szüleim akara­tával szemben. Ezután a zsámbéki felsőfokú mező- gazdasági technikum üzemgazdász tagozatán szereztem diplomát. Per­sze, nem végig maradtam a mezőgazdaságban: vol­tam főkönyvelő egy szö­vetkezetnél, egy másiknál üzemgazdász, és később a kövesdi statisztikai hiva­tal élére kerültem. Végül a Hungária Biztosítótól mentem rokkantnyugdíj­ba. Valójában mindig szá­mokkal dolgoztam, és emellett emberekkel fog­lalkoztam. A munkával járó feszültségeket az ecset oldotta ki belőlem. Eleinte csak rajzolgattam, olajjal festeni a hetvenes évek elejétől kezdtem. Igaz, sok ismerősöm giccsesnek tartja a képei­met, mivel néha a legap­róbb részleteket is kidol­gozom, de a segítő szándé­kú kritikát mindig el tud­tam fogadni. Néhány év­vel ezelőtt volt egy na­gyon nehéz korszakom, amikor másfél évig szinte ecsetet sem fogtam a ke­zembe, mert testi betegsé­gem a lelkemre is rá­nyomta bélyegét. Ebből a válságból a családom sze- retete és a saját akarat­erőm segített kilábalni. Az ötvennégy éves Járó Ferenc most kiállításra készül, de mint kiderült, már a sokadikra. Elsőként a bogácsi kultúrházba hív­ták meg alkotásaival, de szerepelt már több csopor­tos és egyéni kiállításon Bükkábrányban, Cserép­faluban, Mezőkövesden és Zsámbékon is. Március vé- gefelé a Matyó Mezőgaz­dasági Szövetkezet segít­ségével mutatkozhat be új és régi alkotásaival a kö­vesdi közönségnek. FALURÓL FALURA A számok után az ecset volt a gyógyír tűk meg Németh Károly polgármestertől. A most felújítandó, közel 3 kilomé­ter hosszúságú, földútsza­kaszon kívül a többi belte­rületi bogácsi út már ko­rábban kapott szilárdbur­kolatot, ezért döntött az önkormányzat erről a há­rommillió forintba kerülő beruházásról. EGERLÖVŐ Értékelik az elmúlt évet- A jövő hét végén - márci­us 6-án vagy 7-én - csütör­tökön vagy pénteken tartják az egerlövői önkormányzat előző évi munkáját áttekintő és értékelő ülését - mondta Vincze Éva, Egerlövő jegy­zője. Ez a zárszámadó testü­leti ülés hosszabb és alapo­sabb, mint az általában szo­kásos testületi ülések. De nemcsak adatokat hallhat­nak a megjelenők, hanem kisebb elemzést is: mi volt az elképzelés 1997-re vonat­kozólag, és ebből mit sike­rült megvalósítani. A jegyző emellett elmondta azt is, hogy falugondnoki rendszer kialakítására nyújtanak be pályázatot március 15-éig a A cserépiek emlékkövét valamennyi falubéli a ma­gáénak tudhatja Fotó: Cs. Kelemen Andrea Cserépfalu (ÉM - CSKA) - Tavaly nyáron emlék­művet avattak Cserép­faluban. A turisták ál­tal gyakran látogatott, jó levegőjű kis települé­sen egy sziklakő állít emléket az ezeréves Magyarország történel­mének. Az elmúlt év augusztusá­ban, Szent István ünnepén avatta fel a község a Mille- centenárium emlékére „emelt”, vagyis inkább le­gurult követ. A műemlék ugyanis egy kívülálló szá­mára úgy tűnhet, hogy egy faragott, szándékosan ki­alakított kőtömb, s csak a falusi emberek felvilágosí­tására kapja fel fejét az ember: az ugyanis egy olyan sziklakő, ami egy sziklafalról leomlott, és kő­faragó keze nem érintette. A mi földünkből, a mi anyagunkból, és a mi szí­vünkből van ez a kő, és ez a mi életünk - mond­ják a cserépiek - ezért nem faragta tovább senki az egyszerű szöveggel el­látott emlékművet, ami egy gondozott park köze­pén áll, s ami talán tartó- sabb lesz, mintha szobrot emeltek volna a faluban, hiszen ezt a követ min­denki magáénak mond­hatja. • Híreket várunk! Várjuk a nagyközönség ér­deklődésére számot tartó információikat szűkebb pátriájuk életéről, a helyi rendezvényekről, esemé­nyekről! Címünk: Észak-Magyarország Szerkesz­tősége - Itt-Hon; 3527 Miskolc, Bajcsy-Zsilinszky u. 15., vagy 3501 Miskolc, Pf.: 351. Áttekintették együttműködésüket a lengyelországi Zory városával Mezőkövesd (ÉM - CSKA)- A legutóbbi mezőkövesdi testületi ülésen Herkely György polgármester a len­gyelországi Zory városból érkezett négy fős delegáció látogatásáról tájékoztatta a városatyákat. Mint kide­rült, a testvérvárosi delegá­cióval a hivatalos tárgyalá­sok során áttekintették az eddigi együttműködést és az ez évi programokat is. Emellett a Széchenyi István Szakképző Iskola és a Zory Városi Szakközépiskola igazgatói együttműködési megállapodást írt alá diák- és tanárcseréről. Millecentenáriumi emlék a falu „földiéből” Népjóléti Minisztériumhoz. Jelenleg a kiírásoknak meg­felelő pályázat megírásán dolgoznak. Minthogy nincs gyógyszertár, nincs rendelő- intézet Egerlövőn, a gyere­keknek a borsodivánkai központi iskolába kell járni­uk. A falugondnoki rendszer kialakításával megpróbál­ják a nap mint nap jelentke­ző gondokat összefogással enyhíteni. GIRINCS Úthálózat fejlesztés ­Az elmúlt évben minden út aszfaltburkolatot ka­pott Girincsen, majd egy 959 méter hosszúságú ke­rékpárút megépítésével segítették a járműves köz­lekedést - jellemezte a útállapotokat Baráth -László, Girincs polgármes­tere. A további biztonsá­got most járdaépítéssel szeretnék fokozni. A Kos­suth utca - amely a köz­ség főutcája - páros olda­lán már van járda, de most a páratlan oldalán építenének járdát, így a gyalogosközlekedés is biz­tonságos lenne. Semleges pályán döntöttek a borokról Tiszaújváros (ÉM - FL) - Má­sodik alkalommal rendeztek Tiszaújvárosban megyei bor­versenyt. A tavalyi 57-tel szemben az idén, március 3- án 159 nedűt minősített a zsűri. A termelők Tokaj-Hegyaljáról és Bükkaljáról hozták boraikat. Hi­hetnénk, hogy „borsemleges” te­rületre, hiszen a város közelében nagyobb szőlőterület nincs. Tud­ni kell viszont, hogy a Tiszasze- derkénybe, Leninvárosba egykor faluról beköltözők közül többen vásároltak időközben földet a nyéki és az emődi „hegyen”, így intenzíven foglalkoznak szőlőter­mesztéssel. Tokaj-Hegyalja vidékéről Mádtól Sárospatakig terjedően neveztek a versenyre, a Bükkal­járól pedig Miskolctól Bogácsig. BOGÁCS Jótékonysági fonó - A múlt héten szombaton Bo­gácson az általános iskolá­sok műsorát tekinthették meg azok, akik belépője­gyük árával az általános iskolát kívánták támogat­ni, ezen a héten pénteken - március 6-án - viszont az óvoda fejlesztését figye- ,» lemmel kísérő szülőknek szerveznek jótékonysági rendezvényt. Este 6 órától a bogácsi művelődési ház­ban az óvónők a Cigándi fonó népijátékot adják elő. A 200 forintért vásárolható jegyek árából összegyűlt pénzt játékok vásárlására költik - számolt be la­punknak az eseményről Németh László polgármes­ter. Az ugyancsak megtud­tuk, hogy Bogács belterüle­tén február utolsó hetében elkezdődtek az útfelújító munkálatok. Az Arany Já­nos és az Attila úton vala­mint a Felszabadítók útján fogtak hozzá az utak javí­tásához. A kohósalak alap után a közeljövőben az út­szakasz bitumennel való borítását is tervezik - tud­A legrégibb évjáratú és legjobb bort - egy 1978-as 6 puttonyos aszút - Kiss György tállyai ter­melő hozta el a versenyre, így ő érte el a legmagasabb pontszá­mot is: borára 19,8-at kapott. A vörös borok közül kiváltképpen a zweigelt szőlőből készültek vol­tak jó minőségűek, a fehérek so­rából a rizlingszilváni, az olasz- rizling, a cserszegi fűszeres ara­tott sikert. A három zsűri 56 bort arany-, 47-et ezüst-, 28-at bronzéremmel minősített, 19-et oklevéllel jutalmazott. A nemzet­közi mércét 9 nem ütötte meg. A verseny szervezői hagyomá­nyossá kívánják tenni a tiszaúj- városi borversenyt. Mint el­hangzott: semleges pályán, de az igényesebb szőlőtermesztés és feldolgozás, valamint a kultu­rált fogyasztás terjesztése érde­kében. Borok - semleges pályán Fotó: Vajda János VÁROSHÁZI HÍREK

Next

/
Thumbnails
Contents