Észak-Magyarország, 1998. március (54. évfolyam, 51-76. szám)
1998-03-28 / 74. szám
„Semmi más nem érdekel, mint hogy a zenémmel, az életművemmel örömet tudjak szerezni az embereknek” - mondja Petrovics Emil zeneszerző, akit szoros kapcsolatok fűznek az északkeleti térséghez. I DOMBROVSZKY ÁDÁM Debrecenben nemrég óriási sikerrel adták elő Pygmalion című kantátáját, de a Bariók Béla Kórusfesztiválon is szinte mindig szerepet vállal. Sokszor játsz- szák darabjait Miskolcon is, s szinte évente megfordul - személyesen és szerzőként is - a Zempléni Napok rendezvénysorozatán. Nyíregyházához pedig egy emberi kapcsolat fűzi elsősorban. Mint mondja, „Szabó Dénes személyében a magyar kórusművészetnek olyan kivételes személyisége él a városban, aki miatt mindig örömmel megyek Szabolcsba”.- Zavarja-e Önt, hogy az emberek tölobsége nem mint zeneszerzőt, hanem mint a Ki mit tud? zsűrielnökét ismén? - kérdeztük először Petrovics Emiltől.- Nem szégyellem, mert nekem is nagy élményemmé vált az életem során. Azt gondolom, hogy a nézőknek is jelentett valamit, ha megtaláltam egy zeneműhöz a kulcsot, ha rámutattam a lényegre, ha szelíden bár, de elmondtam, hogy valami rossz. Az életem egyik nagyon fontos mozzanata ez a szerepléssorozat. Eleinte nem is .sejtettem, hogy milyen nagy hatású lesz. 35 éve része a pályámnak.- Másként hallgatják-e emiatt az emberek a Petrovics-műveket?- Feltétlenül. Műveim hallgatásakor nyilván van szerepe annak, hogy talán sokakkal sikerült megszerettetnem a zenét. Az, hogy hitele lett a szavamnak. Ez a kíváncsi hallgató számára is egyfajta kéznyújtást jelentett a mai zene felé. Hogy elhiggye: én komolyan gondoltam, amit leírtam. Tehát ha első pillanatban nem fogja is fel, de azért iparkodik megérteni az én muzsikámat.- Vajon miért van az, hogy - más művészetekben is, de a zenében leginkább - az emberek a régi korok műveihez jobban vonzódnak?- Valószínűleg azért, mert a zenében az emberek az életet, az élő anyagot szeretik. Nem véletlen, hogy az utóbbi harminc évben a pop- és rockmétlődésben, ritmikában, a dallamfordulatok egyszerűségében megtalálták azt a közös nyelvet, amit az ember zenében beszél. A barokk zene és az utána következő korszakok is olyan nyelven szólaltak meg, amelyek még közvetlen kapcsolatban voltak az ember belső ritmusával. Tehát azok az egyezményes jelek, amelyek a zenében benne vannak, felfoghatóak, appercipiál- hatóak és közös élménnyé is válhatnak.- Mit tett a XX. század ezekkel az egyezményes jelekkel?- Szétrombolta őket. Sokszor még a tapasztalt zenehallgatók sem tudnak eligazodni.- Találkozlutt-e mégis a modern zene a közönséggel? Egyáltalán, kell-e keresni az utakat a kettő között?- Én akarok találni az emberekhez utat, s aki ott volt az esztendőben bármelyik koncertemen, ahol a darabjaimat előadták (például Debrecenben is a Pygmalion című hetedik kantátát), annak ezt valószínűleg nem kellene bizonyítanom.- Önt persze konzervatívnak tartják a komolyzenészek.- A kortárs zenében szélsőségesen eltérő utak vannak, amelyek között nincsenek találkozási pontok. Én az embereknek akarok zenét írni. Olyat, amiről azt gondolom, hogy szép vagy jó, megríkat, megnevettel, örömet szerez vagy lelkesít. Úgy érzem: képes vagyok az emberek nyelvén elmondani, amit gondolok.- Mit céloz meg az avanlgarde zene?- Azt hirdeti, hogy az egyezményes jelek már nem alkalmasak semmire sem. Ezért talál ki olyan jeleket, amelyek nem hordozzák a régi üzeneteket. Amelyeket majd a jövő fejt meg, ha megfejt. Vagy éppen azt fűzi hozzá, hogy nem is kell érteni, érezni, mert a zene tulajdonképpen hangmagasságok egymásutánja. Ezt én zsákutcának érzem. Egy kicsit olyannak, mintha megfosztanánk magunkat a magyar nyelvtől.- Nekem azonban az a benyomásom, hogy az átlagember számára már Bartók is „magas".- Feltételezhetjük, hogy ma Magyarországon mintegy félmillió koncertlátogató van. És ez elég. Ha a művészet iránt türelmet tud az ember ébreszteni, akkor megtette az első lépést. Az, aki toleráns, már elkezd kíváncsi is lenni. És aki kíváncsi, az lényegében érti a művészetet.- És aki tapsól, az is...- Igen, az is. Nagyon sokszor a szomszédjára néz, és nem tudja, hogy ez tetszik-e saját magának vagy sem- És akkor bizonyosságot nyer, hogy igen. Lehet, hogy néha a rossznak tapsol, az sem baj. Azt gondolom, a művészet a kíváncsi emberek kiváltsága.- Mire épít, amikor zeneszerzést tanít?- Az elődökre, természetesen. Azt kell megmutatni, hogy egy kicsinyke dallamötletből egy mester mit tud csinálni. Azt, hogy egy egyszerű keringő mitől jó. Én erre keresem a magyarázatokat. Egy ötletből, ami számtalan embernek eszébe jutna, mit lehet kihozni. Amit ebből kibont, az visszamenőleg teszi érvényessé ezt az első négy hangot. A „Lenni vagy nem lenni” is banalitás, ha nincs utána a kibontás, és az egész dráma. Ez utóbbi érvényesíti.- .9 mi „érvényesítheti" az ön zenéjét?- A zene világában nem lehet eléggé hálás az ember az elődöknek, akiktől ennyi mindent kapott. Értnél szebb nincs a Földön. Ha akarom, felteszem a lemezt, elzongorázom a darabot. Semmi más nem érdekel, mint hogy műveimmel örömöt szerezzek az embereknek. Jó érzés, hogy az utóbbi években egyre többet játsszák a Petrovics-műveket. Még büszkébb talán akkor leszek, ha anélkül figyelnek fel a műveimre, hogy tudnák, ki a szerzője. Fotó: Napló-archívum (Folytatás az első oldalról)- Beszélhetünk-e nemzedéki különbségekről a hálapénz terén?- Kevés ember tud sokáig ellenállni e szisztémának. Olyan biztos van, aki bizonyos szituációban nem fogadja el, vagy ellenkezik.- Honnan tudjuk, mi mennyi?...- Vannak, akik mondanak árat. Ok rendszerint elérik, hogy a beteg annyit fizessen, amennyit kémek, különben nem kap ellátást. Általában a krónikus betegségek, nem pedig az életmentő beavatkozások esetében fordulhat ez elő. Ha nem mondanak árat, a beteg megpróbál tájékozódni a nővérektől, a betegektől, de hát sokszor a közvetlen munkatárs sem tudja, miért mi jár... ^ Gazdag tapasztalatokat szerzett e témában a jelenleg nyugdíjas T. Zoltán. Pár éve lehetősége adódott, hogy részt vegyen az egészségügy megreformálásának kimunkálásában, de ahogy fogalmaz, javaslataikat lesöpörték, ugyanis az átláthatatlan, adózatlan jövedelmeket veszélyeztették volna.- A Kádár-rendszerben alulfizették az egészségügyben dolgozókat, eleve belekalkulálták a fizetésükbe hálapénzt, hogy majd az fogja kiegészíteni... Ez azonban egy idő után bizonyos területeken elment arra, hogy egyes szolgáltatásokat előre kell megfizetni, különben nem juthat a beteg a megfelelő ellátáshoz, ami őt törvényesen megilleti. A pénzek kikövetelése terén egy- egy megyén belül is óriási eltérések mutatkoznak. Van, ahol az adott település vezetői odafigyelnek, és betartatják a törvény által megszabott előírásokat, máshol viszont nem.- Eszerint egészségi ellátásunkat illetően meghatározó, hogy hol születtünk, az ország melyik részében?- Apám kisvárosban él. A kórházukban olyan körülmények vannak, amelyek a huszadik században elképesztőek. A polgárok ugyanannyi társadalombiztosítást fizetnek, a gyakorlatban a különböző helyeken lakóknak mégsem egyformák a jogaik.- Van ebből kiút?- A betegellátás prob- lámáját többféleképpen is meg lehetne oldani. Az egyik megosztaná a terhek viselését Ez alapján lenne, amit az állam, és amit az állampolgár vállalna. Ez nálunk nem működik. Hiába van több pénzem, hiába kérnék magasabb szintű ellátást. Ugyanazt kapja, aki félmillió forintot fizet be tb- nek egy évben, mint a leszázalékolt alkoholista, aki soha nem fizetett. Ezzel nem azt mondom, hogy az alsóbb rétegeknek ne játjon egészségbiztosítási ellátás. De nem kellene összemosni mindent.- A másik változat?- Kiút lehetne, ha átállnánk a piacgazdaságra, és megszűnne az állami ellátás, a magánrendelésnek viszont azon területeit támogatná a társadalombiztosító, amelyeket akarja. Ekkor a beteg választhatna orvost Is. Esetleg: kapna valamilyen támogatásra évente egy bizonyos keretösszeget, amit akár össze is gyűjthetne. Vannak területek, í ahol viszonylag könnyebben ki tudná fizetni a kezelést az állampolgár. Egy szívműtét viszont iszonyatos összegekbe kerül. A magánosítás tehát csak bizonyos területekre terjedhetne ki.- Mi a véleménye egy esetleges egészségügyi béremelésről?- Ha egy orvos jövedelmének 70-80-90 százaléka hálapénz, akkor az ezen nem fog változtatni. Viszont változtathatna, ha a társadalombiztosítás intézményrendszere szerződés alapján dolgoztatna orvosokkal, és számla ellenében fizetne számukra. Jelenleg a beteg kap valamilyen ellátást. Nincs papírja a hálapénzéről. Ha nincs megelégedve, mivel megy vissza? Ma az egészségügyben nincs működő számlarend- szer. De ahhoz, hogy ezt be lehessen vezetni, az egész adózást meg kellene változtatni, mert jelenleg nem lehet rentábilis egy egészségügyi intézmény. Megjelenik kéthetenként Kiadja az Inform Stúdió Piacz Kft. Felelős szerkesztő: Túri Gábor Postacím: 4001 Debrecen, Pf. 72. Telefon: (52) 410-587; Fax: (52) 417-985. E-mail: turi@nplsz.iscomp.fau —HRCETÉS-riiiUri/iZ iiyiiiic rjyifög'yxLHZ'si A lakáúbobo ktalakíráo mcéíeú l^ötiékskálájáyal váljuk Out rnegájidí „■ -~• Műpadlók, szőnyegpadlók, parketták, tapéták, szőnyegek * rtT • Ragasztók, szegélyek v Xj /! • Ágyneműk, asztalterítők, 'v- J WmBjjfi Af-> iül ül egyéb kiegészítők. -> J yjjS iííují iijUiiyjhüzzi, Uüélíu'Jiiü űi J 'J2. 'Tahi C/TTHOM AZ. ÜTixI-OHÁJbAlín zene ilyen iszonyatos népszerűségre tett szert a világban. Egyfajta is-
