Észak-Magyarország, 1998. március (54. évfolyam, 51-76. szám)

1998-03-20 / 67. szám

■' , 1TT-K0N 1998. Március 20., PIntik □ Enes és környéke A vállalkozó Encs (ÉM - FL) - Tősgyökeres encsi vagyok, 1952-ben születtem - kezdi Kuszkó László vállal­kozó. - Mezőgazdasági gépszerelőként kezdtem, majd voltam autóvezető, az encsi bútorgyárban fa­ipari szakmunkás és kooperátor. Amikor meglát­tam, hogy az ország más területein már több vál­lalkozás működik, én is nekivágtam. Egy divatüzlettel kezdtem 1984-ben. A feleségem közgazdasági szakközépiskolát végzett, éppen emi­att ót is biztattam a vállalkozás beindítására. Én eközben gépjárműoktató voltam. Amikor a város­ban a butiksort tervezték, kértem egy telket belőle. Kölcsönt vettem fel, felépítettem az üzletet, és 1991-ben húsboltot nyitottam. Megtanultam, ho­gyan kell kibontani a sertést; már csak azért is, mert csak úgy tudom a beosztottakon számonkémi a munkát, ha magam is meg tudom csinálni. Köz­ben megjöttek a nagy konkurensek, csökkent a for­galmunk, éppen csak tartani tudtuk magunkat, így még másvalamit is ki kellett találni. Megüresedett egy hatvan éve működő, házias ízeiről híres pék­üzem bérleti joga, azt vettem ki tavaly júliusban. A feleségem könyvel a három boltnak és ellátja a család három férfitagját. Nagyobbik fiunk élel­miszeripari egyetemre jár, a kisebbik másodikos Pakson, az energetikai műszaki főiskolán. A vállalkozónak kitartásra van szüksége és ne akarjon „három nap” alatt meggazdagodni. A visszatérő, az állandó vevők hozzák a tartós hasz­not, de ehhez tisztességes vállalkozói magatartás­ra van szükség. Fotó: Bujdos Tibor A vakolókanáltól a várúrságig Az év abaúji vállalkozója a karitatív tevékenységnek is fontos szerepet tulajdonít Az év vállalkozója Abaújban Hámori Imre Fotó: B. T. Faragó Lajos Boldogkőváralja (ÉM) - Történetünkben egy 70 éves kőműves kisiparos édesapáról, a családi tűzhely melegét biztosí­tó édesanyáról, két fel­nőtt fiáról és családjuk­ról van szó. A gyerekek kirepültek a családi fé­szekből, de egy idő után visszatértek. Kezdetben csak édesapjuk foglal­kozását folytatták, az­tán erőteljesebben bon­togatták szárnyaikat. Bérbe vették Boldogkő várát, a faluban szállás­helyeket létesítettek, majd pedig „belova­goltak” a sérült gyer­mekek otthonába. A na­gyobbik fiú, Hámori Imre a közelmúltban kapta meg Abaújban az év vállalkozója címet. Kis falu Boldogkőváralja, de történelmileg ismert te­lepülés. Régi dicsőségére a hegycsúcson látható Bol­dogkő vára emlékeztet. Apáról fiúra A Hámori család tagjai a bölcsőben szívták maguk­ba a szülőföld szeretetét. A két testvér együtt kapasz­kodott fel a bokrokkal ta­kart erődítményhez, jól célzott nyilaikkal „vissza­foglalták” a várat és gyer­mekként „urai” is lettek. Felnőttként ez másként ment..,.- Édesapám elismert kőműves kisiparos az egész környéken - kezdte történetük ismertetését az idősebbik fiú, a 41 éves Hámori Imre. - Építész- technikus végzettségem van, 28 éves Miklós öcsém mérnök-közgazdász. Érett­ségi után az ÉÁÉV-nél dolgoztam, de a munkahe­lyem nem volt biztos, to­vábbtanulni nem volt ked­vem, itthon pedig édes­apám már túl volt a 30 éves munkaviszonyon. Ha­zajöttem besegíteni, hogy később átvegyem a stafé­tabotot. Hámori Imre a nyolcva­nas évek végén még csak 3-4 emberrel dolgozott, az­tán egyre keresettebb vál­lalkozó lett. Kislakások építése után az encsi OTP megépítésére, az Állami Biztosító székházának re­konstrukciójára is őt kér­ték fel. Ekkor már 15-20 embert is alkalmazott. Az­tán ahogy csökkent a ma­gán- és közületi építkezés, bővítették tevékenységi körüket az idegenforga­lommal.- Az államkincstártól béreltük a várat, a Borsod Touristtól a szálláshelye­ket. Az utóbbiak állapota folyamatosan romlott, a vendégek száma egyre csökkent. Kitaláltuk, hogy a vár maradjon meg törté­nelmi látványosságnak. Rendezzünk benne kiállí­tásokat a Hadtörténeti Múzeum segítségével, előtte vásárokat, látvá­nyos eseményeket, a ven­dégeket pedig lent szállá­soljuk el a faluban - mondta Hámori Imre. Építőipar, fogadó Tervükből valóság lett. A faluban bérbe vették az erdőgazdaság 44 fő elhe­lyezésére alkalmas épüle­tét, komfortosították és berendezték „A” fogadót. Az építőipar folytatásához volt egy telepük. Annak adott volt egy „vaságyas” szállást biztosító épülete, konyháján lehet főzni, ud­varán szalonnát sütni. Az már az öccs, Hámori Mik­lós „számlájára” írható, hogy az istállóban szép lo­vakat tartanak, azokkal hintózni, lovagolni vihetik a vendégeket.- Nem hagytam fel épí­tőipari tevékenykedésem­mel, öt-hat emberrel most is dolgozom - folytatja Hámori Imre. - Azért csak ennyivel, mert ebben a pénz nélküli régióban alaposan csökkent az épít­kezési kedv, messzebb pe­dig a nagy benzinköltség miatt nem éri meg mun­kát vállalni. Időközben egészségi állapotom is romlott, nem lehet terhel­ni magam, műtötték. Öcsém irányítja az ide­genforgalmi és vendéglá­tói részt, én az építőipar­ral foglalkozom. Bizonyta­lanságban vagyunk. A vár bérletéről szóló szerződés most jár le, meg kellene újítani, de talán meg is vehető. Az Északerdő Rt.- től bérelt épületbe beru­háztunk, a beleépített ér­ték a miénk. Ennek bérlé­sére is új szerződést kell kötni, de a megvásárlást is fontolgatjuk - mondta Hámori Imre. Alapítvány- A Hámori család időköz­ben „Törődj velem!” névvel közalapítványt hozott létre.- Á boldogkőváraljai egészségügyi gyermekott­honban sérült gyermeke­ket gondozunk, a megye egész területéről, a csalá­doktól távol - ismerteti a helyzetet Lovászi Gyula igazgató. - Hámori Miklós keresett meg bennünket és a parkunkban lekaszál­ható fű ellenében, tulaj­donképpen ingyen vállal­ta, hogy lovaival „bejön” az intézetbe. A gyerekek - ál­lapotuktól függően - meg­ismerhetik az állatot, fel­ülhetnek a hátára, lova­golhatnak, hintóval me­hetnek fel a várba. Aztán a Hámori testvérek létre­hozták a „Törődj velem!” elnevezésű alapítványt. Azzal a céllal, hogy az ott­hon lakói és szüleik a helyi szálláslehetőségek kedvez­ményes igénybevételével gyakrabban töltsenek együtt hosszabb időt. Az alapítvány további célja az intézményi dolgozók kép­zésének segítése, a társin­tézményekkel való kapcso­lattartás támogatása - mondta Lovászi Gyula igazgató. Boldogkő vára ma kiállításoknak ad otthont Fotó: Bujdos Tibor FALURÓL FALURA EZT LÁTNI KELL! Doberdónak nevezik a „kőtengert” Védett természeti értékünk a Nagykorsós-hegy kő­tengere Fotó: Bujdos Tibor FONY Tájház az emlékek őrzésére - Az önkor­mányzat tulajdonában lé­vő régi parasztházat kí­vánják tájházként beren­dezni és átadni augusztus 20-án a fonyiak. A felújí­táshoz kétmillió forintot nyertek, és benne két ki­állítótermet szeretnének berendezni egykor hasz­nált bútorokkal és eszkö­zökkel. A tájház kialakí­tásához már felajánlotta gyűjteményét Puskás Já­nos, aki Szerencsről jár ki hétvégi házába és éveken keresztül gyűjtögette a főnyi régiségeket. Emel­lett az önkormányzat to­vábbra is várja a lakosság padlásán, pincéjében ta­lálható tárgyakat. Szövő­széket, régi ruhákat, ház­tartási eszközöket - min­dent, ami a múlt öröksé­gét jelenti. FULÓKÉRCS 'f Tavaszi esőre várva ­Ezerötszáz hektáron gaz­dálkodik Fulókércsen a mezőgazdasági szövetke­zet. Őszi vetéseiket na­gyon megviselte a száraz tél, most a tavasziak föld­be helyezését végzik. Az árpa, napraforgó, lóhere, borsó, fűmag 40 százalé­kát már elvetették. Foly­tatják a munkát annak el­lenére, hogy térségükben reggelenként mínusz 8 fo­kot mérnek. Leginkább a tavaszi esőt hiányolják. m&MMmgmmm Hiányzik a saját erő ­Sok szép, időszerű tervet dédelget a település önkor­mányzata szomszédaival együtt, de sikeres pályáza­taikhoz leginkább az ön­erejük hiányzik. Március 15-e alkalmából Hernád- büddel együtt emlékművet avattak. Az már biztos, hogy az idén felújítják a Bárczay-kastély tetőszer­kezetét. A közmunkata­nácsnál pályáztak 25 fő foglalkoztatására, de a munkanélküliek számát és a faluban adódó köz­munka lehetőségeket számba véve több ember alkalmazására volna szük­ség. A kábeltelevíziós há­lózat kiépítését is tervezik Ináncs, Hernádszentand- rás és Hernádbüd közsé­gekkel összefogva. Pere önhibáján kívül hátrányos helyzetben lévő település, amelynek a legapróbb köz­ponti segítségre is szüksé­ge van. Farsangi bál - Farsangi bált rendeztek a vilmányi Általános Iskola diákjai és tanárai február 21-én. A hagyományokhoz híven a mulatság nyitótánccal kez­dődött. Ézután a jelmeze­sek felvonulása és a tátika következett. Szünetben a büfé állt a vendégek ren­delkezésére. Az est fény­pontja a tombola volt, amelyen értékes ajándéko­kat lehetett nyerni. A tom­bola után diszkó várta a szórakozni vágyókat - ír­ták az Itt-Honnak Bátyi Anita és Orosz Andrea, a vilmányi Suli-lap szer­kesztői. Internetre kapcsolva ­Millecentenáriumi pályá­zat eredményeként a mé- rai iskola hamarosan rá­kapcsolódik az internet­hálózatra. A településen kiépítették a kábeltévés hálózatot is, és hamarosan megkezdik a sugárzást. Boldogkőújfalu (ÉM - FL) - A falu határától emelkedő Nagykorsós- hegycsoport „kőtenge­reket” melenget az ol­dalán. Különleges ter­mészeti ritkaságról van szó, amelynek hason­mását Földünkön csak Izlandon lehet látni. Legalább négymilliárd év­vel ezelőtt történt, hogy a föld forró mélyéből kiömlő láva a felszínre tört. A föld­re kijutva kihűlt, aztán füg­gőlegesen megrepedezett kőzetrészekké alakult, majd feldarabolódott és kőtenger­ré vált. Ez történt Boldog­kőújfalu határában is, ahol 150-200 méter szélességű, 5-6 kilométer hosszúságú területen lehet megtekinte­ni a természet különleges csodáját, ami jelenleg védett természeti érték. A természeti képződ­mény keletkezését népi mondák is „magyarázzák”. Az egyik szerint egy falu­beli juhász nem akarta odaadni szépséges leányát egy neki nem tetsző kérő­nek. Megátkozták és az átok megfogant: juhai kő­vé váltak a boldogkőújfa­lui domboldalon. A másik „monda” hitele­sebb, konkrétabb. Az első világháborút megjárt férfi­ak a „kőtengert” Doberdó­nak nevezték el. Azok, akik szülőfalujuktól távol éne­kelték: „Kimegyek a dober- dói harctérre/ Föltekintek a csillagos nagy égre,/ Csillagos ég, merre van a magyar hazám ,/Merre si­rat engem az édesanyám.” Nem tudni, hány abaúji embert temettek el olasz földön. Csak azt tudni, hogy a háború poklából hazatérteket szenvedéseik helyszínére emlékeztette a Boldogkőújfalu határában lévő „kőtenger”. Harmincezer liter tej naponta. For­rón, a Kakas tanyán található az Abaujiej Közös Vállalat telepe. Az üzemben 110 fő dolgozik Forró­ról, Móráról, Énestül, Novajidrányból, Abaújdeve- cserből, többségük nő. Naponta átlagosan 25 ezer- liter tejet dolgoznak fel, de ez jobb időkben 30 ezer literig emelkedik. Fotó: Bujdos Tibor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents