Észak-Magyarország, 1998. március (54. évfolyam, 51-76. szám)

1998-03-03 / 52. szám

1998. MArcius 3., Kidd MIGYII KÖRKÉP CSJB Magyarország s Park Bujdos Attila Olvasom, hogy jelentős fürdőbővítésbe kezdenek Miskolctapolcán. Több hely lesz a termálban, amelynek épületéhez egy új részt is toldanak. A cél nemes: a miskolci vá­rosfejlesztési elképzelésekben is megfogal­mazódott, hogy a megyeszékhely számára az idegenforgalom lehet az egyik kitörési pont. Csak helyeselhetünk: bizony, nemcsak be­szélni, de végre tenni is kell azért, hogy von­zóbb legyen a környék a leendő vendégeink számára, akik aztán - ha jól érezték magukat nálunk - majd szétkíirtölik a jó hírünket a nagyvilágban, újabb vendégeknek, és befek­tetőknek utat törve ezzel. Dőreség lenne nem belátni: az - elvben - mindenkinek jó, ha több a város bevétele, ha új munkahelyeket teremt a vendéglátás. Ezért valóban érdemes lándzsát törni, mint ahogy azt a fürdőt üzemeltető cég emberei teszik, akik társaságuknak szeretnék megszerezni az egész parkot: ha egységes a tulajdon, egysze­rűbb a fejlesztés, s nem mások aratják le a babért, nem mások vágják zsebre a hasznot. Hangsúlyozom: ez logikus törekvés, nem le­het holmi hírvágynak tulajdonítani. Csakhogy hiába bólogatunk - „helyes", „derék" -, azt is látnunk kell: ez a nagy el- szánás azért komoly érdeksérelemmel jár. Ebben a városban kevés az olyan, igazán fi­gyelemre méltó közpark, ahol a városlakók kiszellőztethetnék a fejüket, a tüdejüket. A történelmi Avas szánnivaló állapotban van, a Népkert mégiscsak forgalmas utcák közé ékelődik. Maradna Tapolca, amelynek a parkja igencsak látogatott. A környéket ked­velőknek azonban a fürdőfejlesztés első lé­péseit látva is rá kell majd ébredniük: elvet­ték tőlük a park egy részét, kisebb lesz a csó­nakázótó is. Vagyis nagyon is kézzel fogható áldozatot kénytelenek hozni a közjóért. Ezt nem könnyű lenyelni. Hiszen nemcsak az az olvasata ennek a történetnek, hogy minden­nek van ára. S annak, hogy dőljön a pénz, az az ára, hogy be kell építeni a park egy részét. Hanem úgy is értelmezhető a dolog, hogy a polgároknak ki kell szorulniuk a saját váro­sukból, hogy jól érezhessék magukat benne. Nem akarnék állást foglalni, hogy ez tényleg így is van-e, vagy sem. Annyi tanulságát azonban látom az esetnek, hogy a nagyratö- rő terveket nem pusztán külhonban kellene „eladni". Itthon sem ártana. Oszlopajtók a patak mélyén Miskolc (EM - PTA) - Mintegy másfél millió forintba kerül évente azoknak a kandeláber­ajtóknak a pótlása, amelyeket miskolci lámpaoszlopokról lop­nak el a fémgyűjtők. Ez a jelenség” a megye más városaiban sem is­meretlen, ám a tapasz­talatok szerint a kisvá­rosok ilyen szempont­ból kisebb veszélyben vannak. Napi gond a szerelvényla­pokat fedő ajtók pótlása - tudtuk meg Kiss Lászlótól, az Émász Rt. miskolci üzemigazgatóságának fő­mérnökétől. Ha nincs ajtó a lámpaoszlopon, az emi­att szabadon maradt - és alacsonyan lévő - vezeté­kek felkelthetik a gyere­kek érdeklődését. Köny- nyen bajba kerülhetnek, ha hozzáérnek a nagyfe­szültség alatt lévő veze­tékhez. Bár baleset már hosszú ideje nem történt, egy áramütés bármikor emberéletet követelhet(ne). Pontos kimutatás nem készült arról, hogy Mis­kolcon mennyi „meglé­kelt” lámpaoszlop van. Az azonban tény: havonta körülbelül száz darab fémlapot kell újra felszerel­ni. Viszont ahogy pótolják a hiányzó ajtócskákat, úgy lopják el szinte azonnal ezeket - hiába a zár, és hi­ába pántolják körbe dróttal a szerelvényt. A főmérnök szerint nem csak a céltalan vandalizmus, vagy rongá­lás okán történik mindez: az alumínium-, réz-, eset­leg öntöttvas-lapokat a hul­ladékgyűjtőknek adják el - havonta 100-120 ezer, évente mintegy másfél mil­lió forint kárt okozva ezzel. A hiányzó ajtókról általá­ban a havonkénti karban­tartás alkalmával - rit­kább esetben a helybéliek bejelentése alapján - érte­Pótolják a hiányzó lámpaajtókat. Miskolcon havonta 100-120 ezer forint kárt okoznak a közvilágításban a tolvajok. Fotó: Farkas Maya sülnek az Emász munka­társai. Ahol lehet, a hibát azonnal kijavítják, de a pótlás sokszor több időt vesz igénybe. A lámpaosz­lopok ugyanis nincsenek szabványosítva, szinte ut­cánként más korúak és más típusúak, többet újra kell gyártatni. Ezalatt pe­dig több hét, akár egy hó­nap is eltelhet. A vidéki városokban jó­val kisebb ez a gond, mint a megyeszékhelyen - állí­totta a főmérnök. Ezt tá­masztják alá azok az infor­mációk is, amelyeket az edelényi és a tiszaújvárosi kirendeltség vezetőitől kaptunk. Ezekben a váro­sokban havonta csupán egy-két esetben fordul elő oszlopajtó-lopás. Edelény- ben ezt a kisváros-jelleg egyik előnyeként tartják számon: egy kis települé­sen jobban figyel minden­ki a másikra. Tiszaújvá- rosban viszont úgy gon­dolják, hogy a megelőző munkájuk gyümölcse a jó eredmény. A város kan­deláberajtóit ugyanis egy ideje vastag acélszalagok­kal pántolták le, megne­hezítve ezzel a tolvajok munkáját. Ózdon már másképp áll a helyzet: tavaly csaknem százhúsz esetben volt szükség cserére. Előfor­dult, hogy egyszerre több mint negyven vasajtó tűnt el, s a pótlást követő napon újra hiányoztak a lámpaoszlop részei. Eb­ben az esetben azonban nem a hulladéktelepekre került a fém: egy kis pa­tak medrében voltak az oszlopajtók, oda dobálták be ezeket a máig ismeret­len elkövetők. KÖZÉRDEKŰ • Kapitányi fogadóóra. A Mezőkövesdi Rendőrka­pitányság vezetője, Vasas László alezredes ma dél­után 1-től 3-ig fogadóórát tart az Egri út 2-ben. • A POLGÁRMESTER A MIS­KOLCI BÜDZSÉRŐL. A múlt héten elfogadott önkor­mányzati költségvetésről tart tájékoztatót Kobold Tamás miskolci polgármes­ter március 4-én, szerdán délután 5 órától a Hennán Ottó Gimnáziumban (Ti- zeshonvéd utca 21.). Áldozatokért szól az ózdi harang Ózd (ÉM - MF) - Nyolc éve, 1990. március 3-án tragikus baleset történt az Ózdi Kohászati Üzemek folyamatos acélöntőműjé­ben: egy robbanás követ­keztében tizenhármán vesztették életüket. Azóta is minden évben megemlé­kezést tartanak az egykori munkatársak, barátok. Ma, déli egy órakor a gyári temetőben megkondul a harang és csendesen, az együtt töltött időkre gon­dolva, koszorúkat helyez­nek a kopjafáknál a hátra­maradottak és a kollégák. Példás ellenzéki összefogás Kazincbarcika (ÉM ­SZN) - A Magyar Demok­rata Fórum programjának középpontjában a család, a rend, a biztonság és a gya­rapodás áll - hangoztatta tegnapi kampánynyitó saj­tótájékoztatóján Gonda Ferencné, a 7. számú vá­lasztókörzet MDF-Fidesz országgyűlési képviselője­löltje. A tájékoztatón Kis Péter, az MDF és Répássy Róbert, a Fidesz megyei elnöke hangsúlyozta: az ellenzéki összefogásnak a megyében példaértékűen megtalálták a módját. Hol legeljen, kinek tejeljen a „Gizi Szálló”? Miskolc (ÉM - BAL) - Miként a tapolcai idegenforgalom egészének, úgy az (egykori) Anna Szállónak a jövője is egybefonódik a Barlangfürdő fejlődésével. Legalábbis így láija a létesítmény három szakembere, akik lapunk néhány nappal ezelőtti cikke nyomán ajánlkoztak, hogy el­mondhassák. véleményüket az ügyről. (Mint ismert: a Civil Szféra Ala­pítvány az egykori tapolcai Anná Szálló emlékét próbálja feltámaszta­ni sőt, ha a város(rész) lakossága részéről elég támogatásra talál, a pa­tinás épület újjáépítését szorgalmazza.) Delneki Miklóssal (D. M.), a miskolci vízmű egykori fürdőosztályának vezetőjével, Stuhán Gáborral (S. G.), a Mivíz Rt. osztályvezetőjével és Feledy Péter (F. P.) osztályve­zető-helyettessel beszélgettünk. ü* M.: - A háború előtt önálló »helytartója” volt Tapolcának, Petri István személyében. A város nevében ő koordinált minden fejlesztést, te­kintettel a stratégiai fontosságú ide­genforgalmi szempontokra. A tapol­cai fürdőre alapozott, üdülést szolgá­ló létesítmények között az Anna Szálló is a fürdő szerves része volt. Később, hosszú éveken át az állami tulajdonú ingatlanok kezelőjeként a Miskolci Vízmű volt bejegyezve. Ez működtette a Barlangfürdőt, az An­nát pedig a vendéglátóipari vállalat. Ma is az volna a lényeg, hogy mindez szerves egységet képezzen, tehát egy kézben maradjon. S. G.: - A terület ma az önkormányza­té, amely egy részét apportként bevit­te saját cégébe, a Miskolci Vízmű Rt.- be. Az Anna telkét nem. F. P.: - A csónakázó tó területe - a Sziget Presszó kivételével - szintén a vízmű tulajdona. A rendbetételéhez több millió forintra lenne szükség. Azt tudjuk, hogy mit kellene tenni, de a szükséges pénz előteremtése már ne­hezebb feladat. A fürdő fejlesztése idén elkezdődik és reméljük, hogy hamaro­san a csónakázótóra is sor kerül. D. M.: - Több évtizede senki sem nyúlt a tóhoz. Régebben a KISZ-es fia­talok kaparták ki az iszapot az aljáról. De visszatérve az Anna történetére, tudjuk, hogy annak bungalója a nyolc­vanas években leégett. A Barlangfür­dőre alapozva 1987-ben elkezdődött egy nagyléptékű fejlesztési program megfogalmazása: új fürdőlétesítmény, hatalmas szálloda, gyógyterápiás egy­ség. Ennek az elképzelésnek akkor is része volt az Anna területe, az eredeti stílusban megépítem tervezett vendég­látóegyüttes funkcióval. Nyilván csak a területtel lehetett számolni, hiszen az Anna épülete teljesen tönkre ment, le kellett bontani. S. G.: - A ten' valóban szép volt, csak egyszerre rendkívül nagy tőkét igé­nyelt volna. Végül is a rendszerválto­záskor elhalt ez a koncepció, hiszen átalakult a gazdasági környezet, és a tulajdonviszonyoknak is rendeződni kellett. A fejlesztés gondolata mára új­raéledt. A területrészre vonatkozó fej­lesztési koncepció megfogalmazódott - Bodonyi Csaba tervei alapján -, sőt, a fejlesztés első lépéseinek már idén ta­núi lehetnek a Tapolcára látogatók. Ahogy pénz kerül rá, lépésről lépésre haladunk előre. Nagyon fontos tudni, hogy Tapolcára, a Barlangfürdőbe leg­inkább nyáron látogatnak el a turis­ták. Nyáron természetes, hogy a für­dővendégek jó közérzetéhez alapvető­en víz, szép zöld gyep és színvonalas vendéglátás szükséges. Egyértelmű te­hát, ha fürdőt fejlesztünk, akkor az előbb említett szolgáltatási tényezőket együtt, arányosan kell fejleszteni. Eh­hez terület és összehangolt koncepció szükséges. A barlangfürdő szabadban elhelyezhető funkcionális egységei csak az Anna és a tó felé bővíthetők. Az Anna területének tehát rendkívül fontos szerepe van a fürdőfejlesztés so­rán. Az ide kerülő épületnek stílusá­ban mindenképpen a régi Annát kell idéznie. Funkcionális szerepét a fürdő­höz kapcsolódva kell meghatározni: például gyógykúra, vendéglátás, és a többi. A már megfogalmazott fejleszté­si területet - ami a fürdővel kapcsola­tos - egy kézben kell kezelni. D. M.: - De ha más kezébe kerül a te­lek. az „új Anna” olyan tehénné válik, ami a vízmű rétjén legel, de más feji... S. G.: - Akkor az elképzelt funkcioná­lis összhang megbomlik. A fürdőnek és közvetlen környezetének olyan komp­lexumnak kell lennie, aminek nem le­het az elemeit kiragadni. D. M.: - Az idézett cikkre visszatérve: ennek az alapítványnak dicséretes a szándéka, hogy fel akarja hívni a fi­gyelmet az egykor kedvelt szálló hiá­nyára. De ha úgy alakul, a megvalósí­tásba nem szabad a vízmú nélkül bele­vágni. A telek az önkormányzaté. Eb­ben az a veszélyes, hogy kényszerhely­zetben esetleg el kellene adnia - hadd ne emlékeztessek az Erzsébet-fürdő esetére... Szóval ha megveszi valaki, ki tudja, mit kezd vele. S. G.: - Tapolca, a park, közepén a vi­lágviszonylatban egyedülálló meleg vi­zű Barlangfürdővel: ezek olyan adott­ságok, amik aranytojást tojó tyúkként kezelendők. A fürdőben elkezdődő fej­lesztésekkel, az M3-as autópálya meg­építésével biztos, hogy lesz korrekt be­fektető, aki résztulajdonosa lehet a komplexumnak, de csak az egésznek együtt, és nem a nagyobb hasznot ho­zó területrésznek. Ezzel, úgy érzem, a volt Anna Szálló épületegyüttese is új­jászületik. D. M.: - Az én rémálmaimban az sze­repel, hogy itt nyaral egy jól menő disznókereskedó, és megkérdezi a lá­nyát: „Gizikém, jól érzed itt magad?”. Ha azt mondja, igen, megveszi neki a területet, kerüljön akár százmillióba, hogy legyen a gyereknek hol játszani. És még ha ez a vállalkozó nem is ben­zinkutat vagy hipermarketet álmodik meg ide, hanem újra felépíti a patinás épületet, azt már nem Annának, ha­nem Gizi Szállónak fogjak hívni... Bővülő fürdő Miskolc (EM - BAL' - Idén a Mis­kolci Vízmú Rt. elindítja a bővítés el­ső, 130 millió forintos beruházását, amihez a megyei területfejlesztési tanács 70 milliót adott. Kialakítják . a külső, a termálfürdő előtti terecs- két magában foglaló napozórészt, gyerekmedencével, reprezentatív be­járattal; ez már nyárra készén lehet. Aztán újabb medencékkel gyarapo­dik a barlang, több mint kétszeresé­re nó a vízfelület, A gyógyászati szol­gáltatások bővítése érdekében az épület jobb oldalához csatlakoztat­nak egy kétemeletes részt (a mai belső parkoló, illetve a hóközpont helyére): ez utóbbihoz a Szent Fe­renc Kórházzal együtt nyert pályá­zati pénzt a cég. A folytatáshoz is készen vannak a tervek: egeszen a tópartig kitelepülne a fürdő, majd gyógyszállókomplexum létesülne az Anna Szálló helyén. Mindez egymil- liárd forintba kerülne. A fenti bőví­tések a tapolcai park mai, 76 ezer négyzetméteres területéből első lép­csőben mintegy háromezer, később - az Anna telke - még egyszer ennyit vesznek el. A tavi fürdőmedence ki­alakítása a csónakázótó vízfelületét a mai méret háromnegyedére csök­kentené; a körüljárhatóságot akkor a szigeten keresztül biztosítanák. A távlati beruházásokhoz ma a pénzen kívül a részletes rendezési tervek sem adottak. A Barlangfürdő, amire a vendéglátást alapozhatnák Fotó: Farkas Maya

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents