Észak-Magyarország, 1998. március (54. évfolyam, 51-76. szám)
1998-03-14 / 62. szám
□ A választott Az elsikkasztott Az államosított A kisajátított A lefokozott „Magyarországon 1848-ban nemcsak a polgári szabadságeszmények és a modem nemzetfogalom vált érzelmi realitássá, hanem a modem magyar politikai kultúrával egyidejűleg ekkor alakultak ki a jellemző szerepek is: ki az, aki a nemzet nevében szól, ki a vátesz és ki az ámló. Másrészt egy elvilágiasodási folyamat is lejátszódott: az univerzális keresztény világképet - ahhoz képest egy partikulárissal - a nemzeti világképpel helyettesítettek be. Az elvilágiasodott eszme elemei azonban hamar szakralizálódtak: a magyar nemzettudat 1848-ban létrehozta saját „szentháromságát”: nemzet, haza, szabadság. ” Gerő András történésszel nemzeti szabadságünnepünk 150 éves történetét elevenítettük fel. A nép nevében! A kommunista hatalom- átvételt negyvennyolccal igazolták. Szabadságünnepünk hányatott százötven éve Vöröscsillag és nemzeti kokárda. Budapest, Múzeum-kert, 1976. Először szabadon -1989. A rendőrök már nem avatkozhattak be. A szabadság nevében. Szociáldemokraták a Duna-parti Petőfi-szobornál 1925-ben. Kornya István • Az 1848-as forradalmat és szabadságharcot leverő abszolutizmus nem érezte, hogy a magyar nemzettudatban és az érzelmekben lényeges változás állt be. Ahogy a kereszténységnek is voltak mártírjai, úgy a nemzetvallásnak is lettek. Az aradi tizenhármak és Batthyány október 6-ai kivégzésével adott lett a nap, amikor a nemzeti ügy mártírjaira lehetett emlékezni, illetve alkalmat adtak erre a temetések, mint például Vörösmarty Mihály 1855-ben bekövetkezett halálakor. □ Mikor vált a gyásznapok helyett március 15-e az ünneplés napjává? • Az abszolutizmus ellen tüntető diákok 1860-ban emlékeztek meg először március 15-éról. Ekkor dőlt el, van egy nap, amelyet az emberek - szabadon választva - kitüntetettként kezelnek, a dualizmus korában azonban hivatalos ünneplés nem volt. A forradalom ötvenedik évfordulója egybeesett Ferenc József - magyar szempontból törvénytelen - trónra kerülésének ötvenedik évfordulójával is. (Az uralkodót hivatalosan csak az 1867-es koronázástól tekintették a magyarok királynak.) A kormányzat ezért kompromisszumos megoldásként azt találata ki, hogy április 11-e- a 1848-as törvények szentesítésének napja - legyen a hivatalos ünnep, a törvényességet és az alkotmányosságot hangsúlyozva ezzel. A társadalom számára ennek a napnak nem volt semmilyen érzelmi tartalma. Március 15-éről tehát nem hivatalosan, hanem társadalmi szinten szervezett programokkal emlékeztek meg országszerte. „A történelem fejlődésének hódol Borsodvármegye "'} törvényhatósága midőn a törvényhozási alkotások |I§! jubiláns ünnepét április hó 11-én ünnepeli, s e napon tartandó díszközgyűlésében méltatja a király és . ' nemzet közös alkotását, a magyar nemzet szellemi kincses házát. Aki nem politikai elfogultsággal, de az igazság szem- \ üvegén nézi Borsodvármegye törvényhatóságának e szép és hazafias és kegyeletes tényét, az mindenben helyeselni fogja a Báró Vay Elemérfőispán elnöklete alatt történi értekezletnek azt a tapintatos határozatát, hogy a márciusi najtok nagy emlékét a 48-iki i események egyik korszakot alkotó nagy fia, Szemere - Bertalan síremlékének megkoszonízásával ünnepeli ; meg, a nemzeti ébredés félévszázados évfordulójá- ‘, 4 nakpedig április 11-én szentel ünnepet. (...) Az első a kezdet kezdetét, a második a kezdet diadalát, a nemzeti ébredésnek azt a hajnalhasadását jelenti, amelynek derengőfénye mellett, a mai Magyaror- - j szág, a jog és a culturállam hatalmas alkotmánya ; felépült, virágzik s biztos léptekkel halad a második évezred felé.” Borsodmegyei Lapok. Miskolcz, 1898. márczius 8. □ Az első világháborúval megszűnt a monarchia. Megszűnt ezzel az ünnep körüli ambivalencia is? • A polgári demokratikus Magyarország 1919-ben a maga ünnepének tartotta március 15-ét. Néhány nap múlva azonban át kellett adniuk a hatalmat a kommunistáknak, akinek egy új - világi -, de univerzális hitben, a kommunizmus üdvtanában hittek, amely nem nemzeti, hanem nemzetközi megváltást hirdetett. 1919. május 1-jén a milleneumi emlékművet vörös drapériába burkolták, a központi oszlopot vörös obeliszkké alakították és eléje Marx és Engels - az új vallás egyetemes prófétáinak - szobrát állították. □ Ekkor kezdődik tehát a „szentháromság” elemeinek átértelmezése, vagy valamelyiknek az elhagyása? • így igaz. A Horthy-rendszer ellenforradalmiként határozta meg magát, ezért az örökség három eleme közül - nemzet, haza, szabadság - az utóbbit, mivel egy forradalomhoz kötődött, elhagyták. A nemzet és a haza egysége nevében a Horthy-rendszer felvállalta, hogy korrigálja Trianont - a revízió és az irredentizmus szellemében. Csak a 80. évforduló előtt, 1927-ben hoztak törvényt március 15-e hivatalos állami ünnepléséről. A napról a Szabadság téren - az elszakított területeket jelképező szobroknál - emlékeztek meg, illetve a Hősök terén, ahol az emlékmű elé állították a Nemzeti Hősök Országos Emlékövét - „Az ezeréves határokért” - felirattal.- r.' - Március 15- írta: DuszikLajos „A nemzet élete olyan, mint minden szerves lény élete: megcsohkultan nem maradhat, tehát sebét befor- [ rasztja s a heget visszanőni, benőni igyekszik. (...) Csend van még a magyar rónán. Békés némaság ho- [ nol a kis, fehér tornyos magyar falvak egymás mellett megvonuló házaiban. Még tart a döbbenet, még fáj a | seb, még tart a bágyadtság... Tart... Még mi előttünk a bálvány- Trianon. (...) \ Ma - ébredünk. - f Ma csak egyféleképpen siabad ünnepelnünk: fel, esküre fel a kezekkel s megfogadni a mi áldott, örökké élő védő szellemünk előtt, hogy készek leszünk a halálra mind, akik e rab nemzet, e kifosztott, gonoszul arcul csapott nemzet fiai és leányai vagyunk. ” Miskolci Napló. 1927. március 15. □ Lefedetlen maradt tehát a „szabadság”. • A baloldal és a liberálisok a rendszerrel szemben a szabadság eszméjével legitimálták magukat. Az ó ünnepségeik színhelye a Duna- parti Petőfi-szobor környéke lett. Itt zajlott a korszak egyik legnagyobb rendszerellenes demonstrációja 1942-ben, s a tüntetők úgy vélték, a német orientáció ellentmond a haza és a nemzet érdekeinek. □ A második világháborút követő rövid demokratikus időszak március 15-ét nemzeti ünnepként tartotta - 1948-ban azonban a századik évforduló egybeesett a kommunista hatalomátvétellel. Fogalmazhatunk úgy, hogy nemzet helyett nemzetköziség, haza helyett szovjet megszállás, szabadság helyett pedig diktatúra lett? • Az évfordulót arra használták a kommunisták, hogy történelmileg igazolják a totális hatalmi struktúra kiépülését - ők és csak ők a nemzet, a haza és a szabadság letéteményesei. Az utóbbival kapcsolatban úgy érveltek, hogy míg 1849-ben a cári Oroszország leverte a forradalmat, addig a Szovjetunió 1945-ben a szabadságot hozta el. Ezt igazolták a szovjetek azzal, hogy a szabadságharcban elvett zászlókat száz év múlva visszaadták - de április 4-én, az új rendszer új ünnepén. Továbbá azt hirdették, hogy Rákosi ugyanazt váltja valóra 1948-ban, amit Kossuth 1848-ban. Ha a jobbágyfelszabadító Kossuth a társadalmi felszabadítás jelképe, akkor ehhez nem kell a törvényesség, hanem radikalizmus kell - ennek jelképe lett Petőfi, aki azt mondta:,.Akasszátok fel a királyokat”. A nép alakja pedig Táncsics Mihály volt. Téeszeket, utcákat nevezték el róluk. □ 1951-ben aztán ismét eltörölték az ünnepet... • ...a dolgozók „kérésére”, akik a tervek teljesítése miatt ezen a napon is szerettek volna dolgozni. Ez 1956-ig így maradt. Mivel a rendszer 1848 eszméivel legitimálta magát, ellenzői éppen ezt akarták elvenni Rákosiéktól, és ’48-as szimbólumokat kezdték használni. A lengyelek melletti szolidaritás nevében Bem szobránál tüntettek az egyetemisták, pontokba foglalták követelésiket, ’56 egyetlen saját szimbóluma pedig, a lyukas zászló volt, de tudjuk, hogy a lyuk helyére a Kossuth-címert akarták tenni. □ A forradalom követelései között szerepelt, hogy március 15-e ismét nemzeti ünnep legyen. • Ezt még Kádárék is elfogadták, de 1957. március 10-én közölték, hogy mégsem. Gyakorlatilag ez a helyzet maradt 1989-ig. Az ’50-es és a ’60-as években csönd övezte a napot. A ’70-es években társadalmi reakciók nélküli, ellaposodó iskolai ünnepélyek voltak, és megindultak a diáktüntetések is. Erre reagálva a hatalom létrehozott egy szörnyszülöttet, a forradalmi ifjúsági napok rendezvénysorozatát. Összevontak három ünnepet: március 15-ét (külön tehát nem lett állami ünnep), a tanácsköztársaság kikiáltását, március 21-ét és április 4-ét, a felszabadulás napját. Ezzel szemben a ’70-es évek végétől a demokratikus ellenzék megmozdulásaival nyílttá tette: számukra 15-e a demokratikus tradíció ünnepe. Ezen a napon ugyan dolgozni kellett, de az iskolákban szünet volt - rendezvényekkel, nehogy a gyerekek rossz helyekre menjenek. A főváros pedig tele volt civil és egyenruhás rendőrrel.- Ünnepségek, koszorúzások március 15-én „A Himnusz hangjai után a Petőfi téren Szabó Pál, a KISZ Borsod megyei Bizottságának első. titkára mondott ünnepi beszédet. (...) •- Kossuth, Petőfi, Táncsics örökségéből, példájából ! meríthet a ma fiatalsága is. Megőrzi az eredményeket, kész megvédeni a békét. Ma lettekre, fiatalos lendületre van szükség: elődeink áldozatos munkájára emlékezve, szocialista módon tanulni, dolgozni- ez a mi feladatunk. ” / ;• Észak-Magyarország. 1980. március 16. • f ,4 _. #• ' .>• ' ::: □ Ilyenkor október 23-át is ünnepelték? • Március 15-e szimbolikájába bele lehetett érteni ’56-ot is. A Batthyány-örökmécsesre azt lehetett mondani - és mondták is! -, hogy Batthyány és Nagy Imre - a két mártír miniszterelnök - örökmécsese. □ A rendszerváltással megszűnt az ünnep forradalmi üzenete, hiszen a „szentháromság” megvalósult. • A Minisztertanács 1988-ban elrendelte, hogy ismét nemzeti ünnep legyen 15-e, ezzel kisebb lett a tétje is. 1989-ben a társadalom egy része először ünnepelt szabadon, három-négyszázezren pedig elindultak mélyhűtőt vásárolni Ausztriába, hiszen a nap szabad lett. A magyar történelemben - ekkor először - kettősen lett szabad a forradalom napja: az állam és a társadalom a maga ünnepének tartja azóta is - bár a legmagasabb rangú ünnep augusztus 20-a - és ilyenkor szabadon elmondhat mindenki mindent. De szabaddá vált attól a tehertételtől is, hogy ezen, és csak ezen a napon lehessen megmondani a nagy igazságot a magyar népnek. Végül is az lett, ami: nemzeti szabadságünnepünk. ■ ' ' - Kisgyermek, apa nyakában • , „ Volt-e alapja az aggodalmaknak., amely szerint gyermeket nem szabad az ünneplők sorai közé engedni? Volt, mégpedig az, hog)> Magyarországon az idén két külön ünnepséget szerveztek, és soka n kérdezték, valóban nem lesz-e baj? Az aggódók, egészen pontosan idézzük a szót, verekedéstől, összecsapástól tartottak. Nos, a miskolci március 15-e rácáfolt az aggodalmakra. (...) : Itt és most nem futballcsapotoknak, metál rockot játszó zenekaroknak szurkoltak az ünneplők. Történelmünk. legszebb napjai- előtt tisztelegtek. Azoknak lett igazuk, akik magukkal hozták gyermeküket. gyermekeiket is. (...) Észak-Magyarország. 1989. március 16.
