Észak-Magyarország, 1998. március (54. évfolyam, 51-76. szám)

1998-03-13 / 61. szám

9 Isuk-MasmiokszA» HÁTTÉR 1998. Március 13.f Péntek A közelgő választások arra is figyelmeztetnek, hogy lassan befejezi munkáját a jelenlegi kormány. Itt az ideje tehát, hogy mérlegre tegyük a koalíciós pánok. ígéreteit és eredményeit. Tizenöt, közérdeklődésre számot tartó témát választottunk ki az 1994-ben megfogalmazott kormányprogramból, s ezen témákról készítettünk összeállítást, amelyek mindegyike négy egységből áll. Az egyik az adott témát meghatározó, kormányprogramhói vett idézet; a másik az ehhez csatlakozó, a szerkesztőség által készített magyarázó, értelmező, elemző anyag - ami alkalmanként állhat szakértői véleményből, a témához kapcsolódó statisztikai, informatív adatok megjelenítéséből, vagy a kettő kombinációjából. A harmadik és a negyedik egység elkészítését a politikai élet szereplőire bíztuk: valamennyi téma. kom­mentálására felkértünk egy-egy kormányoldali és ellenzéki pártot- a megadott terjedelmen belül teljes egészében rájuk bízva a megközelítés, az elemzés, az értékelés módját. A számvetésen, mérlegkészítésen túl az Észak-Magyarország feladatának tartja azt is, hogy a maga le­hetőségei szerint segítse olvasóit abban, hogy minél alaposabb információk Indokában dönthessenek a szavazófülkében: kire szeretnék bízni az ország sorsának alakítását a következő négy esztendőben. KORMANYNIERLEC Kiemelés a kormányprogramból A méltányos tehermegosztás érdekében a kormány felül* vizsgálja a jóléti szolgáltatások és a szociális juttatások rendszerét. Az anyasági és gyermektámogatások esetében a kormány az egységes családszemléletű megközelítést támogatja. A családi támogatások célzottabbá tételét a kiadásoknak a,szo­ciálisan veszélyeztetett rétegek javára történő átcsoportosí­tásával, illetve a magasabb jövedelműek körében a juttatá­sok szűkítésével valósítja meg. A kormány szükségesnek tartja a családtámogatási rend­szer egészének áttekintését és átalakítását. A családi pótlék emelését a jövőben családtípusonként, differenciáltan tervezi. A kormány tervezi a gyermek után igényelhető adóked­vezmények megszüntetését. Lépcsőzetesen egységessé válik a GYED és a GYES. Első lépésben a GYES jövedelemtől független, állampolgári jogon járó juttatás lesz. Ezt követően a kormány tanulmányozza az anyasági támogatások összevonását, a támogatás időtar­tamának lerövidítését, összhangban a bölcsődei, óvodai ellá­tás fejlesztésével. Mai témánk: a szociális ellátások rendszere Jó törvények, szűkös lehetőségek Jók a szociális ellátások rendszerét szabályozó ma­gyarországi törvények. Az ezekhez rendelt központi források azonban nem elég­ségesek. így a gondoskodás a különböző településeken an­nak megfelelően eltérő lehet, hogy az adott önkormányzat mennyit tud áldozni saját költségvetéséből szociális cé­lokra. így foglalható össze az önkormányzati szakemberek szociális ellátásokról vallott véleménye. Poropatich Péter a tiszaújvárosi önkormányzat szociális irodáját vezeti. A szociális juttatásokat és jóléti rendszereket szabályo­zó magyarországi törvényeket jónak tartja. E keretjellegű jog­szabályokat mindenütt helyi rendelet „tölti meg tartalom­mal”. Hogy egy-egy önkormány­zat mit nyújthat a rászorulók­nak, az annak is a függvénye, hogy mennyivel tudja kiegészí­teni a szociális célokra juttatott központi forrásokat. Mivel Ti- szaújváros módosabb település, megteheti, hogy a központi for­rást kétharmad annyival egészí­ti ki. (Ebből az összegből mű­ködtetik a helyi ellátórendszert és intézményeit is.) Az irodave­zető több központi forrást látna indokoltnak, s jónak tartaná, ha e forrás felosztásánál figyelem­be vennék azt is: mennyibe ke­rül a megélhetés egy-egy telepü­lésen. Azt azonban elismeri, hogy ehhez helyi létminimum­számításokra lenne szükség. Ilyen azonban sehol sem készül. Poropatich Péter szerint egyébként ma a leginkább meg­oldandó gond a „lakáskérdés”. Nevezetesen, hogy sehol sem épülnek szociális bérlakások. Márpedig ezek híján igen sokan nem juthatnak saját otthonhoz. Állami beavatkozásra lenne szükség, akárcsak a távfűtésben felhalmozott adósság rendezésé­hez, illetve ahhoz, hogy ez az adósság ne veszélyeztesse a szolgáltatás zavartalan műkö­dését. A gyermeknevelés költsé­geiből is nagyobb részt kellene vállalnia a központi költségve­tésnek - hallottuk az irodaveze­tőtől. A nagyobb állami teherválla­lás mellett érvelt Pallagi István­ná, az ózdi önkormányzat szoci­ális ügyosztályának vezetője is. Mint fogalmazott: a rendszeres gyermekvédelmi támogatás, az aktív korúak rendszeres szociá­lis segélye, illegve a munkanél­küliek jövedelempótló támoga­tása gyakorlatilag teljesen lekö­ti a szociális juttatásokra fordít­ható ózdi keretet, így egyéb ellá­tásra már nem sok jut. A rend­szeres gyermekvédelmi támoga­tás 30 százalékát az önkor­mányzatok állják. Ez az eddigi felmérések szerint 50 millió fo­rintjába kerül a városnak. Az ezt megelőző támogatási formá­ra, a rendszeres nevelési segély­re „csak” 20 milliót kellett költe­niük. A csoportvezető azt is gondnak tartja, hogy a központi források felosztásánál a regiszt­rált munkanélküliek számát ve­szik alapul. Jóllehet, ennél töb­ben vannak munka nélkül. S az is az önkormányzat segítségét kéri, aki nem szerepel a munka­ügyi központ nyilvántartásában. A rendszeres gyermekvédelmi támogatással összefüggésben Mezőkövesden a tavalyihoz ké­pest megháromszorozták a szo­ciális keretet - tájékoztatott Dancsné Simon Mária, az ön- kormányzat hatósági osztályve­zetője, aki arra hívta fel a figyel­met: helytelen, hogy az önkor­mányzat e támogatási formánál csak a jövedelmi viszonyokat vizsgálhatja, a vagyoni helyzet nem mérvadó. így egyformán jut a segítségből annak is, aki vagyontalan, és annak is, aki drága nyugati autóval érkezik a támogatásért a polgármesteri hivatalba. Ez indokolná a tör­vénymódosítást, mivel az önkor­mányzatnak nincs mozgástere a helyi rendeletalkotásnál, hogy a jogosultság feltételeit szigorítsa. Megítélése szerint a jövedelmi és vagyoni viszonyok együttes vizsgálata reálisabb alapot szol­gáltatna a rászorultság megál­lapítására - fogalmazott a ható­sági osztályvezető, aki arra is emlékeztetett: a gyermekvédel­mi törvény adta lehetőséggel él­ve az önkormányzat a bírált gyakorlat káros következmé­nyeinek kompenzálására új tá­mogatási formát - étkezési tá­mogatást vezetett be azon gyer­mekek részére, akik kiesnek a rendszeres gyermekvédelmi tá­mogatásból, a törvény szerinti jogosultsági feltételek hiányá­ban. Mindemellett a megnöve­kedett anyagi terhek enyhítésé­re duplájára emelték Mezőkö­vesden a tanszertámogatást. ÉLVESZÜLETÉSEK SZÁMA I Év ■ • Országosan B.-A.-Z. megyében j 1988 124 296 10 486 1989 123 304 10 522 1990 125 679 10 588 1991 127 207 10 616 1992 121 724' 10129 1998 117 033 ‘1 494 1994 115 598 10046 1995 112 054 9411 1996 10S 272 8 053 Forrás: KSH Magyar Statisztikai Évkönyv 1996. B.-A.-Z. megye Statiszti­kai Évkönyve 1996. A REÁLKERESET ÉS A REÁLJÖVEDELEM INDEXE ORSZÁGOSAN Év Egykeresőre jutó nettó nominal átlagkereset a!/ Fogyasztói árindex . Égy keresőre • jutó reálkereset ■ Egy főre' jutó reál- jövedelem előző' év = 100 százalék 1988 110,1 115,8 95,1 99,0 1989 118,2 117,2 100,9 103,4 1990 124,1 128,9 96,3 98,2 1991 125,5 135,0 93,0 98,3 1992 121,3 123,0 98,6 ' 96,5 1993 117,7 122,5 96,1 95,3 1994 127,3 118,8 107,2 102,7 1995 112,6 128,2 87,8 94,7 1996 117,4 123,6 95,0 99,9 1997* 124,1** 118,3 104,9** n. a. a./ 1990-ig csak a munkás alkalmazotti körre vonatkoznak az adatok, mezőgazdasági szövetkezetekben dolgozók nélkül, 1991-től azokkal együtt. V Előzetes adat **/ Egy alkalmazásban állóra vanatkozó adat n. a. = nincs adat Forrás: KSH Magyar Statisztikai Évkönyv 1996 Szabó György Magyar Szocialista Párt, a 11. sz. választókerület országgyűlési képviselője 1995 elejére a gazdaságban olyan kedvezőtlen tendenciák erősödtek fel, amelyek az or­szág külső fizetőképtelenségé­vel fenyegettek. Emellett egyre aggasztóbbá vált a költségveté­si deficit mértéke is. A korábbi gazdaságpolitika változatlan folytatása jelentős egyensúlyi problémákhoz vezetett volna. Ezek miatt a kormány eredeti célkitűzéseinek részbeni módo­sítására kényszerült. Az 1995 márciusában kidolgozott stabi­lizációs csomag a szociálpolitika területét is érintette. A korábban állampolgári jo­gon járó családi pótlék jövede­lemfüggővé vált oly módon, hogy a legnehezebb körülmé­nyek között élő - 3 és többgyer­mekes, tartósan beteg, vagy fo­gyatékos gyermeket nevelő - családok továbbra is alanyi jo­gon jogosultak a támogatásra. A törvényben rögzített jövede­lemhatár mértéke úgy alakult, hogy csak a legjobb jövedelmi helyzetű családok kerültek ki az ellátásból, a gyermekes csa­ládok 90 százaléka változatla­nul igénybe tudja venni a csalá­di pótlékot. Az így nyert megta­karítás fedezetet teremtett a következő években a családi pótlék összegének inflációt kö­vető emelésére. A családi pótlék reálértéké­nek megőrzésére először 1997. évtől kezdődően nyílt lehetőség, 1998-tól és várhatóan a követ­kező évektől már a reálérték fo­kozatos és folyamatos emelésé­re is sor kerülhet. A családi pót­lék formájában nyújtott támo­gatás közel 1 millió 200 csalá­dot és mintegy 2 millió 100 ezer gyermeket érint. A munkanélküliség megjele­nése, valamint a foglalkoztatás területén az önálló tevékenység terjedése miatt az ellátások igénybevételének feltételeként a továbbiakban már nem volt indokolt fenntartani az előzetes szolgálati időt. Az ellátások igénybevételének feltételei oly módon is egységessé váltak, hogy a családi pótléknál, a gyermekgondozási segélynél és a gyermeknevelési támogatás­nál azonos mértékűvé vált jöve­delemhatár, amit a parlament a költségvetési törvény része­ként évente határoz meg. E jö­vedelemhatár, mely a család egy főre jutó havi nettó jövedel­mét jelenti, 1998. évtől 26 ezer forint. A kormányprogramban fog­laltakhoz igazodóan megszűnt a szolgálati viszonytól függő és jövedelemarányos gyermekgon­dozási díj. Helyébe lépett az új feltételek szerinti - jövedelem­től függően - a szülőt alanyi jo­gon megillető gyermekgondozá­si segély, amelynek mértéke nagyobb lett, mint régen, a mindenkori legkisebb öregségi nyugdíjjal azonos összeg. A gyermekgondozási segélyre - a családi pótlékhoz hasonlóan - a 0-3 éves korú gyermeket nevelő családok közel 90 százaléka jo­gosult. 1997-ben a gyermekgon­dozási segélyt átlagosan 150 ezer fő vette igénybe. Hangsúlyozandó, hogy az új családtámogatási rendszerben végrehajtott intézkedések, bár részben eltértek ez eredeti kor­mányzati elképzelésektől, de alapelveikben követték azt, mert a szociálisan rászorultak javára történő jövedelemátcso­portosítás elvén alapultak. A családtámogatási rendszer érdemi átalakítása tehát meg­történt, de további intézkedésre van szükség. Ezek között a leg­fontosabb, hogy:- Növelni kell a gyermekne­veléssel összefüggd családtámo­gatások reálértékét és a gyer­meknevelés költségeiből az ál­lami részvállalás arányát. dr. Farkasné dr. Biczó Erzsébet Kereszténydemokrata Néppárt, országgyűlési képviselőjelölt a 9. sz. választókerületben Társadalmunk helyzete szociál­politikai és foglalkoztatáspoliti­kai szempontból az elmúlt évek­ben a megvonásos politika kö­vetkeztében látványosan rom­lott. Demográfiai csapdahelyzet alakult ki, amelynek nem csu­pán gazdasági okai vannak. A reménytelenség és más erkölcsi, szemléleti tényezők is csökken­tették a családok megbecsülését. A család- és gyermekellenes politika következtében hazánk a világ egyik legrosszabb de­mográfiai helyzetű országa lett. Az abortuszok száma nő, a szü­letések száma csökken, a meg­kötött házasságok közel felét felbontják, és a családban élő gyermekek legalább fele a lét­minimum alatt él. Az ország la­kosságának száma tovább csök­ken, folytatódik a társadalom elöregedése. A jelenlegi kormánynak nincs családpolitikája, a szociálpoliti­kája is legfeljebb szegénységpoli­tikának nevezhető. A létmini­mum, illetve a megélhetési mini­mum szintjét nemigen hozzák nyilvánosságra, hiszen ezek alapján kiderülne, hogy a csalá­dok nagy része a létminimum alatti összegből kénytelen meg­élni. A Bokros-csomag következ­tében az átlagos jövedelmű csa­ládok a gazdagok közé lettek be­sorolva. Az alanyi jogon járó csa­ládi pótlék megszűnt, ami azt je­lenti, hogy az állam különbséget tesz gyermek és gyermek között. Tehát van, aki a számára nem fontos. Ez a tény önmagában is döbbenetes! A családi pótlék összege nem emelkedett az inf­láció arányában, tehát reálérté­ke folyamatosan csökken. A ké­relmezés körüli adminisztratív bonyodalmak miatt vannak, akik a jogosultak közül is kima­radnak a támogatásból. A GYED-et, amely a dolgozó munkaviszonyban álló kisma­máknak kedvezett, megszün­tették. Ezen intézkedés követ­keztében a középréteghez tarto­zó, illetve értelmiségi családok, ahol az anya dolgozik kevesebb gyermeket vállalnak. A létminimumot meghaladó egy főre eső jövedelem fölött pe­dig a GYES sem jár állampolgá­ri jogon. A várandósági pótlék eltörlése sem volt gyermekba­rát intézkedés. A szegénypolitika új elemei a helyi önkormányzatokhoz leosz­tott feladatok, például a gyer­meknevelési támogatás. Ennek anyagi fedezetét a kormány nem biztosította, s az amúgy is nehéz helyzetben lévő önkormányza­tok terheit növelte. A képlet is­merős, a kormány a feladatot le­osztja, csak pénzt nem ad hozzá. A gyermekes családok hely­zetét kissé javító minimális összegű adókedvezményt is megszüntették, ahelyett, hogy a családi adózás irányában tör­tént volna elmozdulás. Az MSZP programjában szere­pelt bölcsődei, óvodai fejlesztésből sem lett semmi. A bezárt bölcső­dék még akkor sem tudnának új­ra indulni, ha megkapnák a nor­matív támogatást. A jelenlegi normatíva az intézmények mű­ködtetésére éppen hogy csak elég, a nehéz helyzetben lévő gyermekes családokat plusz ki­adásokkal terhelni nem lehet. Az önkormányzatok nagy része adós­sággal küzd, a normatíván felül plusz finanszírozást nemigen tud biztosítani. Az elmúlt években a családok helyzete folyamatosan romlott, az éhesen óvodába, isko­lába induló gyermek sajnos ma mindennapos jelenség. A Kereszténydemokrata Nép­párt programja középpontjába a több nemzedékből álló csalá­dot állítja. A családok biztonsá­ga a jövedelmüktől függ, ezért a legjobb szociálpolitika a jó gaz­daságpolitika. A gyermekbarát jóléti szolgáltatások pedig a tár­sadalmi igazságosság elvén kell, hogy alapuljanak.

Next

/
Thumbnails
Contents