Észak-Magyarország, 1998. március (54. évfolyam, 51-76. szám)
1998-03-13 / 61. szám
Iszak-Magyarqrszág ITT-HON 1998. Március 13., Péntek mm Miért nem mennek? Halmos Ildikó Ülünk a hatalmas díszteremben. Az emelvényen hét előadó. Feláll az első, és közli', inkább nem tartja meg előadását, mert ugyan minek? Vagyis inkább kinek? A Miskolci Szülők Egyesülete a Gyermekekért legutóbbi fórumára már megint nem jöttek tömegesen a szülők. Sőt, kevesebben voltak, mint az előadók. /\ tapasztalatok szerint, mármint az egyesület rendezvényeiről rendszeresen tudósító újságíró tapasztalatai szerint ezeken a fórumokon a szülő ritka, mint a fehér holló. Na jó, hárman-négyen azért meg szoktak jelenni, de Miskolc össz-szülőszámához viszonyítva ez nem nevezhető tömeges részvételnek. Pedig átalakul az oktatási rendszer, lépten- nyomon megváltozik valami. Már nem kötelező a körzeti óvodát, általános iskolát választani, a gyerek járhat akár a város másik végére is. Csökken a gyermeklétszám, a tíz, tizenkét éveseket elszipkázzák a gimnáziumok. Jön a NAT, hogy mást ne mondjak. A szakképzés is meglehetősen átformálódik. Változás változás hátán. Ezeket a változások a pedagógusok bizonyára oda-vissza ismerik, a szülőknek pedig feltételezhetően akadnak kétségeik. Ezért is szervez a Miskolci Szülők Egyesülete a Gyermekekért folyamatosan olyan fórumokat, ahol a szakavatott szakembereknek a kétségek között őrlődő szülők végre feltehetik kérdéseiket. FJa eljönnek. De nem jönnek. Mi lehet ennek a szülői érdektelenségnek az oka? Egy: a szülők annyira jól informáltak, hogy nincs szükségük holmi fórumokra. Kettő: némileg belefásultak a dolgokba. Három: nem az érdekli őket, amiről a fórumok szólnak. /\ választ a szervező egyesületnek kellene tudnia, hiszen elvileg ők ismerik a szülők gondjait'. Vagy nem? Idősek farsangja. Tucatnyi idős ember farsangjához nyújtott kellemes szórakozást Péva Ibolya, a Miskolci Nemzeti Színház művésze a két éve működő tapolcai Fenyveskert Otthonházban a közelmúltban. Fotó: Bujdos Tibor • Vasárnapi parti. Nosztalgiás, zenés-táncos szórakozási lehetőséget kínál az Avas Nyugdíjas Egyesület a Bató-házi Tposz büfében, vasárnaponként délután négytől este tíz óráig. A belépőjegyekből minden alkalommal húsz darab nyer az esti tombolán. • Tavaszi bál. Tavaszköszöntő bált rendez az Avas Nyugdíjas Egyesület és a Területi Gondozó- szolgálat március 20-án a Palóczi úti Központi Leánykollégiumban délután öt órai kezdettel. A bál tombola-főnyereménye: három spanyolországi út. Kölcsönből lett (kölcsönre váró?) házak Szalóczi Katalin Miskolc (ÉM) - Külföldi kölcsönből épült - volt - bérházak. Ma már a bérlők helyett tulajdonosok lakják. Közülük egynek szinte egész élete e falak között zajlott. Egyik vágya az, hogy a ház külseje visszanyerje egykori szépségét. Csak hát ez aligha sikerül egy nagyobb kölcsön - és a lakók közös akarata - nélkül. A Magyar Nemzeti Bank (1924) létrehozása után a kormány hosszas tárgyalások eredményeként először vehetett fel a háború után külföldről kölcsönt, méghozzá az amerikai Speyer-csoport által garantált bankkölcsönt. Ehhez hozzájuthattak a magyar települések is; az igényt bejelentő 48 város között volt Miskolc is. Nem potyán „pályáztak”: 1925-ben 500 ezer, 1926- ban 343 ezer 474 dollárt vehettek fel (ekkor 1 USA- dollár 5,7 pengő volt). A kölcsön visszafizetéséig, annak fedezeteként a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank és a Pesti Hazai Első Takarékpénztár elárverezte a város javait, valamennyi vagyontárgyát és jövedelmét. Hiteles építkezés A kölcsönből elsősorban új építkezéseket, infrastrukturális beruházásokat támogattak, a munkanélküliség megszüntetése, a gazdaság élénkítése reményében. A hitelből épült fel a járványkórház és a fertőtlenítő (a háború alatt szétbombázták), a Zenepalota, a Búza téri vásárcsarnok (szintén súlyos találatot kapott), az Avason átvezető főnyomócső, az Eperjesi úti bérházak, a mai József Attila úti szükséglakások, a Soltész Nagy Kálmán utcai általános iskola, s 1929-ben az az egymással szemközt álló két - annak idején - hatalmas bérház, amelyet akkor a Déryné utcai (később Kommün utcai) bérházakként ismertek. A hitelek visszafizetésének kényszere miatt a közgyűlés már 1932-ben a bérházak értékesítését azóta alig változott A ház átadásakor fontolgatta, három év múltán pedig meg is cselekedte. Ekkortól a Deutsch és Fia cég tulajdonába került az ingatlan, majd a II. világháború után államosították - olvashatjuk Dob- rossy István: Miskolc írásban és képekben 4. kötetében a két ház „sikertörténetéről”. A házak egyikének történetéhez újabb adalékokkal egyik lakója szolgált. Elettörténéte ugyanis teljesen egybefonódott a most Tízeshonvéd köz 1. számot viselő épületével. Házból kórház- Kétéves koromban költöztek a frissen átadott házba a szüleim, akkor még csak két gyermekkel, a harmadik már ide született. Pontosabban két emelettel feljebb laktunk akkor, egy ugyanilyen lakásban, mint ez. Aztán hogy édesanyám szíve nem bírta a lépcsőzést, tíz év múlva elcseréltük erre a földszintre - meséli Borosnyai Károlyné, nyugdíjas általános iskolai magyar-történelem szakos tanárnő. Édesapja is tanárember volt: az egykori Fráter Gimnáziumban latint és történelmet tanított.- Már gyermekként is jól érzékeltem, hogy milyen nagy megbecsülésnek örvend az apám. Noha az értelmiségiek között a tanár akkor sem a legjobban fizetettek közé tartozott, de a helyét a társadalomban nem az, hanem a tisztelet szabta meg. Elbeszéléséből kiderül: 1945 tavaszán kiköltöztették a házból az összes lakót, s orosz kórházat csináltak belőle.- Igaz, egy teherautót a rendelkezésünkre bocsátottak, de hogy hová menjünk, azt senki sem mondta meg. Szerencsére édesanyámnak volt egy igen jó barátnője, aki befogadott bennünket. Egy esztendő múltán költözhettünk vissza. Sok jó ember... A szülők korán elhunytak: az édesapa 1950-ben, felesége még három évvel ő- előtte. A lakásban a leányuk maradt, öccsei máshol telepedtek le. Ő pedig férjhez ment Borosnyai Károly agrármérnökhöz: három fiuk szintén ide született. Csakhogy a fészek megint nem maradt háborítatlan.- Az egyik lakótársunk, aki igen szűkös helyen élt a feleségével, kiszemelte a mi tágas otthonunkat, s ki is igényelte. Eredménnyel járt, így megkezdődött számunkra a társbérletezés időszaka. Övék lett az egyik nagyszoba és a konyha melletti kisszobából kialakított konyha. A többi kiszolgáló helyiséget közösen használtuk. Nem volt könnyű, de alkalmazkodtunk. Szerették a gyerekeinket, különösen, hogy úgy tűnt, nekik nem lehet. Aztán csak besikerült, szerencsére, mert így saját otthonra vágytak, és elköltöztek egy másik városba. így ért véget a 12 évi kényszerű együttélés. Azóta a Borosnyai házaspár gyerekei is „kirepültek”, saját családot alapítottak. Falak a létben- Többször felvetettem már a férjemnek, hogy költözzünk el egy kis kertes Borosnyai Károlyné házba, de amikor eljön a hat unokám, és belakják a lakást, s látom, milyen jól érzik itt magukat, mindig meggondolom magam. A ház egyébként átadása óta alig változott. Egyszer újították fel, a 60-as években, amikor a vaskályhákat is kicserélték cserépkályhákra, a 70-es években pedig bevezették a gázt.- Időközben a lakásokat felkínálták megvételre, csaknem valamennyi el is kelt már. A kis udvar rendben tartása, virágosí- tása, csinosítása néhány év óta a hobbimmá vált. Szeretném, ha valamiképp sikerülne a ház külsejét is széppé varázsolni. Talán ha a lakóközösség kölcsönt venne fel rá... Arról kérdem: ugyanabban az élettérben, szintén tanárként, mennyiben volt más az ő élete, mint az szüleié.- Az apámék még a már említett társadalmi megbecsültség folytán polgári öntudattal élhettek, számítottak és számíthattak is rájuk a közösségi, város- fejlesztő tevékenységekben. Nem kellett azon aggódniuk, hogy az otthon falain túl, az iskolában más hatások érik a gyermekeiket, mint amilyen szellemet ők képviseltek. Mi már ebben egyáltalán nem lehettünk biztosak az 50-es, 60-as, 70-es években, sőt. Ennek ellenére megpróbáltunk ragaszkodni ahhoz, amit belénk plántáltak, s azt hiszem sikerült is mindazt továbbadnunk a fiainknak. Fotó: Bujdos Tibor Tizenhét éve: nádvágás és botanika a zöldben A Holocén Természetvédelmi Egyesület miskolci csoportja „erősnek" számít Miskolc (ÉM - PTA) - Tizenhét évvel ezelőtt kétszáztizenki- lenc taggal alakult meg - országszerte elsőként - a B.-A.-Z. Megyei Természetvédők Egyesülete (mostani nevén Holocén Természetvédelmi Egyesület) Miskolcon. A nyolcvanas évek közepén már ötezer tagot számlált, jelenleg kétszázötvenen vannak. Ez látszólag leépülést mutat, valójában azonban a jelenlegi helyzet kedvezőbb.- Az elmúlt évtizedek rendszerében csak országos szervezetek kaphattak pályázati támogatást- sorolja Kiss József, az egyesület ügyvezető elnöke. - Annak pedig egyik feltétele volt a nagy taglétszám, így elsősorban a tagtoborzás volt a lényeges. Boldogboldogtalan bekerülhetett hozzánk. Ez a feltétel a rendszerváltozás után megszűnt, már csak azok léphetnek be közénk, akik szívvel-lélekkel tenni szeretnének a környezeti értékekért. így kevés emberrel is hatékony a munka. A Holocén Természetvédelmi Egyesületnek öt megyében vannak csoportjai. A miskolci csapat országosan is „erősnek” számít. Elsősorban közvetlen természet- védelemmel foglalkoznak, de az emberek néha még a falopások miatt is értesítik őket. Két éve közös programba kezdett a szervezet a szlovák „zöldekkel”. Több mint húsz magyar és kassai iskola, egyesület vesz részt a Hemád vízének vizsgálatában. A fiatalokkal folyamatosan vízmintát vesznek és méréseket végeznek. Az eredményeik rendkívül pontosak, csaknem megegyeznek a környezetvédelmi felügyelet adataival.- A „hivatalos” eredményekkel az a gond, hogy a fiókokba kerülnek, és nem tudnak róluk az emberek - véli Kiss József. - A mi eredményeinkről viszont folyamatosan visszajelzést kapnak a szakmában dolgozók, a pedagógusok és a munkában résztvevő emberek. Minden évben kiadunk egy saját nyomtatású füzetet is a témáról. Néhány éve sokszorosító nyomdagépet nyert pályázaton az egyesület, amivel nemcsak a saját, hanem más környezetvédelmi fórumok oktatóanyagait is kinyomtatják - haszon nélkül. A terjesztéssel eleinte úgy próbálkoztak, mint a szórólapoknál szokás: bedobták a postaládákba. A tapasztalatok szerint ezeket az emberek olva- satlanul dobták ki. Mostanság már a tanárokhoz, szakkörvezetőkhöz juttatják el a nyomtatványokat, akik aztán továbbítják azokat a téma iránt érdeklődőknek. A Holocén rendszeresen kínál táborozási lehetőségeket is, ezekre a helyekre viszont nem kimondottan a pihenés kedvéért jelentkeznek a fiatalok. Az oktatófoglalkozások mellett meg kell fogni a munka végét is, a nádat például néha derékig érő hideg vízben kell vágni. Főként a középiskolások és az egyetemisták vállalják ezt a kihívást a szakdolgozatok elkészítése miatt. A keleméri Mohos-tavak egyedi botanikájáról a táboroztatás kezdete óta eltelt tizennégy éve alatt rengeteg színvonalas diplomamunka és dolgozat készült már. A programok további fejlesztésére, bővítésére nagy szükség lenne, de egyre nehezebb a finanszírozás - évente alig 11 millió forintból gazdálkodik az egyesület. Az elnök véleménye szerint a tavaly decemberben elfogadott, közhasznú szervezetekről szóló törvény - hogy tényleg megoldást adhasson az anyagi gondokra - még pontosításra szorulna.- A kiemelten közhasznú szervezeteknek járó adókedvezményekre akkor vagyunk jogosultak, ha megfelelünk az előírt feltételeknek. A lehetőségnek örülök, de a passzusokban nincsenek pontos meghatározások. Riasztó: a körülményes papírmunka elintézése után lehetőség van rá, hogy szubjektív megítélésen álljon, vagy bukjon egy-egy szervezet sorsa.
