Észak-Magyarország, 1998. március (54. évfolyam, 51-76. szám)

1998-03-10 / 58. szám

*§ Észak-MagyarorszAg ITTHON 1998. MArcius 10.r Kidd városházi hírek Együttműködés és barátság Kazincbarcika (ÉM) Együttműködési és Barátsági Szerződést írnak alá Kazinc­barcika és a bajorországi Burg- kirchen a.d. Alz vezetői a két település önkormányzatainak döntése alapján, ünnepélyes keretek között március 14-én. A két település 7 évvel ezelőtt kezdődött és példásan fejlődő partnerségét kívánják e gesztussal hivatalos formába önteni. A szerződés szerint a felek kötelezik magukat, hogy a Burgkir- chen a.d. Alz és Kazincbarcika között fennálló bará­ti kapcsolatokat elmélyítik, a társadalmi, kulturális együttműködést és különösen a diákcserét támogat­ják, az európai összetartás érzését erősítik. Megszavazták a hozzájárulást Szendrő (ÉM) - A város kép- viselő-testülete vállalta, hogy lakosonként 40 forint egyszeri befizetésével támogatja a Semmelweis Kórház Egész­ségügyi Szűrőállomása kezde­ményezését a mozgó tüdőszű­rő rendszer fejlesztésére. A szűrőállomás két használt au­tóbuszt vásárolna, amelyeket korszerű kabinrönt­gennel szerelne fel, ehhez azonban a megye vala­mennyi, tüdőgondozóval nem rendelkező községe és kisvárosa anyagi támogatására van szükség. A legutóbbi szendrői önkormányzati ülésen Dely László háziorvos javasolta a városatyáknak a hoz­zájárulást, szerinte ugyanis a mobil és rugalmas szűrési lehetőség az egyetlen megoldás a betegsé­gek időbeli felismerésére. Jégfarsang. Kazincbarcika öt óvodája tartott jó hangulatú közös jégfarsangot a múlt héten, péntek délután a városi műjégpályán. A jelmezekbe öltö­zött apróságok korcsolyás felvonulásának célja el­sősorban valóban a tavaszvárás volt, S az évente rendezett hagyományos ovis jégfarsangoktól annyiban különbözött, hogy ez alkalommal kizáró­lag korcsolyával lehetett a jelmezbemutatón részt venni. Fotó: Szathmáry-Király Ádámné Az év emberei Péteren Sajószentpéter (ÉM) - A „Miértünk” Sajószentpé- terért Kulturális és Sportcélú alapítvány kuratóri­uma az idén is díjazta az 1997. év legsikeresebb embereit, a hagyományoknak megfelelően különbö­ző kategóriákban. Az eüsmeréseket a február 28-án rendezett farsangi bálon adta át a kuratórium elnö­ke, Heidrich László. Az év ifjúsági sportolóinak járó díjakat Gyuricskó Andreának, a 2. Számú Általá­nos Iskola 8. osztályos, atlétájának és Sári Ádám- nak, a Kossuth Lajos Általános Iskola 5. osztályos karatékájának ítélték. A Sajószentpéter Kultúrájá­ért díjat Paszternák Vivien, a Móra Ferenc Általá­nos Iskola 8. osztályos tanulója vehette át. Az év csapata a Hunyadi Mátyás Általános Iskola polgári védelmi csapata, Sajószentpéter rendőre Recskó Jó­zsef törzszászlós, az év vállalkozója pedig Kádas István, a Pgrka-Coop Kft. ügyvezető igazgatója lett. Iskolai tanuszoda: luxus vagy sem? Drága a rendszeres úszásóra, de a haszna nem mérhető anyagiakban Edelény (ÉM - SZN) - A város legnagyobb tanulólétszámmal működő általános iskoláját valószínűleg több dolog miatt irigyelhetik más megyei isko­lák, de egy valamiért bizonyo­san: 1994 óta tökéletesen ki­használt, nagy gonddal üze­meltetett tanuszodájuk van. Az idén már nem csupán a vá­ros valamennyi általános isko­lai osztálya, de a két óvoda egy-egy speciális csoportja is rendszeresen látogatja a „szabólőrinces” medencét. Úgy tartják, a ’90-es évek elején az edelényi rendszerváltás az ok­tatásban tökéletesen sikerült: több mint 100 millió forintot köl­tött az önkormányzat e célra. Új iskola, két tornaterem épült, gáz­korszerűsítésen ment keresztül valamennyi intézmény, s amikor az alapvető feltételrendszer meg­volt, akkor jöhetett a „luxus” az akkori 1. számú iskolában, amely azóta Szabó Lőrinc nevét vette fel.- Hogy mennyire luxus egy tan­uszoda, az persze relatív - véli Nagy Attila igazgató, aki négy éve még városvezetőként bábáskodha­tott az oktatási intézmények fej­lesztésénél. - A térségben, ahol egy-egy iskolában olykor a szük­séges mennyiségű tábla, kréta is hiányzik, lehet, hogy az, általá­nosságban viszont - főként egy 12 ezres városban - természetesnek kellene lennie, mint ahogyan az ember nem csak zsíroskenyeret eszik, hanem néha rántott húst is. Lassan 2000-et írunk, s a magyar gyerekek zöme nem tanulhat meg úszni. Számunkra azonban nem kétséges, hogy ennek a létesít­ménynek csak pozitív hozadéka van, akár az életmód, akár a test­edzés, akár az egészséges ver­senyszellem vonatkozásában. Ha csak annyit érünk el a heti egy uszodai tanórával, hogy a gyere­keink adott helyzetben megfelelő vízbiztonsággal rendelkeznek, már megérte a ráfordítás. Amely 1994-ben éppen 12 millió forint volt. Korábban ugyanitt egy amolyan „kacsaúsztató” volt, tisz­títóberendezés nélkül. Ezt a város úgy újította fel - ha már beruház, hát legyen alapos -, hogy vala­mennyi iskolának biztosíthassa az úszásoktatás feltételeit. A német vízforgató berendezés korszerű, a fűtés és a vízmelegítés automati­kus, van hajszárító rendszer és zuhanyozási lehetőség. A tanuszo­dai vízmélység 90-től 110 centi­méterig változik, de diákok szá­mára versenyzésre is kiválóan al­kalmas. Úszásra ragyogó, veszély azonban nem alakulhat ki ilyen vízmélységnél. Ma már két óvodát is szívesen látnak, az egyik gerinc­deformitással rendelkező gyereke­ket, a másik asztmatikus betegség­ben szenvedő apróságokat próbál heti két alkalommal itt „kezelni”. Ennél többre azért nincs mód, mert már tökéletesen kihasznált a medence minden időpontban.- Az úszás azon sportok egyike, amelyek a leginkább hozzájárul­nak a teljes testi épséghez, az egészségmegőrzéshez - tartja az iskolavezető, akinek intézményé­ben minden osztály számára a he­ti három testnevelés órából egy tornatermi, egy uszodai és egy szabadtéri jellegű. A legutóbbi it­teni iskolaversenyen, ahol öt álta­lános diákjai vettek részt, a győz­tes eredmények 60 százalékát a házigazdák tették zsebre. - Ha egy tanévben egy gyerek 37 órát van vízben, ennyi idő alatt akkor is megtanul úszni, ha még életé­ben nem látott vizet. Több év alatt pedig megtaláljuk, kineveljük a tehetségeket a diáksportkörben. Az iskola 740 tanulójának szülei egy-két kivétellel szívesen veszik ezt a lehetőséget. Egy ilyen létesítmény fenntar­tása bizony nem olcsó mulatság: az évi 1,5 millió forintból, amit a fenntartásra költenek, 800 ezer az import víztisztítószer ára. Ennek eredményeként az ÁNTSZ havi mérései három és fél év alatt egyetlen ízben mutattak ki - ak­kor is határértéken belüli mennyiségű - baktériumot. Az egymilliárdos költségvetésű vá­rosban talán másutt is jó helye lenne ennek a másfél millió forint­nak, de az itt élő 1400 gyermek egészségéért nem ár - véli Nagy Attila. Mert ami haszna van, az nem mérhető anyagiakban. FALURÓL FALURA EZT LÁTNI KELL! „Vár volt, ha kellett” a péteri nagytemplom MÁLY1NKA 48-as kopjafát állítanak- Az önkormányzat emlék­tábláját és Szelekovszky Sándor orvos-fafaragó kop­jafáját avatják a március 15-i forradalom jubileumi évfordulója alkalmából szombaton délelőtt 10 óra­kor a helyi általános iskola előtti téren. Az ünnepi mű­sort a iskola tanulói szol­gáltatják, akik már előzete­sen kokárdákat készítenek és osztanak a község lakos­ságának, invitálva az em­bereket az eseményre. ALSÓSZUHA Nem jött be a 13 - 13 főre pályáztak, ám sajnos csak 6 fős foglalkoztatási lehető­séghez jutottak Alsószu- hán, ahol 3 jövedelempótló támogatásban részesülő és 3 pályakezdő munkanélkü­li helyezkedhetett el így március 1-jétől az önkor­mányzat közhasznú alkal­mazottjaként. Kiss István polgármester tájékoztatá­sa szerint feladatuk első­sorban a község belterüle­tén lévő csapadékárkok, közterületek takarítása, rendben tartása, valamint a konyhanövényeket adó óvodakert művelése és a temető gondozása. SZÖGLIGET Égi csatornákra várnak- A község idei költségve­tését közel 9 millió forin­tos forráshiány jellemzi, így az önkormányzatnak pályázati támogatáshoz kell folyamodnia minden lehetséges területen. Je­lenleg az ORTT-hez be­adott pályázatuk áll elbí­rálás alatt, amelynek se­gítségével a falu kábeltévé hálózatát szeretnék kiépí­teni. A nagyon rossz vételi lehetőségek miatt ugyanis Szögliget lakossága csak az MTVl-et tudja bizton­sággal fogni. A kábeltele­vízió kiépítése vételi he­lyenként 29 ezer forintba kerülne, de ha az ORTT a pályázatot kedvezően bí­rálja el, mindössze 8 ezer forintba kerül lakásonként a beszerelés. NAGYBARCA Idősnapi, nőnapi mulat­ság - Hosszú szünet után tavaly ismét estet rende­zett a helyi önkormányzat az idős embereknek, s ak­kor Szatmári István pol­gármester ígéretet tett, hogy ezután minden évben vendégül látják és mega­jándékozzák a falu nyugdí­jas lakosságát. Az idei ren­dezvényt szombaton tar­tották nagy sikerrel: a he­lyi iskolások műsora és ci- teramuzsika köszöntötte az időseket, akik közül a hölgyek nőnapi meglepe­tésben is részesültek, s a vendéglátáson kívül min­den meghívott 2000 forin­tos utalványt vehetett át. RUDOLFTELEP Az egészséges életért - A 840 lelkes településen janu­ár 20. óta működik a Sza­badidő és Életmód Klub. A szervezet 12 taggal alakult. Új életstílus kialakítását, a jó közérzet és egészségszint biztosítását tűzték ki célul - jelezte Boza Józseíné. Az idei hat program közül már volt szépségápolási előadás, legközelebb a Nyuszilutás keretében mindenki együtt mozoghat április 10-én. HANGÁCS Nőnapi báy - Szombaton rendezték 50 házaspár részvételével a hagyomá­nyos nőnapi bált. A hangá­csi művelődési házban va­csora és gazdag program várta a bálozókat, az ügyességi játékok és a tombola díjainak, ajándé­kainak beszerzéséhez a he­lyi vállalkozók nyújtottak segítséget - számolt be az eseményről a rendezőség nevében Hronyecz Pálné. Sajószentpéter (ÉM - SZN) - A sajószentpéte- riek református nagy­temploma a régió egyik legrégibb, majdnem 250 éve változtatás nélkül megmaradt műemléke, amelyben egyébként már 1555 óta folyama­tosan működik a refor­mátus egyház. Valószí­nűleg azért is tartották mindig nagy becsben ezt az épületet, mert so­káig a magyarországi reformáció egyik felleg­vára volt. Horváth Barnabás refor­mátus esperes az írásos emlékekre és a néphagyo­mányokra támaszkodva mesélte el, hogy a templom a XV. században, későgóti­kus stílusban épült, erede­tileg a katolikus egyház számára. A reformáció ide­jén azonban az egész tele­pülés protestánssá lett, olyannyira, hogy az első református prédikátor, Thúiy Farkas Pál úrvacso­ratan egyeztetésre el is utazott a német nyelvterü­leten szolgáló Melanchton Fülöp reformátorhoz, s így a kezdetektől „két szín alatt” (kenyérrel és borral) végezték Péteren az úrva­csora osztást. Mint minden templomot, 1752-ben ezt is elérte végzete: a tűzvész az egész jelenlegi Béke teret elpusztította, s három évi szünet után állították helyre, akkor már a kor­nak megfelelően kazettás mennyezettel, amely észak-magyarországi me- daljonos stílusban készült. A szószék egészen különle­ges kézimunka: egy ülőhe­lyet is beépítettek az éppen szolgáló lelkipásztor szá­mára. A templom jellegze­tessége az is, hogy nem­csak kívülről tartják tám- pillérek a falakat, hanem belülről is ezt a megoldást alkalmazták az újjáépítők éppen azért, hogy megvéd­jék a templomot az újabb pusztulástól. A karzat homlokzatát ismeretlen naiv festő díszítette, az édenkerti Paradicsomot, vagy a 42. zsoltár szomjú- hozó szarvasát jelenítve meg. A templom orgonája nemrégiben múlt 100 éves, az épületbelső mintegy 600 fő befogadására alkalmas, amolyan erődtemplomnak is mondták. Boldizsár Iván jellemezte így: „vár volt, ha kellett”. A HORGÁSCTÁRS emlékébe. Közkedvelt a varbói tó a sporthorgászok körében. Csapatszellemüket jel­lemzi, hogy egyik, balesetben elhunyt társuk emlé­kére a vízparton kopjafát állítottak. Főhajtással, vi­rággal emlékeznek a fiatalon elment barátra, s nemcsak az emlékhelyet, de a tó egész környékét társadalmi munkában gondozzák. Fotó: Vajda János Tökéletesen kihasznált a tanuszoda Fotó: Bujdos Tibor

Next

/
Thumbnails
Contents