Észak-Magyarország, 1998. február (54. évfolyam, 28-50. szám)
1998-02-28 / 50. szám
Az elmúlt hét végén harmad- szór rendezték meg a Ma- gyarország-2000 találkozót. A konferencián öt földrész 1 harminc országából csaknem kétszáz külföldön élő I magyar tudós, üzletember és politikus vett részt. Köz- I tűk volt Székely András (Andre de Székely), az ABC 1 amerikai televíziós társaság I alelnöke, egyben közép-ke- let-európai konzultánsa, akit először a rendezvény értékelésére kértünk. Q DOMBROVSZKY APÁM- Az elgondolás, a kezdeményezés nagyon jó - kezdte válaszát. - A szervezésben is évről évre javuló tendencia mutatkozik.- Fölszólalt-e ön?- Sajnos, nem volt rá idő, de most elmondom: arról akartam beszélni, hogy milyen módon lehetne Amerikában bemutatni a magyar színházi kultúrát, operát, balettet... New Yorkban van egy szép főkonzulátus, ahol sor is szokott kerülni kisebb rendezvényekre. Oda kellene rendszeresen meghívni a jeles magyar művészekhez amerikai kritikusokat, színházi embereket. Ebből aztán elindulhatna valami, hiszen közelről láthatnák a mi értékeinket. Ezt követően már mehetne a dolog magától, reményeim szerint üzleti alapon. Nem értem, hogy ha az Operett Színházat el lehet adni Japánban, akkor miért ne lehetne ugyanúgy Amerikában, ahol sokkal több európai él, akikhez közelebb áll Lehár és Kálmán zenéje. Meg akartam említeni olyan neveket, akik ehhez segítséget tudnának nyújtani akár üzletileg, akár a szervezésben. Egyelőre még nem tarSzékely András tunk ott, hogy legjobb művészeinket meghívnák Amerikába Pedig például az Operaház balettegyüttesével igazán büszkélkedhetnénk. Ezt azonban meg kell szervezni! A kinti magyar külképviselet sajtóemberének fo gadást kellene rendezni, s erre meghívni például az amerikai lapok képviselőit. Legalább negyedévenként kellene egy-egy magyar kulturális eseménnyel jelentkezni. •- Ki segíthet ennek az elindításában?- Sokszor beszélünk arról, hogy miért nem segítenek, miért nem propagálnak a külföldi magyarok. Hadd adjak erre részben magyarázatot. Engem nem kellett meghívni és pénzért idehozni a magyar filmszemlékre, mert az év nagy részében Budapesten tartózkodom. Miután soha sem kapok meghívót, baráti közreműködésekkel tudok csak bejutni. Idén is így volt, a végén hosszú közbenjárásom eredményeként az utolsó' pillanatban küldtek meghívót egy mellék- terembe, a legrosszabb helyre. De nemcsak velem. hanem például a Nemzetközi Újságíró Szövetség elnökével is hasonlóan bántak. Ehhez nem vagyok hozzászokva. Húsz amerikai Oscar-díj- átadáspn vettem részt. Tizenötször voltam tagja a New York-i filmfesztivál bírálóbizottságának, tavaly ide küldtek meghívót, hogy utazzam ki a fesztiválra... Itt Budapesten pedig még soha sem hívtak meg hivatalosan a filmszemlére! S akkor felteszik a kérdést: miért nem segítünk például a filmek propagandájában.- Ón az egyik magyarországi kereskedelmi televízió megalakításában is szerepet játszott. Egy idő után azonban otthagyta őket... Személyes sérelem miatt?- A TV 2-t valójában nem az érdekelte, amihez én értek. Személyemmel •csak.kifelé akarták igazolni, hogy az ABC televíziónak több köze van hozzájuk. mint valójában.- Mint amerikai televíziós szakember. mit szól ahhoz, hogy ma egyre többen tartanak Magyarországon a kultúra elamerikanizálódásától? Ennek kapcsán sok szó esik az erőszakos, vérengző filmek káros hatásairól.- Amerikában a négy legnagyobb televízióhálózat ezeket a filmeket ilyen formában nem mutatja be. Nekem a filmprodukciós főosztály alelnökeként az egyik feladatom az volt. hogy kész filmeket televízióra adaptáljak. Ez tulajdonképpen valamiféle cenzúra, úgy hívják: „broadcast standard”. A túlságosan vérengző vagy szexuálisan kemény részeket ki kellett szűrnöm. Például Oliver Stone el akarta adni nekünk a Szakasz című filmjét. Elkészített egy változatot, ami nagyon vad volt. Elküldött egy munkakópiát, azon majdnem egy évig dolgoztam. Charlie Sheen több időt töltött el ezekkel az utófelvételekkel, mint az eredeti filmmel. Föl kellett venni egy írót. aki a szöveget is átírta. Végül Oliver Stone megnézte, és egy változtatással elfogadta, így ment le a film a televízióban. Nem értem, hogy a magyar televíziók miért nem kérik az ilyen vérengzés művek televíziós változatait.- Nem szentségtörés ez a művel szemben?- A rendezői szakszervezet eleinte rettenetesen tiltakozott. De az amerikai törvény nem engedi meg. hogy a polgárok otthonában a legnagyobb televíziók olyan filmeket adjanak, amelyek rossz morális hatással vannak a fiatalságra. Megjegyzem egyébként, mi elsőnek mindig felajánlottuk, hogy a rendező maga végezze el a kurtításokat.- De hát az „eredetiség" értéke elveszett ezeknél a filmeknél/- Amikor a kinti filmakadémia elnöke búcsúztatott, azt mondta: iskolát teremtettem abból, miként lehet filmet úgy televízióra alkalmazni, hogy közben ne tegyék tönkre. Volt olyan film, amelynek a rendezője azt mondta nekem: jobbat csináltam az eredetinél!- Lám. ezen a területen is tudott számunkra újdonsággal szolgálni. Miként látja egyébként: az átadott tapasztalatait felhasználják a magyar- országi döntésekben?- Tisztában vagyok azzal, hogy semmit sem szabad égy az egyben átmásolni. mert minden országnak megvannak a maga sajátosságai. Összességében pedig látom a szándékot arra, hogy Magyarország igenis építeni akar a külföldön élő honfitársainak tudására. Ha csak a Magyarország-2000 rendezvényre gondolok, akkor is elmondhatom: már egy sereg tanácsot megvalósítottak abból, amit elmondtunk. Tájak, múzeumok rejtett fényben (folytatás az előző oldalról) Megjelenik kéthetenként Kiadja az Inform Stúdió Piacz Kft. Felelős szerkesztő: Túri Gábor Postacím: 4001 Debrecen, Pf. 72. Telefon: (52) 410-587; Fax: (52) 417-985. E-mail: turi@nplsz.iscomp.hu Püspökladány Vannak települések, amelyek neve nem elsősorban régiségeik miatt jut eszünkbe. Kevesen tudják például, hogy a Hajdú- Bihar megye nyugati peremén fekvő Püspökladányban múzeum is van, amely az 1770-1838 között élt Karacs Ferencről, a város szülöttéről, a közkedvelt budapesti térkép»- és rézmetsző illusztrátorról kapta a nevét. A gyűjteményt iskolamúzeumként nyitották meg 1959-ben. A mai tájmúzeum a műtárgygyűjteményen kívül mintegy 5500 felvételt tartalmazó fotóarchívummal és könyvtárral rendelkezik. Itt őrzik a néprajztudós SzűCs-Sándor, és a zenész, karnagy Csenki Imre hagyatékát. A bihari Nagy-Sárrét története a lecsapolástól 1914-ig című állandó kiállítás a táj és népének történetét mutatja be, különös figyelemmel a pásztorkodásra (gulyás- és csikósfelszerelés) és a paraszti életmódra (szobabelső). Cím: 4Í50 Püspökiadánv, Kossuth u. 28. Tel: (54) 451-295 Nyitva: 10-16. De nem egyet, hanem kettőt mondtam. S ez a másik vérmes reményem történelmi tapasztalatokon alapul. Az évszázad lekor- tyanása az idő garatján olyan drámai fordulat, amelynek a szó szoros értelmében „elsöprő” következményei vannak. Érzelmi tartások, stílusfordulatok, Országos Nevek, kultikus figurák, szajkózott szólamok, „alapművek”, operaáriák, gyermekjátékok, ideológiák- amelyek tegnap még huszadik századiak, tehát időszerűek voltak, az évezred küszöbén átlépve, mintegy varázsütésre időszerűtlenné válnak. A huszonegyedik század varázsküszöbén túl, mintha sújtólég verte volna le őket, toborzó erejüket vesztik, szürkévé, érdektelenné lesznek. S ez lesz a sorsa sok, ma még igen agresszív, káros eszmének is. Osztoznak a hirtelen „elévült” sikerregények, a hirtelen „elavult” operaszerzők sorsában. Mintha azontúl nem egy. hanem két évszázad távolából szólnának hozzánk, s mi meg csodálkozva néznénk vissza rájuk. Mintha a színházi távcsővel ügyetlenkedve, fordítva néznénk bele, és mi olyan messze távolról pillantanánk meg a lelépő huszadikat, amilyen messze szabad szemmel sincs. A szellem emberei, írók, gondolkozók közül csak azok lépik át épen és egészen ezt a veszedelmes varázsküszöböt, akiknek a huszonegyedik század számára rontásoktól-ráigézésektől ment, jövőépítő üzenete, sugalmas mondanivalója volt. De hogy azon a gyémántküszöbön túl, miniszterelnök úr és Nemes Nemzetes Nemzetgyűlés, kedves barátaim, találkozom-e még veletek testi valóságomban s vajon folytathatom-e ott, ahol most elhagytam, igen vagy sem: áz is, in illő tempore, elválik. Addig is, tegyük, anii a dolgunk, s műveljük buzgón az aktív futurológiát. Az elmondottakat hadd toldjam meg egy ceterum censeóval, anélkül hogy hozzátenném: Cárt ha ginem esse delendam. Amikor André Gide-tt megkérdezték, ki az egyetemes francia líra fejedelme, így válaszolt: „Sajnos, még mindig Victor Hugo”. Ugyanaz a Victor Hugo, akit kortársa, AKTÍV FUTDitQliÓGIA Nietzsche „zseniális szamárnak” nevezett. Vakmerőség volt, hiszen milyen alapon mondhatta a franciák legnagyobb költőjét „zseniális szamárnak”, ha egyszer hathatós bizonyítékát „szamár” voltának csak jóval később adta, a filozófus halála után. Hugo ui. a Nyomorultak c. regényében nyugati kultúrára gondolok féltő aggodalommal, amikor ezt a ceterum censeót ki kell mondanom. A földrészközi biológiai fegyverek, az atom-és hidrogénbomba, párosulva a fundamentalizmussal - minden, akármilyen egykönyvű fundamentalizmussal -, olyan kombináció, amelytől égnek áll a hajam. Akik jövendölésre ragadtatja magát, és azt mondja: a 19. század „nagy század” volt - a történelmi katasztrófák, soha nem látott világháborúk, a tömegszenvedés százada; ezzel szemben a 20. század a megértés, a megbékélés, a csodálatos csodálatosság százada lesz: mais le vingtiéme sera heureux - a boldogság százada, igenigen, a boldogságé. Nem tudhatta, milyen igaza lesz - így lett igaza Nietzschének. Bárcsak rólam is egy Nietzsche formátumú filozófus elmondhatná, mekkora szamár voltam, amikor a 21. századról ilyen baljós jövendölésre ragadtattam magam, annak .küszöbén. Itt elsősorban az atlanti művelődésre, a világot integráló velem együtt a szekuláris világ józanságát, az atlanti civilizáció világfenntartó értékeit féltik. azokat kérem, szívleljék meg. Véssék eszükbe: a fundamentalizmusnak a százmilliószámra pusztuló emberiség sem drága, hogyha ezen az áron hiedelmeinek, kultúrájának szellemi és hatalmi rendje végigsöpörhet a bolygón. Én a magam caveatját itt kimondtam, forgassátok meg elmétekben a halíottakat, és 'addig vessetek gátat a fundamentalizmus felvonulásának és globális ámokfutásának, amíg nem késő - ha egyáltalán lehel. Sapienti sat. Fotó: Nagy Gábor