Észak-Magyarország, 1998. február (54. évfolyam, 28-50. szám)

1998-02-04 / 29. szám

VW*

•MagyasorszAo

1998. FibruAr 8«, Szikba

Tenisz-világranglisták

Monte Carlo (MTI) - Közzétették az aktuális női és férfi profi teniszezők világranglistáját. A nőknél a Melboume-ben győztes svájci Martina Hingis továbbra is meggyőző fölénnyel vezet, előnye közel kétezer pont az amerikai Lindsay Davenporttal szemben.

A férfiaknál még mindig az amerikai Pete Sampras az éllovas 3784 ponttal. Az ausztrál nemzetközi bajnokság egyéni győztese, a cseh Petr Korda a hetedik helyről a másodikra lépett előre. A Melbourne-ben finalista chilei Marcelo Ríos a tizedikről az ötödikre lépett előre. Az egykori világelső amerikai Andre Agassi is javított helyezésén. Agassi Ausztráliában nyolcaddöntó- be jutott, a 87. helytől a 71.-re ugrott. A legtöbbet a francia Nicolas Escudé lépett előre, a 81. pozícióból a 36.-ra került.

NŐI VILÁGRANGLISTA

1. Martina Hingis (svájci) 5755

2. Lindsay Davenport (amerikai) 3854

3. Jana Novotná (cseh) 3711

4. Szeles Mónika (amerikai) ' ' ' 2988

5. Iva Majoli (horvát) 2826

6. Amanda Coetzer (dél-afrikai) 2750

7. Arantxa Sánchez-Vicario (spanyol) 2674

8. Conchita Martinez (spanyol) 2484

FÉRFI VILÁGRANGLISTA

1. Pete Sampras (amerikai) 3784

2. Petr Korda (cseh) 3484

3. Patrick Rafter (ausztrál) 3250

4. Jonas Björkman (svéd) . 2977

5. Marcelo Ríos (chilei) 2808

6. Michael Chang (amerikai) 2742

7. Jevgenyij Kafelnyikov (orosz) 2690

8. Greg Rusedski (brit) 2530

Emléktorna

Bocs (ÉM) - Immár negyedik alkalommal rendezik meg hétvégén Bócsön a Farkas Imre Kézilabda Emlékversenyt. A torna programja, február 7., szombat: 8.00.: Bocs - Szikszó (leány), 8.40.: Bocs - Gesztely (fiú), 9.20.: Szikszó - Balmazújváros (leány), 10.00.: Gesztely - Szikszó (fiú), 10.40.: Balmazújváros - Bocs (leány), 11.20.: Szikszó - Bocs (fiú), 12.00.: Alsózsolca - Bocs (férfi), 13.00.: Balmazújváros - Bocs (női). 14.30.: megnyitó, gyermek eredményhirdetés. 15.00.: Tiszaújváros - Balmazújváros (női), 16.00.: Kós DSK - Alsózsolca (férfi), 17.00.: Bocs - Tiszaújváros (női), 18.00.: Bocs - Kós DSK (férfi). Február 8., vasárnap: 9.00.: Balmazújváros — Alsózsolca (férfi), 10.00.: Füzesabony - Balmazújváros (női), 11.00.: Kós DSK - Balmazújváros (férfi), 12.00.: Tiszaújváros - Füzesabony (női), 13.00.: Balmazújváros - Bocs (férfi), 14.00.: Füzesabony - Bocs (női). 15.20.: eredményhirdetés.

Nagy nagy játékával nagy győzelem

Teremlabdarúgó NB I: DKFC-Borsod Zöldért - Berek RolácJ Technika Háza 7-5 (5-4)

Miskolc (ÉM - MI) - A DKFC- Borsod Zöldért sikerével ért véget hétfőn este a kispályás teremlabdarúgó NB I megyei rangadója, ugyanis a piros-fehérek 7-5-re legyőzték a Be- rek-Rolád Technika Házát.

Miskolc, Hennán Gimnázium tornacsarnoka, 400 néző. Vezette: Or- tó, Petus.

DKFC: Pallai - Mező, Dulibán, Nagy G., Lippai. Csere: Szakos, Balázs, Tóth T., Pál. Edző: Palus- ka Lajos.

BRTH: Kohl - Simonyi, Pachin- ger, Balogh, Lasztóczi. Csere: Grolmusz (k), Képes, Kovács, Szabó, Galajda, Székely, Görzsöny. Edző: Zupkó Mihály.

Gólszerző: Nagy G. (4), Mező, Dulibán, Lippai, ill. Lasztóczi (2), Galajda, Balogh, Szakos (öngól).

Jók: Nagy G. (a mezőny legjobbja), Pallai, Lippai, ill. senki.

Hol van már a tavalyi hó! Vagyis hol van már az a Meggy, amely tavaly ezüstérmet szerzett a teremlabdarúgó NB I-ben. Változott a név és változott a csapat is. Simon kapus, Herczeg és Vígh Szentgotthárdra távozott, míg Simonyi éppen a rivális Berekhez igazolt. Á hétfői derbin pedig Herényi sem játszhatott, mivel három sárgával rendelkezett. A szurkolók közül sokan úgy voltak vele, hogy ez az igencsak megfiatalított DKFC a maga összeszo- katlanságával nem igazán lehet ellenfele a rutinos, „sok sót megevett” Berekes legényeknek. Hát lett. Lendületesek voltak, pontosak, és ami a lényeg, náluk akadt egy vezéregyéniség. A Diósgyőri FC tartalékcsapatának tagja, a 18 esztendős Nagy Gábor annyiszor kergette őrületbe a tőle emberöl- tőnyivel idősebb Balogh „Bambát”, ahányszor csak akarta, aztán amikor ez megvolt, lendült a jobb láb...

Mellette azért szólni kell Pallai kapusteljesítményéről is, aki többször hárított kritikus helyzete

Lippai (sötétben) és Galajda (fehérben) csatája a labdáért. A háttérben a mezőny legjobbja, Nagy Gábor figyel, jobbra pedig Dulibán igyekszik bekapcsolódni az akcióba. Fotó: Farkas Maya

ben, de hasonló rébuszokat érdemel a DFC-től Edelénybe kölcsönadott Lippai, aki a mérkőzés folyamán remekül megértette magát Naggyal.

A Berekről ezúttal kevés jól lehet elmondani. Kétségtelen, technikában jobbak mint a DKFC, és az is biztos, hogy tízből nyolcszor valószínűleg ők nyernék a városi rangadót, de hétfőn nem akadt egyetlen olyan játékosuk sem, aki vállára vette volna az együttest. A válogatott Lasztóczi ugyan meg

megvillant egyszer-egyszer, ám több rossz passza lerontotta a tei- jesítmémyét. Zupkó Mihály nem véletlenül kiabált rá az ilyen „bakiknál”, tőle ugyanis többet vár. Jogosan. A BRTH-nái a másik tíz még Lasztóczinál is halványabban „pislákolt”, amelyet a kialakított, ám kihagyott helyzetek jellemeztek leginkább. A Berekes kispad igazán csak akkor lángolt, amikor a játékvezetők rosszul fújtak. Kevés ilyen volt és nem is ez döntött.

PALUSKA Lajos: - Nagyon örömteli számomra ez a győzelem, hiszen az egész csapat várakozáson felül teljesített. A meccs egyes időszakaiban tetszetősen és jól játszottunk, de külön is ki kell emelnem három fiatal, Nagy, Pallai és Lippai teljesítményét. ZUPKÓ Mihály: - Nemes küzdelem volt, amelyben játékosaim egymást múlták alul. Se fejben, se lábbal nem tudtuk követni a DKFC kontráit és ez, valamint a nagyobb akarat döntött a javukra.

Elsősorban tehetségeket kell kinevelni

Szép Imre és Czerva Zoltán az utánpótlásképzés és -nevelés korszerűsítéséről

Tiszaújváros (ÉM - PA) - Szerkesztőségünket megkereste két volt tiszaújvárosi labdarúgó, Szép Imre és Czerva Zoltán, akik edzősködnek is felnőtt és utánpótlás vonalon egyaránt. 1997. december közepén Tiszaújváros- ban leadtak egy javaslatot a tiszaújvárosi labdarúgó utánpótlásképzés korszerűsítésére, az utánpótlás szakosztálynak önálló szervezeti formában történő működtetésére. Az önálló utánpótlásklubra elkészített tervezetük ez idáig még nem kapott zöld jelzést Tiszaújvárosban. Javaslatuk lényegének egy rövid kivonatát, mely időszerűnek tűnik, az alábbiakban ismertetjük:

• Elsődlegesen ki kell hangsúlyozni, a fő cél nem a jelenlegi utánpótlás célú támogatás mértékének növelése volt. A tervezet fő célkitűzése négy pontban foglalható össze: 1. Az utánpótlás szakág önálló, a felnőtt csapattól független szervezeti egységként történő gazdasági és szakmai működtetése. Az utánpótlás szakág stabil anyagi hátterének megteremtése, melyet még egy alapítvány létrehozásával kívánunk megtámogatni. 2. A szakmai stáb kiválasztása pályáztatás útján. Nagyon fontos ugyanis az, hogy az utánpótlásban labdarúgáshoz értő emberek dolgozzanak. Olyan edzőkre van szükség, akik szakmailag és pedagógiailag is képesek a gyerekekkel megszerettetni a labdarúgást és be is tudják mutatni az ismeretanyagot. 3. A korszerű edzésmunkához ma már elengedhetetlenül szükséges tárgyi eszközrendszer biztosítása. Ha ezen három feltétel

együttesen adott, a korosztályos képzés elindítható, amennyiben egyik feltétel hiányzókba korosztályos képzésről csak formálisan lehet beszélni, nincs mögötte tartalom. 4. Fő cél: tehetségek kinevelése a felnőtt csapatba.

□ Mit értenek konkrétabban korosztályos képzésen?

• A korosztályos képzés azt jelenti, hogy a fiatal labdarúgóknál hat és tizennyolc év között szervezetük fejlettségi fokától függően a különböző életkori határokon belül más és más képességet kell kiemelten fejleszteni. Ugyanakkor a korosztályos képzés a sokoldalú képzést is jelenti, és a lehető legteljesebb összhangban van a speciális képzéssel is. Tervezetünk szakmai részét a múlt évben megjelent Bicskei Bertalan: Utánpótláskorú labdarúgók felkészítése, egyéb szakmai cikkek és saját tapasztalataink alapján készítettük el. Hangsúlyozni kell, hogy az még csak egy keretterv, egy váz, a fő képzési feladatokat kiemeltük és ezek köré kell kidolgozni korcsoportonként a részletes edzésterveket, heti és napi feladatokat.

□ Milyen összefüggést látnak a kor- osztályos képzés és a labdarúgásunk jövője közötti

• Nem lehet elégszer leszögezni és hangsúlyozni, a magyar labdarúgás esetleges fejlődése, előrelépése az utánpótlásképzés korszerűsítésén múlik. A felnőtt futballklubokat szervezetileg át lehet alakítani, gazdasági- és jogi problémákat talán rendezni lehet, a bajnokságokat egymás fölé-, alá lehet szervezni. Mi azonban úgy gondoljuk - persze ezen lehet vitatkozni -, hogy a magyar labdarúgás elsősorban szakmai válságban van, és a szakmai problémákat, a fő gondot ezekkel az intézkedésekkel egész biztosan nem lehet lekezelni. A mai magyar felnőtt labdarúgásban - tisztelet a kivételnek - nincs igazán kemény munka, és ezt az iramtalan- ságot („lötyögést”) már sajnos utánpótláskorból hozzák magukkal a játékosok, már ott beléjük nevelik. Az igazán nagy baj az, hogy utánpótlásvonalon még ennyi munka sincs. Tudni kell azt is, hogy az utánpótlással való foglalkozás hiányosságai, a képzés elmaradása többnyire felnőttkorban derül ki, s akkor már visszafelé nyomozni, az okokat kutatni nehéz, és legtöbbször felesleges is.

□ Véleményük szerint milyen a jelenlegi. magyar utánpótlás-nevelési gyakorlat?

• A korosztályos képzés formai részét, a szervezeti felállást valóban adminisztratív módon sok helyen kialakítják, létrehozzák a különböző korosztályokat. De a lényeg a tartalmi részen, a képzési tervek alapján elvégzett tudatos edzésmunkában rejlik. Ha a forma megvan, de nincs mögötte tartalom, munka, az egész utánpótlásnevelés nem ér semmit. Mert helytelen nézetet vallanak azok, akik azt hiszik, ha például indítanak egy korosztályt, mondjuk húsz gyerekkel, a puszta tény, hogy már van pár kicsi labdarúgónk, ez önmagában a jövő záloga, a gyerekek majd jönnék edzésre, önmaguktól fejlődnek az élet rendje és módja szerint. Mások úgy gondolják, hogy csupán attól fejlődnek majd a gyerekek, ha lejátszanak egy évben húsz-harminc mérkőzést. Hibás ez a felfogás, mert ők csupán a külsőt, a formai részt kívánják megszervezni, nem veszik figyelembe az utánpótlásnevelés és -képzés formai és tartalmi részének valóságos viszonyát. A tapasztalat az, hogy ma a magyar labdarúgásban az utánpótlásedzők többsége - sajnos sokszor edzői képesítés és gyakorlat nélkül - nagyon sok helyütt edzéstervek nélkül, spontán, ösztönösen cselekednek, rögtönöznek az edzéseken, azaz ott találják ki a gyakorlatokat. Sajnos ezek a magukat edzőknek nevezők, talán a magyar labdarúgás egyik, ha nem a legnagyobb kártevői. Úgy gondoljuk, az edzői munka elsősorban hivatás, nem gyermekmegőrzés, nem a megkülönböztethető mezek szétosztása, nem fizetéskiegészítés. Az előző nézet a diáksportban és a tömegsportban helyes és jó lehet - ahol a mozgás a fő szempont -, de versenysportban nincs helye sehol a világon az e fajta szemléletmódnak.

□ Miben kellene még okvetlenül változtatni?

• Az egyéni sportágak bizonyítják elsősorban, hogy kemény munkával egy-két tehetség mindig a felszínre hozható. A labdarúgásban sem lehet a tömegekre koncentrálni, a korcsoportok ügyesebbjeivel kell kiemelten foglalkozni, be kell vezetni minél több egyéni célú képzést, teszteket, teljesítménypróbákat kell korosztályonként kidolgozni, és figyelni, rögzíteni kell az egzaktul mérhető dolgokat, mert a fejlődést és a fejlődés ütemét csak így lehet lemérni. 13-14 éves kortól felfelé pedig a speciális képzést hangsúlyozottan kell kezelni. Ne vegye senki sértésnek, de azt, hogy egy labdarúgónak felnőtt korában milyen képességekre lesz szüksége, elsősorban azok tudják, akik a saját bőrükön belülről tapasztalták, átérezték egy magasabb osztály légkörét, atmoszféráját. Tarthatatlan továbbá az az állapot is, hogy a korosztályos képzést az iskolai időszak kezdéséhez és végéhez alakítsuk, mert ha így történik, akkor a téli és nyári szünetben két-két hónap kiesik a munkából (egy évben négy hónap). Jelenleg sok helyen ez a gyakorlat, azaz mondjuk három év alatt kiesik egy év, melyet a későbbiekben már nem lehet bepótolni. Télen és nyáron is minimum két hét bő pihenő engedélyezhető. Sokakkal vitatkozunk azon is, és valljuk, hogy az utánpótlásnevelés és képzés nem lehet eredménycentrikus, itt a versenyeztetést is a fő célnak, a képzésnek kell alárendelni. Tehetségeket kell kinevelni, nem lehet az edzéseket néhány győzelemért feláldozni, mert az eredmény kizárólag csak a felnőtt csapatoknál számít, hiszen az edzők ott ezért cserélődnek. Élő példa erre az a tény, hogy az elmúlt négy-öt évben a Tiszaújvárosi SC Ifi A korosztálya szinte mindig bajnokságot nyert. Ki lehet számolni, legalább 30-40 fiatal szerepelhetett ebben az időszakban, és a felnőtt csapatot éveken keresztül komoly pénzekért mégis kívülről kellett és kell megerősíteni átigazolások révén.

□ Zárszóként, mivel fejeznék be ezt a beszélgetést?

• Ziegler János (többször volt a magyar korosztályos válogatottak edzője) az 1978-as argentínai világbajnokság után - melyen a magyar csapat még ott volt - készített egy könyvet, melynek címe „Gyermek és serdülő labdarúgók edzése” volt. Az akkori és a mostani magyar labdarúgást össze lehet hasonlítani. E könyvének bevezetésében 1978-ban azt írta, s talán még ma is aktuális lehet: „Bármenynyire is elcsépelt frázis az, hogy a magyar labdarúgás előrelépésének kulcskérdése az utánpótlás-nevelés színvonala - mégis az.”